Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-04 / 103. szám
1977. május 4., szerda NÉPÚJSÁG Sok érdeklődőt vonz Sopronba a Beloiannisz téren Veszprémi Imre szobrászművész „Kezek — vonzások — kövek” című kiállítása (MTI fotó, Branstetter Sándor felvételei — KS) „Sejtelme egy földindulásnak” Tanulmányok Dienes Lászlóról Ma már kötetekre rúg Gaál Gábor munkásságát és az általa szerkesztett kolozsvári Korunk folyóirat jelentőségét méltató tanulmány-irodalom. Az idevágó könyvészet alaposságát a kolozsvári Tóth Sándor és a budapesti Tor- dai Zádor neve fémjelzi leginkább. Aki csak így közvetve ismerte meg a Korunk két világháború közötti szerepét, nyugodt lelkiismerettel maradt azzal a tudattal, hogy a kutatók következetes munkát végeztek és ezt a témakört részletesen kimerítették. A Kriterion kiadó újabb kötete Dienes Lászlóról azonban rávilágít, hogy ez a folyóirat olyan szellemi erősségek ösz- szességének a terméke, amely a különböző tanulmányok további forrása lehet még hosz- szú ideig. Ez a tanulmánykötet több vonatkozásban is hézagpótlónak tekinthető. Ugyanis Dienes László neve a mai Korunk belső borítóján is ott áll a Gaál Gáboré mellett, mint aki 1926-ban alapította a folyóiratot. „Holott több volt, mint folyóiratot létesítő és szerkesztő, egy évtizedig — 1920 és 1931 között — a romániai magyar szellemi élet egyik kimagasló egyéniségeként küzdött a társadalomtudomány, a politika, az irodalom és művészet, a publicisztika színterén a haladó eszmék teljesítéséért és győzelméért” — írja Kovács János a kötet bevezető tanulmányában. Ugyancsak itt ismerkedünk meg Dienes László életével, pályafutásával. Budapesti egyetemi hallgató, látogatja a Galilei kört, majd a kiváló marxista Szabó Ervin könyvtárában dolgozik. Párizsi tanulmányévek kapcsolatba hozzák a munkás- mozgalommal és a szocialista sajtóval. Így jut el 1919-ben a népbiztosi megbízatásig, mint a könyvtárügyek felelőse 1920-ban Erdélyben telepedik le és 1921-ben már a Bukaresti Hírlapban (szerkesztője Bölöni György) jelentkezik első írásával. Dicséretre méltó az a betekintés, amit ez a könyv nyújt a ma olvasójának abba a légkörbe, amelyik a Dienes László beindította Korunkat fogadta. A korabeli sajtóvisszhang is kedvezően méltányolta Dienes lapját. „... Dienes megpróbált egy olyan orgánumot teremteni, amely Európa levegőjét közvetíti a nyugati országok drága könyveitől és folyóirataitól elzárt erdélyi magyar közönségnek.” Persze, nem mindenki részéről ilyen egyöntetű a fogadtatás. A szatmári Szabad Szó így ír akkor a Korunkról: „Veszedelmesebb a durván megnyilatkozó szociáldemokrata izgatásnál, mert tudományos és szépirodalmi mezben kér és nyer könnyen bebocsátást a lelkekbe...” A szigurancia — a királyi román állam biztonsági szerve — is felfigyelt a lapra. Semmi esetre sem sorolta a Korunkat a liberális burzsoázia szellemi kelléktárában. Megkezdődtek az üldözések. Íme tehát egyfelől kedvező fogadtatás —• másfelől: atrocitás. Ez az, ami meghatározza Dienes László lapját annak idején a társadalmi küzdőtéren. A kötet további anyagát Sugár Erzsébet válogatta ki és rendezte sajtó alá — jegyzetekkel is ő látta el. Dienes László legtermékenyebb éveinek évtizedét (1920—1931) mutatja be. Több mint négyszáz romániai napilapban, folyóiratban és A művészet és közönsége c. kötetben megjelent cikkből válogatta ki. A gyűjteményes kötet figyelmes átolvasása azt is megérteti velünk, mit jelentett Dienes László kritikai munkássága a romániai magyar irodalom megszületésénél. Amikor még csak a romániai magyar irodalom mibenlétéről, sajátosságairól folyt a vita, ő már akkor cikkezett a nemzeti és nemzetiségi művészetek érdeméről. Mindezt egybevetve, a kötet így nemcsak Gaál Gáborról és Korunkról szerzett eddigi ismereteinket egészíti ki, hanem a Korunk alapítójának, Dienes Lászlónak a szerepét, munkássága jelentőségét is kidomborítja Remete László kötete (Dienes László élete és munkássága, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiadása, Budapest, 1964.) mellett. —sik Botos Gyula diplomái o Legutóbbi találkozásunk óta takaros kis kecskesza- kállt növesztett, emiatt Athost, a híres testőrt idézi. A legújabb divat szerint öltözködik, a magasított sarkú félcipőhöz szolid kockás, széles fazonú öltönyt visel. Apró, villogó szemeiben nyugtalanság bújkál. Csak éppen sosem találja nyugtát. Nem tud ülve telefonálni. Szerencsére hosszú a zsinór, körbejárhatja közben az öreg diófa íróasztalt. Gyanakodó rögtön,1 ha valamit nem lát tisztán, nem érti, miért nem hozta még be Ancika az előbb kért tavalyi magcsomagokat, hisz ott vannak a laborban, a szekrényben. Négyféle dolgot intéz el egy perc alatt, mégsem kapkod. Az intézetben, ahol nyolcadik éve dolgozik, 1930 óta nemesítik a cukorrépa-fajtákat, a takarmányrépát, a rostlent és az olajlent. Űj fajták egész sorát állították elő azóta. Most hat kutatási témával foglalkoznak, köztük — ezt már hivatalos papírról másolom ide — „a cukorrépa-termesztés korszerű módszereinek kutatásával, különös tekintettel a vetőmagkészítésre, komplex . gépesítésre, vegyszeres gyomirtásra, növényvédelemre és öntözésre”. o Négy kemény fedelű bizonyítványt forgat a kezében. Három kéket , és egy pirosat. — Szabolcsi gyerek vagyok. Ott, ahol én felnőttem, nem volt gyerekszoba, csak egy szoba gyerek. Gergely Laci bácsi fogott kézen, azt mondta; „Fiam, tovább kell tapulpod, megértetted!” Értein értettem, de otthon már nem tudták ilyen megértőén fogadni Laci bácsit. Ezer szerencsére muzikális ember volt a tanító úr is, mint az apám, ez aztán hatott. Technikumba kerültem, újra jó kezek közé. Az ösztöndíjért, meg Laci bácsinak hálából, szerettem volna valamit cserébe adni: kitűnővel érettségiztem. Maximális pontszámot értem el a Debreceni Agrártudományi Egyetemen a felvételin. Később itt is kaptam ösztöndíjat, havi hétszázat. No, summa-summárum, hatvankettőben végeztem, agrármérnökké avattak. o Botos Gyula útja az egyetemről vissza, szűkebb pátriájába, Nyíregyházára vezetett. Agronómus lett az ottani Ságvári Termelőszövetkezetben. — Nem sokáig dolgoztam otthon, lakással kecsegtettek Méhkeréken, pakoltunk, jöttünk, mert hogy közben megnősültem. És belevágtam a szakmérnökibe, az öntözés érdekelt leginkább. Közben pedig Kaszaperre költözött a Botos család. — Jó földjei vannak a Lenin Tsz-nek, hej de jó földjei vannak! Azt nagyon sajnálom. Mi mindent lehetne azzal kezdeni! Miért jöttem el mégis? Nem jöttünk ki az elnökkel. Mások meg azt mondták; na, még ilyen főagronómusa sem volt a falunak! Nappal vezető ember, este meg szaxofonozik a presz- szóban. — Gyönyörű hangszer a szaxofon, de inkább a pénz miatt csináltam. Tíz évig motoroztam, kocsira vágytam. Júniusban telik le a részlet, most már csak kinyögöm. Siet oda az ablakhoz, mutatja a kávébarna Polskit, melyről hosszú, sárga antenna virít. © Kaszaperen hallotta: pályázatot hirdettek a Répatermesztési Kutatóintézet mezőhegyesi telepének vezetői állására. Jelentkezett, s őt választották. Ez hetvenben történt, azóta egy kicsit a saját birodalmának érzi ezt a Mezőhegyes határában húzódó 60 hektáros területet. Az intézeti munka igényelte a növényvédelemben való tájékozottságot. Beiratkozott az újabb szakmérnökire is és ezzel együtt diplomát szerzett a marxizmus—leninizmus esti egyetemen. — Az idén január 1-től Cukorrépa-termelési Kutató- intézet lettünk, Sopronhor- pácsról Szolnokra kerül át a központ, 1980-ra épül fel az irodaház. Most már a Cukoripari Tröszt is bekapcsolódik a kutatómunkába. Óriási a feladat. 1980-ig el kell érni, hogy csak hazai vetőmag kerüljön a földbe. Évente 130 ezer hektár az országos vetésterület, melynek jelenleg 20—22 százaléka külföldi vetőmag. Komoly pénz forog kockán. Eddig kinemesített fajtáink a BETA Poly; (M) 102, az U—46- os, és ezen kívül számos fajtajelöltünk van, mint például a BETA Monopoli N. 1.— N. 2:, a BETA Monodiplo 2, vagy a BETA Monobipoli. Ezek termőképessége... Belemelegszik. Erről beszél legszívesebben. Nehezen tudom követni. Látja is. — Na, várjon. Azt ugye mindenki tudja, hogy a cukorrépa az egyik legfontosabb ipari növényünk, az összes közül a legtöbb táplálóanyagot adja. A répa kétéves növény, ennyi idő alatt tudunk valamilyen eredményt produkálni. Április 15-ig vetünk, négyes vetésforgóban. .. Egyszerre 15 hektárt figyelünk. Augusztusban a leveleken megjelenik a cercospora, a nagy átok. — A mi feladatunk kipróbálni a nemesített fajtákat, törzseket, a külföldi anyagokat. Van vagy négyszázféle. Mit bírnak az alföldi éghajlat alatt? Dossziékat vesz elő, sebesen lapoz bennük, beszél és mutatja a fajtákat. — A korszerű mezőgazdaságnak jó alakú, gépi szedésre is alkalmas, nem magas fejű fajtákra van szüksége. Itt jön a telep másik dolga: szántóföldi vizsgálatokat végzünk, hogy megállapítsuk, melyik talaj a legalkalmasabb cukorrépára. Sok összefüggésről nem beszéltem. Ha egyszer kedve van, töltsön itt néhány napot, a városi embernek úgyis szüksége van a jó levegőre. Nyáron van úgy, hogy százan is dolgoznak a telepen. Egyébként tizennyolcán vagyunk. o — Csak cukorrépával ébred és fekszik a kutatómérnök? — Értem a kérdést. Igaz, ami igaz, ritkán járunk el szórakozni. Néha beautózunk Orosházára vagy Szegedre, de sose vagyok nyugodt, ha nem tudom, mi van otthon a gyerekekkel? Marad1 hát a tv, olykor elruccannak az otthoniak Nyíregyházáról, máskor mi kerekedünk fel. Van néhány barátunk itt a községben is, ösz- szejövünk időnként, kell az információcsere, vagy hogy is mondják mostanában divatosan. — Tervek? — Többet akarok. Beadtam a doktori disszertációmat, az a címe: „A kézi munkaerő nélküli cukorrépatermesztés főbb agrotechnikai kérdései”. Ha megvédem, szusszanok egyet és hozzáfogok valamilyen nyelvhez. Sok külföldi intézettel vagyunk kapcsolatban, gyakran tárgyalunk. Idegesít, hogy nem értem elsőre, mit mondanak? o Annak idején, amikor Mezőhegyesre költöztek, havonta kapott egy-két névtelen levelet a párttitkár, a tanácselnök. Szerencsére nem törődtek az irományokkal. Mint, ahogy Magassy kandidátus, az intézet tudományos igazgatója sem. Az érdekelte, hogyan dolgozik Botos Gyula. Nem izgatta őket semmiféle mende-monda, előítélet. Botos Gyula ősei fent a Nyírségben laknak, miképpen feleségéé, Ancikáé is, aki különben laboráns a férje mellett. A gyerekek életét már a magukéi folytatásának szeretnék, hogy csak Lakatos Menyhért könyvéből ismerjék meg a múltat. A nagyobbik gyerek, Anikó már 14 éves. Pályaválasztás előtt áll. „Jó feje van, kitűnő tanuló, orvos lesz. Gyurka kilencéves, ő műszaki érdeklődésű, mérnöknek szánom..” Jövünk kifelé a kapun. A kis Gyurka, aki nem mérnök, hanem segédmunkás akar lenni, mert azok sokat keresnek, megelőz bennünket. Magához inti a felmorduló házőrzőt: „Coki Bur- kus!” Fábián István HÉT FILMJEI Pókfoci, Szeress engem, Lily! Halász Judit „tanárnő” a Csongor és Tünde szerepeire tanítja ifjú tanítványait a Pókfoci című filmben Nem túl gyakori vendég a magyar filmvígjáték mozijainkban. Különösen nem a szatirikus élű, telitalálatú társadalmi görbetükör. A Pókfoci című új magyar alkotás megkíséreli a nevette- tés mellett elgondolkoztatni is nézőit. Gondoljuk csak el, hány és hány iskolában kicsi a tornaterem vagy egyáltalán nincs is! Ilyen helyzetben csak tapsolni lehet egy testnevelő tanár zseniális feltalálásának, a pókfocinak. Az új „sportműfaj”-nak, a pókfocinak bemutatójával pedig a filmbéli szakközép- iskola igazgatójának sikerül elterelni a felsőbb hatóságok figyelmét néhány apróbb iskolai mulasztásukról. Például arról, hogy a diákok semmit nem tudnak, vagy például egy ártatlanul megvádolt tanárról. Rózsa János ebben a filmjében egészen friss, diákjsan újszerű hanggal jelentkezik. A IX. magyar játékfilmszemlének a legsikerültebb alkotásai közé tartozó film bizonyosan élénk vitákat vált majd ki a pedagógusok és diákok körében is. A főszereplők között nagyszerű színészek nevével találkozunk: Madaras Józseffel, Halász Judittal, Koltai Ró- berttel. A filmet a Brigád mozi vetíti május 2—4-ig a fél 4 és fél 6 órakor kezdődő előadásokon. Egy újságíró riportot szeretne készíteni munkásbarátja életéről. Kérésével rossz órában fordul a barátjához, éppen elhagyja a felesége. Csak akkor hajlandó nyilatkozni, ha felesége visszatér hozzá, innen az új francia film címe is: Szeress engem, Lily! Claude és Francois felkerekednek a szökevény feleség nyomában, s mert a film nem tragédia, a boldog végnek minden néző együtt örülhet a Szabadság moziban május 5—8-ig.
