Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-28 / 124. szám
1977. május 28. szombat Habzó ital palackban, a talp körül hordóban — Szereti a sört? — Nem én. __... ? — Ne csodálkozzon, előzőleg a tejiparnál dolgoztam. — És mi a különbség? — Többek között az, hogy a tej megromolhat. A sörről viszont nem mondható el ugyanez, hiszen nincs ideje megsavanyodni. így kezdődött beszélgetésünk Rajnai Csabával, a Kőbányai Sörgyár békéscsabai kirendeltségének vezetőjével. Azért kerestük fel, hogy tájékozódjunk, milyen lesz a nyári sörellátás és bővül-e a kínálat üdítő italokból. — Ezek szerint semmi jóval nem tudja biztatni a -„folyékony kenyér” kedvelőit? — Ha látta a televízió adását, ahol a Belkereskedelmi Minisztérium illetékese arról nyilatkozott, hogy nem tudják kielégíteni az igényeket és elsősorban az idegenforgalom szempontjából fontos területeket látják el sörrel, akkor valóban nincs okunk örülni. Ennek ellenére ebben az évben mintegy három százalékkal több habzó ital kerül forgalomba, mint tavaly. Sajnos sörgyáraink jelenleg többre nem képesek. Ha felépül a szentesi gyár, remélhetően az ellátás is zavartalanabb lesz. — Hány üzlettel, vendéglátóipari egységgel tartják a kapcsolatot? — Pontosan 600 boltban várják kocsijainkat a megye településein. Ez még több lenne, de Szarvason és Orosházán külön kirendeltség van. Egyébként szerződést kötöttünk a MESZÖV-vel, az élelmiszer-kiskereskedelmi és a vendéglátóipari vállalattal. Végy jó adag bátorságot, szerezz hozzá egy gebines üzletet, s jobban jársz, mint Traven aranyásói a Sierra Madre rengetegében. Ugyanis a rossznyelvek azt beszélik, hogy a szabad kasz- szás kereskedelmi, vendéglátóipari egység vezetése felér egy „aranybányával”. Megkérdeztem az egyik ge- binest: valóban így van ez? —i Uram, én beadom a kulcsot. A feleségemmel szinte éjjel-nappal itt vagyunk, alig van haszon ezen az átkozott bolton és még piszkálnak is — kesergett egy korsó sör kimérése-közben. Érdeklődésemre, hogy mennyit keres, nem adott választ. Nem, az istennek se. Általában? Ki tudja, a kocsmáros ki- fakadása őszinte volt-e, vagy csak sajnáltatni akarta magát. Egy biztos: a szabad kasszás üzletek egy részében évente legalább kétszer leltárt kell tartani, egyszer pedig úgynevezett szorosítást, ha a forgalom meghaladja az 50 ezer forintot. Az utóbbi azt jelenti, hogy bizonyos ideig (három-négy napig) naponta elszámoltatják az itt dolgozókat. Hogyan történik ez, megtartják-e a vállalatok, szövetkezetek a rendeleteket, milyen az árfegyelem és a társadalmi tulajdon védelme? Ezeket kutatta legutóbb a megyei kereskedelmi felügyelőség. Annyit már a vizsgálat elején megállapítottak: javulás tapasztalható a bizonylati fegyelem, az árközlések, az ügyrendek betartásában. A gebines üzletek kijelölése körül azonban nincs minden Elosztásuk alapján kapják meg az egységek a sört. , — Győzik a palackozást? — Természetesen. Két műszakban dolgozunk, ha szükséges, még éjszaka is bennmaradunk. Naponta kétszer érkezik a sör tankautókban Budapestről. Egy jármű 220 hektót hoz. A gépsorról óránként 3800 palack kerül le. így naponta 90 ezer üveggel tudunk kiszállítani a kereskedelemnek. — Végeredményben menynyi sör ;folyik át” a kirendeltségen ? — Saját fejtésből a múlt évben 113 ezer hektolitert értékesítettünk, 22,6 millió palackban. Belföldi hordósból ' 22 ezer, import üveges és hordós sörből pedig összesen 12 ezer hektó fogyott. Az idén az első négy hónapban 50 ezer hektolitert juttattunk a fogyasztóknak. — És akik a különleges sört szeretik? — Azokra is gondolunk. Az összmennyiség 8—10 százalékát teszi ki a Kinizsi, a Mátyás, a Roki és a Nektár minőségi sör. A felsoroltakon kívül cseh és jugoszláv importsör is van. — De nemcsak a sör, hanem a Pepsi-Cola is habzik, s alighanem egészségesebb is. Ebből van elegendő? — Korlátlanul ki tudjuk szolgálni vevőinket. Évente 5,5 ezer hektolitert értékesítünk. Az idén bővítettük az üdítő ital választékát. Ügy tervezzük, hogy év végéig narancs- és citromléből 500 hektót adunk el — mondotta befejezésül a kirendeltség vezetője. — s. s. — rendben. A ZÖLDÉRT Orosházán éttermi söntést jelölt ki szabad kasszás elszámolásra, holott ezt a rendelet tiltja. A megyei vendéglátóipari vállalat pedig Eleken több értékesítőhellyel rendelkező vendéglátóipari egységet — melyeknek önálló működési engedélyük volt — gebinben üzemeltetett egy vezető irányítása alatt. Az utóbbi hiányosság viszont a rendelet nem egyértelmű fo- gálmazásából adódik. íme: „A szabad kasszás egység vezetőjét azonos vagy hasonló tevékenységű üzlet vezetésével megbízni, ilyen egységben egyidejűleg foglalkoztatni általában nem szabad.” Miért csak általában? Lehet vagy nem lehet? Persze az már kevésbé a rendelet hibája, hogy néhány vállalat, szövetkezet a megengedettnél több dolgozót foglalkoztatott ezekben az üzletekben. Többek között a medgyesegyházi ÁFÉSZ helyi és a szarvasi szövetkezet békésszentandrási vendéglőjében követtek el ilyen szabálytalanságot. Azt gondolhatnánk, hogy a szabad kasszás egységek vezetőit csak akkor alkalmazzák, ha erkölcsi bizonyítványuk van. Ez korántsem biztos: a vendéglátóipari vállalat 122 gebines üzletének vezetője közül 38-an e bizonyítvány nélkül dolgoztak Kevés a szakember is. Ezen tanfolyamok szervezésével, beiskolázással próbálnak segíteni. Természetesen ilyenkor kérni kell a felügyeleti szervtől — az iskola befejezéséig — a képesítés alóli felmentést. Sajnos, ezt nem mindenütt vették komolyan. A békéscsabai ÁFÉSZ és a vendéglátóipari vállalat az 1975. június 30Talpalás Mindenkivel előfordulhat, aki cipőben jár. Kilyukad a talpa. Derék társ, mindenhová velem jön, igyekszem is megbecsülni. Kilyukadt, kilyukadt. Gyerünk vele a cipészhez, jól megszolgált már, megérdemli,, hogy új talpat kapjon. Kényelmes, jól „bejáratott” lábbeli, sajnálnám eldobni. — Jó napot, mester úr — nyitottam be a maszek suszterhoz, akihez évek óta járok már hasonló ügyekben —, egy talpalás kellene. — Erre bizony ráfér — forgatta csirizes kezével alaposan mustrálga'tva a cipőt —, csak hát baj van. — Sok a munka, ugyebár nem ér rá vele foglalkozni — mondtam inkább, mint kérdeztem. — Van bőven, tetszik látni — mutatott a köröskörül heverő lábtyükre — nincs bőrtalp. — De csak lesz, ha most nem, a jövő héten. — Nem valószínű, már csaknem egy éve nem -kapok bőrtalpat. De nemcsak azt, egy nyavalyás csattot, spic- vasat, bélést, sarokgumit sem, még sokszor a varrófonal is hiányzik. ömlik a panasz. Itt a sok munka, a kuncsaftok egymásnak adják a kilincset, nézzem meg, mennyi cipő halmozódott már fel. Hitegeti csak a hozzáfordulókat, már ő szé- gyenli. Nagyon rosszak a cipők, egyedül az endrődiek, amelyek megütik a mértéket. Hogyha ő olyan rossz munkát végezne, mint egynémely gyár vagy szövetkezet, már börtönben ülne. A gyulai án lejárt mentesítéseket nem újította meg. Csupán... A szabad kasszás üzletek működését az 5/1972 és az ezt módosító 1/1976 számú belkereskedelmi miniszteri rendelet szabályozza. A vállalatok, szövetkezetek ellenőrzési osztályai, csoportjai feladataikat többé-kevésbé ellátják. Elgondolkoztató, hogy a medgyesegyházi fogyasztási szövetkezet — létszámhiányra hivatkozva — a rendelet hatályba lépése óta mindössze egy melegkonyhás vendéglőjét szorosította egyetlen alkalommal. Nem árt azonban közelebbről is megnézni, mennyi munkát jelent egy-egy ilyen elszámoltatás a hálózati ellenőröknek. Tulajdonképpen itt összehasonlítható forgalomellenőrzésről van szó. Alapul vesznek egy időszakot és ahhoz hasonlítják a jelenlegi forgalmat. Ha több a bevétel, csupán következtetni tudnak, hogy a többletet „zsebre vágták”. De ez még nem bizonyíték! Tehát gyűlnek az akták, kígyózik a számtenger és sehol semmi. Értelmetlen körforgásnak látszik ez a munka, hiszen míg mondjuk egy szövetkezet 25—30 egységet elszámoltat, vége az évnek. Nyílt titok, hogy e mechanikus ellenőrzés nem hozza meg a várt eredményt, felesleges munkaerőt köt le. Éppen ezért érdemes elgondolkozni azon: nem lenne-e hatékonyabb az ellenőrzés, ha a vállalat igazgatója, a szövetkezet elnöke rendelné el a szorosításokat saját belátása szerint. Így a „gyanús” geÁFÉSZ foglalkozik a városban meg a járásban cipészkellékek árusításával, társbérletben a magboltban. De alig lehet valamit kapni náluk, azt is hallotta, hogy talán le is húzzák a rolót. ♦ 4 Nosza, járjunk utána: hol akadozik az ellátás, miért nincs a bosszúságot okozó felszerelés, amely filléres bár, bineseket évente többször el tudnák számoltatni; mindez talán garancia lenne arra, hogy kevesebbszer károsítanák meg a fogyasztókat, a társadalmi tulajdont. De! Mi tagadás, tisztul a helyzet, ennek ellenére még mindig nagy a dzsungel a gebin körül. A hálózati ellenőrzések során kiderült: a bevételek elszámolása, befizetése, a közvetlen árubeszerzések az utasításoknak megfelelően történnek. Kevesebb az árdrágítás is, de nem sokkal. A központokban és az üzletekben sokszor nincsenek tisztában az árképzéssel, nem ismerik eléggé a rendeleteket. A haszonkulcsokat helytelenül állapítják meg, nem tartják be a kerekítési szabályokat. A gyomai Viharsarok Halászati Termelőszövetkezet a pálinka és a kabinet brandy fogyasztói árát rosszul számolta ki: emiatt háromezer forint jogtalan haszonra tett szert. Visszaélésre ad okot a nyersanyagok nem megfelelő felhasználása is. A Gyoma— Endrőd és Vidéke ÁFÉSZ 21- es számú vendéglőjében a sertéspörkölt combhússal volt kalkulálva, az ellenőrök azonban olcsóbb lapockahúst is találtak az ételben. Így adagonként 40 fillérrel csapták be a vendégeket. Aranybánya-e a gebin ? Kétségtelen: van akinek az. Mégsem szabad általánosítani. A jövőben arra van szükség, hogy a belső ellenőrzések megszigorításával — akár a rendelet módosítása árán is — elejét vegyék a rendszeres visszaéléseknek. Ezzel nemcsak a vendéglátás, hanem mindannyian nyernénk. Seres Sándor de a javításhoz nagyon fontos kellék. — Szó sincs arról, hogy megszüntessük a cipőkellékek árusítását. Évente 100 ezer forint körül van ebből a forgalmunk. Ami igaz, igaz. Túlzottan nem kényeztetik el áruval a maszekokat, de ez nem rajtunk múlik, országosan is sok a hiánycikk. Hiába rendelünk, mégsem kapunk cipésztűt, varró és szegező árat, pálma sarokgumit, és orrvasból sem kielégítő a választék — sorolja Szőke Imre, az üzlet vezetője. ♦ A KIOSZ Békés megyei szervezete. — Krizsán elvtárs vidéken van, a helyettese sincs benn jelenleg — válaszolja a telefonba egy kedves női hang. — Milyen ügyben tetszik keresni? Mondom, milyen gondokat hallottam a maszek cipésztől. — Igen, a kruppontalppal valóban ez a helyzet. Sajnos ez országos hiánycikk. Már mi is több alkalommal jeleztük a központnak. A többiről nincs tudomásunk, legalábbis nem kerestek bennünket ebben az ügyben. De tessék talán holnap felkeresni Krizsán elvtársat, biztosan többet tud mondani ezekről, , mint én. ♦ Tehát a talp országosan hiánycikk. Persze ez sem engem, sem a többi hozzám hasonló „cipőben” járót nem vigasztalja. Mondják, ma a műanyagok — amiből van bőven — nagyszerűen helyettesítik. a bőrt. Lehet, csakhogy nekem nagyon kényes lábam van és nem bírja a műanyagot. Szenvedés rajta, járni. Nem értéke miatt ragaszkodnak sokan a régi, a megszokott, a jól kitaposott cipőhöz, csupán kényelemből. Ez pedig megfizethetetlen, bizonyíthatják mindazok, akiknek szűk, kényelmetlen, levegőtlen cipőben kell szenvedniük. A hallottakból nem sok jóra lehet következtetni. De ha már annyit beszélünk a szolgáltatások fontosságáról, nem ártana körültekintőbben megteremteni az ehhez szükséges feltételeket, jelen esetben a bőrtalpat. B. O. JEGYZET Mozgásigény, éh! Mostanában egyre inkább előtérbe kerül a gyerekek, s általában a felnőttek mozgásigénye. Nem véletlen, a Mozdulj — jelszó, az Edzett ifjúságért és a kocogó mozgalom meghirdetése. Sorolhatnánk még tovább azokat a kezdeményezéseket, amelyek arra inspirálnak bennünket — felnőtteket, gyerekeket, öregeket, fiatalokat egyaránt —, hogy többet mozogjunk, tornázzunk, fussunk, kerékpározzunk, mert a civilizáció, a modern technika előnyei mellett annak ártalmai is vannak, melyek odahatnak, hogy elkényelmesedünk. A jó mód, az ételek nagyobb választéka, a bőségesen terített asztal azt jelenti, hogy többet eszünk, mint bármikor eddig, ugyanakkor mozgás, séta helyett leülünk a televízió elé. Mindennek és sok egyébnek egyenes következménye az elhízás. Csoda-e, ha több a mozgásszervi megbetegedés, a sok munka következtében szaporodnak az ideges életmód ártalmai: a különböző szív- és idegrendszeri panaszok. Nagyon is időszerű tehát az előbb említett mozgalmak propagálása, de főleg a gyakorlása. Tudjuk jól, mégis sokszor mi, felnőttek már kicsi korban kényelemre, semmittevésre szoktatjuk, sőt néha kényszerítjük gyermekeinket. Mert kinek tetszik az, ha indiánordítással rohangálnak a srácok a lépcsőházban vagy a lakótelepi bérlakások között. A játszóterek js oly kicsinyek, hogy ott már nem férnek el, ráadásul ezek is legtöbbször közvetlen az ablakunk alatt terülnek el. így hát, amikor mi éppen aludni, pihenni kívánunk az éjszakai műszak és egyéb fárasztó munka után, éppen akkor van a legnagyobb zaj. Természetesen rászólunk a gyerekekre. És rászólunk akkor is, amikor nekik játszani van kedvük, de mi tévét szeretnénk nézni. Mit tesz ilyenkor a „megrend- szabályozott” gyermek? Ha szófogadó, leül és olvas, esetleg a babával játszik. A fut- kározás vagy a séta elmarad. Tulajdonképpen e néhány sorban csak egy jelenségről szeretnék írni, ami szintén a kényelmet bizonyítja: ki nem látott még papát, mamát a bölcsőde, óvoda vagy az iskola előtt kiszállni a kocsiból, hogy csemetéjét elkísérje, vagy beadja, ahelyett, hogy az otthonból útnak indítaná az óvodába, iskolába — gyalog... A négy-hat éves kisfiú, kislány már ebben a korban megszokja a kényelmet. Eltompul, visszafejlődik a mozgásigénye. Nem talál örömet, élvezetet egy kerékpártúrában, ha nagyobb lesz, csak strapát. Hogy egy erdei gyalogtúrán részt vegyen? Uram bocsá’... ! Ki látott ilyet? Megengedhetetlen könnyelműség! Hová gondol az a tanár, aki ezt tervezi — mondaná a diák. És természetesen, ha kötelezik, csak ímmel- ámmal csinálja. Tele van panasszal, a szülő pedig felháborodik, hogy ennyire lestrapálják szeretett gyermekét. Tudom, vannak ellenvélemények, mégpedig a kocsi mellett. Ebben a rohanó világban jó szolgálatot tesz, hiszen mikor kell leginkább, ha nem reggel? Ilyenkor jobb, ha maga viszi kocsival a gyermeket az óvodába, iskolába. S ez igaz, csak azért az érv valahol sántít. Hogyan akarunk edzett ifjúságot nevelni, ha mi, szülők a kényelemre szoktatjuk már kiskorától kezdve? ' K. J. Gebin—kérdőjelekkel
