Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-16 / 140. szám
1977. június 16., csütörtök o I Fellendülőben az újítómozgalom Interjú lasnádi Emillel, az Országos Találmányi Hivatal elnökével ___________________________________________________________________________ — Beszélgetésünk indításaként, ön volt szíves átadni egy füzetecskét, amit a Diósgyőri Gépgyárban jelentettek meg; címe: „Ütmutató, újítási javaslatának elősegítésére”. Témamegjelölésként hadd idézzek a füzet utolsó fejezetéből: „A Diósgyőri Gépgyár újítási mozgalmának sikere az ön érdeklődésétől és részvételétől is függ. Ez a mozgalom az öné... Lehetőséget ad arra, hogy ön a vállalat javára kölcsönösen előnyös alapon gondolkodjék és tevékenykedjen. .. Lehetővé teszi, hogy gondolatait és ezáltal befolyását munkájának normál keretein túl is elterjesz- sze... Tehát gondolkodjon, javasoljon, segítse elő, hogy a DIGÉP versenyképes maradjon.” Bevallom: meglep a rokonszenves, az embereket felnőttnek tekintő fogalmazás és az egész füzet összeállítása és ha arra gondolok, hogy az újítómozgalom néhány évvel ezelőtt szinte reménytelen helyzetben volt, sőt, sokan el is parentálták, akkor itt nagy változásoknak kellett történni. Helytállónak tartja ezt a következtetést? — No, nem szabad arra gondolni, hogy a diósgyőriek módszerei és eredményei általánosságban is jellemzőek. Még arra sem, hogy az efféle tájékoztatókból oly sok lenne az ország üzemeiben. Az viszont kétségtelen, hogy 1971, 1972 óta, amikor a mozgalom a mélyponton volt, valóban sok minden történt. — A sokat vitatott rendeletet 1974 végén módosították. Innen számíthatjuk a mozgalom fellendülését? — Nem. Említettem, hogy volt ennek a rendeletnek sok pozitív vonása is, s azt semmiképpen sem állíthatjuk, hogy megbénította volna a mozgalmat. Lassan felismerték ezt a vállalatoknál is és már 1973-ban, a rendelet adta lehetőségek jobb kihasználásával javult a helyzet; több újítást nyújtottak be, többet fogadtak el, szóval: a mozgalom túljutott a mélyponton. S ha csak a számokat nézzük, azóta a fejlődés lényegében töretlen, sőt felgyorsult éppen a rendelet módosításának eredményeként. Bevált az „egy brigád — egy hasznos újítás” mozgalom. Ismét a DIGÉP példájára hivatkozom: 800 szocia-: lista brigádjuk 1200 újítását hasznosították. Ez a mozgalom egyébként jól példázza, hogy a társadalmi szervezetek is komolyabban veszik az újító tevékenységet, mindenekelőtt a szakszervezetek. Néhány megyei szakszervezeti tanáccsal különösen jó az együttműködésünk és ez meg is látszik a szóban forgó megyék üzemeinek újítási tevékenységén. — Miért csak néhánynyal? — Az Országos Találmányi Hivatalnak mindössze nyolc munkatársa foglalkozik az egész ország újítóinak ügyeivel. Nyolc ember teljesítő- képessége pedig véges... De, amit tudunk, megteszünk. Most például — szintén á szakszervezettel közösen — azon vagyunk, hogy a legjobb módszereket összegyűjtve, könyvbe kiadva mindenki számára hozzáférhetővé tegyük. Az utóbbi években az újítások által hozott gazdasági haszon és az újításokért kifizetett díjak összege közöt- ■ ti olló szétnyílt. Számokban . kifejezve: tavaly 25 száza- f lékkai több haszon származott a bevezetett újításokból, : mint 1975-ben, de az újítási • díjak összege ugyanebben az ; időszakban csak 2 százalékkal emelkedett... — ... mellőzve most a hosszas és körülményes- kedő gondolatmenetet, hadd jegyezzem meg, hogy ez egyszerűen etikátlan, hogy ne mondjam, erkölcstelen. — Ne haragudjon, ha er- } re a megjegyzésére nem reá- , gálok. A jelenség ismert, az : okokkal kapcsolatban egyelőre csak feltételezéseink ’ vannak, de ezek is elégségesek ahhoz, hogy tüzetesebben is megvizsgáljuk a dől- ■ got. Ami pedig az illendőséget illeti: ezt a kifejezést : nem annyira a magas díjak . kifizetésével, hanem az egész újítási tevékenységgel kapcsolatban használnám. Sok helyen valóban úgy látszik, \ hogy legalábbis felesleges okvetetlenkedésként kezelik az újításokat. S a háttérben — ' meggyőződésem — mindig az emberi hiúság és irigység áll. Azok hiúsága és irigysége, akik valamilyen ok miatt ‘ nem tudnak, vagy nem képesek újat alkotni. Másik gond: a különböző pénzügyi szervek sem min- i dig fogják fel az újítómun- * ka jelentőségét. Tudomásom szerint azt még egyetlen re- ‘ vizor sem kifogásolta, hogy ■ valamilyen jelentős újítást : nem vezettek be, vagy csak ; olyan körülményesen, hogy a ; késlekedés sok millió forint ‘ kárt okozott. De ha valahol ; rábukkannak egy nagyobb összegű újítási díjra, eleve : gyanakvással kezdenek vizs- . gálódni. Ennek aztán híre j megy és a bátortalanabb vál- > lalati vezetők gyorsan levonják a megfelelő konzekven- ; ciákat. A folyamat legvége, * hogy a szellemi termékek ér- 'téke devalválódik, hogy ezek- ! kel az értékekkel senki nem gazdálkodik megfelelően. Egy fél kiló szöggel el kell számolni; egy milliós haszon- * nal kecsegtető újítás sorsá- ij val nem... — Nem gondolja, hogy azért e gyanakvás, mert arra Is lehetne példákat sorolni, hogy bizonyos újítások mögött bizonyos manipulációk is felfedezhetők? — Valóságos, vagy feltételezett manipulációkból kiin- |$ dúlva még nem lehet általánosítható értékítéletet alkotni. A lényeg: az ország szellemi kapacitásával, az emberek szellemi teljesítőképességével nem gazdálkodunk megfelelően. A manipulációkat illetően pedig hadd mondjak egy példát, mert a kifejezés használatakor, bizonyára arra gondolt, hogy egyes újításoknál célszerű dolog bizonyos személyekkel társulni az újítás elfogadása és bevezetése érdekében. Nos: az Észak-magyarországi Vegyiműveknél kitalálták, hogy adott esetekben érdé- f mes az újításokat megvalósító embereket is anyagilag érdekeltté tenni, lévén, hogy 1 egy újításnál nemcsak az ötlet, de annak kidolgozása is j rendkívül fontos. Ilyen, vagy ehhez hasonló megoldásokkal elkerülhetők a manipulációk, tiszta légkör teremthető az újítások körül. De ilyen megoldásokon csak ott és ■ csak azok töprenghetnek, ahol és akik felismerik az újítómozgalom hallatlan gazdasági, társadalmi jelentőségét; akik bátran ösztönöznek arra, hogy mindenki gondolkodjon, javasoljon, segítse 1 elő, hogy az üzem verseny- képes maradjon. Vértes Csaba Belenyúltak a darázsfészekbe A Bánkúti Állami Gazdaságban 1975-ben különböző szabálytalanságok történtek. A tehenészeti telep egyik dolgozója nem kapta meg a túlóradíjat. Kálváriája elég hosszúra nyúlt, míg végül a mezőkovácsházi Népi Ellenőrzési Bizottság fel nem tárta a visszásságokat. Ezt tettük szóvá a Darázsfészek című cikkben. Az állami gazdaság ez év januárjában egyesült a Mezőhegyesi Állami Gazdasággal. A dolog természetéből adódik, hogy a jogutódnak kell a „szénát” rendbe hoznia Bánkúton. Erről beszélgettünk Cseszkó Sándorral, a Mezőhegyei Állami Gazdaság igazgató- helyettesével. — Az egyesülés után, a népi ellenőri vizsgálatot követően a Mezőhegyesi Állami Gazdaság belső ellenőrei is ellenőrzést tartottak Bánkúton. Újabb szabálytalanságokat állapítottak meg. Ezt követően a gazdaság a vizsgálat tapasztalatai alapján nyomban intézkedett. Elsősorban a bérezésben mutatkozó visszaélések lehetőségét szüntettük meg. A tehenészeti telepen termelési tanácskozáson őszintén tájékoztattuk a dolgozókat a vizsgálatok tapasztalatairól. — Követte-e a vizsgálatot f elelősségrevonás ? — Felmentettük a főállattenyésztőt és a szarvasmarha-telep vezetőjét a tisztség alól. Üj főállattenyésztőt neveztünk ki. A további felelős- ségrevonást az ügyészi vizsgálattól tesszük függővé. — A különböző intézkedéseknek milyen hatásuk volt? — Az állami gazdaságnak érdeke, hogy tiszta víz kerüljön a pohárba. A visszásságok őszinte feltárását a dolgozók elégedetten fogadták. De azt is, hogy megjelöltük a szükséges tennivalókat. Rendeztük a béreket is, hiszen a bánkútiak keresete kevesebb volt, mint a mezőhegyesieké. Elsősorban a fizikai dolgozók keresetét emeltük. Az intézkedéseknek igen jó volt a hatásuk. Tények igazolják, hogy javult a munkafegyelem, s jobb lett a munka szervezése is. Fellendült Bánkúton a termelési kedv. A bánkúti kerület dolgozói is sokat tettek a hibák megszüntetéséért. Ennek eredménye már mutatkozik is. Emelkedett a tehenészeti telepen a tejhozam, javult a takarmányellátás. A határszemlék is jelentős változásokról adnak számot. Szépen fejlődnek a kalászosok és a kapásnövények. Az egyesülés után, azaz jelenleg a Mezőhegyesi Állami Gazdaság 20 ezer hektáron gazdálkodik. A határszemlék és a felmérések biztatóak az egész gazdaságban. Az éves tervet nemhogy csak teljesíteni tudjuk, de a határszemlékből ítélve több millióval túl is teljesítjük. Ehhez természetesen a bánkúti kerület is hozzá fog járulni. Ezért volt olyan fontos, hogy minél gyorsabban rendet teremtsünk. Persze akad még tennivaló jócskán. — Többek között? — Továbbfejlesztjük a tehenészetet, korszerűsítjük a sertéstelepet. Gondjaink vannak az öntözéssel. Ezt is sürgősen meg kell oldani Bánkúton. —di. Kánikulában meleg munkahelyeken Az elmúlt napokban a sok évi átlaghoz képest magasabbra szökött a hőmérő higanyszála. Mindenki szenved a hőségtől. A naptár június 14-ét mutat. A nap kél 3.46 órakor, Békéscsabán a hőmérséklet ekkor 14,6 C fok. Tíz óra: 29,1 C fokig emelkedett a hi,- ganyszál. Délben minden forró, vibrál a 31,4 C fokos levegő. 16.00 óra: A strand megtelt, 33,5 F fokot mutat a hőmérő. 17.00 óra: Mérséklődik a hőség. \ Forró cipó A pékek korán kelő emberek hírében állnak. A Békéscsabai Kenyérgyárban két műszakban sütik a kenyeret, két műszakban izzadnak az itt dolgozók. — A nyár különösen kegyetlen. Kint a nap, bent a nyolc olajtüzelésű és a hat széntüzelésű kemence árasztja a meleget. Műszakonként 90 mázsa vágott cipót sütünk — mondja Horváth József pék, s közben a kisütőlapáttal párosával szedi a kemencéből a kellemes illatú, ropogós, fehér kenyeret. Egy-egy kemencébe 65 cipó fér, s 75 percig 350-400 fokon sül. Amikor kiszedik, még 80-90 fokos.- — Emlékszem, amikor tanulónak mentem, ugyancsak dobáltam a kenyeret, mert nagyon forró volt. Aztán megszoktam, A benti meleget viszont senki nem tudja megszokni. Két vetés között van 5-10 percünk, ilyenkor örülök, ha a levegőn leülhetek és elszívhatok egy cigit. Hőség ós tóglapor A békéscsabai II-es számú téglagyár égetőkemencéiből egymás után tolják ki a téglával rakott kihordó tricikliket. A csuromvizes kihordok bőrére rakódott téglaporban szinte medret vájt a veríték. Fél 12, a hőmérséklet a napon 32 fok, a kemencében ennek pontosan kétszerese. — Az égetés 700—960 fok között 24 óráig tart — mondja Frankó János kihordó, miközben lendületesen rakja a háromkerekű kiskocsit. — Ebben a kamrában már két napja hűl a tégla, de a kemence még ontja a kisugárzó meleget. Műszakonként, immár 17 éve, mintegy 7000 téglát hordok ki, kétszeri fogással. A triciklire 160 darab, egyenként 3,3 kilogramm súlyú tégla fér — mondja, s orráról csöpög a veríték. — Ma megittunk hárman tíz üveg szódát és tizenkét liter vizet. Ebben az időben ennivaló helyett is Horváth József pék munkatársaival műszakonként 90 mázsa kényért süt csak a folyadékot kívánja az ember. Szikraesőben Az ERŐKAR békéscsabai öntödéje sem tartozik a könnyű munkahelyek közé. A csapolás előtti percekben mindenki mélyet szippant kint a friss levegőből, majd amikor megszólal a kis harang — ez jelzi a csapolás kezdetét — pillanatok alatt mindenki elfoglalja a helyét. A kúpoló kemence előtt készenlétben vannak a kokil- lák, kinyílik a nyílás, s szikraeső közepette, karvastagságú sugárban, narancssárgán zubog az 1300 fokos vas. A levegő pillanatok alatt gázokkal telítődik. A kemence körül még a levegő is izzik. — Csapoláskor legalább 60 fok van a környéken — magyarázza Megyeri Mihály öntő. — Műszakonként 70- 80 mázsa vasat csapolunk, olyan alkatrészeket készítünk, amelyeket kovácsolással, esztergálással nehezen lehetne kialakítani. A formázóműhelyben most csak 42 fok van, mert jó a „légkondicionáló berendezés” — s a csarnok végébe mutat: a rekonstrukció során kibontották a falat, s a,tátongó nyíláson jár a levegő. Csapoláskor nincs megállás. A forróság, a gázos levegő és az izzó vas súlya próbára teszi az embert. Mire kiürül a kemence, mindenkin csuromvíz a ruha. Kitikkadva, fáradtan gyújtanak cigarettára, mohón isszák a szódavizet, hogy majd, amikor ismét megszólal a kisharang, felfrissülve folytassák azt, amit abbahagytak. Frankó Jánost és a többi téglagyári kihordót ugyancsak próbára teszi a kánikula / Fotó: Veress Erzsi A tv-ben elkezdődik az esti műsor, a hőmérséklet már 30 fok alatt van. 22.00 éra: Dörög, villámlik, majd megered az eső. A levegő lehűl, az ember megkönnyebbül. Úgy tűnik átmenetileg mérséklődik a kánikula. — Szekeres — Környezetvédelem — talajvizsgálat Az emberiség számára nagy áldás a mezőgazdaság kemizálása, a műtrágyák és a peszticidek használata. Segítségükkel nőttek a terméshozamok, kevesebb ember lett az éhhalál áldozata. Amikor 1840-ben1 Justus Liebig bevezette a műtrágyákat a mezőgazdaságba, senki sem gondolhatta, hogy használatuk súlyos, az emberiség sorsát érintő problémákat is felvet. Ha ugyanis nem megfelelő, hanem túlzott adagban juttatják azt a földekre és nincsenek tekintettel a környező álló-, vagy folyóvizekre, az áldás helyett átok fogan használatuk következtében. A nitrátok és a foszfátok például bejuthatnak a csapadék közvetítésével a tavakba, folyókba és ott az algák olyan elszaporodását segíthetik elő, amelyek siettetik a vizek természetes pusztulását. Még nagyobb problémát jelenthet a peszticidek használata. Nem telik el év, hogy az újságcikkek ne számolnának be a világ különböző részein katasztrofális halpusztulásról. Csaknem 10 évvel ezelőtt az ENSZ akkori főtitkára a „Környezetünk válsága” című beszámolójában figyelmeztetett, hogy a bioszféra további szennyezése az emberiség globális öngyilkosságához vezet. A Világegészségügyi Szervezet is sürgős intézkedéseket követelt az élettér védelmében. A legtöbb ország ezért figyelőhálózatot épített ki a szennyezés felderítésére. Prágából érkezett a hír, hogy a Csehszlovák Tudományos Akadémia Ásványtani és Geokémiai Kísérleti Intézetének a munkatársai is napirendre tűzték a környezetvédelem különböző problémáinak a megoldását. A kutatómunka fő területe az intenzív trágyázás negatív hatása a felszíni vizek minőségére, különösen a vízgyűjtő területen.
