Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-10 / 135. szám
1977. június 10., péntek o A Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ paplanüzemében naponta átlagosan 70 jó minőségű paplant szabnak-varrnak az ügyes kezű asszonyok Fotó: Veress Erzsi UHtVVmVVHMVtHVMHHnMVHmmmHHHVmHHMUWHHWHHVHWWHW Megélhetést csak a föld adhat Az alig ezer lakosú kisközség, Körösnagyharsány utcái kihaltak. Az idegen azt hihetné: lakatlan településre érkezett. —■ A kapálás, a szénagyűjtés időszakában mindenki a határban van — mondja egy öregember, aki útbaigazít. — Virradatkor mennek, napnyugtakor jönnek haza csak. Van itt élet — magyarázza. — A megélhetést az ittenieknek egyedül a föld adja — sorolja Fürj József, a tanácstitkár. — A munkaképes lakosok száma csaknem A mester Az autókarosszéria-lakatos műhelye előtt sorban állnak a kisebb, nagyobb javításra váró gépkocsik. Tanúsítják, hogy jó hírű a régi műhely, amelynek nem fiatal a gazdája sem. A mester egy karambolozott Volskwágen lökhárítóját kalapálja. Addig, amíg meg nem adja neki az eredeti formáját. Hogy hányadik ilyenfajta munkája lehet az életében, az isten sem tudná megmondani. Mindig szívesen látja a kuncsaftjait. Előbb 'megvizsgálja az odaérkező gépkocsit, aztán elmondja, hogy a hibát hogyan kellene kijavítani. Az az elve, hogy legyen kifogástalan és árban is elfogadható a munkája. Meg egy kis beszélgetés sem árt a tulajdonossal, ami számára pihenést, felfrissülést jelent. Egy-két éve el is nyújtja a beszélgetés idejét. Hiába, ha nem is meri bevallani magának, de egyre csökken az ereje. Csak az akarata olyan, mint amilyen 55 éves kora előtt volt. Am az utóbbi időben titokban nemegyszer már arra is gondol, hogy jó lenne leszázalékoltatnia magát. — Beteg vagyok, határozottan beteg — panaszkodik egy este, roppant fáradtan. Mit tehetek? Tanácsolom neki: — Menjen orvoshoz! Nagyot sóhajt: — Hát van nekem arra időm? Nézzen szét, mennyi a munkám. Másnap már hajnalban kezd egyengetni egy lemezt. Jó kedve van, frissnek, pihentnek látszik. Dudorászik is. Talán csak estefelé jut majd az eszébe újra, hogy le kellene százaiékoltatnia magát. És még hány este ismétlődik ez meg... Ki tudja? —or 600, közülük mintegy 20-an ingáznak a környékbeli községekbe, a fővárosba. A település lakóinak száma évről évre csökken, az itt élők életkorának átlaga pedig nő. Elsősorban a fiatalok mennek el — legalábbis ez tűnik ki a felmérésből. Az általános iskola elvégzése után különböző helyeken tanulnak, közülük csak ketten- hárman jönnek vissza. * * * A község egyetlen gazdasági egysége, a hajdani 2400 hektáros Egyetértés Tsz két éve egyesült a szomszédos biharugrai Felszabadult Föld Tsz-szel. Remélték, a „házassággal”, a szellemi, az anyagi erők koncentrálásával jobban, könnyebben boldogulnak. Nem így történt. Tavaly félmilliós veszteséggel zárták az esztendőt. — Eszközszegény volt mindkét gazdaság, ráadásul a szárazság is sújtott bennünket — sorolja Kormány Ernő, a szövetkezet párttitkára. — A búza kiváló termést adott, de nem hozta a várt eredményt a cukorrépa, a szója, a napraforgó. Ráadásul az állattenyésztés is veszteséges lett. A másik igen nagy gondjuk az elavult géppark, őszről 1000 hektár maradt szántat- lanul, mert a hagyományos gépekkel nem tudták megművelni az itteni földeket. — Tavaly segítséggel vettünk egy Rába—Steiger traktort, s ha ez nincs, még ma is szántunk — folytatja a párttitkár. — Két okból is nagy szükségünk van a gépesítésre: az erő- és munkagépeink elavultak. A munkaerő is kevés, mert a tagok közül sokan csak „másodállásnak” tekintik a szövetkezetét. S közben sorolja: nyakukon az 1014 hektár kalászos aratása. Igaz, van 9 kombájnja a termelőszövetkezetnek, de ebből egyelőre csak kettő használható. — Lehet kapni SZK—5-ös és SZK—6-os kombájnt 15 ezer forint befizetéssel, kétévi törlesztésre. Sajnos, a megyében már elfogyott. Járjuk az országot, a föld alól is felhajtjuk a gépeket. Egyetlen kiló termés nem mehet veszendőbe. Aztán itt van a munkaerőgond. Igaz, csaknem 380 dolgozó tagja van a szövetkezetnek, de többségük csak a minimumot dolgozza le a közösben, azt is a háztájiért'. Másodállás? Kicsit furcsán hangzik. Ott, ahol az egyetlen megélhetést a föld adja, éppen az összefogással, az erők igazi egyesítésével lehetne jobban boldogulni. Mert, ha mindenki erejéhez képest dolgozik a termelő- szövetkezetben, többet tesz a közös asztalra, nyilván abból több is jut a tagoknak. Az együttes akarat, munka nyomán lehet csak előrébb lépni. És nem is kicsit. * * * Bondár Lajos portáján három tehén, egy üsző, egy bika, egy borjú, két koca, hat hízó, és számtalan baromfi van. A gazdasági udvar végében már szépen bekazlaz- ták a szénát. — Magunk dolgozunk — mondja a gazdasszony. — A lányaink férjhez mentek, csak látogatóba jönnek haza. Sok gond van a jószággal. A teheneket az uram, a disznókat én gondozom. Aztán ott van még a téesz, a házi munka, a kert. Fél ötkor kelek, este kilenckor kerülök ágyba. Ez a paraszt- ember sorsa. Ha lenne más munkahely? Talán elmennék. .. Látszólag ellentmondásos a kép, szükség van a kisgazdaságokra is a nagyüzemi termelés mellett. Ügy tűnik, Körösnagyharsányban még nem sikerült megtalálni a helyes arányokat. « * * Az elvándorlókat nem csupán a több pénz, a nagyobb lehetőségek csábítják. Ma már mindenütt igénylik az emberek a jobb. ellátást. Körösnagyharsányban ez viszont még várat -magára. Itt van például a legnagyobb gondjuk: az ivóvíz. A településnek három ártézi kútja van, ebből kettő ad vizet. Jó néhány család kilométereket megy az ivóvízért. A szakértői vélemény szerint még egy-két évig elegendő a mélységi vízkészlet. — Egy kút fúrása százezrekbe, a vízmű építése milliókba kerül. A település évi községfejlesztése nem éri el a százezer forintot — sorolja Fürj József. — Hitelt sem tudunk felvenni, mert nincs miből törleszteni. Pedig a vezetéképítés már nem okozna gondot, azt a lakosság vállalná... Tovább sorolhatók a gondok: egy-egy kulturális rendezvényre ritkán jönnek ki a megyeszékhely művészei vagy a megyébe látogató előadók. Kevés a pedagógus, a szolgálati lakás üresen áll. Rossz a közlekedés, a hírközlés. Az ellátás sem zökkenőmentes. Gondokkal élnek a körös- nagyharsányiak. De ván kiút. Az itt élőknek közösen, a közösben kellene dolgozniuk, együttes boldogulásukért. A fejlődésnek, az előrelépésnek ez az egyetlen alapja. Szekeres András Megfljul-e az újítómozgalom? Murony, Hidasháti Állami Gazdaság. Tavaly 13 újítást adtak be a szerelők s a többi gépmű- helyi dolgozók a gazdaságban. Ez, ha tekintetbe vesz- szük, hogy mintegy 100—110 szakmunkás dolgozik a gépműhelyekben, mindenképpen kevés. De ne ítéljünk elhamarkodottan! Vegyük figyelembe azt is, hogy egy-két évvel ezelőtt alig 3—4 újítás született náluk évente, és azt se hagyjuk szó nélkül, hogy a gazdaságban összesen három mérnök és három technikus dolgozik, s az előbbiek közül kettő csak egy-két hete állt munkába... Gyorsabban! Nagy Mihály újítási előadó olyan tűzzel, lelkesedéssel beszél munkájáról — arról, mit tesznek az újítási kedv növelésére —, hogy szinte követni is nehéz, nem hogy jegyezni; ráadásul mindenről okmányt, feljegyzést is tesz elém. — Tavaly már arra is akadt példa — mondja —, hogy 2—3 újítás sorsáról egy-két hét alatt döntöttünk, pedig a szabályzat hatvan napot ír elő. S ekképpen mesél el egy esetet: — Taró Mihály szerelő tavaly egy új darabológépet szerkesztett; karos lemezollót önzáró szerkezettel... Egy reggel lementem a műhelybe, megálltam a gép mellett, nézegettem. Rendben volt azzal minden, csupán még le kellett festeni. Odaáll mellém Taró Mihály, s azt mondja: „Hát nézzük, mit kell még rajta javítani!... ” Csak egy a baja ennek — mondtam neki —: menjen a pénztárba, és vegye fel érte az újítási díjat ... Ebben a műhelyben ezután még két újítást dolgoztak ki a következő két hét alatt... • Így összegzi a legfontosabbat: — A nagyon gyors és precíz ügyintézéssel szorgalmazhatjuk legjobban az újításokat. Ha várni kell az elbírálásra, s ha nem méltányos a döntés, kárba vész minden propaganda... Heggondollabban! Az utóbbi időben a jelek szerint nemcsak ezzel, hanem az újítási díjak megállapításával sincs baj a gazdaságban. Ha a gazdaságos- sági számítások szerint évekig hoz hasznot egy-egy újítás, az érte járó díjat az újító akár tíz évig is kaphatja. A használatbavételi szerződések körültekintően megszabják, írásba foglalják az üzemen kívül történő értékesítés módjait, feltételeit. E szerződések megkötésekor az üzem és az újító, egyenlő partnerek, amiből az következik, hogy az újító számára előnyös feltételeket köthet ki az üzemen kívüli értékesítésre vonatkozóan is. Székely Lajos villanyszerelővel és gépjármű-villamossági műszerésszel beszélgetünk. — Érdemes újítani? — Érdemes, hiszen az eredmény anyagiakban is jelentkezik. Természetesen az erkölcsi siker sem lényegtelen, de mégiscsak az a legfontosabb, ha nem aprópénzzel fizetnek érte, hanem megadják a befektetett munkával és az újítás hasznával arányos összeget... Székely Lajos három év alatt megalkotott kilenc újításáért összesen 13 ezer forint újítási díjat kapott. Közülük a legutóbbira emlékezik legszívesebben. Ennek lényege, hogy bizonyos gépkocsik mindig kapható feszültségszabályzóiból olyan alkatrészeket konstruált, amelyek jól használhatók a gazdaság betakarító gépeihez, amelyekhez viszont nem lehet szabályozót kapni. — Kérte-e más gazdaság is ezt a feszültségszabályzót? — Kérték, csak nem idejében. Másutt többnyire olyankor figyelnek fel egy- egy új eszközre, amikor már ég a ház... Megoldás? Megoldás az, ha — például — nemcsak megszervezzük az újítási tanácskozásokat, ankétokat, hanem gyakorlatiasabbá, célirányosabbá is tesszük; olyan szakembereket hívunk össze — s nem feltétlenül sokat! —, akik konkrét, gyakorlati kérdésekben tudnak egymásnak újat, hasznosat mondani. Ösztönzőbben! — Segített-e valamelyik közvetlen munkatársa, technikus vagy mérnök a feszültségszabályzó elkészítésében? — Egy energetikus technikus kollégámat kértem meg, hogy készítse el az alkatrész rajzát, s az első szóra, gyorsan és szépen elkészítette ... Beszélgetésünk konklúziójaként azonban mégis arra jutunk, hogy a műszaki értelmiség — a technikusok, üzemmérnökök, mérnökök — pillanatnyilag még nem eléggé érdekeltek abban, hogy az üzemekben még több okos, hasznos újítás szülessen. Többek közt például kevéssé érdekeltek abban, hogy az újítások elbírálásához szükséges, az esetek többségében egyáltalán nem kis munkával járó, bonyolult gazdasági számításokat elvégezzék. Azután: azt a kérdést sem tisztázták még mindenütt elvi alapon, milyen újítás tartozik a mérnökök, technikusok munkaköri feladatai közé, s melyek nem; pedig ez sem közömbös, mert csak ez utóbbiakért jár anyagi elismerés. S végül: mindinkább kialakulóban van a szocialista brigádmozgalmat támogató műszaki és egyéb értelmiségiekből az úgynevezett külső segítők rendszere... Miért ne lehetne ennek keretében — vagy akár ettől függetlenül is — mindenütt rendszeresen figyelemmel kísérni (esetleg havonta, évente akár pontozni s értékelni is), kik azok egy-egy gazdaságnál, üzemben, akik társadalmi munkában, önzetlenül, legjobban segítik az újító munkásokat, brigádokat? Varga János WWW>WVWWMMVWVWWMWWWWWWWVWMHmMWWWWWíMíWWW Kísérleti pályán A tervek szerint 1979-ben kezdi meg működését Japánban a „HSST—01” elnevezésű gyorsvasát, amely a repülőteret köti össze a Kawasaki városközponttal. Az elektromágneses gyorsvasát a sín fölött egy centiméteres magasságban haladva 150 kilométeres óránkénti sebességet ér el. Képünkön: a vonat kicsinyített példánya a kísérleti pályán (Telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat — KS)
