Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-09 / 134. szám
1977. június 9., csütörtök KHiWraitl Miért jelentkeznek kevesen szakmunkástanulónak? Ügy gondolom, ha az ember pályaválasztási témáról olvas, rögtön úgy vélekedik: de sokat hallott már erről! Minek ezzel ennyit foglalkozni? Sokan talán unják is, mert számtalan ankét, különböző szintű megbeszélés, tájékoztatás, felhívás, szülői értekezletek tömkelegé előzi meg egy-egy iskolai év megkezdését. Valóban hatalmas munkát igénylő feladat ez. Sok ember foglalkozik nap mint nap vele, számtalan kiadvány jelent már meg, ismertetve a tudnivalókat, a beiskolázás fontosságát. Ám a helyzet valóban nem rózsás, különösen a szakmunkásképzés területén. Nem újdonság, hogy a népgazdaságban meghatározó szerepe van a szakmunkásképzésnek, s ebből következik, hogy fokozott figyelmet kell fordítani erre. Közelebbről vizsgálva a kérdést, Békéscsabán, a 611. sz. Szakmunkásképző Intézetben az 1977—78-as tanévre húsz szakmában terveztek felvételt. A vállalati igények alapján 580 tanulót kellene felvenni. Mivel a jelentkezések megtörténtek s a felvételekre is sor került, lehetőségünk van szemléletes helyzetkép bemutatására. A beérkezett jelentkezési lapokból, számából és elosztásukból kiderült, hogy' komoly gondot okoz egy-egy szakma tanulóigényének biztosítása. A jelentkezéseket összegezve, a már említett húsz szakmára alig négyszázan pályáztak. A szakmákon belül is elszomorító képet kapunk: 45 gépiforgácsolót terveztek, s mindössze 14-en jelentkeztek! Géplakatosból 90 férőhely van, de a jelentkezők száma még a 30-at sem érte el. A szerkezetlakatos szakmára egy jelentkező sem volt. Sorolhatnánk még további szakmákat, ahol hasonló képet kapunk, de erre itt nincs mód. Szemléltetésként talán eny- nyi is elég. Három szakmában volt túljelentkezés, bár ez sem nagy. Autószerelőnek a 45 helyre 157-en, víz-, gázvezeték- és készülékszerelőnek a 30 helyre 59-en jelentkeztek, a női szabók 45 helyére mintegy negyven százalékos a túljelentkezést. Ugyanakkor az egyéb textiles szakmákra, mint például a szövő, kötő-hurkoló, kötő- hurkoló-konfekciós szakmákra nagyon kevés a jelentkező. Itt még az is bonyolítja a problémát, hogy sokan kollégiumot igényelnek, s leánykollégiuma az intézetnek nincs. A fiúk is bejelentenek hasonló kérést elég nagy számban, ugyanakkor a jelenlegi kollégium nem tudja megoldani a gondokat a túlzsúfoltság fokozása nélkül. Miután a felvételek megtörténtek, megállapítható, hogy a tervezett létszám egy-két szakma kivételével biztosított. Sajnos, a szakirányú pályaválasztási tanácsadással szemben sokszor a pályárairányítás rosszabb módja dönt; ahol hely van, oda kerülnek. Ez a módszer azonban nem nyugtatható, mert következménye lehet a kedvetlen munkavégzés, s a lemorzsolódás. Feltétlenül utalni kell a napjainkban sokat hangoztatott elméleti-igényes szakmák beiskolázási gondjaira. Elsőként említenénk a me- ahanikai-műszerész, a szerszámkészítő, az elektronikai műszerész, a villamos-jármű- szerelő, a villamosgép-szere- lő, az erősáramúberendezés- szerelő szakmákat. Mindegyik komoly felkészültséget igényel, s éppen ezért az említett szakmák megszerzését az utóbbi években középiskolai végzettséghez kötötték. Megyénkben ezek a szakmák jelentős mértékben felfutottak, a középiskolások tudnak róla, mégis meglepően kevesen választják. Kilencvenkilenc tanulót várnak a különböző vállalatokhoz, de mindössze 40 jelentkező van. Ed- dk senki sem jelentkezett vil- lamosjármű-szerelőnek, mechanikai műszerésznek és erősáramúberendezés-szere- lőnek. Sorolhatnánk még néhány igen fontos szakmát, ahol nagy szükség lenne a jó felkészültségre, azonban jelentkezők hiányában évek óta nincs beiskolázás. Ilyen a már említett szerszámkészítő szakma is. Miután a felvételek itt is megtörténtek, a tény továbbra is elszomorító, mert a tervezett létszám alig 50 százalékig biztosított. Ami külön szót érdemel, mert igen elgondolkoztató, hogy a középiskolát végzők köréből gyenge az érdeklődés a szakmunkáspálya iránt Számos ankéton középiskolás tanulókkal beszélgetve, azt kellett tapasztalni, hogy kevésbé érdekli őket a szakmunka. És ez a tény figyelmeztető is! Koránt sem arról van szó, hogy a továbbtanulást ne szorgalmazzuk. Szorgalmazni kell, de figyelembe kell venni azt az igen sokat hangoztatott tényt is, hogy vannak fontos népgazdasági érdekek, melyek új szakmunkások százait igénylik. Háló Ferenc « A világ filmjeinek magyarítói Napjainkban természetesnek tartjuk, hogy a televízió képernyőjén a külföldi filmeknek 96 százaléka magyar szinkronizálásban jelentkezik, és a mozikban vetített filmeknél is 80 százalék a magyarul beszélők aránya. Magyarországon kétévenként nyolcszáz filmet szinkronizálnak a Pannónia Filmstúdióban a mozikban, illetve a televízióban történő bemutatásra. A munka nagyságára jellemző az is, hogy két év alatt kilencszáz színész fordult meg a szinkronsútdió- ban, s közöttük egyre több az új, kevésbé ismerős hang, lassan feloldódnak a szereposztási sablonok. Egy közelmúltban született kulturális minisztériumi állásfoglalás szerint két éven belül — néhány opera- és balettfilmet leszámítva —, kizárólag csak szinkronizált filmekkel találkozhatunk majd. Szinkronművészetünk —, amelynek jelenlétét már régóta filméletünk természetes velejárójának tekintjük, sokszor olyannyira természetesnek, hogy észre sem vesszük, nem is figyelünk rá — eredményei mellett sem gondtalan. Például a nagy rendezői egyéniségek stílusát hangban visszaadni tudó színészek és rendezők kellenének, s Magyarországon nincs ilyen irányú színészképzés (de nincs a baráti államokban sem). Holott egyre égetőbb szükség lenne rá, hiszen a színésznek a már korábban megalkotott szövegekhez és a megrendezett játékhoz kell alkalmazkodnia, a már felépített szereppel kell azonosulnia. Soksok gondja mellett a magyar szinkronfilmgyártás alighanem a legjobb helyzetben van a környező és távolabbi baráti országokkal való összevetésben. Személyi és tárgyi ellátást tekintve is. Hiszen több országban nincs is önálló szinkronstúdió, hanem más filmszakemberek mintegy mellékfoglalkozásként mívelik a szinkronizálást. Benedek Miklós Anyanyelvi őrjárat A betűejtésről A magyar nyelvre a tiszta kiejtéá és a határozott hangképzés a jellemző. Ennek egyik fontos feltétele, hogy tisztában legyünk a beszélőszervek helyes működésével, azaz annak működtetésével. Néhány alapvető dolog, amelyre gondot kell fordítania a beszélőnek. Ügyelnünk kell a helyes időtartamra. Mivel kilégzéssel képezzük beszédhangjainkat, ezért fontos, hogy a tüdőnkben mindig legyen elegendő levegő. A magánhangzók esetében vigyáznunk kell a nyelvemelkedés helyes fokára. Természetszerű az a követelmény is, hogy a meghonosodott idegen szavakat a magyar nyelvnek megfelelő hangokkal ejtjük. (Pl. akadémia és nem ákádémia vagy kátásztrófa.) A betűejtés a mássalhangzók ejtésének egyik igen gyakori és mindinkább terjedő hibája. Tudnunk kell, hogy a magyar nyelvben bizonyos mássalhangzók egymás mellé kerülve hatnak egymásra. Ez az egymásra hatás egyfajta szabályszerűséget is mutat, amelyeket a szép ejtés érdekében ismernünk kell. A irhással hangzók egymásra hatása nyomán a beszédben gyakran változás következik be. Az írásban ezt bizonyos esetekben jelöljük is. Ennek a típusai: a részleges és a teljes hasonulás, valamint az összeolvadás. Ez utóbbinak a figyelmen kívül hagyása a beszédben okozza az ún. betűejtést. A betűejtés lényege, hogy a beszélő az összeolvadó mássalhangzókat külön- külön ejti. Ilyen szavakban találkozunk e jelenséggel: éljen, útja, partja, ötször, adjon, kétség. Ezek helyes ejtése: éjjen, úttya, partya, kécs- cség, öccör, aggyon. Helytelen az ilyen ejtés: út-ja, éljen, stb. Ugyancsak az írásképhez való ragaszkodás jelentkezik a „h” végű szavak esetében, amikor a szóvégi -h-t is kiejtik. (Céh- ejtésben: cé és nem céh.) Tehát a betűejtés olyan nyelvi jelenség, amelyet, kerülnünk kell, hiszen az ösz- szeolvadás éppen az ejtésben jön létre, de írásban nem jelöljük azt, ellentétben a teljes hasonulással, amelyet írásban is jelzünk. Fülöp Béla A barátság üzenetei Hatvannégyen érkeztek a testvéri Penza megyéből, Ternovkából énekesek, táncosok, muzsikusok, hogy elhozzák Békésbe a penzai emberek üdvözletét és találkozzanak velünk. Kedden jöttek Békéscsabára és már délelőtt ellátogattak több üzembe, délután pedig a 9. sz. általános iskolába, ahol — mint mondják — felejthetetlen élményben volt részük. A díszelőadás este hétkor kezdődött Békéscsabán, a színházban. A nézők között ott volt a vendégek vezetője, Alekszandra Majorova, az SZKP Penza megyei bizottságának osztályvezetője, Alekszandra Petrova, az SZKP penzai járási bizottságának titkára és Frank Ferenc, a Békés megyei pártbizottság első titkára is. Zsúfolt ház előtt lépett a színpadra a művészegyüttes énekkara és a bájos műsorközlő, aki csengő magyarsággal köszöntötte a díszelőadás vendégeit. Aztán egyetlen sodró, remek lendülettel hatalmába kerítette a közönséget a kórus csodálatos muzikalitása, tökéletes biztonsága, és a dalok, melyek a penzai tájról, a Szúra-folyóról, az emberek forradalmi harcáról szóltak... A karnagy, Nyina Spiridova fegyelmezetten szárnyaló egyénisége adta meg a színt és az alaphangot: az együttes összekovácsolódott, dalban feloldódó közösségként valósította meg minden elképzelését. Igazi esztrádműsort láttunk ezután: jöttek az énekes szólisták, a versenytáncosok, az énekes hangszeres kisegyüttes, a balalajkazenekar és újra a kórus, az est első számú szereplője. A műsor végén Sasala János, a békéscsabai városi pártbizottság titkára köszönte meg a ritka élményt a penzai küldöttség vezetőjének, Alekszandra Ma- jorovának, aki meleg szavakkal válaszolva tolmácsolta testvérmegyénk lakóinak szeretetten üdvözletét. Az előadás után a Körös Hotel éttermében találkozott egymással a ternovkai művészegyüttes és a' Balassi együttes. A fogadáson részt vett Nagy Jenő, a megyei pártbizottság titkára is. Dr. Fekete Antal, a városi párt- bizottság első titkára mondott pohárköszöntőt. Hangsúlyozta, hogy a testvérmegyei, testvérvárosi kapcsolat életünk fontos része, és az évről évre visszatérő találkozók a két nép közös harcát, közös céljait, eszményeit bizonyítják. A fogadáson Alekszandra Majorova interjút adott lapunk munkatársának. Beszélt itt-tartózkodásuk első napjának élményeiről, és külön kiemelte azt a meleg, szeretetteljes fogadtatást, melyben mindenütt részük volt. — Békéscsaba nagyon szép város — mondotta végül —, kívánom, hogy még szebb legyen, és baráti, testvérvárosi kapcsolataink a jövőben is számos alkalommal szolgáljanak arra, hogy a két megyeszékhely lakossága még jobban megismerje egymást. A vendégegyüttes szerdán Orosházára látogatott, ahol szintén nagy sikerrel mutatta be műsorát. S. E. A ternovkaiak énekes triója ősi orosz románcokat énekel. Fenti képünk: Sasala János virágcsokorral köszönti Alekszandra Majorovát és az együttest A balalajkazenekar és a szólista: Anatolij Majorov Fotó: Veress Erzsi Az előadás szünetében a színház társalgójában Frank Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára a penzai együttes vezetőivel.
