Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-24 / 120. szám

1977. május 24., kedd 0 MIT T F C 7 az igazgató a mii itoLj,munhás í Rábák a vásáron Kizárólag adminisztratív eszközökkel nem lehet üze­met irányítani. S ahol ez mégis így történik, ott a pil­lanatnyi sikerek is kétes ér­tékűek. Akkor hát hogyan? Milyen módszereket alkal­mazzanak a vezetők és mi­lyen helyet kapjon az üze­mi demokrácia a vállalat, a .gyár, intézmény életében. Hogyan szolgálhatja a kettő a termelés és a munkások érdekeit? ♦ Bjelik Béla, a Hajtóművek és Festőberendezések 5-ös számú békéscsabai gyárának igazgatója erről a következő­ket mondja: — Fontos, hogy az embe­rek értsék, mit miért kell tenniük. Így a termelés fo­lyamatában is kevesebb lesz a fennakadás. Ezért is ma­gyarázzuk dolgainkat. Félre ne értsen, nem a rossz ér­telembe vett magyarázások­ra gondolok. A/, éves felada­tok ismertetésére munkás­gyűlést tartunk, negyed­évenként pedig termelési ta­nácskozást szervezünk. A társadalmi-politikai kérdések megvitatását az üzemi fóru­mok szolgálják. A felsorolást a gyári négyszöggel, a szo­cialista brigádvezetők ta­nácskozásával, a műszaki konferenciákkal folytathat­nánk. Joggal vethetnék a kívül­állók a gyár vezetőinek sze­mére: itt tanácskozást ta­nácskozás követ. A méltat­lankodást azonban megcá­folja a gyakorlat. — Bizonyára ismerősen hangzanak a kérdések: — Mit tesz az igazgató elvtárs azért, hogy legyen korszerű ebédlő, hogy folyamatos le­gyen az anyagellátás? Mikor épül fel az új gyár? Miért nem volt fizetésemelés? — Mi lett az újítások sorsa? Igaz is, az újítások. Nézzük meg, hogyan változik az, újítási kedv; 1974-ben hat újításból hármat, tavaly 34- ből 13-at, ebben az évben április 30-ig 23 újításból 16- ot fogadtunk el, és kezdtük meg bevezetésüket. ♦ — A tanácskozások értékét azonban végül is az határoz­za meg, mennyiben segítik a termelést. Nálunk ennek legfőbb mércéje a munkásja­vaslatok sorsának alakulása. Ezekre rendszeresen vissza­térünk, írásban válaszolunk. A „Dolgozz hibátlanul!” — munkamódszer keretében 190 javaslat gyűlt össze. Köztük sok olyan, melynek gyakor­lati alkalmazása pénzbe sem kerül. Bevezetésük csak a vezetésen múlik. Érdemes-e tehát azon fáradozni, hogy a munkást szóra bírjuk? A megbecsülés is kölcsönössé vált, az 570 dolgozóból 370 törzsgárdatag. A gyárban is alkalmaznak azonban adminisztratív ve­zetési módszereket... — Ez igaz! De szeretnénk, ha a gyakorlati döntések elő­készítésében mindenki részt venne. Így könnyebbé válna az ellentmondások, az értet­lenség leküzdése. Ez nem mindig sikerül, persze türe­lem kérdése is. Ilyenkor az­után adminisztratív intézke­déseket hozunk. Szabályoz­tuk a gyári büfé nyitvatartá­si idejét, az ebédeltetés rend­jét, a kávét a helyszínre vi­tetjük. .. Ezzel csökkentve a munkaidőkiesést. A késések sem akadályozhatják a ter­melés folyamatosságát; hat után hat, 19 késés után pedig százszázalékos részesedésle­vonást vezettünk be. Egyet­len igazolatlan nap 25 szá­zalék részesedésbe kerül. Természetesen arra törek­szünk, hogy az intézkedések nevelő hatásúak legyenek. — Ügy hisszük, a módsze­reink kritikája, hogy az el­múlt év 167 millió forintjával szemben az idei termelési terv 385 millió forint Első negyedéves tervünket — a 113 millió forintot — meg­közelítően teljesítettük. A termelékenység növekedését 89 százalékban a hatékony­ság növelésével kívánjuk el­érni. Ez eddig sikerült. A gyár tervei a következő években további termelésnö­vekedést tartalmaznak: — az óhaj a megvalósításhoz ez­után is kevés lesz. A terv­időszak végéig új gyár épül. Közben tovább kell halad­nunk a belső erők feltárásá­nak útján. A gazdasági ve­zetés támaszkodva a társa­dalmi szervekre, azokkal együtt szeretné elérni, hogy minél kevesebb legyen az adminisztratív intézkedés és több az építő javaslat. Tévedések azonban még így is akadnak. Legyen belő­lük kevesebb! Hogyan? Most például úgy, hogy meghall­gatjuk a munkásokat is. — Javaslataink megtételé­hez adottak a lehetőségek. Fórumokon kérik tanácsain­kat. Ilyenek például a mun­kák átfutási idejének csők­Exportkolbász Gyuláról A Gyulai Húskombinát évente 2800 tonna gyulai és 600 ton­na csabai kolbászt készít, melynek nagy többségét expor­tálják. Határainkon túlra 2400 tonna kerül, legnagyobb mennyiségben Csehszlovákia, az NDK, az NSZK, Hollandia és Svájc vásárolja az ízletes árut, de rajtuk kívül még 16 országba jut el a gyulai kolbász. Képünkön NSZK-exportra csomagolják a gyulai vékonykolbászt Fotó: Lónyai László kentésére kért vélemények. Többszöri kezdeményezé­sünkre az anyagellátást is fo­lyamatossá tették: ez a kere­set alakulása miatt fontos. Munkaterületünkön 20—25 százalékkal csökkentettük a selejtet. A gyárban jó a köz­érzetünk — mondja Varga Tibor munkás. Kovács Béla, aki 1969 óta dolgozik a gyárban, így véle­kedik: Az üzemi fórum kezdetben sikeres volt. De most úgy hi­szem megrekedt. Lehet, hogy vezetőinknek nincs annyi ideje, mint korábban? Ezért azután egyesek véleménye: minek szóljak? ♦ Vizsgálódások bizonyítják, az üzemi demokrácia nem lehet egyoldalú, vagy öncélú. Az összhang hiánya megza­varhatja a munkások kezde­ményező, alkotó lendületét a termelésben. A kapcsolatot tartósabbá, az építést gyor­sabbá akkor tehetjük, ha az üzemi intézkedések a dolgo­zók javaslatain, véleményein nyugszanak. Kepenyes János Megyénk mezőgazdaságában már több nagy teljesítményű Rába—Steiger erőgép dolgozik, s a szakemberek meggyőződhettek használhatóságáról. A BNV-n a győri gyár kiállította saját fejlesztésű, új, óriás traktorát, a Rába 500-ast. A hatalmas gépet két motor hajtja ötszáz ló­erő teljesítménnyel, és a 16 tonnás jármű a legnehezebb terepen is tud dolgozni. Képün­kön látható a két gép, a Rába—Steiger (balról) kicsinek tűnik nagyra „nőtt” testvére mellett Fotó: Lónyai László MUNKMDd VAGY JELENLÉT Megélhetésünk egyedüli forrása a munka, hiszen anyagi javakat csak munká­val lehet előállítani. Igaz és közismert tények. De vajon a gyakorlat mindenben kö- veti-e ezeket? Számtalan tré­fás „telitalálat” született ez­zel kapcsolatban. A munkát összetévesztik a munkahe­lyen való jelenléttel. S alig van vállalat vagy szövetke­zet, ahol olykor-olykor elő ne fordulna egy kis lazaság. Tagadhatatlan, hogy a mun­kaidő kihasználásának egy- egy vállalatnál sok összete­vője van. Napjaink egyik alapkövetelménye, hogy a munka eredményes legyen, hasznot hozzon a közösség­nek, s az egész társadalom­nak. Ez pedig előrelátó és tervszerű vezetést követel, a gazdasági egységen belül pe­dig jó munka- és üzemszer­vezést, és. helyes létszámgaz­dálkodást. Vajon a vállala­tok és a szövetkezetek min­denben eleget tudnak-e ten­ni ezeknek a követelmények­nek? Többek között ezekre a kérdésekre keresett választ a Békés megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság kilenc vál­lalatnál és négy ipari szö­vetkezetnél. II munkaerö- vándorlás A vállalatok és a szövet­kezetek arra törekszenek, hogy évről évre növeljék a termelést. A létszámtervet is ehhez igazítják, mégpedig úgy, hogy a dolgozók számát is növelni akarják. Igen ám, csakhogy ennek ellentmond a valóságos munkaerőhely­zet. Nem egy vállalat ezzel kapcsolatos elképzelését az utóbbi két évben egyszer sem tudta teljesíteni. Egyes vállalatoknál a létszámcsök­kenés a termelés csökkené­sét idézte elő. Ez történt Bé­késcsabán a Férfifehérnemű- gyárban. A baromfifeldolgo­zó vállalat is nehéz helyzet­be került a gyakori kilépé­sek miatt. A dolgozók kép­zésére tett intézkedések meg­állították ezt a folyamatot. Sőt, a műszaki fejlesztés le­hetővé tette a termelés emelkedését. Van tehát meg­oldás. Az itt-ott jelentkező munkaerőhiányt gépesítéssel, a technológia fejlesztésével pótolni lehet. A népi ellenőrök vizsgála­ta több elgondolkoztató je­lenségre hívta fel a figyel­met. Az utóbbi években csökkent a fizikai dolgozók létszáma, s ugyanakkor az alkalmazottaké emelkedett. Van azonban példamutató kivétel is. A múlt évben ép­pen a baromfifeldolgozó vállalatnál nőtt a termelés­ben részt vevők aránya. Ha­sonlóképpen a tótkomlósi háziipari szövetkezetben is, ahol évről évre több a be­dolgozó. A vizsgált egységeknél je­lentős volt a fluktuáció. 1974- ben 2984-en, a követ­kező évben pedig 35I9-en változtattak munkahelyet. A Férfifehérnemű-gyárban a fluktuáció 284 ezer óra mun­kaidőkiesést okozott 1974— 75-ben. A múlt évben a munkaerő-vándorlást korlá­tozó rendelet nyomán lénye­gesen javult a helyzet. Igazolatlan mulasztások A helyes létszámgazdálko­dás és a jó munkaszervezés a munkaidő kihasználásának egyik alapfeltétele. Mindent azonban ez sem old meg. Különösen akkor nem, ha a munkahelyeken gyakori a késés vagy a hiányzás. A 13 vállalat és ipari szövetkezet fizikai dolgozóinak összesí­tett munkaidőmérlegéből a népi ellenőrök megállapítot­ták, hogy az egész napi tá­vollétek a törvényes munka- időalapot 14—15 százalékkal csökkentették. Az igazolatlan munkanapok száma 1974- ben 1059 volt, 1976-ban már 1975- re emelkedett. Ugyan­ezen időszak alatt az egész napos távollétek — melyekre a dolgozók bért kaptak — 15 ezer 892-ről tízezer 458- ra csökkentek. Jelentős ki­esést. okoz az az idő is, ami­kor a dolgozó különböző cí­men néhány órára távozik az. üzemből. Sajnos sem az egész napi, sem a törtnapi távollétek engedélyezésének rendszere nem megfelelő. Ennek a lazaságnak tulajdo­nítható, hogy a vizsgált vál­lalatok 1974-ben 225 dolgozó munkaidőalapjától estek el. A múlt évben sem csökkent ez a szám 200 alá. Belső szervezetlenségre, s a munkaidő rossz kihaszná­lására utal az a tény, hogy évről évre több a túlóra. Az elmúlt három évben 180 dolgozó évi munkaidőalapját érte el. Csak 1976-ban 406 ezer 541 túlórát jegyeztek fel. De hogy ezenkívül még mennyi volt, azt senki sem tudja. Mert a szabadidő­megváltással — közismer­tebben szólva — „lecsúszta­tott” túlórákat sehol sem tartják nyilván. Elgondol­koztató az is, hogy a kol­lektív szerződések a jogsza­bálynak megfelelően „írják elő” a túlóráztatást. Csak éppen a végrehajtáskor fe­ledkeznek meg erről. Hki többet teljesít A munkaidő kihasználását más tényezők is károsan be­folyásolják. Az Alföldi Kő­olaj- és Gázipari Gépgyárnál a múlt évben a tröszt gyárt­mányösszetétel-változta- tást írt elő. Ennek következ­tében 250 féle termék gyár­tását vették át más gyár­egységektől. A szükséges szerszámok hiányos átadása a termelésben 45 ezer mun­kaórakiesést okozott. Itt-ott sok az állásidő, ami csök­kenti a munkaidőalapot. Előfordult az is — a Gyulai Kötőipari Vállalatnál —, hogy a minőségi hibákat munkaidő alatt javították ki. A legfőbb kérdés azonban a teljesítmény. Ez mutatja meg végeredményben, hogy a munkaidőt milyen haté­konysággal használják ki. Éppen ezért van olyan nagy jelentősége a teljesítmény­bérezésnek. Talán itt van a legnagyobb buktató. A nor­marendezés általában a gé­pesítés, a technológia meg­változtatása, vagy munka- szervezés miatt történik. Nem egy esetben bérezési megfontolások teszik indo­kolttá a változtatást. Sőt, gyakran az, hogy egyes dol­gozók hosszú ideig igen ma­gas teljesítményt érnek el. A Mezőberényi Műszaki és Vasipari Szövetkezetben a bérkifizetési keretet tartot­ták szem előtt. Hogy a bér­szintet ne lépjék túl, a tel­jesítés felső határát 110 szá­zalékban állapították meg. Persze van jó példa is. A Békéscsabai Konzervgyárban a múlt évben a normafej- lasztés több mint 10 ezer munkaóra-megtakarítást eredményezett. Sajnos a teljesítménybére­zésben foglalkoztatottak aránya az utóbbi években csökkent — állapították meg a népi ellenőrök. Holott a munkaidő minél teljesebb kihasználásának éppen a tel­jesítmény az alfája és óme­gája. A munka szerinti el­osztás elve is ezt indokolja. Ám az igazságérzet is ezt diktálja: aki többet teljesít, többet is keressen. Serédi János Moszkvától Svédországig Nemrégiben az ARTEX képviselőivel Moszkvában járt Doma Gábor, a BUBIV gyulai gyáregységének fő­mérnöke, ahol szovjet szállo­dák berendezéseinek szállí­tásáról tárgyaltak. A szovjet külkereskedelmi szakembereknek és a kom­munális minisztérium vezető­inek bemutattak egy egy- és egy kétágyas szobaberende­zést, Luna elnevezéssel. A két­ágyas szoba és ebédlő búto­rai pedig a Luna Lux fan­tázianevet viseli. A bútoro­kat Bánáti' János, a BUBIV iparművésze tervezte és a formatervezésről, a kényel­mes bútorokról az érdeklő­dők elismeréssel beszéltek, de kisebb módosítást kértek a hazai ízlésnek megfelelően. Felkérték a magyar szakem­bereket, hogy ennek elvég­zése után' ismét mutassák majd be gyártmányaikat a közeljövőben Szocsiban sor­ra kerülő kiállításon. Az elő­zetes tárgyalások alapján a bemutatott bútorokból a kez­detben mintegy másfél mil­lió rubelos megrendelésre le­het számítani. A BUBIV dolgozói jelen­leg a balatonföldvári Nep­tun Szálló berendezéseit sze­relik, állítják össze. A gyár­egység vezetői és dolgozói bíznak abban, hogy a közel­jövőben Gyulán épülő új SZOT-szálló berendezéseinek gyártását is megkapják. Eh­hez az előkészületeket már megkezdték. Jelenleg svéd exportra termelnek, a meg­rendelő IKEA cég teljes megelégedésére. A svédek olyannyira elégedettek a gyulai bútorokkal, hogy újabb termékek gyártását kérik. A kapacitás azonban az idei évre már lekötött.

Next

/
Thumbnails
Contents