Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-25 / 121. szám

1977. május 25., szerda o JEGYZET Hotel Holsteinfriz A Hidasháti Állami Gazda­ság új, 1344 férőhelyes tehe­nészeti telepének építésénél pontosan tudják tartani a határidőket. A telep öt, egyenként 208 tehenet befo­gadó istállójából június vé­gén kettőt átadnak és a ter­vek szerint ez év telén 3 üzemel már. A régi épülete­ket is folyamatosan alakítják át. A tavaszi esős idő igaz gá­tolta az építkezést, de jó al­kalom volt arra, hogy bebizo­nyosodjék : a telepen még ak­kor sem lesz belvíz, ha a kör­nyéken „derékig ér”. A tehenészeti telep komp­lex beruházás. A takarmány gyors szállítását biztosító kö- vesút, a takarmánytárolók, az istállórendszer, a szennyvíz­elvezető mind azért készül, hogy az ugyancsak most épü­lő fejőházban minél több te­jet adjanak a tehenek. Ezen a telepen a tehén — nem akármilyen: jól -tejelő Holsteinfriz fajta — úgyne­vezett pihenőboxban áll. Ké­nyelmesen, hiszen a „talpa” alatt egyenletesre döngölt az agyagtalaj. A takarmányért sem kell messzire mennie, az istálló két oldalán levő etető­ben talál abrakot, a kifutó­ban silót. Az ivóvíz is közel van, az állandó vízszintű tar­tályban. A tehén kedve szerint jár­kálhat az istállójában és ki­futójában, de csak a magáé­ban. A másik istálló lakói közé már nem keveredhet. Ehet, ihat, járkálhat, kérődz- het kedvére, egyetlen dolga van, minél több tejet termel­nie. A tehén okos állat, mondják a gazdaságban, két- háromszori felhajtás után — ez lesz a szoktatás — saját magától megy majd az istál­lóból az elektromos kapukkal ellátott felhajtó utakon ke­resztül a fejőház elővárako- zójába. Ide pontosan egy is- tállónyi, azaz 207 szomszéd­jával együtt fér be. A fejő­házban egyszerre 40 tehenet fejnek meg. Innen, ha szük­séges az állatorvoshoz, ha nem, a saját istállójába me­het vissza. Soha nem téved el, mindig a maga boxába áll be. Ugyanúgy, mint valami­kor régen, amikor a legelőről hazatérőben megtalálta az otthonát. A takarmány útja sem ke­vésbé érdekes, mint a tehéné. A telephez mintegy 2000 hek­tár öntözhető takarmányter­mő terület tartozik. Ezt a területet szinte kettévágja a telepig vezető 8,5 kilométeres kövesút. Így a takarmány könnyen és gyorsan jut el az abraktárolóba és a silótérbe. Itt marad addig, amíg szük­ség nincs rá. Aztán olyan ko­csira kerül, amely míg az is­tállóig ér, megkeveri a takar­mányt és azt így szórja az állatok elé. Hogy ez a takarmánynövény minél több táplálóanyagot tartalmazzon, ahhoz a ter­mesztéseken trágyázni kell. Ez a növények számára nél­külözhetetlen anyag a telepi tehenektől kerül ki. A tehe­nek e „terméke” tárolótar­tályból szükség szerint egy 12 kilométeres csővezetéken jut el a 600 hektáros műrét­re. Mosolyogva mondják a gazdaság szakemberei: „Ha a tehén az Interkontinentál- ban több tejet adna, oda kel­lene vinni.” Lehet, hogy a te­hén szemével nézve ez a te­lep a Hotel Interkontinentál? Lerövidül az üveg útja Iparunk a vásáron Nem sok idő kell ahhoz, hogy az Orosházi Üveggyár­ban emelővillás targoncával felrakják a három, méretre vágott üveggel megrakott áll­ványt. Pedig egy-egy állvá­nyon 200 négyzetméter, szép rendben egymás mellé állított síküveg van, amelynek a sú­lya nem kevesebb 20 mázsá­nál. A gépkocsi indulhat Bé­késcsabára, egyenesen a Munkácsy Mihály Múzeum melletti építkezéshez. Marton Sándor, az ÉPFU gépkocsive­zetője óvatosan halad. De alig másfél óra múlva meg­érkezik és önrakó daru segít­ségével 15 perc alatt lerakja a három teli állványt. Éppen a teherfelvonónál, hadd jut­tassa fel az az emeletre a rengeteg üveget. De ez már Bohus Miklós üvegező bri­gádjának a dolga. Marton Sándor pedig indulhat vissza Orosházára újabb szállít­mányért. Igyekszik. Az ő munkabére a teljesítménytől függ. Az Orosházi Üveggyárból általában a hagyományos módon, nagy táblákban, lá­dába csomagolva szállítják el a felhasználók az üveget az ország minden részére. Ez évente mintegy 2000—2500 vagon. Elképzelhető, hogy mennyi láda kell hozzá. S egy láda, amely 5—6 forduló után tönkremegy, 500—1000, a nagyobb 2000 forintba ke­rül. Vasúti szállításnál az üve­gekkel teli ládákat előbb a vagonokba rakják, az érke­zési helyen átrakják gépko­csira, a tároló helyre szállít­ják, lerakják, kicsomagolják, az üveget méretre vágják ... De talán nem is kell sorolni, hogy hány „megállóhely” után jut az üveg a felhasz- , nálás helyére. Közben itt is, ott is törik, ráadásul a mé- retrevágásnál keletkezett hulladék — ami az egésznek a 10—20 százaléka —, a sze­métbe kerül. Mindez arra ösztönözte Varga Andrást, a Békés me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat üvegező művezetőjét, hogy jobb megoldást keres­sen. Vágják méretre a táblá­kat az üveggyárban, rakják mindjárt állványra és úgy szállítsák közvetlenül az épít­kezés helyére. A végrehajtás­hoz megfelelő állványt is konstruált. A kezdeményezést Janusch Róbert, az üveggyár vágó­csomagoló üzemének a veze­tője, Gyöngyösi Dezső, a pártalapszervezet titkára, Né­meth András, a műhelybi­zottság titkára és Farkas Fe­renc üzemvezető-helyettes mindjárt félkarolta és nem­sokára az építőipari vállalat is újításként fogadta el. Mostmár rendszeresen az új módszer szerint szállítják az üveget a Békés megyei. ÁÉV építkezéseihez. Varga András néhány nappal előbb bejelenti a vágó-csomagoló üzem vezetőjének, hogy hány és milyen méretű üvegre van szükség, s a meghatározott időpontban mehet érte az ön­rakodó gépkocsival, ö vagy más is. Hogy mi a haszna, arra az eddigiekből következtetni le­het. Forintra átszámítva — Janusch Róbert úgy véli, hogy — a vállalatnak 40 va­gon után is milliós megtaka­rítást jelent. A vágási hulla­dékot 300 ezer, a ládabetét­díjat pedig 260 ezer forintra becsüli. Mivel pedig csak hasznos terhet szállít a gép­kocsi és nincsenek a már előbb említett „megállóhe­lyek” és törések, a forintok tovább gyarapodnak a vál­lalat kasszájában. Az üveggyárnak nem any- nyira forintban, mint inkább munkaerő-megtakarításban mutatkozik meg az új mód­szer előnye. Nem kell ládába csomagolni az üveget, ami egy-egy szállítmánynál há­rom ember napi munkája. Varga András újításával kapcsolatban egy más folya­mat is elkezdődött, mégpedig a számítógépes programozás, amit a gyár műszaki fejlesz­tési osztálya tervez és való­sít meg. Ezzel a vágógép ter­melése gyakorlatilag meg­gyorsítható, a hulladék pedig" csökkenthető lesz. Megvaló­sulóban van egy minikomp- júter is, amely a méret sze­rinti megrendeléseket ösz- szegzi, feldolgozza, értékeli. Nemrég Janusch Róbert műszaki konferencián java­solta, hogy a vágó-csomagoló üzem az értékesítési osztály- /lyal együtt szervezzen bemu­tatót, amelyre hívják meg az ország állami építőipari vál­lalatainak, valamint az aj­tó-, ablakgyártó üzemeknek a szakembereit. Hadd lássák- a Varga András által kezde­ményezett és újításként elfo­gadott üvegszállítás módját. Egyúttal lehetőség nyílik majd arra is, hogy megbe­széljék az üveg méretrevágá- sának az egységesítését. Janusch Róbert javaslatát elfogadták. A bemutatóra várhatóan egy-két hónapon belül sor kerül. Pásztor Béla Teljesen természetes, hogy a tavaszi BNV elsősorban a magyar ipar nagy seregszem­léje, üzemeink, vállalataink itt mérhetik össze legjobban új termékeiket a vezető ipari országok hasonló produktu­maival. Örömmel állapíthat­tuk meg, hogy egyre több te­rületen sikerült elérnünk a világszínvonalat. A műszer­ipar termékei ma már bármi­lyen piacon eladhatók és ezt az érdeklődést folytonos fo­kozódás is jelzi. Vegyiparunk a különböző államközi egyez­mények alapján egyre gyor­sabban fejlődik és a bemuta­tott új termékek sokfélesége még a szakembereket is meg­lepte. Képeinken a széles árukínálatból nyújtunk egy kis ízelítőt. A Budapesti Elektroakusztikai Gyár integrált áramkörös stúdió keverőasztala nagydíjat nyert, de ezenkívül kiállítot­ták azokat a vezérlőpultokat is, melyek majd a moszkvai olimpián segítik a hírközlést és a közönségtájékoztatást Víz már van, jöhet a rizs! Az elmúlt csütörtökön, május 19-én 10 óra 40 perc­kor a Sebes-Körös és a Berettyó deltájától alig két kilométerre átvágták a gátakat. Ezzel megkezdte pró­baüzemét a körösladányi duzzasztó, s a környéken így az első lépésben mintegy 4 ezer hektár művelt terület válik öntözhetővé. Ez a négyezer hektár a második ütemben további 10 ezer hektárral bővül. A lehetőség tehát adott, mostmár csak ki kell hasz­nálni. Az elképzelések, a tervek megszülettek már a kiaknázásra is. A duzzasz­tással megnövő vízkészletet az erre települő Sárréti öntö­zőfürt révén hasznosítják a következő esztendőkben a terület gazdaságai. Eleddig az a program tűnik a legfi­gyelemreméltóbbnak, amely­nek megvalósítására a szeg­halmi Sárréti Tsz-ben készül­nek. A szeghalmi közös gazda­ság a lehetőségek és a felté­telek számbavételével úgy határozott, hogy csatlakozik a szarvasi rizstermesztő rendszerhez és a 6500 hek­tár szántónak csaknem egy­ötödét rizstermesztésre ren­dezi be. A tervezett 1210 hektárból az idén 300-on épül korszerű, nagyüzemi termesztésre alkalmas rizs­telep. A program teljes meg­valósítása folyamatos mun­kával 1980-ig tart. Az összes­ségében 80 millió forintot meghaladó beruházást ez év júliusában kezdik meg a szövetkezetben. Annak ellenére, hogy a szeghalmi tsz vetésszerkeze­tében már több mint két év­tizede nem szerepel a rizs, ez a növényi kultúra. igazán nem számít újdonságnak a Sárrét ezen térségében. Sőt az úgynevezett kalickás rizs­termesztésnek országosan is számontartott területe volt Szeghalom és környéke. A megalakuló közös gazdasá­gok azonban ezzel a kisüze­mi módszerrel nem tudták a gazdáktól átvállalni a rizstermesztést. Erre most, a korszerű nagyüzemi módsze­rek kialakulásával, az eh­hez szükséges feltételek megteremtésével nyílott le­hetőség. Az újonnan megépülő te­lepek tisztaságukkal, fertő­zésmentességükkel arra is alkalmasak, hogy a szeghal­mi Sárréti Tsz már az első évtől kezdve rizsvetőmagot is termesszen. Erre a Szarvasi Állami Tangazda­sággal együttműködésben vállalkozott. így a termés­nek egy része feldolgozásra a közeli felújított és korsze­rűsített dévaványai rizshán- tolóba kerül majd, másik ré­szét pedig a Szarvasi Állami Gazdaság rizsüzemébe szál­lítják, ahol azt vetőmagnak készítik ki. A szarvasi állami gazda­sággal az együttműködés nemcsak a vetőmag előállí­tásra terjed egyébként ki, az állami gazdaság a rizsprog­ram kivitelezésében is segíti a szeghalmi termelőszövet­kezetet. A program legfőbb célja: hozzájárulni ahhoz, hogy a népgazdaságunk rizsből ne szoruljon import­ra. Ezt a törekvést az állam pénzügyileg is támogatja, segítve a rizstermesztés gé­pesítését. Az első két nagy­teljesítményű rizstelepítő gépegység már meg is érke­zett megyénkbe. A szeghal­mi Sárréti Tsz a Szarvasi Állami Tangazdaságot és a körösladányi Magyar—Viet­nam Barátság Tsz-t követően veheti át ezt a gépsort. A Tiszai Vegyikombinát korrózióvédő és tömítő anyagait mutatta be többek között és fel- használásukra egy gépkocsi-karosszérián adott példát Sokan próbálták ki ügyességüket a Magyar Optikai Művek kiállításán a lézerpisztollyal. A játékos bemutató érzékeltette a tűvékony sugárnyaláb sokoldalú felhasználási lehetősé­gét. Az igazi sikert mégsem ez, hanem a modern mérő- és analizáló berendezések aratták Fotó: Lónyai László

Next

/
Thumbnails
Contents