Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-13 / 111. szám

1977. május 13., péntek KIWJKfllcl Felnőttek az iskolában szeminárium lesz Békéscsabán Könyvhét előtt • Megérkezett a könyvhét előtti szállítmány Orosházán a könyvesboltba. Az irodalom barátai több ezer új kiadású könyv között válogathatnak ezekben a hetekben Fotó: Gál Edit Új időszaki kiállítás A népművészet gazdag formakincs JEGYZET Filmtár a gondok szélén A Békés megyei művelő­dési központ film- és szem­léltetőeszköz-táráról van szó. Sok intézmény: iskolák, művelődési házak, nevelő- otthonok használják oktató­nevelő, közművelő munká­jukhoz az ismeretek bevésé­sét hatékonyan segítő filme­ket. Jó filmek jelentek meg a közelmúltban a pártokta­táshoz és néhány közműve­lődési tárgyú film á szak- szervezeti tömegoktatáshoz is. A több mint négyezer film 55 százalékát az isko­lák kölcsönzik ki. Ez a nagy szám jóleső érzésre adhatna .-okot, ha nem tudnánk, hogy sók általános iskolának még nincs keskenyfilmvetítője, ha pedig van, vagy nem hasz­nálják, vagy használhatatlan állapotban van. A javítás gyorsaságáról pedig ne is be­széljünk. Az sem elfogadha­tó, hogy csak a természettu­dományos oktatófilmek elé­gítik ki az igényeket, a hu­mán tárgyak esetében majd­nem a semmivel kell gaz­dálkodniuk. A mezőgazdasá­gi szakközép- és szakmun­kásképző iskoláknak viszont szerencséjük van: a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium sok korszerű, jó filmet küld. De nézzünk mást is. Meg­jelent a KRESZ. Az iskolá­ban két órát, van ahol többet is szánnak oktatására. Eh­hez azonban nincs film. Pe­dig a televíziós KRESZ-cica is mondja: „Ha balra nézek, jobbra nézek, és nem jön semmi, átmegyek.” Ha a leg­kisebbekre gondolunk, a helyzet megint csak nem va­lami rózsás: 5 gyermekfilm van az egész megyét ellátó gyűjteményben! A minősé­gükről jobb nem szólni. Pe­dig milyen jó lenne, ha a karácsonyi, a gyermeknapi, vagy a télapóünnepeken kí­vül is vetítenének a gyere­keknek érdekes, szórakozta­tó, nevelést szolgáló filme­ket. Szomorú például az is, hogy a baráti országokról vagy egyáltalán nincs film­anyag, vagy csak nagyon ré­giek. Enyhén szólva furcsa az a „Bepillantás a holnap­ba” cím, ami a 17 évvel ez­előtti grúz gazdasági életet mutatja be. Mert a többezer éves műemlékeknél száz év ide, vagy oda nem számít, de az állandóan fejlődő gaz­dasági életnél? Nem olyan nagy kívánság, hogy a napi élethez sokkal jobban igazodó filmekre van szükség. Persze, ezek orszá­gos gondok. Meg is tárgyal­ták annak rendje-módjá sze­rint ebben a hónapban Kecs­keméten, ahol a pedagógu­sok és filmtárak képviselői elmondták gondjaikat. Töb­bek között azt is, hogy ki­alakult az a rossz gyakor­lat, miszerint a megyei film­táraknak nincs beleszólásuk a filmek megrendelésébe. Az elismerésre méltó, hogy gazdájuk, a megyei művelődési központ lehető­ségeihez képest támogatja őket a filmvásárlásban, és a megyei tanács művelődés- ügyi osztályától is nemrég kaptak pénzt az épület és raktár rendbehozatalához. De ez sem változtat azon a té­nyen, hogy a filmtár állomá­nya elavult, és szükség van új filmek vásárlására. Nem nagy dolog, de érde­mes róla szólni. B. Sajti Emese Felnőttoktatási metodikai Békésből elszármazott, gyakran hazalátogató vendég az OPI felnőttnevelési osztá­lyának vezetője, Csorna Gyu­la. Nem véletlen, hogy sok­szor megfordul megyénkben. A felnőttoktatási munka he­lyi eredményeit, irányítási módszereit kutatja. A ná­lunk meghonosodott jó ta­pasztalatokat szeretné más megyékben is megvalósítani. Beszélgetésünk témája: ho­gyan gondoskodnak azokról a felnőtt diákokról, akik hiá­nyos képzettségüket szeret­nék pótolni a dolgozók álta­lános és középiskoláiban? Tavaly novemberben ülése­zett a II. országos felnőttok­tatási konferencia. Milyen módon hasznosították a fel­nőttképzés irányítói az ott elhangzottakat? — A jövőben is legfonto­sabb feladatunk az oktatás színvonalának emelése. Nem a követelmények mércéjét .kell magasabbra helyeznünk, hanem a hatékonyabb eljá­rásokat, módszereket kell megtalálnunk. Képzelje csak el, mennyire nehéz a munka melletti tanulás! Elfáradt testtel a könyvek mellé ülni, elméleti tudományokkal bir­kózni. A közvetlen tanári se­gítség is kevesebb a vitás kérdések megválaszolásakor, mint ázoknál a diákoknál, akik nap mint nap iskolába járnak. Érdekesebbé kell hát tennünk az ismeretek nyúj­tását, láthatatlan segítő-ve­zető kezet érezzenek a tanu­ló felnőttek az otthoni fel­adatok megoldása közben is. A jobb módszerek kutatá­sára, ezek népszerűsítésére mindeddig nem volt orszá­gosan kiépített bázisrendszer. Néhány megyében remekül dolgoztak a felnőttoktató pedagógusok, néhány megyé­ben pedig gyengén, vagy csak alig-alig. Hajdű-Bihar, Bács-Kiskun, Fejér és Békés megyében, ahol áldozatkész prófétái voltak már hosszabb ideje ennek az oktatási for­mának, hagyományosan szép eredménnyel zárult a tanév a dolgozók iskoláiban. A he­lyi laboratóriumokban kikris­tályosodott jó módszerek or­szágos terjesztését azonban nem lehet megvalósítani. Nem volt ehhez megfelelő fórum, hely és idő. Tavaly jelentkezett Békés megye, hogy évente az iskolaigazga­tók és tagozatvezetők részé­re tapasztalatcsere találkozó­kat rendez. Ezzel a feladat- vállalással nagy gondot vett le a megye az OPI válláról. — Sokan jöttek tanulni 76 nyarán az országos felnőtt- oktatási metodikai táborba a békéscsabai iskolacentrum korszerű előadótermeibe. Változik-e a jövőben a fel­nőttoktató pedagógusok ta­lálkozója? — Csupán a név lesz más: országos felnőttoktatási me­todikai szeminárium. A vál­tozás nem tartalmi, hanem a rendszerességet, a tudomá­nyos megalapozottságot jelö­li. Továbbra is elsősorban a vezetőket szeretnénk képez­ni, három-négy évenként ugyanazokat az embereket. Kétezer körül van a felnőtt­iskolák ágazatvezetőinek szá­ma és minél több főhivatású pedagógust be akarunk von­ni a felnőttoktatásba. ■* V Július 7—14-ig rendezzük Békéscsabán az ezévi szemi­náriumot másfélszáz peda­gógusnak. Minden megyéből legalább tíz oktatót várunk, ötöt az általános, ötöt a kö­zépiskolában tanítók közül. Ami már bizonyos, hogy az 1977-es programban beszél­getünk az aktuális oktatás- politikai kérdésekről, a fel­nőttnevelési konferencia ta­nulságairól. Közkinccsé tesz- szük a Mindenki Iskolájának, a nevelési központok mun­kájának tapasztalatait. Érté­keljük a szakszervezetek sze­repét, tevékenységét a fel­nőttoktatásban. Több elő­adás serkent vitára majd az oktatáspolitika társadalmi hátteréről. Például a munka­erőgazdálkodás és a felnőtt- oktatás kapcsolatáról, az is­kolai felnőttoktatás társadal­mi funkcióinak változásá­ról is beszélünk majd. Gya­korlati bemutatókat rende­zünk, óravezetésre is vállal­koznak a résztvevők. — Milyen tervek foglalkoz­tatják az OPI-t a szeminá­rium jövőjével kapcsolato­san? — Minden újat, ami meg­valósulhat a felnőttoktatás­ban, azt elsőnek a metodikai szeminárium bíráló, vizsgáló elemzésein beszéljük meg a pedagógusokkal. így a táv­oktatási elképzelések, a tö­megkommunikációs eszközök fokozottabb felhasználása, a felnőttoktatás tanügyi kérdé­sei, az oktatók bérezésének alakulása mind-mind közös vita, konzultáció témája lesz ezen a fórumon. A metodi­kai szeminárium szakmai jó­hírével szeretnénk elérni, hogy az említett négy me­gyén kívül is komolyan ve­gyék a munkahelyek, a tár­sadalmi és politikai szervek a felnőttoktatást. Legyen te­kintélye a megyei felügye­lőknek, rendszeresen számol­tassák be őket munkájukról a pártbizottságok. A közmű­velődéssel, az iskolán kívüli felnőttoktatással foglalkozók­nak minden megyében me­todikai stúdiók kialakítását tervezzük. Jó lenne, ha ezek a stúdiók az iskolai felnőtt- oktatásnak is módszertani segítséget adnának. A helyi sajátosságoknak megfelelő­en országszerte „helyi fel­nőttoktatási politikát” kell tervezni és szervezni. — A 'jelenlegi iskolai for­mák beváltak a felnőttkorn­ak oktatásában? Szükség van-e módosításra? — A dolgozók általános is­kolájának legalább hétféle változata van, de a legélőbb a 160 órás oktatás. A rövidí­tett, intenzív formák kerül­tek előtérbe. A fő kérdések, mennyi ideig tart az okta­tás, milyen a tanári segít­ség mértéke? A középisko­lák levelező tagozatain he­tenként kétnapos lesz a ta­nítás, de lényegében nem változik sem a gimnáziumi, sem a szakközépiskolai tan- terv, sem a szakmunkások szakközépiskolája. Nagy gond a felnőtteket tanítók képzése. Az egyetemeken egyelőre csak speciális kollégiumokon tanítanak felnőttoktatási módszertant. Pedig nem sza­bad egyenértékűen mérni az ifjabb és a felnőtt diákok teljesítményét. Más tapasz­talatokkal, problémavilág­gal, ismerettel fogadja az új tudnivalókat a felnőtt, mint a gyermek. A beszámoltatási vizsga- rendszer nagy hibája, hogy nem ösztönöz folyamatos ta­nulásra, kampányszerű a felkészülés. Megragadtunk a tételes számonkérésnél, ez pedig verbális, reproduktív tudást eredményez. Hiányzik belőle a gondolkodtatás, a problémamegoldó emlékezet­fejlesztés. Sok nyitott kérdés lezárása, új módszerek kiala­kítása vár tehát a Békésben otthonra találó felnőttokta­tási metodikai szeminárium pedagógusaira. Vaszilij Szolovjov-Szedoj a napokban volt 70 éves. A muzikális pétervári fiú apjától először egy balalaj- kát, később pedig egy gitárt kapott ajándékba. A zene mind szenvedélyesebben ér­dekelte. A tehetséges autodidakta, a leningrádi rádió testneve­lési műsorainak zongorakísé­rője, 1929-ben beiratkozott a zeneművészeti középiskola zeneszerzés szakára. Tehetsé­gére hamarosan felfigyelt P. Rjazanov zeneszerző, akinek csakhamar legkedvesebb ta­nítványa lett. Majd beiratko­zott a leningrádi konzerva­tóriumba és továbbra is Rja­zanov professzornál folytat­ta zeneszerzői tanulmányait. Első jelentős sikerét voká­lis kompozícióival aratta. Lí­rai dalok címmel 1934-ben jelentek meg első művei nyomtatásban. Szerzőként egy ismeretlen név — Szedoj állt a kottán. Ez volt Szo- lovjov alkotói neve, gyer­mekkorában apja hívta így Kiállítás nyílt május else­jén Békésen, a Jantyik Má­tyás ' Múzeumban: a műve­lődési otthonban működő Alkotók Klubja díszítőmű­vészeti szekciójának kiállí­tása. A klub által összefo­gott hímző, faragó alkotók ezzel a kiállítással is azt a programot igyekeznek meg­valósítani, melyet megala­kulásukkor így fogalmaztak meg: „Feladatunknak te­kintjük a népművészeti ha­gyományok felkutatását, ápo­lását, terjesztését. A tagok a népművészet gazdag forma­kincsét, díszítő motívumait alkalmazni fogják a maguk világosszőke hajáért. Később eredeti nevét is odaírta, s Szolovjov-Szedoj néven vált ismertté. Kiforrott művészként je­lentkezett a Nagy Honvédő Háború éveiben, amikor szinte kivétel nélkül minden­kit meg tudott hódítani új hangvételű műveivel. Egy- egy dal hősének gondolatain, honvágyán, szerettei iránti sóvárgásán vagy éppen egy- egy derűs pillanat felidézé­sén át tárta fel a zeneköltö a szovjet emberek lelkében élő közös érzelmeket. A háború után született mindmáig legnépszerűbb da­la, a Moszkva-parti esték. Mint Szolovjov-Szedoj sok más műve, ez is először a mozikban hangzott el, A spartakiád napjai című do­kumentumfilmben. Nem sokkal később, a VI. világ­ifjúsági találkozón a dal dí­jat nyert és megkapta a fesz­tivál aranyérmét. Oleg Poliscsuk (APN) használati és viseleti tárgya­in is.” A kiállítás anyagát a Nép­művelési Intézet szigorú zsűrije bírálta el, s csak a legtökéletesebb darabok ke­rülhettek a nyilvánosság elé. Két teremben sűrűn sora­koznak egymás mellett a szebbnél szebb hímzések. Az egyik kiállítóhelyiségben az ország különböző tájegysé­geire jellemző hímzésstílusok láthatók: palóc, mezőségi, felső-Tisza-vidéki, sárközi, stb., a másikban a régi Bé­kés megyei motívumokat át­mentő, továbbálmodó hímzé­sek, gyönyörű példákat szol­gáltatva arra, hogy milyen szeretetre méltó alkotások születhetnek a hagyomá­nyokra alapozva. Régen felismert igazság, hogy a művészkedés minden nép kultúrájának része, ve­lejárója és kifejezője, s függvénye az életforma, a kultúra változásainak. Az a tény, hogy ma az országban mintegy kétezer díszítőmű­vészeti szakkör működik negyvenezernyi embert tö­mörítve magába, szépen iga­zolja a törekvést a népi dí­szítőművészet közös nyelvé­nek megismerésére. Az meg különösen értékes ráadás, hogy e mai díszítőművészeti szakkörök olyan típusú kö­zösségek, amelyek tudato­san keresik a korszerű egyé­ni' kifejezés lehetőségeit is. A mozgalommá vált díszí­tőművészeti tevékenység igen fontos és hatékony köz- művelődési forma is egyben, hisz a benne részt vevők többsége , olyan középkorú nő, aki eddig nem kapcsoló­dott be más közművelődési formákba. Végezetül említsük meg, hogy nem véletlenül került ez a kiállítás a múzeumba, hiszen a szakköri munka gyűjtő tevékenységgel is pá­rosul, s ezért olyan helye­ken, ahol a közművelődési intézmények között jó a munkakapcsolat, a múzeu­mok gyűjteményeinek gya­rapodását is szolgálhatja. B. Z. Újságok az ABC-ben Nagyszénáson, az uj ABC-aruházban újságeladó helyet is berendeztek. Sokan vásárolják itt a napi sajtót: a Békés megyei Népújságot, a Népszabadságot és más lapokat Fotó: Gál Edit Bede Zsóka Dal a Moszkva-parti estékről Szolovjov-Szedoj hetvenéves

Next

/
Thumbnails
Contents