Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-16 / 166. szám

o NÉPÚJSÁG 1977. július 16., szombat _____________________________ Ú j szemléletű m ate m at i kao ktatás Beszélgetés a Pedagógus Továbbképző Intézet igazgatójával a tv-híradó? (II.) Pergessük vissza az idő ke­rekét 16 évvel; elevenítsük fel a fennállását most ün­neplő 20 éves tv-híradó munkatársainak egyik leg­nagyszerűbb tettét: az első egyenes adás külföldi közve­títést 1961. március közepé­től, Gagarin űrrepüléséről és március 14. moszkvai fo­gadtatásáról. A visszaemlé­kezésünk szerdától szombat estig rögzíti az eseménye­ket. Megnehezítette a felada­tot, hogy a tévé-közvetíté­sek lebonyolítására még nem volt akkor kiépítve Moszkva felé a mikrohullá­mú lánc. Az Euróvízió meg­levő mikroláncát Berlinben összekötötték az Intervízió vonalával és 4 ezer kilomé­teres európai körút után ér­kezett a kép Budapestre. Ez 200 közvetítő állomás pon­tos és összehangólt munká­ját igényelte. Az első űrha­jós, Gagarin Vörös téri fo­gadásának képei végül a következő útvonalon érkez­tek Budapestre: Moszkva— Leningrád—Helsinki— Stockholm—Koppenhága— Hamburg—Berlin—Prága —Bratislava—Győr—Gere­cse—Szabadság-hegy—Sza­badság tér. A Moszkvából jövő képeket Hamburgban osztották el, innen kapta a közvetítést a francia, az olasz, a svájci és az angol televízió. Végre elérkezett a csütör­tök, a moszkvai közvetítés napja. Tíz órakor megjelent az Euróvízió, majd az In- tervízió felirata és néhány másodperccel később a vár­va várt moszkvai képek. A magyar nézők — a moszk­vaiakkal egy időben — ré­szesei lehettek a szovjet űr­hajós, Gagarin őrnagy meg­érkezésének és a Vörös téri ünneplésnek. A tv-híradó munkatársai a TASZSZ je­lentése után — „ember az űrben” — azonnal munkához láttak, hogy a rendkívüli adások számára elegendő Karsai Eleknek, az ismert történésznek új könyvét a Népszerű történelemi című sorozatban a napokban je­lentette meg a Kossuth Könyvkiadó. A könyvkiadó­nak ez a sorozata ismert és közkedvelt, hiszen az új tu­dományos eredményeket népszerűsítve, közérthetően adja az olvasók kezébe. A Népszerű történelem cimű sorozatban legutóbb megje­lentetett könyvek közül nem érdektelen megemlíteni Aszódy János: A pokol zsol­dosai, Hollós Ervin—Lajtai Vera: Köztársaság tér 1956; Szabó László: Doberdo, Ison­zó. Tirol, Rozsnyói Agnes: A Szálasi puccs, Hollósi Tibor: Hosszú kések éjszakája cí­mű munkáit. , Bátran el­mondhatjuk, hogy az eddig megjelentetett kötetekkel a könyvkiadó nagy szolgálatot tett a történelem népszerűsí­tése érdekében, egyrészt fel­keltette az érdeklődést, más­részt utat nyitott az újabb kutatások felé. Karsai Elek könyve elve­zet bennünket a magyar há­borús főbűnösök népbírósá­gi tárgyalására és megmutat­ja, hogy milyenek voltak azok, akik felelőtlenül hábo­rúba vitték az országot. Há­rom évtizede közvetítette a rádió a magyar háborús fő­bűnösök tárgyalását. Ezrek és ezrek figyelték, kísérték nyomon a tárgyalás esemé­nyeit. Annak idején a sajtó, filmriportot biztosítsanak. Az egyik felvételező csoport az MHS központi rádióklub­jába robogott. Megörökítet­ték, amint a klub vezetője nagy érzékenységű vevőké­szülékkel vette az űrhajó rádiójeleit. Egy forgatócso­port az Esti Hírlap szerkesz­tőségében a különkiadás ké­szítését vette filmre, mások az üzemeket, az utcákat jár­ták, hogy megörökítsék azt a pillanatot, amikor az em­berek értesülnek a nagysze­rű eseményről. A külpoliti­kai szerkesztők rádiófotókat kértek Európa majd vala­mennyi fővárosából. Egy operatőr külön TU—104-es- sel délután 3 órakor Moszk­vába repült, hogy eredeti filmfelvételeket is készítsen az ottani eseményekről. Csütörtök este ismét meg­jelent a tv-híradó, majd szombat este 35 perces kü- lönműsort adott a Gagarin- nal kapcsolatos hazai és kül­földi eseményekről. * * * Esténként háromszor ad számot a tv-híradó kollektí­vája a legérdekesebb hazai és világeseményekről. A tv- híradó először 1957. július 1- én jelentkezett, kezdetben hetenként egyszer. Ma, húsz év elteltével, hetenként már 15 alkalommal. A riportok­nak több mint a fele színes­ben készül, s néhány hóna­pon belül — a többi külföl­di tévéhez hasonlóan — a tv-híradó riportjai teljes egészében már színesben ve­hetők. A most jubiláló 20 éves híradó készítésének bo­nyolult munkájába igyekez­tünk egy kis bepillantást, ízelítőt adni, de többet tud­tunk meg erről az érdekes munkáról július 2-án, ami­kor a híradó munkatársai színes filmen mutatták be, mi történik a „most nézzék meg a tv-híradót” bejelen­tés elhangzásáig. (Vége) Tamás György a rádió naponta közölte a tárgyalás híreit, a Zeneaka­démia nagyterme pedig zsú­folásig megtelt a tárgyalás időszaka alatt. Valójában az egész ország ott volt a tár­gyalóteremben, hogy az élők és a holtak nevében ítéljen azok felett, akik pusztulásba vitték az országot, akik mun­kaszolgálatba, vagy gázkam­rákba vitték az emberek ez­reit. A népbírósági tárgyalás óta három' évtized telt el. A könyv megjelentetését az is indokolttá tette, hogy a há­rom évtized alatt felnőtt egy új nemzedék, akik számára Imrédy Béla, Sztójay Döme, Szálasi Ferenc, vagy Bárdos- sy neve nemritkán csak egy név a történelemkönyvek lapjain. Karsai Elek könyve arra a feladatra vállalkozik, hogy kiléptesse a háborús főbű­nösöket) e lapok közül és va­lódi arcukat mutassa, olyan­nak, amilyenek voltak ak­kor, amikor felelőtlenül há­borúba sodorták az országot. Megmutatja könyve azt is, hogy ezek az emberek a nép bírósága előtt hogyan vállal­ták, illetve nem vállalták tet­teikért a felelősséget. A könyv legizgalmasabb lapjai közé tartozik, amikor bemutatja a szerző az 1945. október 3-i napot, amikor is a Mátyásföldi repülőtérre megérkezett az a gép, amely szállította a magyar háborús Véget ért a tanév. A gye­rekek — ki megérdemelten, ki kevésbé rászolgálva —él­vezik a vakáció adta szabad­ságot. A pedagógusok közül még sokan nem pihennek. Továbbképzésen készülnek a jövő tanévre, még inkább az azt követőre, amikor sor ke­rül az új tanterv bevezetésé­re. A pedagógusok felkészíté­se, továbbképzési formái fe­lől érdeklődtünk Mitykó Já­nostól, a Békés megyei Peda­gógus Továbbképző Intézet vezetőjétől; — Az országban a pedagó­gus-továbbképzés régi hagyo­mányokra tekint vissza. A korábbi évek tapasztalatai mindig újabb forma és tar­talom keresésére ösztönzik a továbbképzéssel foglalkozó vezetőket. Az idei felkészü­lésnek mi volt a fő célja? — Az új tanterv bevezeté­se. Központi szerepe a ma­tematikaoktatás rendszeré­re való átképzésnek van. Megyénkben mintegy 800 ál­talános iskolában tanító pe­dagógus vett -részt az elmúlt tanítási év továbbképzésein. Az előadásokat a szegedi Ju­hász Gyula Tanárképző Fő­iskola matematika tanszéké­nek; tanárai tartották. — Hogyan fogadták a pe­dagógusok a merőben új szemléletű matematikaokta­tás tervét? — Akik az utóbbi öt év­ben végeztek, már az új képzésben részesültek, a nevelők többsége pedig fo­gékony az új feladatok iránt. Nehézséget egyedül a nyugdíj előtt álló idősebb kollégák számára jelent. Ne­héz dolog a 15—20 éves gya­korlat után átállni egy me­rőben más szemléletű tan­tárgy oktatására. Az átkép­zésben mégis mindenkinek részt kell venni, mert külön­főbűnösök első szállítmányát. A politikai rendőrség nagy készültséggel vonult a Má­tyásföldi repülőtérre a há­borús főbűnösök érkezésének az időpontjában, átadásuk teljes felkészültség mellett történt. William S. Key tá­bornagy, a Szövetséges El­lenőrző Bizottság amerikai képviselője az átadás során a következőket mondotta: „Szálasi Ferenc volt magyar, miniszterelnököt és tíz társát ma átadjuk a magyar kor­mánynak, hogy mint háborús bűnösöket bíróság elé állít­sák őket... További 546 ma­gyar háborús főbűnöst, akik­nek kiadatását a magyar kormány kérte, mihelyt a szállítási lehetőségek ezt en­gedik, ki fogjuk szolgáltat­ni." Az első szállítmány utasai között volt: Bárdossy László, lmrédi Béla, Szálasi Ferenc, Jaross Andor, Endre László, Szállási Jenő, Gömbös Ernő, Gömbös Gyula volt minisz­terelnök fia, stb. A szerző bemutatja azt az izgalmas pillanatot, amikor a repülő­gép utasai megpillantották a Dunát, és tudatosodott ben­nük az, hogy a felelősségre vonást a ledöntött hidakért, romba döntött országért nem kerülhetik el. Karsai Elek ismerteti azt az utat, amelyet Szálasi, Im­rédy, Bárdossy és társai meg­tettek a népbíróság felelős­ben nem taníthat matemati­kát. — Megvalósíthatatlan len­ne minden tárgyból egy­szerre bevezetni az új tanterv szerinti oktatást? — Igen. A bevezetés lép­csőzetesen történik, megha­tározott terv szerint. Az 1978—79-es tanévben példá­ul a matematikát csak az általános iskola 1. és 5. osz­tályában vezetik be. A rákö­vetkező évben pedig a 2. és 6. osztályokban. A fokozatos­ság elve érvényesül a többi tantárgyakban is. — Hogyan készítették fel a pedagógusokat tájékoztató vezetőket? — Először januárban Egerben vettek részt általá­nos felkészítésen a megyei és városi általános iskolai ta­nulmányi felügyelők, a to­vábbképzési intézetek igaz­gatói, Nyíregyházán pedig az alsó tagozatos felügyelők. A tavaszi szünetben az iskola- igazgatók, tanulmányi fel­ügyelők, a járási-városi munkaközösségek vezetőinek felkészítése történt meg. Augusztus végén négy-öt na­pos megyei továbbképzésen pedig azokat a pedagógus­vezetőket tájékoztatják, akik az egyes iskolák nevelőtestü­leteit irányítják. A tervek szerint az 1977—78-as tanév első felében lezárul az álta­lános, a második félévben pedig a tantárgyi felkészítés szakasza. Nélkülözhetetlenek az új tantervvel kapcsolatos írásos segédanyagok, doku­mentumok. Sajnos ezeknek még csak a fele jelent meg. — Milyen egyéb lehetőség áll a pedagógusok rendelke­zésére a szakmai tájékozó­dáshoz? — Például a rádió kedvelt műsora, a Katedra, ahol az egyes szaktárgyakkal kapcso­ségre vonásáig. A tárgyalá­son derült ki például az is, hogy Bárdossynak a saját bevallása szerint fogalma sem volt a magyar közjog­ról, nem ismerte a magyar alkotmányt Megismerkedhetünk a 7026/1941. számú moszkvai számjeltávirattal. Ezt a táviratot Bárdossy elsikkasz­totta, nem ismertette sem a minisztertanáccsal, son a kormányzóval. Pedig ez a távirat döntő fontosságú lett volna, mert a Szovjetunió jóindulatáról biztosította Ma­gyarországot és abbeli kéré­süket tolmácsolta, hogy az ország ne avatkozzék be a háborúba. A szovjet távira­tot Bárdossy a német kato­nai vezetéssel ismertette, amely ezután a legélesebben- fokozta szovjetellenes politi­káját. 1941. június 26-án 13 óra 8 perckor három bombá­zó repülőgép jelent meg Kas­sa légterében és 27 bombát dobott le a városra. A gé­pek német hadigépek voltak, amelyek megtévesztésül orosz felségjeleket viseltek. A német háborús bűnösök nürnbergi perében kiderült, hogy a német és magyar ve­zérkar közösen tervelte ki a kassai bombázást. Olvashat­juk a kötetben azt a levelet, amelyet Bárdossy írt a kas­sai repülőtér parancsnoká­nak, aki felismerte és közöl­te, hogy a kassai bombázó­gépek német hadigépek vol­tak. Számos új adattal gazda­gítja ez a könyv ismeretein­ket Olyan adatokkal ismer­kedhetünk, amelyek a vád­iratból kimaradtak, mert ak­kor azok a népbíróság előtt nem voltak ismertek. Az újabb kutatások részletesebb latos problémákat vizsgálják gyakorlat közben, vagy a szaklapok, a Köznevelés, a Pedagógiai Szemle, az Isko­latelevízió adásai is segíte­nek. — A megyei továbbképzési kereteken kívül milyen lehe­tőségeket tudnak biztosítania nevelők számára? — Hét éve tartunk . kap­csolatot a debreceni tanító­képzővel, ahol alsó tagozatos nevelőink háromnapos mód­szertani szakmai gyakorlaton vehetnek részt a tanítási év befejeztével. Orosházán há­rom éve folyik az alsó tago­zatban testnevelést tanító pedagógusok számára há­romnapos nyári szakmai to­vábbképzés. Régi hagyomány a nyári egyhetes szakmai to­vábbképzés a szegedi Juhász Gyula Pedagógiai Főiskolán. Az idén történelem szakos nevelőink vettek részt ezen a hasznos továbbképzésen. Tíz matematikus kollégánk a Bolyai Matematikai Társulat vándorgyűlésén hallgatott előadásokat, a szegedi peda­gógiai nyári egyetemre pe­dig 16 Békés megyei peda­gógus utazott. Ezeken a kép­zési formákon kívül évköz­ben két- vagy hároméves komplex szemináriumaink is vannak, amelyeken a sza­kuknak megfelelő rendszeres módszertani .felkészítésben részesülnek a pedagógusok. A szakmunkásképző intéze­tekben tanítók tavaly óta a három szomszédos megyével közösen szervezett, szakmai továbbképzésen vehetnek részt. A továbbképzési formák állandóan bővülnek, a peda­gógusok egyre nagyobb szük­ségét érzik a szakmai tudás, pedagógiai felkészültség nö­velésének. Még akkor is, ha tanulásuk a pihenés óráit rö­vidítik meg. B. S. E. képet adnak Imrédy, Bár­dossy, Szálasi és társa tevé­kenységéről, arról a népelle­nes politikáról, amelyet hi­vatali működésük során ta­núsítottak. Teljes valódisá­gukban állnak előttünk azok, akik felelősek voltak az or­szág háborúba taszításáért. A karrierizmus, a kalandorpo­litika és a hatalmi téboly volt jellemző azokra az em­berekre, akiknek legfőbb kö­zös céljuk és tulajdonságuk volt a hitleri politika leg­messzebbmenőkig való ki­szolgálása. Bebizonyosodott az is a tár­gyalás során, hogy ezek az emberek nem véletlenül, ha­nem német nyomásra kerül­tek akkor vezető státusokba. A népügyészség a személye­ken túl, egy rendszer felett is ítéletet mondott akkor, amikor- halálbüntetést szabott a háborús főbűnösökre. Karsai Elek új könyvét gazdag fényképanyag teszi színessé. Láthatjuk azt a pil­lanatot, amikor Bárdossy be­jelenti a Szovjetunió elleni hadüzenetet, azt a pillanatot, amikor a háborús főbűnösök beszállnak abba a repülő­gépbe, amely hazahozta őket, hogy tetteikért vállalják a felelősséget. Láthatjuk Bár- dossyt a nép bírái előtt, Im­rédy Budapestre érkezését, Rajniss Ferenc kihallgatását, Jány Gusztávnak, a II. ma­gyar hadsereg volt parancs­nokának felelősségre voná­sát. A magyar nép törvényes keretek között és kellő szi­gorral ítélkezett azok felett, akik lábbal taposták a tör­vényt és elárulták az orszá­got Szilvágyi Irén HANG­SZÓRÓ A nyár veszélyei Ritkán fordult elő, hogy a rádiójegyzetekben ismételten visszatértem ugyanarra a té­mára. Most e kivételes ese­tek egyike következik. Kö­zel két hónappal ezelőtt ala­posan „lehúztam a kereszt­vizet” a Rádiónapló műsorá­ról. Laposnak, érdektelen­nek találtam a háromórás monstreprodukciót, s meg is fogadtam, hogy a kedvéért ennyi időt nem töltök többé a rádiókészülék mellett. Csütörtökön délután is ele­inte csak fél füllel figyeltem a Petőfi adó műsorát, ám ahogy telt az idő, egyre in­kább a készülék mellé tele­pedtem. S ha egyszer megír­tam negatív tapasztalatai­mat, most kötelességemnek tartom beszámolni az örven­detes változásról is. Rá sem lehetett ismerni a rosszemlékű Rádiónaplóra, önmagáért való, elnyújtott szócsaták helyett eleven ri­portok, nem okító, mégis ta­nulságos beszélgetések töl­tötték ki a műsoridőt. Bú­zás Andor és Petress István pergő műsorvezetése szelle­mesen fűzte egybe a külön­böző témákat és helyszíne­ket, s a végén észre sem vet­tem, milyen gyorsan elsza­ladt a máskor oly kínosan cammogó idő. És amikor az értékekről van szó, meg kell említeni a zenei munkatárs Demjén Erzsébetet is, aki szerencsés kézzel válogatta a zenés betéteket. Minden évben visszatérő, örökzöld témáról, a nyár ve­szélyeiről szólt a műsor. Ami új volt ebben az összeállí­tásban, az a szerkesztők leg­főbb érdeme: nem akartak senkit elriasztani a vakáció és az üdülés örömeitől, csu­pán figyelmeztettek a la­zább életmód, s a kánikula ártalmaira. Nemcsak a hűs habokban lubickolókat ke­resték fel a riporterek, ha­nem a forróságban verejté­kező munkásokat és gépko­csivezetőket is. Igaz, elég Balaton- és Budapest-köz- pontúra sikeredtek a beszél­getések, de úgy látszik, még égy színvonalasabb műsor­tól sem lehet elvárni, hogy hazánk távolabbi tájairól is tudósítson. Ha csak a tűz­oltóktól beérkezett jelentés nem számít országos körkép­nek, hiszen ebben — sajnos — megyénk is érdekelve volt: tarlóégetés közben 22 hektár gabona a tűz marta­léka lett és 220 ezer forin­tos kár keletkezett. Gyermekbalesetektől az öregeket veszélyeztető ártal­makig sok mindenről szó volt a műsorban. Zömmel olyan veszélyekről hallot­tunk, amelyek egy kis gon­dossággal megelőzhetők. Az évről évre ismétlődő vízbe- fúlások például jóval keve­sebb családnak okoznának szomorúságot, ha az iskolák­ban kötelező lenne az úszás- oktatás. Persze, néhol van­nak nehezen megoldható akadályok is, hiszen ha se úszómedence, se természe­tes vízterület nincs egy köz­ségben, akkor csupán „elmé­letben” aligha lehet bárkit is úszni tanítani. Újfajta ve­szélyt jelent a mezőgazda­ságban mind szélesebb kör­ben terjedő mérgező anya­gok, permetezőszerek hasz­nálata. Manapság már nem elég csupán megmosni a gyümölcsöt, hanem szigorú­an be kell tartani a kémiai anyagok használatával ösz- szefüggő rendelkezéseket is. Különösen az idősebb em­berek és a szívbetegek szá­mára fontos tanács, hogy tű­ző napon, vagy a gyógyfür­dők meleg vizében csak az orvos által javasolt ideig tartózkodjanak, nehogy ár­talmasak legyenek a gyógyí­tó elemek. Semmi boszorkányság nem hangzott el a csütörtöki Rá­diónaplóban, mégis érdemes volt végighallgatni a műsort, hiszen olyan tudnivalókra hívta fel a figyelmet, ame­lyeket nem lehet eleget is­mételni. (Andódy)

Next

/
Thumbnails
Contents