Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-29 / 151. szám

1977. június 29„ szerda Várszínházi gálaest x Hétfőn este Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központban gálaműsort rendeztek a Várszínház idei előadásain közreműködő művészek részvételével. Az esten — amely szí­nész—közönség találkozóval zárult — több neves színész fellépett. Képünkön Hegedűs D. Géza látható az előtérben Fotó: Béla Ottó Virágerdő — kézimunkából Szombat óta a MEDOSZ békéscsabai székházában so­kan adják egymásnak a ki­lincset. Nagy az érdeklődé^ a mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi dolgozók szakszerve­zetéhez tartozó állami gazda­ságok és vállalatok asszo­nyainak kiállítása iránt. Több ezer darabból váloga­tott a zsűri és nehéz dolga volt a legszébbeket megtalál­ni — közel négyszázat —, amelyek aztán a nagytérén? négy falára kerültek. S eb­ből sem volt könnyű a díja­zott darabok kiemelése, mint az első helyezést elért erede­ti takácsvászonra szőrfonál­lal, szálán varrott térítőé, mely a békési Lukács Lász- lóné remeke. A második díj­ra a muronyi dr. Andor Lász- lóné mezőberényi motívum­mal készült női blúza lett ér­demes. A harmadik díjas ké­zimunka is — egy kötény és . egy blúz — megyei hagyo- ' mányokat őriz: a békési fér­fisuba mintáit és a muronyi N Ladányi Lászlóné- készítette. Három különdíjat adott még ki a zsűri és okleveleket ké­zimunka kluboknak, De mit is lehet látni a MEDOSZ virágerdejében? Talán a legtöbb párna, terí­tő, tálcakendő, stóla, füg­göny, blúz és kötény kalocsai hímzéssel készült. Az utóbbi években ez az élénk, sok szí­nű, finom öltésű kézimunka a legnépszerűbb. S mint álta- ^ Iában az eredeti népi mun­kák a legmodernebb bútorú lakásba is illenek. A női di­vat meg egyenesen épít rá és ez a kiállításon is megmutat­kozott egy meseszép fehér kalocsaival hímzett estélyi ruhában: az eleje fölül és vállbán tiszta virág és luka- csos áttörés, ugyanilyen az alul erősen bővülő ujja, s az alján pedig négy motívum elszórva adja meg a szín és mintakompozíció egységét. Nem tudni melyik szebb, ez, vagy a fekete estélyi ruha ■ matyóhímzéssel, egy kicsit arrább? A Békés megyéi szűcshím­zés jellegzetes zöld, bordó, rózsaszín, kék, fekete színei­nek variációi hasonló soka­ságban pompáznak. A motí­vumok talán az apró, gir­landszerű megoldásban a leg­szebbek. Évtizedek óta a kézimunka reneszánszát éljük. Déd- és nagyanyáink majd, egyedüli kedvtelése, művészi hajla­maik egyetlen kiélési formá­ja, — korunk asszonyának is szórakozást nyújt. Sőt, ahogy azt a kézimunkázó nők mondják: pihentet, nyugtat. Fejleszti az ízlést és ápolja a legszebb népi hagyományo­kat, s üdévé teszi a környe­zetet. Ezt a sok finom ízlés­sel elkészített kézimunkát si­került olyan kiállítássá ren­dezni, olyan látvánnyá vará­zsolni, hogy aki nem vett már régen tűt és fonalat a kezébe, az is kedvet kap hoz­zá. Vass Márta Bél megyeri iskolások Zalában A Zala Bútorgyár „Petőfi Sándor” Szocialista Brigádja a kis Békés megyei község iskolájával kötött barátságot Azzal kezdődött, hogy a za­laiak hulladékgyűjtésből ösz- szerakott pénzükből könyvet vásároltak a bélmegyeriek- nek. A könyvcsomagok mel­lett sűrűn fordultak a tájé­koztató levelek is, így az is­kola „Világjáró” szakköre mind jobban megismerte a bútorgyár, közelebbről a brigád életét és viszont. A Bélmegyerről címzett leve­A falusi lakosság közmű­velődésének, kulturális fejlő­désének egyik legfőbb bázisa a községi könyvtár — állapí­tották meg a kötegyáni Köz­ségi Tanács legutóbbi vb- ülésén. — A könyvtár könyv- állománya megközelíti a nyolc és fél ezer kötetet, a lemezek száma meghaladta a 170-et. A lakosság több mint 34 százaléka kölcsönöz rend­szeresen olvasnivalót, de igen sokan hallgatnak leme­zeket is. A szórakozáson kívül a közművelődés fejlődésében játszik igen nagy szerepet a könyvtár. Gyakran rendez­nek a könyvtárban kihelye­zett órákat az általános is­kola különböző osztályai. Irodalmi, zenei óra, vers- és nyelvgyakorlás színhelye gyakran a kötegyáni könyv­tár. Mesedélutánokon nem­csak a kisgyermekek, de az öregek napközi otthonának lakói is szívesen meghall­gatják a lemezeket. Az öre­gek körében közkedvelt még a magyarnóta-délután, ame­lyet a könyvtár lemeztermé­ben közvetítenek. Időnként kiállítást rendez­nek a könyvtárban. A nők számára főként gyermekne­velési, divatról, kézimun­káról és orvosi szaktaná­csokról szóló irodalmi ter­mékekből nyílik kiállítás, de megtalálják itt a jó javasla­tokat a mezőgazdasági szak­emberek is. Kötegyánban egyébként a községi tanács és a helyi Petőfi Tsz anyagi lek az iskola munkájáról tá­jékoztatták a gyáriakat. Az ismerkedés régvárt pillanata volt, amikor a szakkör ellá­togatott Zalaegerszegre Gubinecz József asztalos, a brigád nevében is szívesen vállalta a diákok kalauzolá­sát a gyárban és azon kívül is. Hirják Balázs, a bélme­gyeri iskola igazgatója sze­rint kirándulásuk során min­denütt érezték: jó barátok közt vannak. A Békés megyeiek már ké­szülnek a viszontlátogatásra. támogatásával gyarapszik évről évre a könyv-, illetve a lemezállomány. Ahhoz, hogy minél gazdagabb le­gyen az irodalmi termékek­ben a választék, igénybe ve­szi a könyvtár a járási könyvtár könyvtárközötti kölcsönzését is. Író—olvasó találkozókkal, irodalmi dél­utánokkal, hangversenyekkel gazdagítják a könyvtár prog­ramját. Szegedi zenei program A szabadtéri játékok dóm­téri előadásai mellett sok más zenei esemény is várja a szegedi ünnepi hetekre érkező vendégeket. E progra­mok közül minden évben a fogadalmi templomban tar­tott orgonahangversenyek vonzzák a legtöbb érdeklődőt. Az idén is sok ezren hallgat­hatják itt meg ezeket a nyil­vános koncerteket. A több mint tízezer sípos hangszert július 11-én Virág Endre szólaltatja meg. Süntén népszerűek nya­ranta az ódon szegedi ta­nácsháza udvarán megrende­zésre kerülő „muzsikáló ud­var” elnevezésű programok. Itt július 18-án az Ars Re­nata együttes mutatkozik be. Országosan ismert együtte­sek és énekesek lépnek majd fel az újszegedi liget szabad­téri színpadán sorra kerülő könnyűzenei esteken. Augusztus 20-án Szeged kis­kundorozsmai városrészben, a híres dorozsmai szélma­lomnál Csongrád megyei pá­vakörök és falusi kórusok adnak majd műsort. HÉT FILMJEI Liv Ullmann, a hirdetéssel talált menyasszony és Gene Hackmann, a „megszelídített” magányos farkas A farmer felesége című amerikai filmben Irodalmi és zenei óra a könyvtárban Körösökre hívogató Fázósan kellett összehúzni a kabátot a Körösvidéki Víz­ügyi Igazgatóság békési kikö­tőjében. Az álmos ember mindig érzékenyebb a hideg­re, különösen így hajnalban, a napot felhajtó friss szél­ben. A magasra nőtt jege­nyefák némi védelmet ugyan nyújtottak, de ennél sokkal többet Vámos Sándor sza- kaszmémök barátsággal kí­nált sligovicája. A már berregő motorcsó­nakban gémberedett tagok­kal foglaltunk helyet. Sem­mi vigasztalót nem vártunk, hiszen a folyón még hűvö­sebb lesz, de a szépnek ígér­kező utazásért meg kell hoz­ni az áldozatot: ingyen sem­mit sem adnak. A mezőgazdaságban határ­szemlének nevezik az ilyen utakat. A csónakban a me­gyei horgásszövetSég elnöke, Bányai Péter, az elnökhe­lyettes, Nagy Jenő és ked­ves vendégünk, Kun István, a határőrség pártbizottságá­nak titkára foglalt helyet raj­tam és a házigazda szakasz­mérnökön kívül. Az ország egyik legtisztább vizét kezd­te el hasítani csónakunk; hullámzó, partot mosó erővé formálva a csendes vízfelü­letet. A kanyarok meredek partjain élesen rajzolódtak ki a talajszint lerakódásai: a régi árvizek árulkodó nyo­mai. Több helyen másfél, két méter sárga színű iszap fed­te már a régi felszínt jelző fekete földsávot. A krónika pontosságával követhető nyomon az utóbbi száz év minden áradása. Bennük ezernyi sötétkék nyuk: mind­megannyi partifecske ottho­na. A gátakon gyakran végig­jártuk már az előttünk álló utat. Csodálatos a Körös on­nan is. A váltakozó szélessé­gű árterek fűzfái megejtő szépsége fogva tart minden­kit. A gát tetejéről azonban csak kis részleteket láthat az ember a buján növő fák, bokrok miatt. Lényeget a folyó kanyargós medréből kitárulkozó, gyakran kilomé­ternyi távolságokat is átöle­lő láthatár egybefüggő képe nyújt csak igazán. Innen tel­jes pompájában bontakozik ki a Körösök szépsége. Akik itt nevelkedtünk, bennünket is meglep ez a páratlan kép. Egy ideig szorgalmasan jegyzem a jobbnál jobb hor­gászhelyeket, amelyeket csak a bennfentesek ismernek egy-egy adott szakaszon, de távolabb már ők is tétováz­nak, hogy hol is kellene be­dobni a horgot a csalival. Itt is, ott is vízre hajló fűz­facsalád, amely nemcsak ár­nyas helyet ígér a tűző nap elől és kiváló sátorverő he­lyet, hanem fogást sejtető vi­zet is. A, jegyzetelést abba­hagyom. Képtelenség nyo­mon követni mindazt a sok kínálkozó horgászhelyet, amelyet innen, a vízről lát­hat az ember. Egyszerűbb, ha a véletlenre bízzuk ma­gunkat, hiszen mindenütt — nincs olyan száz méter, ahol ne akadna megfelelő helyre bárki is — tábort verni in­vitál a lehetőség. A partokon most is da- miljaikat áztató horgászok sora lesi a kapást. Pedig hét­köznap van. Látszik, hogy nem futó időtöltésre jöttek ide, mert mögöttük sátor és a tartós berendezkedés egyéb nyoma: szabadságukat töl­tik. Csónakunk komoly hullá­mokat ver. Megemel minden dugót, minden zsinórt. Nincs horgász, aki örülne ennek. Még szerencse, hogy ritka ki­vétel a motorcsónak itt. Nem is kellene engedélyezni ma­gánhasználatra egyet sem. A vízisport különben sem a motorcsónakázással kezdő­dik. A Körösökön pedig kü­lönösen nem, ahol a meder sehol sem olyan széles, hogy több csónak kényelmesen és biztonságosan elhúzhatna, fo­roghatna egymás mellett De ezenkívül a partfalakban is jelentős károkat okozhat az általuk keltett agresszív víz­mozgás. Csendes ladik ring előttünk a lehajló fűzfák, bokros par­tok nehezen megközelíthető vizén. A halak különösen kedvelik az ilyen helyeket. Messzebb evezős fiatalok ne­kifeszülve, szép ritmussal húzzák a lapátokat és úgy siklik csónakjuk, hogy ódig tudjuk befogni őket, pedig a mienket negyven lóerő tolja, ök ma még a kevesek közé tartoznak. Mert a víz part­ján már szép számmal töltik idejüket az emberek, de a vízen még alig. Hullámot kavaró utunk során nem kél harag a hor­gászokban. Bosszankodás nél­kül integetnek vissza. Leg­többjük zsákjában már van néhány hal. A halászok var­sái is jelzik: most jó a hal­járás. A Sebes-Körös országútján is nagyjából ugyanaz a kép. De csak nagyjából, mert a részletek mindig változnak. És éppen ez teszi széppé, izgalmassá a Körösök vidé­két. A csónakmester hirtelen leállítja a motort. Jármű­vünk futása meglassul, majd csak a sodrás visz tovább bennünket. Egy boldog hor­gász meghajló bottal küzd: damilja peng, mint az acél­húr. Nagy lehet a hal. Né­hány perces közös izgalom után segítség nélkül meri tő­jébe is kerül a ponty: szép zsákmány. Körösladányig küzdjük fel magunkat, egészen az új duz­zasztóig. A munka utolsó szakasza zajlik: bármikor jö­het az ünnepélyes átvétel. Visszafordulunk a Hármas- Körösre. Minden méter új­donságot tartalmaz itt is. Békésszentandráson a hajó- zsilépnél kötünk ki. Mögöt­tünk már a szép gyomai, a vadregényes szarvasi Körös­szakasz, a madárhangok százfajta csilingelősétől han­gos köröstarcsai ártér. Re­méljük, mielőbb védett terü­let lesz és a madarak a nyu­godt horgászoktól is alig za­vart otthonra lelhetnek. Leírni a zöld, majd az enyhe szélnek is ezüstösen csillanó levelű fűzfák sorát, az öreg fák fantáziát ingerlő redves törzseit, a víz nyug­tató tükrét, a madárhangok­tól kedves csendet — re­ménytelen vállalkozás. Ezt látni kell. Nem a horgászok kiváltsága e táj. Egyre töb­ben rándulnak ide ki hor­gászbot nélkül is. Mert akár bottal, akár anélkül tölti itt szabad idejét az ember, a nyertes csakis ő: gazdagszik a széppel, erősíti egészségét, helyrebillenti nyugalmát. Jó lenne, ha minél többen fel­fedeznék: a Körösök völgye hazánk egyik szép tája, a szabad hétvégék csábító le­hetősége. Enyedi G. Sándor Szandakan 8 a legújabb, bemutatásra kerülő japán film címe. Kei Kumai rende­ző fájdalmasan tragikus sor­sú nőt választott hőséül. Saki 13 évesen kerül egy észak- bomeói bordélyházba, lányr társaival együtt Családját a nyomor, az éhezés kényszerí­tette a megdöbbentő tettre, eladták Sakit prostituáltnak. Örökre bezárult előtte a vi­lág szépsége, csak az ember­telen kiszolgáltatottság várt életére. Nyomorultul megré­mülve meséli történetét egy fiatal újságírónőnek a körü­löttük nyüzsgő, forgalmas ki­kötővárossá fejlődött Szan- dakanban. A szennyes múlt, a lélekben megnyomorított prostituáltak emlékét nem őrzi más, csak egy dzsungel bozótjába rejtett temető. A különös hangulatú, döb­benetes japán filmet június 30-tól július 6-ig vetíti a Bri­gád mozi fél 8-kor kezdődő előadásain. Világhíres művészek a sze­replői Jan Troell amerikai filmjének, A farmer felesé­gének. Sokan emlékezünk még a Magánbeszélgetés vagy a Madárijesztő című filmek Oscar-díjas színészé­re, Gene Hackmanra. A női szereplő Liv Ullmann művé­szi képességeit pedig nem egy Bergmann-filmben lát­tuk. Hannah Lund 32 éves el­múlt és még nem talált fér­jet, ezért hirdetést ad fel az újságban, mire egy kalifor­niai farmer, Zandy Allan je­lentkezik. A fiatalasszonyt azonban már az első éjszaka csalódás éri.... így kezdődik a történet. A filmet a békés­csabai Szabadság mozi játssza június 30-tól.

Next

/
Thumbnails
Contents