Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-15 / 139. szám

1977. június 15., szerda

NÉPÚJSÁG

„Óh, a szárnyas idő hirtelen elrepül”

„Jankó János” általános iskola Tótkomlóson

„A község minden rétege elodázhatatlannak látja azt, hogy a lakosság kulturális színvonalának emelése, valamint a szakszerű és jövedelmező gazdálkodás irányelveinek elsajátítása érdekében egy 4 osztályú mezőgazdasági jellegű íiú—leány polgári iskola létesíttessék.” Az idézet 1925-ből, a tótkomlósi képviselőtestület határozatából származik! és alighanem elindítója annak a történetnek, amelynek lapjai fél évszázada íródnak.

Ott függött a szombaton rendezett ünnepségen is hatalmas vörös drapériában, fehér posztóból kirajzolva:' „50”. Zászlók, ünnepi dísz, s valami, mindent átfűtő, nemes pátosszal telített hangulat. Igen, ilyen legfeljebb egyszer adódik emberöltőnként.

Meghatódva mondta megnyitójában Adamkovics Mária igazgatóhelyettes: — „Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül”. Mikor Berzsenyi Dániel költeményét tanultuk e falak között, nem éreztük ennyire valóságát, hiszen nagyon fiatalok voltunk. Ma már nemcsak érezzük, tapasztaljuk, látjuk magunkon és egymáson. Csak kedves, szeretett, szép iskolánk maradt fiatal immáron 50: születésnapján is. Kertjére, fáira, falaira, a benne élő szellemre, iskolai közösségünk bensőségén féltőn őrködtünk, vigyázunk. Sokan nem csak nevelői, hanem neveltjei is vagyunk. Így kaptuk ezt örökségképpen elődeinktől, volt tanárainktól.

Aztán az ünnepi beszédet hallgatták meg az egybegyűltek, köztük Markovics Mihály, a községi pártbizottság titkára, Hagymási Sándor, a megyei tanács csoportvezetője, Szűcs Alajosné, a Pedagógusok Szakszervezetének megyei titkára. Szin- csok György, az iskola igazgatója bevezetőjében arról beszélt, hogy az iskolával való kapcsolat mindnyájunk számára egy életre szól. A kezdet Tótkomlóson sem volt könnyű, de az intézmény napról napra gyarapodott, jó híre csakhamar túljutott a községen. Ma is elismeréssel lehet gondolni az egykori fejlett tangazdaságra, a gyakorlati életre nevelés számtalan megvalósult példájára, a színvonalas elméleti oktatásra. A tótkomlósi iskolában ma már több mint hétszázan tanulnak, tavalyelőtt 4,5 millió forintos költséggel korszerű, szaktantermes épületet vettek birtokukba a gyerekek. A 26 tanulócsoport jó körülmények között készülhet az életre. Négycsoportos napközi, menza, diákotthon teszi teljesebbé az oktatási körülményeket, s készülőben a sportudvar is.

„Ügy mondják, aki gyerekekkel bánik, gyerekek között él, az lélekben maga is fiatal marad. Egy életen át együtt kell játszania a gyerekekkel, nem lehet zárkózott és komor” — fogalmazta szavakba a pedagógushivatás, az oktató-nevelő munka szépségét az igazgató beszéde végén.

Ezután Tuska János ismertette a tótkomlósi iskola névadójának, Jankó Jánosnak az életútját. A tótkomlósi születésű kiváló festő és rajzoló bécsi akadémiai tanulmányai után főképp karikatúrista- ként alkotott maradandót, a magyar élclapok legismertebb rajzolója volt. Hatvanhárom éves korában, 1896- ban Budapesten halt meg. Egyik alkotásával ma is naponta találkozunk: A népdal születése című képének reprodukciója a papír tízforintost díszíti.

Az ünnepség keretében Hagymási Sándor és Koltai Zoltánná járási úttörőelnök kitüntetéseket nyújtott át. Nagy taps közepette vette át a Kiváló úttörővezető és a Pedagógus szolgálati emlékérmet a nyugállományba vonuló Adamkovics Mária. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést Szincsok György és Hattinger Antal kapta. Máté Mátyás, a Jozef

Gregor Tajovszky Művelődési Ház úttörő fúvószenekarának karnagya és Malya Zoltánná Kiváló úttörővezető kitüntetést, Bagi Jánosné dicsérő oklevelet vett át.

Az ünnepség befejező részében, az 50. születésnapnak és az új névadónak, Jankó Jánosnak tisztelegve az iskolai énekkar, az irodalmi színpad és az úttörőzenekar színvonalas műsora következett.

Sokan nézték meg az emeleti tantermekben megnyitott képzőművészeti, szakköri, iskolatörténeti és Jankó János-emlékkiállítást.

A nagy forgatagban sok, egykor Tótkomlóson tanító pedagógussal találkoztunk. Megilletődve lapozgattak az egykori osztálynaplókban, emlékek közt kutatva álltak meg egy-egy percre a fényképek alőtt. Mert Weisz fényképész megörökítette az iskolaszületés H napjait. 1926. november 26-án például a kétágú létráról az új facsemetéket egyenesítgető községi elöljáróságokat. Egy másik fényképsoron 10 igazgató fényképe látható.

Révész Pál, az egyik meghívott, aki 1939-től 1951-ig

tanított Komlóson, így emlékezett Tátray Pálra, a sorrendben második igazgatóra:

— Nagy érdemei vannak az iskolát körülvevő park továbbfejlesztésében. Legjobban azonban pontosságára emlékszem. Hozzá nyugodtan igazíthattuk az óránkat. Hogy él bennem ma is; „Jó reggelt, kolléga urak!”

Révész Pali bácsi ma Kisteleken pedagógus, magyar, történelem szakos szakfelügyelő. Azt mondja, nagyon sajnálta volna, ha nem lehetett volna itt szombaton, Tótkomlóson.

Nagyon sokan voltak ilyenek a névadó-születésnapon.

Fábián István

Szórakoztatózenei hangverseny Békéscsabán

Fiatal muzsikusjelöltekkel telt meg a közelmúltban Békéscsabán a Csaba Szálló télikertje, amikor az Országos Szórakoztatózenei Központ Békés megyei stúdiója első alkalommal rendezett nyilvános hangversenyt. Harmadik éve foglalkoznak Békés megyében a szórakoztató zenészek rendszeres továbbképzésével. Kilencven ifjú muzsikus tanulja a szórakoztató zene csöppet sem könnyű mesterségét a stúdió gyulai és békéscsabai foglalkozásain, ahol hivatásos zenészek és pedagógusok adják át tapasztalataikat. Csak olyan zenészek kaphatnak ideiglenes működési engedélyt, akik rendelkeznek e zenei alapképzettséggel, és a stúdióban folytatják tanulmányaikat. Minden fiatal zenész legfőbb vágya, hogy megkapja a hivatásos kollegákat illető minősítést: „kategóriás” muzsikus legyen. A minősítő vizsga- egyik fontos előkészítő állomása volt a növendékek első hangversenye.

Kitűnő hangulatban kezdődött az előadás, a Suki Rudolf vezette népi zenekar Bihari-nótákkal, ízes magyar muzsikával mutatkozott be. A lelkes társaságból is kitűnt Fehér Bertalan virtuóz cimbalomjátéka. A népi dallamok után a 20-as években divatos tangó világába kalauzoltak a stúdiósok. A ko- komoly zene tanulása nélkülözhetetlen a szórakoztató műfaj kedvelőinek is: a me- zőberényi Lovász Ferenc a Chopin-keringőket is olyan kitűnően tolmácsolta, mint a modern jazzt. Forró latinamerikai ritmusok, rumba és samba hevítette a nézőket, s természetesen hallhattunk mai pol-beat számokat is.

A stúdiósok műsora után az est fénypontja volt a tanárokból alakított zenekar fellépése: Bezzegh Dániel, ifj- Filadelfi Mihály, Vido- venyecz László, Morár Ferenc, Pálfi Árpád és Boda Béla „tanári módon” mutatták be, hogyan kell könnyűzenét tolmácsolni.

Első alkalommal jelentkeztek hangversennyel a stúdiósok, természetes tehát, hogy voltak ennek az estnek fogyatékosságai is. Különösen az erősítő berendezésekkel történő sorozatos bajlódások zavarták a közönséget és a

zenészeket. Sok volt a technikai szünet, s a tapasztalatlanságra utal, hogy például a népi zenekar érzelmes számainál is rendületlenül villogott a disco klubokba illő fényorgona.

összességében hasznos kezdeményezés volt a hangverseny, hiszen azt bizonyította, hogy tehetséges fiatalok adják a szórakoztató zenei utánpótlást.

— Jelentkezőkben nincs hiány, hiszen ősztől kezdve kétszáz fiatal jön a stúdióba — mondta a hangverseny után Matyuc Gyula, a szórakoztató zenei központ megyei kirendeltségének vezetője. — Most az a legfőbb gondunk, hogy állandó gyakorlótermet biztosítsunk a tanfolyam

számára. A nagy érdeklődés miatt szeretnénk cimbalom- és énekszakot is indítani, s ehhez keressük a szakképzett pedagógusokat. A mostani hangverseny tapasztalatain okulva rendszeresen jelentkezünk hasonló bemutatkozókon. Természetesen figyelemmel kísérjük zenészeinket a mindennapi munkájuk során is. Nemcsak tanácsokkal segítjük a pályakezdő kollégákat, hanem ellenőrizzük a zenekarok próbáit és az esti műsorok színvonalát. Éttermekben, zenés szórakozó helyeken az emberek jelentős része hallgatja a mű-* sorokat, különösen fontos tehát, hogy a közönség ízlésének formálását jól szolgálják szórakoztató zenészeink.

A. T.

a HÉT FILMIEI

Angela Winkler Katharina Blum elvesztett tisztessége című új színes NSZK filmben

Olaszország még a mai napig sem szabadult meg teljesen a fasizmustól. Nagyon is éld emlék még a múlt sok rémtette, élő jelen pedig az újfasiszta part működése. Nem elavult hát az új színes olasz film témája, a fasizmus lappangó továbbélése a politikai életben. Libera, szerelmem, ez a film címe, melyben a csodálatosan szép és tehetséges

CSEREI PÁL:

EGY KIMARADT SOR

2.

— Én pedig még szaporítom — nevetett Kontra Sándor.

Az előadó levette fekete keretes szemüvegét és kíváncsian nézett a másikra, miközben arra gondolt, ugyan mivel akarja most őt ez a hosszú nyakú zaklatni, amikór határidőre kell elkészíteni az összegezést, mert a végrehajtó bizottság betekintést akar nyerni abba, mielőtt még az újabb vállalásokat teljesítenék, és addig másra ninos ideje.

— Azt szeretném bejelenteni — húzta ki hosszú nyakát Kontra Sándor —, hogy én már meg is szerveztem a hinták készítését. Mind a három játszótéren felállítjuk idejében.

— Hát ez nagyszerű — könnyebbült meg az előadó, mivel éppen a mostani munkájával szorosan összefüggő bejelentést tett a másik.

— Akár már a vállalás teljesítését is beírhatod — mondta Kontra Sándor.

Az előadó elnevette magát: „Nyugtával dicsérd a napot.”

— Tudod te, hogy kit sikerült beszerveznem a hintákra?

— Ha megmondod.

— Hát a Juhász Pistát. Igaz, egy kis győzködés kellett hozzá.

— Megértem — mondta az előadó, majd feltette a szemüvegét és a derékszögbe állított asztalra hajolt, s a kimutatás elején levő egyik rovatra nézett: — Hát Juhász Pista tizenöt év alatt sok mindent csinált öttagú brigádjával. ö maga meg külön is. Az 5-ös számú iskolából és a Körös sori óvodából jelentették mindig, amikor megjavított azoknak valamit. Az óvodásoknak meg egyedül állított fel egy hintát.

— Mégiscsak a szervezés a lelke mindennek — vetette közbe Kontra Sándor. — Erről Lenin is beszélt. És elnézést, hogy zavartalak, de kötelességemnek tartottam a felsőbb szervnek jelezni, hogy a mi vállalásunk jó úton van.

Az utolsó szavakat már az ajtóból mondta, s aztán úgy nekiindult a tanácsháza folyosóján, mintha kilőtték volna az előadó irodájából.

Amikor kopogtatás után benyitott a tanácselnök irodájába, elnézést kért, mert éppen tanácskoztak odabent.

— Ha nem nagyon sürgős az ügy, Kontra elvtárs — nézett rá a tanácselnök a tárgyalóasztal mellől —, akkor jöjjön be holnap reggel.

— De nagyon sürgős — piszkálta meg hegyes orrát Kontra Sándor.

A tanácselnök a többiekre nézett s értetlenül vállat vont, mintha mondta volna azoknak, nem tudja, hogy mi lehet az a nagyon sürgős ügy, és kiment Kontra Sándorral az előszobába.

Miután megtudta, hogy milyen ügyben jár nála Kontra Sándor, tehetetlenül megvakarta az állát: „Nagyon szép, nagyon szép. Köszönöm, hogy tájékoztatott erről. Gondolom, hogy az eredmény nem marad el.”

— Dehogyis marad el elnök elvtárs! Jó szervezés és flottul megy minden.

— Sok sikert kívánok — mondta az elnök —, de belátja, mennem kell.

— Nem is szeretek senkit zavarni a munkájában — rázta meg a fejét Kontra Sándor —, de kötelességemnek tartottam elnök elvtársat informálni, hogy tudomása legyen, milyen jól haladnak nálunk a dolgok.

A tanácselnök közben szólt a titkárnőnek, hogy kínálja meg a vendéget feketével, és aztán besietett az irodájába. És Kontra Sándor, amíg szürcsölgette a kávét, a titkárnőnek bizonygatta, hogy Lenin is hangsúlyozta a szervezés fontosságát, és ő annak a tanítását követi.

Miután Kontra Sándor visszatért az üzembe, az igazgatónak újságolta el, hogy az esztergályosbrigád megcsinálja és felállítja a hintákat; sikerült neki meggyőznie Juhász Pistát a hinták társadalmi hasznosságáról.

Az igazgató unottan va- kargatta a fülét, miközben arra gondolt, hogy Juhász Pistát ugyan nem szükséges az ilyesmiről meggyőzni, de most minek mondja el ugyanazt, amit már ma egyszer elmondott Kontra Sándornak, aki maga is azt bizonygatta akkor.

— De hát nem kell azt mondani az igazgató elvtársnak — mondta aztán Kontra Sándor —, hogy a meggyőzés, a szervezés kiinduló pontja mindennek, amint azt Lenin hangoztatta.

— Persze, persze — mondta egyetértéssel az igazgató, hogy kielégítse Kontra Sándort, s akkor majd csak békén hagyja őt.

Az igazgató egyetértése jó érzéssel töltötte el Kontra Sándort, s amikor kilépett az ajtón, arra gondolt, csak megértik lassan, hogy mit jelent a szervezés.

Mivel május elsejéig negyven nap volt csak hátra, Kontra Sándor már másnap elment munkaidő után az esztergályosműhelybe. Arra volt kíváncsi, hogy Juhász István és brigádtársai bent maradtak-e a műhelyben, hozzáfogtak-e a hintákhoz. Mert amikor felállítják a játszótereken a hintákat, még be is kell azokat festeni, hogy május elsejéig megszáradjanak és az ünnepen a gyerekek hintázhassanak. És nem is egyszer kell azokat befesteni. A hintadeszkákon kívül először rozsdaálló mí- niumfestékkel szükséges bekenni azokon mindent, és amikor az mégszárad, csak azután lehet egy élénk zöld színnel áthúzni az egészet, hogy szépen mutassanak.

(Folytatjuk)

Claudia Cardinale alakítja a címszerepet. Anarchista apa, anarchista lánya, aki nem tud uralkodni érzésein, ha a fasizmus ellen kell harcolnia. Magánéletében is válságot jelent közéleti szereplése, férjétől különváltan él. Libera, legnagyobb megdöbbenésére, a háború után felelős hivatalnoki beosztásban találkozik a fasiszta rendőrparancsnokkal. Volt értelme a harcnak, az antifasiszta mozgalomnak? A sok gyötrelem, kínlódás betetőzése csupán, hogy a bátran lázadó, politizáló asszonnyal egy őrült ámokfutó golyója végez. A filmet a Szabadság mozi vetíti június 16-tól 20- igHeinrich Böll méltán híres novellájából készült az új színes NSZK film, a Katharina Blum elvesztett tisztessége. Heteken át játszotta telt házak előtt a budapesti Űj Tükör mozi ezt az alkotást. Izgalmas, nagyerejű leleplező film a nyugati sajtóvilág szenzációhajhászó, érzéseket, embereket nem kímélő kampányairól, a könyörtelen rendőrségi vizsgálatokról. Bizonyosan felháborodik a békéscsabai közönség is ezen a demokráciát hirdető, de nyilvánvaló társadalmi egyenlőtlenséggel ítélkező erkölcsi rendszeren, amely Katharinát gyilkosságba hajszolja.

Gyönyörű tájak, harcos dallamú groteszk songok, nyomorból feltámadó csodálatos forradalmi művészet a témája az argentin filmgyártás nálunk is bemutatásra kerülő alkotásának, címe: Az énekes elveszti hangját. Szimbolikus sorsú művész formálója a főszereplő. Neve nincs, a hangjával, dalaival lázítja a nincsteleneket, akiket mindentől megfoszthatnak, de a szabad lélek szabad művészete örökre kincsük marad. A Szabadság mozi vetíti a filmet június 21—22-én.