Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-23 / 146. szám

1977. június 23., csütörtök 0 A Magyar Vagon- és Gépgyár Vörös Csillag Gépgyárában Budapesten sorozatban gyártják a Rába-Steiger 240 LE-s mezőgazdasági erőgépet. Képünkön: próbára várnak az elkészült traktorok ' (MTI-fotó — Hadas János felvétele — KS) Aratják a repcét A nyári nagy betakarítás a nagyszénásí Október 6 Tsz- ben az őszi árpa aratásával hétfőn reggel kezdődött meg. A 11 kombájn egy nap alatt hozta le a 100 hektár termé­sét, egy hektárról átlagosan több, mint 40 mázsa árpát arattak le. Kedden reggel a gépeket már a repcetáblákra irányították át, ebből a nö­vényből összesen 300 hektár­nyit termesztett az idén a nagyszénásí tsz. A hét Claas-Dominátorra és a négy SZK—5-ősre termé­szetesen a búza betakarításá­ban vár a legnagyobb feladat: összesen 2200 hektár termését kell két és fél hét alatt biz­tonságba helyezniük. A ter­mésbecslések alapján az OTc- tóber 6 Tsz szakemberei re­mélik, hogy sikerül elérniük a tervben szereplő 49 mázsás hektáronkénti termésátlagot búzából, amelynek vágását előreláthatólag egy hét múl­va kezdik meg. Űj beruházások három üzemben A MEZŐGÉP Békés me­gyei egységei összesen mint­egy 180 millió forintos beru­házási programot valósítanak meg ebben az ötéves terv­ben. Ebből tavaly 13 milliót költöttek el. Az idén a beru­házásokra fordított összeg előreláthatólag 32 millióra növekszik, s a tervidőszakból hátralevő további években évente átlagosan 40 millió forintot költenek új gépekre, eszközökre a vállalatnál. Mire szánják ezeket a te­kintélyes összegeket? Két nagy feladatot oldanak meg belőle. Egyrészt tovább kor­szerűsítik kukoricabetakarító adaptereket gyártó berende­zéseiket. Nagy szükség van erre, mert nemcsak a ha­zánkba, de jó néhány szocia­lista országba is kizárólag a megyénkben MEZŐGÉP szál­lítja ezeket az eszközöket. A termelés ekkora bővíté- téséhez új technológiát alakí­tanak ki a lánckerekek és más, úgynevezett tengelysze­rű alkatrészek megmunkálá­sában. (Ennek fontosságát jelzi, hogy az adapterekhez évente megközelítőleg 150 ezer különböző kereket kell gyártani.) Nem elhanyagol­ható a gépek festése, kikészí­tése sem. Csupán ennek kor­szerűbb megoldására még az idén 8 millió forintot költe­nek az orosházi, a mezőko­vácsházi és a mezőberényi gyáregységekben együttesen. Ám ennél is fontosabb, hogy az idén véglegesítik egy új — Csehszlovákiának, az NDK-nak és Lengyelország­nak szállítandó — gép, az úgynevezett soros silókukori- ca-betakarító adapter gyár­tásának tervét, hogy jövőre elkészíthessék belőle az első sorozatot. Az említett 180 millió fo­rint zöme hitel, amit éven­te törlesztenek. Ehhez per­sze nyereség kell, s ez min­den bizonnyal meg is lesz, hiszen bőven van megrende­lő az adapterekre. Nemcsak a korábbi típusra, hanem az újra is, amelyet a külföldi partnerekkel fejlesztési és gyártási szakosítási együtt­működésben gyártanak majd a MEZÖGÉP-vállalat dolgo­zói. A füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet is tekintélyes összeget költ új beruházásokra 1980-ig, s hogy ez összesen mennyi, csupán azért nem mondjuk meg, mert az egyik legjelentősebb új létesítményükről, a ba­romfinevelő telepről a dön­tés ugyan már megszületett, de egészen pontos adatok még nincsenek. Az azonban biztos, hogy legnagyobb beruházásukra, az agrokémiai központ megva­lósítására nem kevesebb, mint 112 millió forintot köl­tenek, 12 millió forint érték­ben talajjavítási, vízrendezé­si munkákat valósítaniuk meg, bővítik a juhtelepet, s további 12 milliós költséggel gabonatároló silókat is épí­tenek Füzesgyarmaton — mindezt 1980-ig. Az 1979-re, legkésőbb 1980- ra létrejövő agrokémiai köz­pont műtrágyával és növény­védő szerekkel látja majd el a szeghalmi járás minden mezőgazdasági termelőegy­ségét, vagyis a Sárrét terme­lőszövetkezeteit és a Szeg­halmi Állami Gazdaságot. A Füzesgyarmaton, Dévavá- nyán és Vésztőn felépülő tá­rolók megteremtik a lehető­séget ahhoz, hogy a társult egységek idejében kapják meg a szükséges mennyiségű és megfelelő minőségű mű­trágyát és növényvédő szert. A megvalósításhoz a 12 ér­dekelt gazdaság területéhez mérten arányosan járult hoz­zá. A szükséges összeg to­vábbi részének 30 százalékát fejlesztési alapjából, a töb­bit hitelből fedezi a Vörös Csillag. A szövetkezet említett be­ruházásai közvetlen nyeresé­get nem hoznak, minthogy költségmegtakarító jellegű­ek; hasznuk azonban tete­mes, bár legkorábban — elő­reláthatólag — csak a terv­időszak végén jelentkezik. A Gyulai Húskombinát csaknem másfél milliárd fo­rintos beruházási programja lassan a befejezéséhez köze­ledik, s az építők, a szerelők és a beruházók munkája an­nál feszítettebb és izgalma­sabb, minél közelebb jutunk december végéhez, hiszen a kombinátnak 1978. január 1- től termelnie kell. Az élő állat lábon megy be majd a kombinátba és onnan húsipari késztermékként ke­rül ki. Ehhez összesen 20 önálló üzemrész munkáját kell beindítani, zökkenőmen­tessé tenni a hátralevő hat hónapban, köztük — a ha­gyományosnak tekinthető húsipariakon kívül — olyan, egészen különlegeseket; mint például a húslisztüzem, a? önálló gyorsfagyasztó, a pa- taolaj-készítő vagy a szőr­üzem, vagy épp a béltisztító, mely történetesen a Kőbá­nyai Gyógyszergyárnak szál­lít értékes gyógyszer-alap­anyagot. Ez nem kevesebbet jelent, mint 'hogy ebben a húsz üzemben a legközeleb­bi hetekben, termelésre ké­szen kell állni biztonságtech­nikai, üzemviteli, balesetvé­delmi és higiéniai szempont­ból egyaránt, és működniük kell a különböző energia- és egyéb rendszereknek. De nemcsak erre van szükség; gondoskodni kell azokról a szakemberekről is, akik mindezt szabályozzák, mű­ködtetik, és talán éppen emi­att a legizgalmasabb a hát­ralevő néhány hónap a hús­kombinát építésében. (Je­gyezzük meg: folyik és a je­lek szerint avatott kezekben van ez is.) Jövőre a húsipariak újabb tennivalókhoz fognak. Töb­bek közt — 30 millió forin­tos költséggel — modern kol­bászgyárrá alakítják át a mostani szárazárugyárat, és hozzáfognak néhány halaszt­hatatlanul fontos jóléti beru­házáshoz, immár a másfél milliárdon felüli fedezetből. 100 személyes munkásszálló és néhány további munkás- szállás épül még ebben az ötéves tervben a húskombi­nát dolgozóinak, és a városi tanáccsal közösen növelik a bölcsődei, óvodai férőhelyek számát is. Varga János Két vásár közt — félidőben Az elmúlt évben rendezték Szegeden a centenáriumi ipari vásárt — sikerrel. Száz év alatt a Dél-Alföld megyéi­nek ipari, gazdasági sereg­szemléje országhatárainkon túl is ismertté vált. Az eddig elért eredmények köteleznek, és a szegedi vásárigazgatóság most a jövő évi bemutató szervezésén fáradozik. Dr. Zsótér Mihály vásár­igazgatót kerestük meg, hogy felvilágosítást adjon az elő­készületekről. Elmondta, hogy 1978"-ban is döntően a fo­gyasztási cikkek vására és bemutatója lesz Szegeden. Erre kötelezi őket a múltbeli hagyományok sokasága, és a közönség is az ilyen jellegű kiállításokat kedveli elsősor­ban. Gondolni kell az egyre fokozódó külföldi részvételre is. A határmenti jugoszláv vállalatok érdeklődése hatá­rozottan megélénkült a sze­gedi vásár iránt. Tavaly 79 jugoszláv cég mutatta be ter­mékeit és kötöttek üzleteket magyar vállalatokkal. Jelen­leg még nehezíti az együtt­működést, hogy viszonylag szűk az a határmenti terület, melyre a kapcsolatok korlá­tozódnak. A Magyar Keres­kedelmi Kamara dél-alföldi csoportja egy olyan terv ki­dolgozásán munkálkodik, mely bővítené az együttmű­ködésbe bevontak körét. Mivel a vásárigazgatóságot hagyományos kapcsolatok fű­zik a szabadkai nemzetközi vásár igazgatóságához, előse­gítik a magyar kiállítók rész­vételét a Pannónia vásáron. A segítség megyénkre is ki­terjed, az idén például töb­bek közt a Békéscsabai For- gácsolószerszám-gyár, az Orosházi Üveggyár, a Szarva­si PLASTOLUS Ipari Szö­vetkezet vett részt a jugoszlá­viai bemutatón. Sor került tárgyalásokra, egyeztetésekre is, főleg a forgácsolószer­szám-gyár fűzte szorosabbra jugoszláv kapcsolatait. A szegedi vásárváros mind­inkább kialakul, ezért az igazgatóságnak törekednie kell a gazdaságos kihaszná­lásra is. Különböző szakosí­tott bemutatókkal kívánják kitölteni a nagy ipari vásá­rok közti időt. Tervbe vették, hogy megrendezik a helyi ipar és a szövetkezetek szako­sított kiállítását, különböző árubemutatókat, méréstech­nikai rendezvény-sorozatot, valamint a gáz- és vegyipari gépek szakkiállítását. Ez utóbbi jelentőségét nyilván nem kell hangsúlyozni, hi­szen a vidék — a Dél-Alföld — az ország legfontosabb szénhidrogén-lelőhelye. Ez kapcsolódik az energetikai berendezések, gépi gyártásá­hoz, vagyis egy helyén lesz­nek azok, akik érdekeltek ezeken a területeken. Mivel Szeged, mint iskolaváros is nagy szerepet • játszik az or­szágban, ezért 1980-tól rend­szeresen nemzetközi tanszer-, taneszköz-kiállítást is ren­deznek. Az oktatás korszerű­sítését szolgáló, hatékonysá­gát javító eszközöket kíván­ják bemutatni. Ezek a legfontosabb ese­mények csak példák, mert rajtuk kívül még sok kisebb vásárt, bemutatót rendeznek. A szegedi kiállítást és vá­sárt, az alföldi megyéket ösz- szefogó rendezvénnyé akarják tenni, ezért készül az állandó, reprezentatív vásárváros terve is. A létesítményeket élettel megtölteni — ez a vá­sárigazgatóság dolga, ezen fá­radoznak két bemutató kö­zött. L. L. állami gazdaságok az ötéves tervben _______III. G abonatermelésünk: jeles Szarvasmarha, sertés, ga­bona — említette Klenczner András vezérigazgató. A két állatfaj helyzetképének váz­latos áttekintése után lássuk a harmadik terméket, helye­sebben termékcsoportot. Nos, az állami gazdaságok idevágó hozamai lényegében az álta­lánoshoz igazodó növekedést mutatnak — éppencsak ma­gasabb szinten! Hiszen a leg­fontosabb növény, a búza re­kordtermésű volt 1976-ban mind országosan, mind az ál­lami gazdaságokban, de az előbbi 38,5 mázsa, az utóbbi 42,5 mázsa átlagot mutatott. Hasonló, vagy — a kukorica esetében — még nagyobb kü­lönbségeket tudnánk fölmu­tatni más növényeket vizs­gálva, ám e röpke szemrevé- tel legföljebb búzaügyben nyújt módot az eredmények és tennivalók számbavételé­re. Túl az ötven mázsán Mert Petries Pál, az ÁGK főosztályvezetője egyáltalán nincs megelégedve, inkább hajlamos a kritikus észrevé­telekre. — A 134 állami gazdaság közül 125 foglalkozik búza- termesztéssel — mondja. — De igen nagyok köztük is a különbségek, így mindössze 16 olyan gazdaság akad, amely túlszárnyalta a bűvös ötvenmázsás, hektáronkénti hozamot. Ennék magyaráza­tát főleg a technológiai fe­gyelem hiányosságaiban lá­tom, ami tűnődésre késztet, egyszersmind újabb erőfe­szítésekre ösztönöz. Kivált­képp, ha azt is figyelembe vesszük, hogy 41 olyan ál­lami gazdaságunk van, amely már 60 mázsa fölötti tábla­átlagokat is produkált. Az ötödik ötéves terv azt irányozza elő, hogy a szocia­lista nagygazdaságok 1980-ra átlagosan 44 mázsa búzát arassanak le, ezen belül az állami szektor előnye növe­kedjék: 46 mázsás átlagter­mést terveztek számukra el­érni. — Mind a hazai, mind a nemzetközi tapasztalatok ar­ra intenek — folytatja a fő­osztályvezető —, hogy e ma­gas termésátlag biztonságos elérése a különféle tényezők együttese, hatékony kiakná­zása és alkalmazása esetében lehetséges. Fő tennivalónk most az, hogy gazdaságosan termesszük meg a többletet. Elgondolkodtató rekordtermés Végigfutunk a tavalyi, ed­digi legjobb esztendőn. Az 1975 őszén emlékezetesen kedvezőtlen időjárás késlel­tette a búzavetést, tehát rossz volt a rajt, mert a kelés el­húzódott még a megfelelő időpontban elvetett növé­nyeknél is. Az állomány gyengén fejlett állapotban te­lelt át, sőt sok helyütt re­ménytelen képet nyújtott. Ezt csak tetézte, hogy az enyhe tél végén erősebb fa­gyok mutatkoztak, de szá­mottevő kiritkulás nem ke­letkezett. Az állami gazdasá­gokban elvetett 183 ezer hek­tárból így több mint 178 ezer hektárról arathatták le a minden korábbit felülmúló termést. A néhány kedvezőtlen té­nyező ellenére is létrejött re­kord elgondolkoztatta a szakembereket. Főleg az volt a nagy meglepetés, hogy a csekély május—júniusi csa­padék ellenére történt így, vagyis kínálkozik a következ­tetés: a búza vízgazdálkodá­sában — kevés kivétellel — a május végéig lehullott csa­padék dönti el a termést. Er­ről tanúskodik a Debreceni Agrártudományi Egyetem nö­vénytermesztési tanszékének tanulmánya is. Eszerint a ta­lajok vízellátottsága 1970 óta évről évre csökkent, majd 1975-től újabb feltöltődési fo­lyamat kezdődött, s így az 1976. év elejének kedvező vízháztartásával indokolható a búzarekord. Az érés körüli időszakban éppenséggel ked­vező tényező volt a csapa­dékhiány, nem jelentkeztek a szokásos betegségek, s így a növényzet az érés utolsó fá­zisában egészséges volt. látók a számokkal Az aratás kezdetén volt al­kalmam beszélgetni a Ma­gyar Tudományos Akadémia Martonvásári Kutató Intéze­tében dr. Bállá László tudo­mányos főmunkatárssal, aki az itt kinemesített új búza­fajtákról tájékoztatott. Ekkor mondta el, hogy mekkora ká­rokat okoztak búzáinkban a különféle betegségek a ko­rábbi években. A lisztharmat például 10—15 százalékos veszteséggel jár, s csupán 1975-ben 5-6 mázsásra volt becsülhető hektáronként a lisztharmat és más betegsé­gek okozta kár. A kutató el­játszadozott a számokkal: 1 százaléknyi termésapadás miatt 120 millió forint bevé­teltől esnek el a gazdaságok, vagyis 10 százalék már 1,2 milliárd forinttal csökkenti eredményeiket. Természetesen, hiába ma­rad el a betegség, ha nem szakszerű például a táp­anyagellátás. Petries Pál megítélése szerint ennek ja­vulása is hozzájárult a re­kordhozamokhoz, amiként a gyors betakarítás nemkülön­ben. A növekvő technikai bá­zis szerencsésen párosult az akkor kedvező időjárással. Az állami gazdaságok beta­karítógép-parkja napi 18 000 hektár kalászos learatására elegendő. Az úgynevezett kombájn-napok száma már alig 10-12, de az évjárat fi- gyerembevételével is legföl­jebb 15-16 munkanap. A fő­osztályvezető még sok hiá­nyosságot lát az aratás meg­szervezésében, mint ahogy fokozni kell az agrotechnikai fegyelmet is, hogy csökkenje­nek a különbségek a búza­termesztő állami gazdaságok között. Keresztényi Nándor (Vége) Színek a képernyőn A korszerű színes televízió­rendszerek kifejlesztéséig vi­szonylag sok idő telt el; szá­mos állomáson ment át a fej­lődés. Európában 1960-ban kezd­ték el a kísérleti adásokat, a Szovjetunióba^, majd Ang­liában, Franciaországban, az NSZK-ban, Svédországban és Hollandiában. Az USA- ban és Japánban az 'NTSC-, Európában a francia SECAM- és a nyugatnémet PAL-rend- szereket alkalmazzák, (ná­lunk a francia—szovjet SE­CAM III-at). A francia csu­pán a színinformáció közve­títési módjában tér el az ame­rikai, illetve a német rend­szertől. A szovjet televízió adásait a Szovjetunió lakosságának mintegy háromnegyede tudja fogni, közel 60 millió állam­polgárnak van televíziókészü­léke. Másfél év óta már a szovjet televíziótulajdonosok 70 százaléka színes változat­ban is veheti a központi adást, ami nagy szó, figye­lembe véve az ország hatal­mas kiterjedését. A moszkvai televízió központi műsorait a szovjet állam különböző vi­dékeire összesen 65 ezer kilo­méteres mikrohullámú lánc továbbítja, s ezenkívül hír­adástechnikai műholdak is részt vesznek a közvetítés­ben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents