Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-30 / 152. szám
0 1977. Június 30-, csütörtök iziwMTrf Az Ormánság ősi központjában — Sellyén — szabadtéri múzeumot alakítanak ki, ahol a helyi népi építészetnek állítanak emléket. A híres ormánságkntató Kiss Géza nevét viselő sellyei múzeum központja a Jellegzetes talpas ház. Ez a gerendakoszorúra épített, vesszőfo- natú és sárral tapasztott épület — a gyakori árvizek miatt — mozgatható volt. (MTI fotó, Bajkor József felvétele — KS) ' ■ ■■ ................ ----------*------------------------------S oproni nyár Párbeszéd Szokolay Sándorral Az idén immár huszadik alkalommal rendezik meg a soproni ünnepi heteket A megnyitó ünnepség június 24-én, pénteken este volt — a hagyományok szerint a Beloiannisz téren, a Tűztorony előtt — a győri Magyar Vagon- és Gépgyár Népi Együttesének és a Sopron város Tanácsú fúvószenekarának közreműködésével. Más-, nap a lengyelországi Wielkoy polska Népi Együttes lépett fel a Petőfi Színházban. Ugyanitt, július 5-én mutatják be Hegedűs Géza Lack- ner Kristóf című drámáját. Az író a soproni tanács felkérésére írta a darabot a város humanista polgármesteréről — a bemutatóra a Pécsi Nemzeti Színház vállalkozott. A fertőrákosi Barlangszínház különleges környezete sok produkciót segített már sikerhez. Az idén is opera, ORerett, balett és könnyűzenei est színhelye a barlang. Június 26-án a Bergendy- és a Tomsits-együttes lépett fel, június 28-tól, négy estén át; a Kecskeméti Katona József Színház a Gül-babát játssza. Július 2-án és 3-án a Pécsi Balett mutat be az elmúlt évad műsorából néhányat, július 8-án és 10-érv pedig a Barlangszínház valóban hagyományos eseménye, az Aida kerül színre a Magyar Állami Operaház művészeinek előadásában, a Szombat- helyi Szimfonikusok közreműködésével. 9-én és 10-én pedig a Trubadúr. Az Állami Népi Együttes világhírű Ecseri lakodalmasával vendégszerepei július 13-án és 14-én. A zenei rendezvényeken kívül még sok látnivaló várja a turistákat. A kiállítások közül Kovács Margit és Veszprémy Imre tárlatát említjük; a Sopron iparát és a GySEV történetét bemutató kiállítás a 700 éves évforduló rendezvényeihez kapcsolódik. A virágkötészeti, az étlap- és menükártya-kiállítás különleges látnivalókat ígér. A sportversenyek közül a Fertő-tavi vitorlásverseny, a jubileumi teke-kupa és az országos vegyes mesterű sakkverseny keltheti a legnagyobb érdeklődést. — A művésztelep és a nyári egyetem az idén is várja a hazai és külföldi vendégeit. Azok a turisták pedig, akik nemcsak a műemléki belvárosra, hanem a modern Sopronra is kíváncsiak, szép új szobrot láthatnak a Kőfaragó téren. Makrisz Agamemnon Testvérek című alkotását Győr városa ajándékozta a jubiláló Sopronnak. Egyes nézetek szerint a komoly zene még mindig túlságosan a főváros privilégiuma. .. — A világ zenei életében a főváros—vidék fogalompár sokhelyütt mást jelent, mint nálunk. A legnagyobb olasz opera nem Rómában van, hanem Milánóban. Az NSZK-ból hirtelenében tíz legjobb opera jut eszembe. A szovjetunióbeli rokon példák is közismertek. De az is kétségtelen: ahogy mondjuk Franciaországnak Párizs a fővárosa, Magyarországé Budapest. Nem az a baj, hogy centruma van a muzsikának, hanem, hogy még mindig nem tűntek el teljesen a fölösleges határok. Az is igaz viszont, hogy a vidék szóra ma már nem lehet úgy legyinteni, mint 15—20 éve. Nemes erőfeszítések eredményeképpen van ez így. Országszerte sok a szorgos hangya, sok a kis apostol, s körülöttük csakhamar kivirágzik a művészet. Ám nem elegendő, hogy a zene megszállottái „partizánkodjanak”. Elengedhetetlen, hogy kialakuljon az a közeg is, mely melléjük szegődik. Arra gondolok: szükségszerű, hogy a munkásokból-parasztokból, s gyermekeikből lett értelmiség szellemi horizontja táguljon, ha azt kívánjuk, hogy népünk műveltségben is fölemelkedjék. — De talán nem tévedek: az első lépéseket mégis a művésznek kell megtennie. — Nincsenek illúzióim, tudom: a komoly zene nem a nép egészének szól. De ez még inkább figyelmeztet arra : a meglevő közönségszámot ne csökkentsem, hanem tehetségem és erőm szerint — lehetőleg növeljem. Az elmúlt tíz évben kialakult erre vonatkozó ars poeticám: életet a rezonancia, a a közönségvisszhang ad a műnek. Ezért kerestem tudatosan alkalmat a találkozásokra. Beszéltem a mai zénéi irányzatokról, a korszerűségről, saját műveimről, s tapasztaltam, okultam magam is. Szentesen, Orosházán, Debrecenben, Szolnokon, Dunaújvárosban, Kecskeméten, Vácott, Budapest peremkerületeiben ; zeneiskolákban, művelődési házakban, könyvtárakban, kollégiumokban, kórusoknál és' más zenei együtteseknél, különböző alsó, közép- és felső fokú iskolákban némileg felmérhettem az új zeneoktatás, a Kodály- módszer útját. — S örült-e vagy elszomo- rodott országjáró útján? Hat-e az iskolák falain túl is ez a módszer? — Évtizede, hogy Kodály meghalt, s én külföldi hí- rünk-becsünk ellenére aggódva figyelem zeneoktatásunk hibáit. Arányérzéket tanultam útjaimon: nem csupán lebecsülnünk, túlértékelnünk sem szabad eredményeinket. Ezeket tudva: sosem önmagam mellett korteskedtem, hanem az örökség őrzését, a vele való becsületes sáfárkodást tekintettem legfőbb feladatomnak. A hiányok megszüntetését, az átmenet könnyítését misszió- szerűen vállalnia kellene minden művésznek. Mindehhez az kell, hogy'az ember ne elégedjék meg a hallgatósággal, amelyet a közönség- szervezők, vagy a bérleti „kötelezettségek” a koncertre „bevezényelnek”. A muzsikusnak személyesen is ismernie kell a hallgatók igényeit, fogyasztásmódját, közérzetét. Csak így számíthat arra, hogy többen lesznek, akik eljutnak az élményszerű zenehallgatáshoz. — Az új muzsika megközelítéséhez azonban nem elegendőek ezek a mégiscsak becsületes korteskedésnek nevezhető látogatások. Magában a zenében kellene valamiféle fogódzót adni... — Bartók és Kodály ebben is példát adott. Mindketten egyszerűbb műveikkel nyitottak utat, hogy hallgatóik továbbléphessenek. A mai zenéhez is — ha nem megy másképp: utólag — modellt, szótárt kell építeni. Remélni szeretném, hogy operáimnak ezután is lesz közönsége — ezért a „virágtól” elfordulva, a gyökerekre kell figyelnem. Szentesen a zeneiskolások hangversenyt adtak békéstarhosi koromban szerzett zongoraműveimből. Ez a koncert is arra ösztönzött: megfelelő köteteket kell írnom — az ifjúságnak. Hegedűszólók és triók, gyermekdalokra című munkám már ennek a gondolatnak eredménye. Most „Zenebona” címmel olyan gyűjteményt készítek, mely az elsőéves zenetanulás előadási darabjaitól elvezet a zeneakadémiai fokig. S eközben szeretném az új zenei eszközökkel (dodekafónia, ütemvonal-nélküliség) is megbarátkoztatni a zenét tanulókat. Minden olyan új elemmel, amellyel már gyermekkorában találkoznia kell mindenkinek. Nehéz, felelősségteljes munka lesz ez, mert, ahogy Kodály mondtál Levelek Párizsban Becses kéziratokkal, fotókkal, szaporodtak a 48-as dokumentumok: Bajomi Lázár Endre a párizsi Victor Hugó házban magyar emigránsokra vonatkozó számos emléket talált. Az író régóta kutatja a 48- as magyar emigránsok tevékenységére, életére valló adatokat. Így találta meg a magyar író-kutató a szabadság- harc, a magyar történelem kiemelkedő személyiségeinek kézírásait, pontosabban két levelet. Az egyiket Teleki László írta Victor Hugónak, 1850. január 29-én Párizsban, tökéletes franciasággal. Erről és kutatásainak eredményéről cikksorozatot ír Bajomi Lázár Endre. Elöljáróban csak annyit mondott: e levél Victor Hugó-nak a békekongresszuson mondott beszédéről szól. A másik levél 1871. október 20-án keltezett Koltón: - Teleki Sándor a mester felhatalmazását kéri ahhoz, hogy magyarra fordíthassa egyik művét a gyermekekhez nem leszáll- ni kell, hanem felemelkedni. — Saját új munkáit még nem említette. Riportertársaimhoz hasonlóan megkérdem én is: (a Vémász, a Hamlet és a Sámson után) készül-e már negyedik operája? — Ady-kantátám ősbemutatóját nemrég magam vezényeltem. Saját betanításomban, mert meggyőződésem: azzal, hogy művemet papírra vetettem, sorsa még nem fejeződött be. Nem írható be a kottába minden, ezért, amíg a zeneszerző él, kötelessége tudatni azt is, ami kimaradt. S a betanítás talán még fontosabb, mint a dirigálás. Édesapám orosházi madrigálkórusának szinte kétévenként írok, s betanítok egy-egy új kompozíciót. Az ilyen együttes munkában plasztikusabban látom, a gyakorlatban is ellenőrizhetem szerzeményemet. Említett és más munkáim azt hiszem, már előkészültek, mert az operák közti szünetekben eddig is így regenerálódtam. Kisebb művekben végeztem el a mindig szükséges zenei nyelvújítást. A magam nyelvének megújítását persze... Hogy hol tart az új opera? Kivárom az idejét. Túlhordani sem szabad, koraszülésre sincs szükség. Azt tudom: csak olyan operahőst tudok megírni, aki számomra is idea, akivel azonosíthatom magamat. Mert az opera mindig egy kicsit az, amit szeretnék megélni. Hogy mikor készül el, s milyen lesz? Meglátjuk. De most már az operaírhatnék toporzékol bennem. Nádor Tamás Fesztivál után Egy hete sincs még, hogy véget ért az V. nemzetközi bábfesztivál Békéscsabán és a zsűri kiosztotta a diplomákat. Nem díjakat, mivel a seregszemle nem versenyjel- legű volt, hanem sorrend nélküli elismerést kaptak a legjobbak: Csehszlovákia, Kanada, Anglia, Jugoszlávia együttese, és egyéni díszoklevelet Lenkefi Konrád, a békéscsabai Napsugár bábegyüttes vezetője, eddigi munkásságáért. Az előző fesztiválokhoz képest a legtöbb résztvevőt most látta vendégül a város, és a 23 csoportból a 13 külföldi kettő kivételével hivatásos bábjátszó. A tíz magyar együttes pedig mind amatőr. Minden csoport különös gonddal készült a fellépésre, s a cél is egy volt, gazdagítani a gyermeki világot élményekkel — hangsúlyozta záróbeszédében Henryk Jurkowsky zsürielnök, az UNIMA főtitkára. Ezért volt hasznos, hogy nemcsak a szűk szakmabeliek láthatták a produkciókat, hanem három napon át a város gyermekközönsége is élvezhette az ifjúsági házban. A hivatásos bábszínházak fontos szerepet töltenek be a bábjátszásban, s éppen az állandó gyakorlat folytán kifejezőeszközeik egyre gazdagabbá válnak. Műsoraik a cirkusz, a revü és a színház látványosságát ajándékozzák nézőiknek. Ez kifogástalan előadást kíván, még akkor Is, ha szerény eSzköj®kkel „.valósítják meg; mint a kanadai kétszemélyes bábszínház. Egy teljes órán át játszottak cirkuszi műsort boszorkányos ügyességgel, egyetlen szó nélkül, csak zenére. Az amatőrök .viszont, bár őrzik a régi népszokásokat és a népi bölcsesség átadói, ugyanakkor különösebb veszély nélkül újíthatnak is. Ezt tette a budapesti Astra bábegyüttes, a Lok-sziget tündére című árnyjátékkaL amelyben a hang, a kép éé a zene szép egységgé ötvö+ ződött. A magyar amatőí bábmozgalom — hasonlóan A bábszínházhoz — egyre inkább keresi a cselekményes történeteket az illusztrálás helyett. A tíz magyar produkcióból hat dramatikus volt, s ezek arattak szakmai és közönségsikert. A színházszerűség és az irodalmi alapanyag felhasználását láthattuk két együttes azonos műsorában is. Milne Mici-mac- kójának bájos történetét a Napsugár festői színpadképpel és finom, lírai hangvételben ültette át bábszínpadra, a pécsi Bóbita inkább — és kevésbé sikerült — harsány, de cselekményesebb megoldásban. Mindkét előadásban élő személy is játszott, akárcsak több külföldi és hazai műsorban. Általános elismerést váltott ki a békéscsabai Tücsök bábszakkör a Jancsi mesét játszik című darabbal, ami tulajdonképpen színház volt a színházban. Ugyanis míg a kimosott ruha szárad, a kislány és a kisfiú eljátsz- sza a Piroska és a farkast A két gyerek tökéletes biztonsággal váltotta a szerepeket egyik pillanatban még önmaga, a másikban pedig már a farkas vagy Piroska, a vadász vagy a nagymama volt A bábjátszás azonban nemcsak szórakozás és szórakoztatás, hanem fontos pedagógiai eszköz is. Nevet S ezt igazán jól csak akkor oldja meg, ha észrevétlenül teszi, mint a jó könyv vagy dráma. Magasiskoláját láthattuk ennek az igazán jónak a cseh és az angol színház műsorában. Méghozzá mindketten hasonló mesét dolgoztak föl,, a kis tigris Péter történetét, amelyben a szájbarágós leghalványabb jele nélkül, tisztán a művészi élmény vezeti rá a gyerekeket a félelem legyűrésére és a felelősség vállalására. Ide sorolható még többek közt a bulgár amatőrök egyik darabja is, a Pin-pin kalandjai. Egy kis pingvin mulatságos viszontagságai közben jól érzékelhető a veszély, amire nem árt idejében felkészíteni a gyerekeket. De azt is látni lehet kedves humorral megformálva, hogy a nagy, hatalmas valami — itt az óriási medve — is lehet jó. A színkompozíció és a zene hozzá telitalálat és kitűnően szolgálta a produkciót És ez már átvezet az esztétikai nevelés területére, mivel a bábjáték összetett hatású művészet, magában foglalja az irodalmat, a zenét és a színpadi látvány által a képzőművészetet is. Fejleszti a gyerekek ízlését és előkészíti az .ifjúsági, majd a felnőttszín- íiáz értését, élvezetét Itt kell még megjegyezni éppen a bulgár együttes produkciója kapcsán, hogy nem az a lényeg: profi vagy amatőr-e valaki, hanem az előadás, amit produkál és a hatás, amit elér. De ebben nem maradtak el a magyar .csoportok sem a külföldiektől. Talán csak a humorból kellene több a mieinknél. A látottak alapján megállapíthatjuk, hogy a fesztivál magas nívójú, sok tapasztalatot adó, eredményes rendezvény volt. Szemügyre vehették egymás játékát a résztvevők, megbeszélhették problémáikat, s kölcsönösen tanulhattak egymástól. Kiláttak a világra és gazdagabban térhettek haza mindnyájan. Yass Márta Anyanyelvi őrjárat: Szegfű és szekfű A szegfűvirág egyik igen kedvelt olyan üvegházi vagy szabadföldi természetű növényünk, amelyet igen gyakran vásárolunk és ajándékozunk névnap, születésnap vagy más alkalomból. A virág maga dél-európai származású, igen népes növénycsalád, hiszen Eurázsiában mintegy 250 fajtát tartanak számon a természettudósok, ebből pedig több mint tízféle hazánkban is megtalálható. Nem kevésbé közismert a szegfű másik jelentése, azaz a szegfűszeg, mint illatos fűszer. A névnek pedig, mint látni fogjuk, köze van egymáshoz. A szegfű néha szekfű írásmódja azonban nem indokolt. A virág esetében a ca- ryophyllaceae családjába tartozó növény helyes írásmódja szegfű. Általában így is szoktuk mondani. Hogy mégis szólunk erről, abból adódik, hogy találkozni másféle írásmóddal is. Egy alkalommal az egyik virágbolt kirakatában olvastam: „Olcsó szekfüvásár.” A napokban pedig egy irodalmi hetilapban találkoztam a következő mondattal: „Küldött neki egy száraz szekfüt”. Vajon miből adódik ez? A népi etimológia több esetbén nem is tesz különbséget a szegfű és szekfű között, pedig a helyes Ellak a szegfű. A szó első feljegyzésével 1395-ből származó okiratban találkozunk ilyen formában: „zek phew”. Ezen összetett szó a fűszernövény megnevezése volt. Az összetétel első tagja a szeg valójában hegyes vaseszközt jelent A szöghöz való alaki hasonlóság alapján kapta tehát a fűszernövény e megnevezést A fű pedig nem más mint a fűszer. A fejlődés további útja a virágnév. A hasonló alak, valamint a fűszeres illat magyarázza a névátvitelt. Az Etimológiai Szótár szerint 1500 körül találkozunk ezen virágmegnevezéssel „zekfy wyrag” alakban. Az előtag szeg szóból való származtatása az elfogadott, így a g helyett nem használhatunk k-t, bár ejtésben az f hang hatására valóban k-t ejtünk. E részleges hasonulást azonban írásban nem jelöljük. Az Etimológiai Szótár megállapításai szerint téves a székfűvel (gyógynövény), valamint a szög (a régi nyelvben barna, világosbarna jelentése volt) szóval való összekapcsolás. Tehát a virág helyes írásmódja: szegfű. Fülöp Béla
