Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-17 / 167. szám
o 1977. július 17„ vasárnap Már javában tart a vakáció, de a vésztői gyerekek most is szívesen járnak a helybeli könyvtárba. A zenei részen a legnagyobb sikere a meselemezeknek van Fotór Veress Erzsi Jubiláló sorozat A napokban jelent meg a Kossuth Könyvkiadó Köz- gazdasági Ismeretek sorozatának 25. kötete. A jubileum alkalmából dr. Sipos János szerkesztő a következőket mondta: — A sorozat megindításával az volt a kiadó célja, hogy a közgazdasági, gazdaságpolitikai kérdések iránt érdeklődőknek olyan kiadványokat készítsünk, amelyek alkalmasak arra, hogy a párt politikáját magyarázzák, népszerűsítsék, s a helyes marxista álláspont szemléltető kifejtésével kielégítsék a közgazdasági kérdések iránt megnövekedett érdeklődést. — Rendszeresen figyelemmel kísérjük az olvasók érdeklődését, igyekszünk felmérni igényeiket. A sorozat terveit eszerint állítjuk ösz- sze. A jövőben szeretnénk elsősorban a világgazdasági kérdésekről, azok magyarországi hatásairól, a nagyvállalatok munkájáról, a kiemelt beruházásokról tájékoztatni olvasóinkat — Legfrissebb könyv Marton János Hatékony munkaerő-gazdálkodás című munkája is a népgazdaság jelenleg egyik legidőszerűbb és legnehezebben megoldható gondjával foglalkozik. — Ugyancsak az idén adjuk közre Szita János munkáját, „Az összeurópai gazdasági együttműködés kérdései” címmel. A szerző feldolgozza az európai szocialista államok és a fejlett tőkésországok közötti gazdasági kapcsolatokat, elemzi a kelet—nyugati kereskedelem alakulását, a fejlődést gátló tényezőket. Az ez évi tervekben szerepel még Kovács László „Az SZKP gazdaság- politikája a X. ötéves tervben” című könyvének megjelentetése, amelyet a sorozat szerkesztői a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára adnak közre. Könyv jelenik meg még a második fél évben a háztáji gazdálkodásról, a vállalati tervezésről, struktúrapolitikánkról. — Jövőre hagyja el a nyomdát N. V. Markov „A szocialista munka jövője” című munkája, • Molnár—B. Djakin „A KGST: a nemzeti és a nemzetközi összehangolása” című tanulmánya, s Árvay János „Nemzeti jövedelem, nemzeti vagyon” című írása. Az elképzelések szerint az ellátásról, a kereskedelemről, a lakáspolitikáról, a központi fejlesztési programokról, külgazdasági kapcsolatainkról, az V. ötéves terv életszínvonal-politikájáról, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődéséről jelenik meg 1978-ban új kötet. SZÜLETÉSNAP Újsághír: . .július 14-én ünnepelte 102. születésnapját Békés megye legidősebb asszonya, Fischer Károlyné... A vendéglátóipari vállalat szocialista brigádjai tortával és ajándékokkal kedveskedtek neki...” (Békés megyei Népújság, 1977. július 15.) Árvavölgyi Jánosnéval, a csabai „A” szociális otthon vezető gondozónőjével lépünk a szobába. Itt él az ünnepelt immár 13 éve. A világos, napfényes helyiségben, népi hímzések, kék-fehér takarókkal fedett ágyak előtt 6-7 idősebb asszony ül félkaréjban. Az asztal teli virággal; a hangulat ünnepélyes. Nem is olyan könnyű kiválasztani a jelenlevők közül a legidősebbet. Pedig Fischer néni — s ez most aligha túlzás — legtöbbnek az édesanyja lehetne. Hogy van, hogy érzi magát? — természetesen ez az első kérdés. Szépen, érthetően, tagoltan beszél. — Köszönöm... Hol kevésbé jól, hol jobban... mikor már ilyen öreg az ember... Az elhangzó jelző körül vita kerekedik az asszonyok közt. De csak amolyan apró évődés, civódás a jókedvért. Konklúzió: hogy is lehetne öreg, aki — bárha születésnapján, de — pezsgőt iszik. Igaz, hogy csak egy pohárkával. .. — Kértem még, jó volt — mondja Fischer néni —, de már megitták a vendégek. És a bikavért is megitták!... Kiderül persze, hogy a pezsgőt félretették — mert még sok gratulálóra számítanak —, a bikavér pedig két héti múlva kell: Anna napra. — Sokan vagyunk, nagy a család — mondja az ünnepelt .. Sajnos, a gyermekeim meghaltak mind. De él négy unokám, tizenkét dédunokám és tíz ükunokám. Egyik unokámtól, Szentesről, egy hete 24 szál szekfűt kaptam, s elhozták a legkisebb ükunokát, a kéthónapos Editet... ♦ Így vall magáról, életéről: — 1875-ben, Körösladány- ban születtem. Tizenegyen voltunk testvérek; apám Békéscsabán volt női szabó. Én a fehérneművarró szakmát tanultam ki Aradon. A férjem 35 éves koromban meghalt; ismét Békéscsabára kerültem, s rábeszéltek, hogy legyek a színházban ruhatáros és ültető. Mivel a szakmámat szerettem, nehezen álltam rá. De aztán megkedveltem ezt is. Annyira, hogy 38 évig és nyolc hónapig csináltam aztán egyhuzamban. Amikor azt a kort elértem, nyugdíjra nem voltam jogosult. Az unokáim azt mondták: nagymama, nem fogsz pert indítani; négyen vagyunk, eltartunk, gondodat viseljük... Ha, mondjuk, csak annyit írok, hogy kopott egy pár cipőm, máris küldenek... Megfogja, s megsimogatja a mellette ülő gondozónő kezét. —■ És tudja, jó kezekben vagyok. — Elérzékenyül a hangja. — Hogy ebben a korban ilyen körülmények közt, ilyen jól vagyok, azért csak hálás lehetek... ♦ Egy órával ezelőtt a vendéglátóipari vállalat szocialista brigádjai köszöntötték, s itt járt a gyógyszertári központ Galenusi Szocialista Brigádja is. Még korábban a Kner Nyomda November 7. brigádja gratulált; ők hozták a rózsaszín kardvirágot. Délutánra a medgyesegyházi Haladás Termelőszövetkezet Hámán Kató brigádját várják az otthon, a szoba lakói. Aligha lehetne kiemelni közülük egyeli is, hiszen min- dőjük figyelme példás, elismerésre méltó. A vezető gondozónő azonban — érthetően — a vendéglátóipari tmk-s brigádokra emlékezik legszívesebben. — Egy éve vagyunk kapcsolatban — mondja. — Lefestik a bútorokat, megjavítják a vízvezetéket, a villanyt. Rögtön jönnek, nem kell hetekig várni, s csak az anyagköltséget kell kifizetnünk. Apró problémákat oldanak meg, de intézetünk életében ezeknek nagy jelentősége van. Ha csak azt vesz- szük, hogy elromlik egy vilÓvodaépítők Emeletig csapó porfelhőt kavar az autó maga mögött, de a kétoldalt terpeszkedő kertek fái gyorsan elnyelik a port. Napról napra kevesebb a fa, de mindez itt a' fejlődés velejárója. Óvoda és bölcsőde magasodik majd az egykori békéscsabai szőlőskert eme részén, a tízezres Lencsési úti lakótelep közepén. A békéscsabai Városi Tanács költségvetési építőipari üzemének munkáját diákok is segítik. Tizenhat diák, ők alkotják a csabai szakmunkástanulók városi építőtáborát. — Jó munkáskézre mindenütt szükség van az építőiparban — mondja Bujdosó Irén, az építkezés művezetője, és így folytatja: — A mi diákjaink igazán derekasan megállják a helyüket. Nézzen csak szét egész nyugodtan, akkor meggyőződhet, hogy amit mondtam, abban nincs semmi túlzás. Már tavaly is dolgoztak nálunk diákok, akkor is elégedettek voltunk. T- Tizenhat tanuló tölt itt kéf hetet, és ez a második turnus — veszi át a szót Nagy Sándor, a diákok tanár vezetője. — Nyolcán a gyulai román gimnáziumból jöttek, míg a többiek a békéscsabai 611-es Szakmunkásképző Intézet szarvasi kihelyezett tagozatának kőművestanulói. Utóbbiaknál az itt töltött idő része az egyhónapos szakmai gyakorlatnak. Az üzemek általában ragaszkodnak ahhoz, hogy tanulóik náluk töltsék a gyakorlati időt. Csupán az Állami Építőipari Vállalat kivétel. A vállalat hozzájárul a diákok más üzemnél történő foglalkoztatásához. Pedig jó lenne, ha a többi vállalat is átengedné fiataljait oda, ahol megfelelő szakmai értékű a nyári gyakorlatuk. Mert saját berken belül sokszor nem tudják úgy foglalkoztatni a gyerekeket, ahogy kellene. Az óvoda építkezésén nincs ilyen veszély. Falazás, aljzatbetonozás, zsaluzáskészítés — mind alapvető művelet a leendő kőművesek munkájában. Lehet gyakorolni és szorgalomtól függően még keresni is. Az egyik betonkeverőnél A százkét éves Fischer Károlyné a jókívánságokat fogadja... lány kapcsoló... Gondozottjaink gyengén látnak; botorkálnak, elcsúsznak, s megvan a baj __ Üj színt hozt ak a brigádok az otthon életébe más szempontból is. Kapcsolat, összeköttetés ez nekik az élettel, a társadalommal. Egy-egy látogatásról napokig beszélnek, s alig várják a következő eseményt__ M indez annyit jelent: egészség, élet, szép öregkor. ♦ Felhangzik az ebédre hívó csengő. A szobatársak szede- lőzködni kezdenek, Anna néni azonban nem mozdul: ő itt ebédel, őt kímélni kell a lépcsőn járástól. — Jó az étvágyam — mondja nem kis büszkeséggel hangjában —, megeszem a részemet. — A gondozónőre pillant. — Csak a krumplit nem nagyon szeretem, pedig az a második kenyér... — De ma székelykáposzta van ám! — jegyzi meg valaki. — Az jó! — ismeri el Anna néni. — És utána az ünnepi torta — toldja meg a vezető gondozónő —, meg ami félre van téve az üvegben... — Talán még nótázni is fognak? — kérdezem. S a százkét éves asszony még dalol is. Bemutatja, mit énekelnek majd, s hogyan az ünnepen. Ez a kislány olyan kislány, Maga jár a legény után. Hajnalba, hajnal előtt, Rózsafa nyílik a háza előtt... Varga János Közben már nagyon várják a betont a kőművesek, még ma végezni akarnak a földszinti helyiségek aljzatbetonozásával. Misi és Miklós megmarkolja a lapátot Dolgoznak tovább. Puskás László kőműves brigádvezető sem titkolja elégedettségét, amikor a diákokról kérdezzük: — Tényleg jól haladunk. A gyerekek is megteszik a magukét. Hallom, máshol nem tudnak velük dolgozni. Pedig lehet. Csak szót kell velük érteni, megbeszélni, mit, miért akarunk. Ez a legfontosabb. Meg lehet mindent értetni, ha az ember szépen mondja. Akárcsak az óvodánál, jól haladnak a munkák a bölcsődei építkezésen is. Itt lassan befejezéshez közeledik a falazás és elkezdődhet a H alakú épület födémének beemelése. Ha a költségvetési üzem tartani tudja a tempót — semmi jel sem mutatja az ellenkezőjét — az év végére átadják rendeltetésének a 16 millió forintos Pásztor utcai beruházást. A tavasszal elkezdett óvoda és bölcsőde építkezését sok szülő figyeli várakozással. Eddig már 220-an jelentkeztek a 150 férőhelyes óvodába. A bölcsőde 60 csecsemőnek biztosít férőhelyet A jövő héten Pilán Misi már vakációzik, Borsa Miki a Balatonban lubickol, Tri- pon Péter múzeumi táborba megy. Mások folytatják az üzemi gyakorlatot. Két hét tábori élményével gazdagodva, egy kicsit jobban becsülve a fizikai munkát. Tovább töltik a nyarat, gazdagodva a jő érzéssel, hogy a készülő békéscsabai óvoda falaiban tizenhatuk munkája is benne van. (fábián) a Lencsési úton két napbarnított fiú szorgoskodik. Gyakorlott mozdulatokkal segítkeznek a felnőtteknek. — Pilán Mihály — mutatkozik be egyikük. — Pusz- taottlakai vagyok és elsős voltam a gyulai román gi- miben. Eredetileg Mezőhegyesre, címerezőtáborba jelentkeztem, de oda túl sokan akartunk menni. Egyáltalán nem bántam meg, hogy ide osztottak be. Szeretem ezt a munkát. Az ember naponta látja, mire haladt. Itt a keverő mellett a legjobb, ezt már egészen betanultuk, igaz Miki? —fordul társa felé. — Pontosan — folytatja Borsa Miklós, aki szintén gimnazista, a Hajdú-Bihar megyei Bedő községből jelentkezett tavaly a gyulai román tannyelvű gimnáziumba. — Barátok vagyunk. A Fotó: Gál Edit kollégiumban, és persze itt is párt alkotunk, a gép mellett — vallja Pilán Misi. — A vakáció persze nemcsak építőtáborból áll!... — Értem a célzást — így Borsa Miki. — Otthon ifivezető vagyok az általános iskolában. Ha itt végzek, a bedői úttörőkkel káptalanfürdői táborozásra megyünk. Nyaralás után sokat motorozok. Komar—2-esem van. Eléggé prüszköl már, majd bütykölöm ^augusztusban azt is. — Voltam »az idén már Badacsonyban \ nyaralni az iskolával egy hétig — mondja Pilán Misi. — Amikor befejezzük a munkát, hazautazok Ottlakára. Nincs különösebb programom. Hacsak a kerékpártúrákat nem számítom ide. Mert biciklizni nagyon szeretek. Egyszer majd Gyulára is bekerekezek fürdeni. Segítek otthon a ház körül is. Ott mindig akad valami. Nem félek semmilyen munkától.
