Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-14 / 138. szám

o 1977. június 14., tedd NÉPÚJSÁG Látogatás Szabó Judit iparművésznél Mindössze három esztendeje végzett az Iparművészeti Főiskolán Szabó Judit gobelin- és szőnyegtervező ipar­művész. Kollektív kiállításokon Budapesten a Nemzeti Galériában, a Folklór Centrumban, Kecskeméten, Nyír­egyházán, Gyulán szerepelt szép sikerrel, az első ön­álló kiállítását pedig a közelmúltban rendezték meg Szarvason. A fiatal iparművészt szarvasi otthonában kerestük fel, s a szövőszék mellett beszélgettünk mun­kájáról, terveiről. Sikerrel vendégszerepeit az aradi énekkar Kétegyházán — Szarvason nőttem fel, ahol a szövésnek igen nagy a hagyománya. Érettségi után a szarvasi Háziipari Szövet-, kezeihez szerződtem takács­ipari tanulónak. Tulajdon­képpen itt alapoztam meg a jövőmet. Olyan asszonyok közé kerültem, akik tudtak és szerettek hímezni, szőni. Tőlük tanultam szorgalmat, kitartást, itt ismertem meg az alkotás örömét. Itt szabadjá­ra engedhettem a fantáziá­mat. Itt terveztem és szőttem az első gobelin faliszőnyeget. Olyan élettapasztalattal in­dultam az Iparművészeti Fő­iskolára, aminek nagy hasz­nát vettem. A főiskolán Plesnivy Ká­roly tanár irányításával ta­nult és dolgozott. Időközben XVI. századbeli gobelinmin­ták javítását, másolását vál­lalta, ezzel is sokat gyarapo­dott tudása. Édesanyjával be­járta hazánk különböző tája­it és Erdélyt, megismerkedett a magyar, szlovák és román népi motívumokkal, szőnyeg- és szőttesmintákkal. — A diplomamunkám egy hatalmas, hófehér gyapjúsző­nyeg volt. ősrégi Ryijy skan­dináv technikával készült. Ferde számozással szőttem, érdekes a minta hatása, a szőnyeg pedig kellemesen pu­ha. Kassák Lajosné vásárolta meg. Szeretném ezt az ősrégi, de nagyon értékes technikát divatba hozni. Egyébként Ba- latonföldváron, a Békés és Bács megyei tanácsi üdülő falán több olyan szőnyeg lát­ható, amit én terveztem. Na­gyon szeretek tervezni is, szőni is. Kiállításain sok rajz, akva- rell látható. Szabó Judit vall­ja, hogy a festés, rajzolás és a textiltervezés édestestvér a művészetben. Rajzolás, fes­tés közben születnek az ér­dekes szőnyegtervek. Kedveli A vegyesipari vállalat igazgatója a városfejlesztést tárgyaló értekezleten felaján­lotta, hogy három gyermek- játszótéren hintákat állíta­nak fel. S amikor vissza­ment az üzembe, a munka­ügyi előadót, Kontra Sán­dort bízta meg, hogy szer­vezze meg a hinták készíté­sét. — Nem lesz nehéz dolgod — magyarázta az igazgató —, hiszen Juhász Pista tud­ja, hogy mit jelent a gyere­keknek a játék; esztergá­lyosbrigádja évek óta pat­ronálja az 5-ös számú is­kolát. — Meg neki is -van gye­reke — szólt közbe Kontra Sándor. — Persze, persze — bi­zonygatta az igazgató. — Aztán meg a Körös-sori óvodát is patronálják. — Zárakat, kilincseket ja­vítanak — toldotta meg Kontra Sándor az igazgató szavait. — Ha kulcs vész el, Pista mihelyt szabadul a műhelyből, már szalad és másikat reszel a zárba. — Ez az — mondta az igazgató. — Csak ilyen em­berre bízhatjuk a hinták készítését és felállítását. Az a csíkos mintákat, szereti a rongyszőnyeget csakúgy, mint a gyapjút. Szövés köz­ben megszűnik körülötte a világ, minden idegszálával arra figyel: hogyan alakulnak a minták, kenderből, gyapjú­ból, rongyhulladékból hogyan lesz szemet gyönyörködtető művészi alkotás. — Szarvason még ma is szinte minden második ház­nál található a padláson, a fészerben szövőszék. Én na­gyon szeretném a fiatalokat megtanítani szőni. Ha csak a nyári hónapokban állítanák fel a szövőszékeket, sok szép térítőt, párnát, szőnyeget sző­hetnének saját maguk és má­sok örömére. — Hogy mik a terveim? Szeretnék nagyon sok szépet alkotni. A kiállítások, az elis­merések és a segítőkész bí­rálatok újabb erőt, kitartást adnak ehhez a nagyon szép, de nagy odafigyelést igénylő munkához. A nyári program nagyon dús lesz. Meghívást kaptam Visegrádra. Szep­temberben önálló kiállítást rendeznek nekem a Salamon- toronyban. Örülök és retten­tően izgulok. A Duna-ka- nyarban ősszel igen nagy az idegenforgalom, várhatóan sokan megtekintik a kiállí­tást. Ennek a tudatában ké­szülök. Bemutatásra kerülnek a Duna-kanyarban készült rajzaim, akvarelljeim, újabb szőnyeg- és gobelinterveket, kész munkákat mutatok be Visegrádon. Ez a meghívás annyira lázba hozott, hogy szeretném a nappalokat meg­nyújtani, az éjszakákat lerö­vidíteni, minél többet alkot­ni. A munka mellett persze férjemet, kislányomat sem hanyagolhatom el. Sok sikert kívánunk a vi­segrádi kiállításhoz és az egész alkotó élethez. anyagot én biztosítom; meg a festéket, hogy jól mutas­sanak a hinták, ha már a mi üzemünkből kerülnek ki. Hintadeszkákat vágnak az asztalosok, az már nem nagy munka, Pista megadja a méretet, és kész. Kontra Sándor már indul­ni akart, hogy mihamarább elvigye a hírt Juhász Ist­vánnak, mert arra gondolt, ha gyorsan készen lesznek a hinták, az az ő szervező munkáját dicséri, de az igazgató megállította az aj­tóban; „Még valamit. A ta­nács végrehajtó bizottsága most tavasszal értékeli a társadalmi munkát, és azok, akik hosszabb ideje ellen­szolgáltatás nélkül dolgoz­nak a városért, május else­jén oklevelet kapnak.” Miután Kontra Sándor kijött az igazgatótól, az a gondolat ébredt fel benne, milyen nagyszerű lenne, ha ő is kapna oklevelet. Ara­nyozott keretet csináltatna arra és otthon kiakasztaná á szobában a falra. S aki meg­fordulna náluk, mindenki látná szülőhelye iránti sze- retetének bizonyítékát. Mert nyilvánvaló, hogy vastag A nagy hagyományokkal rendelkező romániai ének­kultúra aradi képviselői lá­togattak el hozzánk, Békés megyébe a hét végén. Nem véletlen, alkalmi vendég- szereplésre. Az aradi dalosok látogatása, két hangverse­nyük a Békés és Arad me­gye közötti, lassan egy év­tizede megalapozott kulturá­lis kapcsolat része. Egy hó­napja békési kórus járt Arad megyében, most az ot­tani megyeszékhely ötven- tagú, pedagógusokból, zenei szakemberekből összetevődő vegyes kórusa jött a testvér­megyébe, Békésbe, ősszel pe­dig a békéscsabai pedagógus énekkar utazását tervezik. Az aradi énekkar emléke­zetes, szép estét szerzett szombati bemutatkozása al­kalmából Kétegyházán, a ro­mán nemzetiség lakta nagy­Megjelent az oktatási mi­niszter utasítása: szeptember­től új fakultatív tantárgyat lehet bevezetni a gimnáziu­mokban, Nevelési alapisme­retek címmel. Engedélyezé­sét a középiskolák igazgatói abban az esetben kérhetik a megyei művelődésügyi osztá­lyoktól, ha a tárgyi és szemé­lyi feltételek biztosítottak. A nevelési alapismeretek taní­tására a pedagógia és a pszi­chológia szakos tanárok jo­gosultak. betűkkel rajta lesz az okle­vélen: „VÁROSUNKÉRT”. Sietett is aztán a vasesz­tergályosok műhelyébe, ahol gyorsan elhadarta Juhász Istvánnak, hogy miért is jött most ide, és máris rohant volna el, mert a tanácsnál akart lenni minél előbb, hogy elmondja ott; ő már meg is szervezte a hinták gyártását, felállítását. De mielőtt még kilépett volna a műhelyből, Juhász István utánaszólt: „Ne szaladj már annyira, Sándor! Arról nem mondott semmit a főnök, hogy miből csináljuk meg a hintákat? Vagy talán gyűjt- sünk előbb ócskavasat?” Kontra Sándor vékony, hosszú nyaka megrándult és önmagában átkozódott, a fe­ne enné meg a tetves vilá­got, ez meg mit akar éppen most, s visszafordult. Juhász István a micisapka alól ki­búvó lobogó, fekete haját dugdosta vissza, majd erős csontú kezével az eszterga­gépre mutatott: „Ez sem csinál semmit, ha nem kap anyagot. Pedig automatiku­san működik.” Kontra Sándor megpiszkál­ta hegyes orrát és dühösen község lakóinak. Műsoruk szerkezete is arról tanúsko­dott: nagy gonddal készül­tek első külföldi vendégsze­replésükre. A bemutatott művek repertoárja a barokk kori művektől kezdve egé­szen napjaink modern szer­zőinek darabjait felölelte. A Gabriel Campan vezényelte énekkar másfél órás pro­dukciója azt bizonyította, hogy minden előadásmódban otthon érzik magukat, jár­tasak a kóruséneklésben. A szólamok rendkívül szeren­csés arányúak és ez nagyon előnyös az összhangzásban. Az egységes hangzást külön is dicsérni kell, miután szó-1 listák is énekelnek a kórus­ban. Valamennyi kórusmű­vet nagy átéléssel, fegyel­mezett előadásban hallot­tuk, Hassler Ünnepi énekét ugyanúgy, mint Fririci re­nek célja, hogy korszerű pe­dagógiai, pszichológiai alap- műveltséget nyújtson a ne­velés iránt érdeklődő fiata­loknak, felkészítse őket a pe­dagóguspálya tudatos válla­lására, fejlessze a pedagógiai képességeket. Lehetőséget ad tehát arra, hogy az alapisme­retek nyomán meggyőződje­nek saját maguk pedagógusi elhivatottságáról. Az új tantárgy bevezetésé­nél az oktatásügy vezetői ter­mészetesen figyelembe vették azt is, hogy az iskolák ma még több ezer képesítés nél­mondta a brigádvezetőnek, hogy miért hecceli, hiszen ugyanúgy tudja, mint ő, a társadalmi munkához az anyagot a főnök adja min­dig. Csak az üzemnek van vascsöve vagy vasrúdja. Juhász István ajka körül alig észrevehető mosoly bújt meg: „De hát a köztulaj­donhoz engedély nélkül nem nyúlhatunk.” Kontra Sándor nagyot nyelt, s az ádámcsutkája láthatóan felhúzódott, majd leszaladt és úgy szólt, mint akit nagyon megbántottak: „Nehogy már rám fogd, Pis­ta, hogy olyasmire akarlak rávenni, amit nem szabad.” — Még mi nem jut az eszedbe — mondta Juhász István. — De a főnök en­gedélyéről tudnom kell. — Akkor most már nincs panaszod — dobta a szava­kat enyhe gúnnyal Kontra Sándor, s azzal kisietett a műhelyből. És arra gondolt, most már végre mehet a ta­nácsházára. Először a tervosztályra ment, mivel ott tartja nyil­ván egy előadó, hogy az üzemek, kerületek mennyi társadalmi munkával járul­nak hozzá a városfejlesztés­hez. Amikor Kontra Sándor benyitott az előadóhoz, az a régebbi vállalások teljesíté­sét összegezte. Az íróasztaja tele volt jelentésekkel, ki­mekét, a Három jó barátot. Aztán a magyar zenekultú­rának való tisztelgést, a Ko- dály-feldolgozást, vagy Er­kel: Bánk bán című operá­jának Bordalát, melyet Ion Zdhu tolmácsolt nagy átélés­sel, magas hőfokon, akárcsak a többi általa énekelt mű­vet. A másik szólista Car­men Rácos Szintén kitűnő hangú művész és szenvedé­lyes előadó. Egyszóval, a vé­gére belemelegedő kétegyhá- zi közönségnek színvonalas, igazi művészi élményt nyúj­tó koncerttel kedveskedtek az aradiak és tovább öreg­bítették a romániai dalkul­túra hírnevét. Az ara^i vegyes kar va­sárnap este a békéscsabai Balassi Művelődési- Központ­ban lépett fel, majd hétfőn budapesti látogatás után utazott el hazánkból. F. I. külit kénytelenek alkalmaz­ni. A nevelési alapismeretek birtokában viszont a fiatalok bizonyos alapokkal, ismere­tekkel léphetnek a kisdiákok elé. Ezen túlmenően az alkal­mazásuk időpontjától számí­tót egy tanéven belül — meg­felelő iskolai minősítés és al­kalmasság esetén — a tanító­képző esti vagy levelező ta­gozatán felvételi vizsga nél­kül továbbtanulhatnak. Fon­tos feltétel azonban, hogy a gyakorlati tevékenységükkel megegyező tagozatra jelent­kezzenek. mutatásokkal, előtte pedig egy ívnyi' terjedelmű, rova­tokra osztott kockás papír feküdt. A könnyebb átte­kinthetőség végett az üze­meket, kerületeket kék szín­nel, a vállalásokat feketével, a teljesítéseket pirossal je­gyezte be. A rovatok végére egy + jelet tett, amely mel­lé majd a legfrissebb vál­lalások teljesítését írja be. Ez adja meg a végső rang­sorolást; ebből derül ki, hogy az üzemek, kerületek vezetői mennyire patrióták. Azon az asztalon pedig, amely az előadó mellé de­rékszögbe volt helyezve ar­ra az időre, amíg az összeg­zést készíti, egy másik ív hevert, melyre azoknak a nevét írta be, akik régebb idő óta vesznek részt társa­dalmi munkában. A vég­zett munka arányában meg az elismerést kifejező javas­latok szerepeltek: oklevél, jelvény, szóbeli dicséret. A rovatok végére ezen az íven is + jelet írt be, mert a mostani vállalások teljesít­ménye még módosíthatja, hogy május elsején ki, mi­lyen elismerésben részesül. — Sok a munkád? — kérdezte Kontra Sándor, miután üdvözölték egymást az előadóval. — Ajaj! — válaszolta az előadó. Aztán letette a go­lyóstollat és rágyújtott. (Folytatjuk) KÉP­ERNYŐ Gyurika és a többiek A kenguru. Időzített bol­dogság. A házasság és a gyer­mek. Címek. Az első kettő a tévé múlt szerdai műsorából, a harmadik pedig az akkor nap megjelent Élet és Tudo­mány cikke a Szexualitás és párkapcsolat felnőttkorban sorozatból. Együtt a három ugyan merő véletlen, mégis jól példázza tárgyköréből az elméletet és a gyakorlatot. Mit mutatott A kenguru — Bertha Bulcsú és Zsombolyai János filmje — egy hosszú, részletes ágy- és egy érthetet­len verekedési jeleneten kí­vül? Egy fiatal teherautó­sofőrt, akinek minden vágya, hogy kamiont vezethessen, mert akkor előtte a világ. A nagy, a rejtélyes, a kalandos. De az ő világa a munkán kí­vül csak egy szexuális — nem szerelmi és nem túl fon­tos — kapcsolat. Tengés-len- gés, ténfergés, pedig a főhős jobb sorsra, többre érdemes, jóindulatú fiú, csak igényte­len. Ám amikor jön a gyerek, jön a házasság is. Könnyen elképzelhető, hogy milyen, de ez már fantázia dolga, mert a filmnek vége. De aki átkap­csolt a második csatornára, mindjárt megnézhette a foly­tatást is, bár az egy szlová­kiai magyar írónő — Dávid Teréz — tévéjátéka volt. Ebben is az idő előtt ko­pogtató gyermekről volt szó, csak itt mindjárt a kezdetén, s gyorsan kényszerű házasság lett belőle az alig tizenhat éves lány és tizenkilenc éves fiú között, a szülők ájuldozó rémületére. És egy hányódó sorsú, szerencsétlen kis gye­rek: Gyurika. Akit kényez­tetnek ugyan, mégis nyűg mindenki nyakán. A nagy­szülők egymás gyűlöletének élnek, anyja és apja — a két gyerekember — közben meg­próbál egzisztenciát teremte­ni. S mire évek múlva ez — nem is akármilyen fokon — sikerül, már édeskevés kö­zük van egymáshoz. Mind­ketten számos szexuális kap­csolaton esnek át, s talán, vagy éppen ezért jönnek anyagilag rendbe. De közös életük egy fabatkát sem ér. A gyerek pedig kallódik, él, ahogy tud. önálló lakáskulcs, autóbaleset. Még lop is, pedig degesz a nyolcéves gyerek pénztárcája, mert mindenki­től csak pénzt kap, hogy mi­nél hamarabb lerázhassák. S amikor az ajtó mögött még azt is meghallja, hogy senki sem akarta a világra jövete­lét — elszökik. Életből merített témák, ha — szerencsére — a valóság­ban ennek több az ellenkező­je. De azért nem árt odafi­gyelni az elméletre sem, az Élet és Tudomány cikkére A házasság és a gyermek című írás a családalapítással, a szülővé válással és a szülői szereppel foglalkozik. A há­zasságnak igazán értelme csak úgy van, ha azt tartós családalapításnak szánják, s az alapja nem egy kínos szi­tuáció pillanatnyi megoldá­sa, hanem komoly vonzalom, szerelem, az egyéb lényeges feltételek mellett. A szellemi összhang, egymás természeté­nek ismerete, anyagi függet­lenség és az érzelmek szi­lárdsága biztosíthatja csak azt a családi légkört, amely­ben a gyermek nem teher, hanem öröm, még akkor is, ha gondot és nehézséget je­lent a vele járó munka és le­kötöttség. Minderre pedig nevelni, tanítani kell a fia­talokat, s elsősorban a szü­lőknek. Mert ha az elmarad, a kétségbeesés már mit sem ér a felelőtlenül megkötött házasság miatt. Vass Márta Ary Róza Az új tantárgy bevezetésé­CSEREI PÁL: EGY KIMARADT SOR Szeptembertől a gimnáziumokban : „Nevelési alapismeretek”

Next

/
Thumbnails
Contents