Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-02 / 154. szám

1977. július 2., szombat o Hagymatermesztési tanácskozás Uj kemping és bemutató A szakemberek elismeréssel szóltak a kaszaperi hagymáról Tegnap, július 1-én két ta­nácskozásnak adott otthont a kaszaperi Lenin Tsz. Az el­sőn, a vöröshagyma-termesz­tési feladatbizottság orszá­gos tudományos ülésén dr. Szalay Ferenc, a Zöldségter­mesztési Kutató Intézet ma­kói hagymakutató állomásá­nak igazgatója a vöröshagy­ma-kutatás eredményeiről tartott előadást Az országos termesztési helyzetről Hajdú József, a Zöldségtermeszté­si Kutató Intézet igazgatóhe­lyettese adott áttekintést A másodikon, a vöröshagy­ma-termesztési tanácskozá­son és -bemutatón más me­gyei gazdaságok kutatóinté­zetének és tartósítóüzemének szakemberei is részt vettek. Török Imre, a megyei ZÖL­DÉRT Vállalat igazgatója vá­zolta az idei termés- és fel- vásárlási kilátásokat Az elő­zetes termésbecslések meg­történtek, a megyénkben 913 hektáron termesztett vörös­hagyma mintegy 15 ezer ton­na kereskedelmi árut ígér. Ebből a tervek szerint a ZÖL­DÉRT mintegy 1300 vagonnal vásárol fel. Dr. Kovács Gábor, a Békés megyei Növényvédő és Agro­kémiai Állomás igazgatója azokról a kísérleti eredmé­nyekről beszélt, amelyeket a hagymatermesztés techno­lógiájában, növényvédelmé­ben elértek. A vöröshagyma-termesztés helyi eredményeit Jócsák Ist­ván, a Lenin Tsz főagronó- musa ismertette. A szövetke­zet megyénk legnagyobb hagymatermesztő gazdasága, ahol 194 hektáron étkezési, 46 hektáron pedig dughagymát termesztenek. Tíz évvel ez­előtt hektáronként 120—150 mázsa volt a termés, tavaly már átlagosan 270 mázsás ho­zamot értek el. Ebben jelen­tős szerepet kapott a korsze­rű agrotechnika, a növény- védelem, a tervszerű táp­anyagutánpótlás és nem utol­sósorban a magasszintű szak­mai hozzáértés. Az idén to­vább gépesítették a termesz­tést, először alkalmaztak re­pülőgépes növényvédelmet A vitában — tekintettel a munkaerőhiányra —, a gépe­sítés gondjai kerültek előtér­be. A hagymatermesztők sür­gették a növényvédő, a meg­művelő és betakarító gépek gyártását. — Sz — Csak a tettes vétkes? „Ittasan vezette személy- gépkocsiját—, szeszes ital ha­tása alatt vett részt jármű­vével a közlekedésben—, ittas motorkerékpáros okozott bal­esetet—, részegen fának üt­között.” Ugye, ismerősek a baleseti krónikákból ezek a kifejezések? Szomorú tény; alig van hét, hogy ne történ­ne megyénkben baleset az al­kohol miatt, és nincs ez más­ként országos viszonylatban sem. Jobbik esetben könnyű sérüléssel jár a baleset. De nemigen múlik el egy hónap anélkül, hogy az alkohol ne követelne ily módon halálos áldozatot is — vétkest ésvét- leneket egyaránt. A baleseti hírek pusztán a tragikus tényt hozzák tudo­másunkra. Ezeket olvasva megrendülünk a mögöttük húzódó egyéni, családi tra­gédia felett, és ugyanakkor megdöbbenünk az emberi fe­lelőtlenségen, könnyelműsé­gen. Mondom, megdöbbe­nünk — közöttünk • általában azok is, akik „ennyi meg sem kottyan neked, majd iszol egy kávét!” megjegyzéssel adják a kezébe a poharat annak, akiről tudván tudják: pár óra, netán perc múlva járművet vezet. Győzködik a pálinka, sör elől szabadkozót, beledik­tálják a szeszes italt. Ne gondolja senki, hogy védeni akarom az ittas gép- járművezetőket, felmentve őket a felelősség alól. Erről szó sincs. Aki kerékpárra, lo­vas kocsira, motorra ül, vagy a volán mögé, tudnia kell; egyetlen kortyot sem ihat. Ha mégis engedett az unszolás­nak és elfogadta az italt, jár­művével ne induljon útnak. De ugyanakkor gondolkoz­zunk csak el: aki szelíd, vagy nem is olyan szelíd erőszak­kal ivásra bírja a másikat, nem vét-e az életünket vé­delmező szabályok, paragra­fusok ellen? Számon kéri-e akárcsak a közvélemény is valakitől, hogy miért adott konyakospoharat a kezébe barátjának, ismerősének, aki­ről később az újsághírben csak ennyi áll: ,ittasan... üt­között— szörnyethalt—”? Igen?— (tóth) Biztonság a szolgáltatásban A szolgáltatások színvonala kétségtelenül fejlődik me­gyénkben is. Erre a rendelte­tésre szakosítanak szövetke­zeteket, mint az elmúlt évben a békéscsabai Generált vagy készítenek elő összevonáso­kat a lakosság jobb ellátásá­nak szolgálatára. Párt- és kormányhatározatok, rende­letek biztosítják még adóked­vezménnyel is, hogy a köve­telményekkel lépést tartson a lakossági szolgáltatás. S ma már némi lehetőség nyílott arra, hogy a lakosság is „biz­tosítsa” magának a lakásban keletkező hibák gyors elhárí­tását a szolgáltató szervek ré­széről. Ebbe a hálózatba kap­csolódott be a békéscsabai házkezelőség, mely a napok­ban világosan fogalmazott tájékoztatót küldött a bérlők­höz. A tájékoztató közli, hogy az azonnali beavatkozást igénylő munkákra a vállalal egy komplex hibaelhárítási csoportot szervezett, mely emellett, igény esetén, elvég­zi a lakás elkopott berende­zési tárgyadnak cseréjét is. A javítási, karbauitartási mun­kákra átalánydíjas szerző­dést köt a vállailat, melynek összege garzonlakásnál havi tíz, két és fél szobás lakáso­kig 15, azon felülieknél pedig 20 forint. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy bevált ez a kezde­ményezés. Annál is inkább, mert a komplex brigádnak munkaideje szinte nincs — hívásra hétköznap 7-től este nyolc óráig, vasárnap, dél­után egy óráig piegjelenik és a későbbi órákban is ügyele­tet tart Valóban gyorsan lát­ja el a hibák elhárítását, amire vállalkozott. Annál meglepőbb, hogy a város ingatlankezelőhöz tar­tozó lakásai közül mindössze kettőszáz bérlő kötött eddig szerződést a vállalattal. A biztonság, és a sok bosszúság elkerülése abban az esetben, amikor a meghibásodás mi­att hiába várnak szakmun­kást, úgy véljük, megéri a havi 15 forint, vagy húszat. Mert, ha «9a minden rend­ben is van a lakásban, hol­nap lehet, hogy sok minden másként alakul és a kisebb hibák kijavítása (vízvezeték-, villany-, tv-, rádiószerelés, esetleg csempék, parketta ki­cserélése, javítása stb., stb.) is sok gondot okozhatnak, ha nem biztosítjuk magunkat a hiányosságok gyors elhárítá­sára. A szolgáltatások szín­vonalának emelését a lakos­ság ilyen irányú támogatása is segítheti v. d. A Csongrád megyei Ópusz­taszeren pénteken megnyílt a Szegedi Idegenforgalmi Hi­vatal új kempingje. Az Ár­pád-ligetben száz személy sá­torozására alkalmas területet rendeztek be. A Szegedi Idegenforgalmi Hivatalnak ugyancsak pénte­ken kezdődött meg nyári in­formációs szolgálata a rösz- kei közúti határátkelőhelyen. Itt az ország egyik forgalmas déli „kapujában” csúcsidő- szakban naponta harminc­ezer—harmincötezer ember útiokmányait is kezelik. Ítélet a szolnoki gázrobbanás ügyében A Szolnok megyei bíróság, dr. Szabó Péter tanácsa pén­teken ítéletet hirdetett a szolnoki gázrobbanás ügyé­ben. Mint ismeretes 1976. no­vember 2-án, 7 óra 30 perc­kor Szolnokon, a Tóth Fe­renc utcai 1-3. szám alatti négyszintes lakóépület pin­céjében gázrobbanás történt. A nagy erejű detonáció kö­vetkeztében 24 lakás össze­omlott, tizenhárom személy meghalt, többen súlyos, il­letve életveszélyes sérülést szenvedtek. A bírósági tár­gyalás során bizonyítást nyert, hogy a súlyos tragédi­át a szabályok durva meg­sértése, felelőtlenség idézte elő. A tragédiát megelőző na­pokban az épület előtti terü­leten parképítési munkát végzett a városi tanács út­fenntartó üzemének brigád­ja. A munkavégzés közben erőgéppel megsértették az épület mellett húzódó gázve­zetéket, s bár a hibát ész­lelték, nem jelentették a gázszolgáltató vállalatnak, így a lakóépület pincéjébe nagy mennyiségű gáz szivár­gott be. A bíróság foglalkozás kö­rében elkövetett halált oko­zó veszélyeztetés bűntette miatt Mező Balázs építési brigádvezetőt hatévi, Hesz Jánosné építésvezetőt három­évi szabadságvesztésre ítél­te és mellékbüntetésként mindkettőjüket két évre el­tiltotta az építésvezetői mun­kakörtől. Sztankóczi Pál műszaki csoportvezetőt két­évi szabadságvesztéssel súj­totta. A negyedik vádlottat, Szabó István gépkezelőt a bíróság bizonyítékok hiá­nyában felmentette az ellene emelt vád alól. Az ügyész súlyosbításért, a vádlottak enyhítésért, illetve felmentésért fellebbeztek. Az elmúlt napokban Gyulán, a városi tanácsnál Gyula váro­sáért kitüntetést adta át Dér Lajos tanácselnök-helyettes Tóth Jolánnak, aki hosszú éveken át részt veti az Erkel-diák- ünnepek szervezésében, rendezésében. A tanács ezt az áldo­zatos tevékenységet jutalmazta a legrangosabb gyulai kitün­tetéssel Szeghalmi tapasztalatok a pártmunkában O z utóbbi két évtizedben pártunk helyes, követ­kezetes és töretlen po­litikájának eredményeként minőségi változás ment végbe társadalmunk gazdasági, po­litikai, és szellemi életében. Gondoljunk csak a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­sére, a szövetkezetek gazda­sági, és politikai megszilárdí­tására, a gazdaságirányítás reformjára, az állami élet szélesedő demokratizmusára, a vidék iparosítására. E nagy horderejű politikai feladatok megvalósításának első vonalában mindig az alapszervezetek, a kommu­nisták küzdöttek. Ennek nyo­mán a társadalom dinamiku­san fejlődött és közben ma­guk is változtak. Munkájuk tartalmasabb, színvonalasabb lett, szervezeti és cselekvési egységük erősödött. A Politikai Bizottság 1972. december 20-i határozaté, a XI. kongresszus határozata, a fejlett szocialista társada­lom felépítése tovább növeli a pártbizottság, az alapszer­vezetekkel szemben támasz­tott követelményeket. Az alapszervezeti pártélet társa­dalmi háttere megváltozott, így a pártmunka körülmé­nyei, feltételei is lényegesen mások lettek. A sajátosságo­kat figyelembevéve, a párt- bizottság az alapszervezetek politikai, gazdasági életét irá­nyító és ellenőrző tevékeny­sége alapvetően kétirányú. Egyrészt: a párt vezető sze­repének érvényesítése során biztosítjuk, hogy a helyi gaz­dasági döntések megfelelje­nek a párt általános gazda- ságpolitiká j ának. Másrészt: a helyi, község­politikai kérdésekben, az itt élő emberek törekvéseit, ér­dekeit is kifejező döntéseket hozzunk. Határozataink, kezdemé­nyezéseink elindítói voltak mindazoknak az intézkedé­seknek, amelyek elősegítették a község dinamikusabb, sok­oldalúbb fejlesztését, a ter­melő, forgalmazó, szolgáltató, az egészségügy és művelődés színvonalának emelését. Legfontosabb feladatunk­nak tekintjük a szocialista termelési viszonyok további megszilárdítását, a termelő­erők fejlesztését az iparban, és a mezőgazdaságban egya­ránt. Ez nagyobb felkészült­séget, alaposabb tájékozottsá­got igényel a korábbinál. A megnövekedett feladatok megkövetelik a színvonala­sabb és hatékonyabb munkát, a kommunistáktól pedig fo­kozott aktivitást, felelősség- vállalást, a pártmegbízatások teljesítését, a határozatok maradéktalan végrehajtását igénylik. Az alapszervezeti munka színvonala nagyrészt függ at­tól, hogy milyen sokoldalú és hatékony a pártbizottság, a pártvezetőség munkája. A nagyközségi pártbizottság és végrehajtó bizottság alkalmas a feladatok megoldására. Tagjainak általános művelt­sége, politikai felkészültsége jó. A pártbizottság tagjainak 70, a végrehajtó bizottságnak pedig 90 százaléka marxista esti középiskolát, egyetemet vagy szakosítót végzett. A pártbizottság és a végrehajtó bizottság munkastílusa össz­hangban van a párt által tá­masztott követelményekkel. Éves program és féléves munkaterv alapján dolgozik. Érvényesül a kollektív veze­tés, a munkamegosztás, a kollektív és egyszemélyi fe­lelősség. Állásfoglalásainak, döntéseinek többsége kiállja az élet, a gyakorlat próbá­ját. Javult a testületi munka, a beszámolók színvonala. A pártbizottság tagjai és a mun­kabizottságok részt vesznek a beszámolók készítésében és a döntések előkészítésében. Aktívan tevékenykednek a vizsgálatokban, a határoza- ' tok kidolgozásában, és a vég­rehajtás ellenőrzésében. Tá­jékozottak, sok helyes javas­latot, véleményt mondanak el a testületi üléseken. Diffe­renciáltan, üzemlátogatással egybekötött kihelyezett vég­rehajtó bizottsági üléseket is szoktunk tartani. A végre­hajtó bizottság munkájáról kötelességszerűen, minden pártbizottsági ülésen beszá­molunk. A feladatok megoldását jól segítik a pártbizottságok mel­lett működő munkabizottsá­gok és a 25-30 tagú aktíva­hálózat. A pártmunka szín­vonalának javulásában, ered­ményeink növekedésében nagy szerepe van a megyei és a járási pártbizottság elvi segítségének. Pártbizottságunk alapvető feladatának tartja, hogy az alapszervezetekben élénk po­litikai, szervezeti élet és te­vékenység folyjon. Pártszer­vezeteink felépítése jól al­kalmazkodik a már említett és megváltozott helyzethez. Fontosnak tartjuk a titkárok, vezetőségi tagok, pártcsoport­vezetők és a párttagság poli­tikai képzését. Áz 1976/77. évi pártoktatáson, és továbbkép­zésen a párttagság 81 száza­léka szervezetten vett részt. Pártszervezeteink éves program, féléves munkaterv alapján dolgoznak. A párt­munkának, a pártmegbíza­tásnak tekintélye van. A párt­tagság aktivitása, a taggyű­lések, vezetőségi ülések, be­számolók előkészítése, szín­vonala javult. A taggyűlése­ken a megjelenés átlagosan 81-85 százalékos. A hozzászó­lás 25-30 százalékos. A párttagság 75 százaléká­nak állandó pártmegbízatása van. Az alapszervezetek munká­jában továbbra is probléma a határozatok jó előkészíté­se. Fontos kérdésekben nem hoznak döntést, nem eléggé tervszerű a pártmegbízatások értékelése, a pártcsoportok munkája segítése. Javult viszont a kollektív vezetés, a munkamegosztás, de ez sem egyértelműen ér­vényesül minden alapszerve­zetnél. A pártbizottság mun­kájában, megítélésünk sze­rint, jól érvényesül az alap- szervezetek irányítása, segí­tése. A beszámoltatások be­vált formáját alkalmazzuk. A havonként megtartott tit­kári értekezlet alkalmas a beszámoltatásra, a tapaszta­latok, módszerek átadására. A különböző vélemények egyeztetése alapján segítséget adunk a munkatervek elké­szítéséhez. A féléves munka­tervek lejártakor az elvtársak beszámolnak a tervben meg­határozott feladatok végre­hajtásáról. Személy szerint alkalmazzák az elismerést, a dicséretet és az elmaraszta­lást. ­Az alapszervezeti pártmun­ka segítségét jól szolgálja a hetenként megtartott appa­rátusi értekezlet. Alapszerve­zeteink tevékenysége nem egyértelműen pozitív, az adottságok is eltérőek, ezért is nagy gondot fordítunk a gyengébben működő alap- szervezetek helyszíni segíté­sére. zt a célt szolgálja az évek óta kialakított és eredményesen tevé­kenykedő felelősi rendsze­rünk. Az elvtársak jó politi­kai felkészültséggel rendel­keznek ahhoz, hogy megfele­lő segítséget adjnak, javas­lattal, tanáccsal lássák el az alapszervezeteket. Tevékeny­ségükre jellemző, hogy a tit­kár elvtársak munkáját asze­rint minősítjük, milyen szín­vonalon dolgozik az alapszer­vezet. Magunkkal szemben is állandóan növeljük az igé­nyeket, követelményeket, és a felelősséget. F. Nagy Károly pb-titkár, Szeghalom

Next

/
Thumbnails
Contents