Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-22 / 119. szám

r 1977. május 22., vasárnap o Több műszak - több pénz lékot legalább 20 százalék­Integráció és szakosítás a BNV-n A Szovjetunió szerszámgépipara kiállította a BNV-n a legmodernebb, szám jegy vezérlésű fú­ró- és marógépet, mely iránt sokan érdeklődtek A három műszak a magyar gazdaságban egyre kevésbé divat. Évek óta mind több vállalat tér át két vagy egy műszakra, mondván: nincs ember, aki vállalná a két vagy három műszakos mun­karendet. Így aztán, például az állami iparban, az átlagos műszakszám — az úgyneve­zett műszakegyüttható — 1958-ban mindössze 1,38 volt, s azóta is csak hattized szá­zalékkal sikerült feljebb tor­náztatni. A fizikai dolgozók munkaidejüknek mindössze húsz százalékát töltik a má­sodik és alig nyolc százalé­kát a harmadik műszakban. Vagyis: az iparvállalatok ter­melő kapacitását — a gépe­ket, a berendezéseket, közöt­tük gyakran a méregdrága, a nagy teljesítményű im­portgépeket — folyamatos munka helyett alig másfél műszakban, napi 24 óra he­lyett alig 12 órán át használ­ják, s gondolom felesleges külön is magyarázni, hogy mit jelent ez a munka ter­melékenysége, gazdaságossá­ga szempontjából. A számítás pontos volt Az kétségtelen, hogy a vál­tott műszakban végzett mun­ka zavarja az ember bioló­giai és társadalmi életét. Bi­zonyítható, hogy egyes beteg­ségek gyakoribbak azoknál, akik több műszakban dolgoz­nak, a családi életvitel zavarairól nem is be­szélve. És még egy — sokak szerint a legdöntőbb — ellenérv: a több műszak, a folyamatos munkarend nem kifizetődő. Sem az egyén­nek — a viszonylag alacsony műszakpótlék miatt —, sem a vállalatnak, amely a jelek szerint inkább viseli a ter­melőeszközök gazdaságtalan kihasználását, mint a több műszak következtében meg­növekedett bérköltséget. Korábban már szakembe­rek kiszámították, hogy pél­dául a jelenlegi éjszakai pót­— Az elmúlt esztendőben a tervezett 24 millió forint nyereség helyett 34 millió 486 ezer forintot tettünk a nép­gazdaság asztalára. A szá­mok önmagukban nem sokat mondanak. Ha figyelembe vesszük, hogy a rendkívüli időjárás milliós károkat oko­zott a növénytermesztésben, akkor érzékelhetjük igazán: milyen hallatlan erőfeszítést tettek a gazdaság vezetői és dolgozói. A hibridüzemben, a lucernaliszt- és takarmány­keverő üzemben minden ko­rábbinál nagyobb eredmé­nyeket produkáltunk. Méltán vagyunk büszkék arra is, hogy a szarvasmarha-te­nyésztés és tejtermelés négy­millió 61 ezer forint tiszta nyereséget hozott. Míg ko­rábban a magyartarka tehe­nek átlagos tejhozama egy laktációban 3000—3100 liter volt, addig a Holstein-Friez és a magyartarka keresztezés­ből származó teheneké 4200 —4300 liter. A magas tejho­zamot 1320 tehénnél értükéi. — A jó eredmények lát­tán igyekszünk a tehenésze­tet fejleszteni. Az elmúlt években összesen 800 Hol­stein-Friez üszőt vásároltunk, az utolsó kétszázas állo­mányt a napokban várjuk. A gazdaság békési kerületében több mint százmillió forin­tos beruházással megkezdtük egy szakosított szarvasmar­hatelep építését, ahol 1978- tól 1350 fejős tehenet tar­tunk majd. A hibridkukorica- vetőmagelőállító üzemet 54 kai kellene emelni ahhoz, hogy az embereket ösztönöz­ze a harmadik műszak válla­lására. Nos, úgy látszik, a számítás pontos volt. Ugyanis a kormány legutób­bi ülésén elfogadott tervezet szerint a harmadik műszak eddigi átlag 22 százalékos pótlékát — 1977. július 1-től — a törzsbér 40 százalékára, a második műszak eddigi 3 százalékos pótlékát a törzs­bér 20 százalékára emelik. A folyamatos munkarendben dolgozók emellé még további 10 százalék pótlékot kapnak, az eddigi 2 százalék helyett. A pénz nem minden Az intézkedés az iparban, az élelmiszer-kiskereskede­lemben és a vendéglátóipar­ban kereken 700 ezer embert érint, közülük 450 ezren két, 250 ezren pedig három mű­szakban dolgoznak. A kor­mány arról is intézkedett, hogy a műszakpótlék emelé­sének anyagi fedezetét rész­ben központi pénzügyi ala­pokból, részben pedig a vál­lalatok saját pénzeszközeiből kell biztosítani. A sokszor és sokak által emlegetett fontos feltétel — már mint a kellő anyagi ösz­tönzés — megteremtődött. De naivitás lenne feltételezni, hogy ezzel majd automati­kusan megoldódik a több műszakos munkarend álta­lános elterjesztése. Az ezzel kapcsolatos probléma végül is egyetlen dilemmában ösz- szegezhető: kevesebb gép és több műszak, vagy fordítva, több gép és kevesebb mű­szak? Mert sokan ebben lát­ják az alapvető gondpt, mondván: a magyar ipar ál­lóeszköz-állományának átla­gos „életkora” eleve illuzóri­kussá teszi a második vagy a harmadik műszak általános bevezetését. Sok az elvault, az öreg, a korszerűtlen gép, ezek folyamatos munka­millió forintos költséggel bő­vítjük, korszerűsítjük. ‘ — Az 1977-es esztendőt nagy előnnyel kezdtük. Az el­múlt ősszel korán és jó mi­nőségben elvetettünk, fel­szántottunk minden terüle­tet, jól teleltek az őszi kalá­szosok, de a szeszélyes időjá­rás máris többmilliós kárt okozott (jégverés, belvízkár stb.). Ennek ellenére a szoci­alista brigádok értekezletein, termelési tanácskozásokon elhangzott javaslatok alap­ján a Hidasháti Állami Gaz­daság kollektívája a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60., a MEDOSZ fennál­lásának 25. évfordulója tisz­teletére 1977-ben több mint 300 millió forint termelési ér­téket és 34 millió 570 ezer fo­rint tiszta nyereséget produ­kál. Nyereségünk az eredeti tervet csaknem tízmillióval meghaladja. — Mindenekelőtt a 41 szo­cialista brigád helytállására számolunk. A gazdaság dol­gozóinak 75 százaléka törzs- gárdatag. Az elmúlt évben például a 25. évet jubilálók részére 21 aranygyűrűt vásá­roltunk. A jó helyi ismeret, az egymás iránt kialakult kölcsönös tisztelet a gazda­ság nagy aranytartaléka. Dolgozóink jól érzik magu­kat, mert az élet- és munka- körülmények javítására meg­különböztetett gondot fordít a vezetőség. Az V. ötéves tervben .például összesen hat­millió forintot költünk a la­kásépítési, lakásvásárlási ak­rendben való működtetése többe kerülne, mint ameny- nyi haszonhoz juthatnánk ily módon. Ezzel kapcsolatban csak annyit: a kevesebb gé­pet, a viszonylag szűkös ál­lóeszköz-állományt is kihasz­nálhatnák gazdaságosabban. Egyelőre ugyanis távol va­gyunk attól, hogy a fejlettebb ipari államok példáját követ­hetnénk, vagyis, hogy a mun­ka tökéletes megszervezésé­vel pótolhatnánk a második vagy a harmadik műszak tel­jesítményeit. Az üzem- és munkaszervezés minden ide­vágó határozat ellenére gyermekcipőben topog, a tel­jesítménykövetelmények ala­csonyak, a termelékenység intenzív módon történő eme­lésének lehetőségei felett a vállalatok többnyire nagyvo­nalúan elsiklanak. Ilyen kö­rülmények között különösen nagy luxus lemondani arról a tartalékról, ami a több mű­szakos munkában rejlik. Kikényszeríti a jobb munkát És még valami: a műszak- pótlék felemelése olyan je­lentős mértékű, hogy a dolgo­zók jó része számára ezentúl lényegesen rokonszenvesebb lesz a második vagy a har­madik műszak vállalása. Ám a termelőmunkához nemcsak emberek kellenek. Szükség van anyagra, energiára, kar­bantartásra, az egész mun­karend megszervezésére, a fegyelmezett belső kooperáci­óra, tehát a termelés pontos, rendes kiszolgálására. Szó szerint értendő: éjjel és nap­pal: Vagyis szükség van mindarra, ami sok helyen ma még nappal is csak dö­cögve megy. Nos, ezért sem rossz dolog a műszakpótlék felemelése, a több műszakos munka erőteljes anyagi ösz­tönzése. Áttételesen kikény­szerítheti az egész vállalati tevékenység kritikus felül­vizsgálását, jobb megszerve­zését. Vértes Csaba ció megsegítésére. Munkás­lakásokat vásárolnak dolgo­zóink, mások kertes házat építenek, a nagytáblákat megbontó tanyákat sorra fel­számoljuk, a helyét művelés alá vesszük. Vezetők és fizi­kai dolgozók egy emberként dolgoznak Hidasháton azért, hogy méltók legyünk a Ki­váló Vállalat megtisztelő címre. — Ary — Kibővített ülést tartott pénteken délután Békéscsa­bán az MTESZ megyei el­nöksége. Először dr. Kovács Sándornak, a szervezet főtit­kárának beszámolóját hall­gatták meg a jelenlevők az MSZMP Központi Bizottsága Titkárságának a szervezet tevékenységével kapcsolatos legutóbbi állásfoglalásáról, il­letőleg az MTESZ küldött- gyűléséről. A műszaki és ter­mészettudományos egyesüle­tek munkája — utalt az elő­adó az állásfoglalásra — eredményesen szolgálja üze­meink, gazdaságaink műsza­ki fejlődését, és kedvező le­hetőségeket nyújt a műszaki értelmiség alkotó munkájá­hoz. A főtitkár elismerően szólt a megyei szervezet te­vékenységéről is. A továbbiakban megyénk hosszú távú iparfejlesztési tervét vitatták meg a megbe­szélés résztvevői Tóth János­nak, a megyei tanács ipari osztálya vezetőjének előter­Bár még félidejénél tart csak a Budapesti Nemzetközi Vásár, az már megállapítha­tó, hogy teljesítette alapvető célkitűzését; kedvező lehető­séget nyújtott külkereskedel­mi, gazdasági kapcsolataink fejlesztésére, újabb üzletkö­tésekre, termelési kooperációt előkészítő tárgyalásokra, te­hát az árucsere, a nemzetközi munkamegosztás, a szocialis­ta integráció bővítésére. Ez a szocialista integráció a tavaszi BNV-n kiemelt hang­súlyt kapott. A KGST-orszá- gok és Jugoszlávia kiállítot­ták azokat a termékeiket, me­lyeket kooperációval vagy a szakosítás alapján gyártottak. Ezeket színes táblácskával is megjelölték, és feltűnő volt, milyen sok. kiállított tárgy előtt látható ez a jelzés. A szocialista országok közötti kölcsönös áruforgalomnak már több mint 20 százaléka szakosításban és kooperáció­ban gyártott termék, s ezt az arányt érzékeltetik is a vá­sáron a kiállítók. A legmo­dernebb technikai eszközök, termelőberendezések egyben az árucsere további fejleszté­sét is lehetővé teszik. Ebben a tervidőszakban az előzőhöz viszonyítva 67 százalékkal növekszik a KGST-tagorszá- gok egymás közötti forgalma és ez szükségessé teszi a to­vábbi szakosítást is. A szakosítás és a kooperá­ció talán a járműiparban a legfeltűnőbb. Korszerű moto­rok, hátsó hidak, kormány- berendezések készülnek Ma­gyarországon és kerülnek szovjet, csehszlovák, lengyel, NDK és román járművekbe. A magyar trolibuszok szovjet elektromos berendezésekkel készülnek és autóbuszainkba gyakran bolgár akkumuláto­jesztése alapján. Számos, fi­gyelemre méltó, nem egy esetben kritikai észrevétel során a legtöbben élelmi­szeriparunk fejlesztésének néhány érdekes vagy vitás kérdését tették szóvá, mint például dr. Hídvégi Imréné, a megyei élelmiszer-ellenőr­ző és vegyvizsgáló intézet vezetője: Hursán Pál, a BA- GE osztályvezetője, mások a tervszerű munkaerő-gazdál­kodás megvalósításának szükségességét hangsúlyoz­ták, ismét mások — mint Murányi Miklós megyei ta­nácsi osztályvezető, Körösfal­vi Pál, az MTESZ megyei el­nöke — a termelőmunka tu­dományos megalapozásáért, illetőleg a vállalati kutatá­sokért emeltek szót. Az észrevételekre Tóth Já­nos válaszolt, majd Körös­falvi Pál gratulált dr. Hídvé­gi Imrénének, aki a szerve­zetben végzett jó munkájá­val nemrégiben az országos elnökség díját érdemelte ki. rok kerülnek. Nem feledkez­hetünk meg a Lada koope­rációról sem, a Bakony Mű­vek ki is állította a Szovjet­uniónak és más szocialista or­szágoknak készülő autóvilla­mossági berendezéseit. Az integráció jegyében állí­totta össze kiállítását a leg­nagyobb kereskedelmi part­nerünk, a Szovjetunió, a múlt évinél több mint 200 négyzet- méterrel nagyobb területen. Több külkereskedelmi válla­lattal és nagyobb területtel vesz részt a vásáron Cseh­szlovákia és Lengyelország, de nagyságában és jelentősé­gében igen fontos az NDK és Románia részvétele is. A szocialista országok egy­más közti együttműködését demonstrálta a vásáron meg­rendezett KGST-nap is, me­lyen külön előadások hang­zottak el az együttműködésről. A komplex program eddig el­ért eredményét és a további terveket dokumentációkkal és termékekkel mutatják be a vásár A és B csarnokának vitrinsorában rendezett kiállí­táson. Innen tudhatjuk meg, hogy a vegyiparban mintegy 2000 terméket érint a KGST- országok közötti szakosítás és kooperáció. Különösen je­lentős a szovjet—magyar és a lengyel—magyar timföld­alumínium egyezmény, 'és a szovjet partnerekkel közösen megvalósuló olefinprogram. Az együttműködést szimboli­zálja a vásár legnagyobb ki­állított tárgya, az Albertirsa —Vinnica közötti, közös KGST-beruházásban épülő, 750 kilovoltos távvezeték 42 méter magas, rendkívül erős szerkezetű, úgynevezett feszí­tőoszlopa. Ezek 11 normál oszlop között hidalnak át és 4 kilométer távolságban is biztonságosan fogvatartják a vezetékek két végét. Láthatók a vásáron azok a műszerek, berendezések is, melyek a 2700 kilométer hosszú orenburgi gázvezeték üzemeltetését segítik. A szocialista integráció újabb állomását jelenti a magyar—szovjet agrokémiai egyezmény, amely a KGST- országok közötti vegyipari célprogram első nagy megál­lapodása. E szerint a tagor­szágok a számukra legkedve­zőbb termékek kifejlesztésére és gyártására szakosodnak. Hazánk kevésbé energia- igényes növényvédő szerek és finomvegyszerek nagy töme­gű, gazdaságos termelésére és exportjára kapott lehetősé­get. Tovább bővült a szocia­lista országok közös Egységes Számítógép Rendszerének felszereltsége. Ehhez Magyar- országon sornyomtató beren­dezések készülnek majd. Ma­gyar—szovjet gyártási koo­perációban készülnek majd az úgynevezett vázi elektroni­kus távbeszélő-központok is, melyek egyik képviselője, a BHG terméke elnyerte a vá­sár nagydíját. Mindezek csak kiragadott példák, mert vastag kötetet töltene meg, ha felsorolnánk a kooperációban és a szako­sításban részt vevő vala­mennyi vállalatot, kutatóin­tézetet. A magyar és a szocia­lista országok kiállítói a vá­sár megnyitásától kezdve kölcsönösen tájékozódnak egymás eredményeiről és tár­gyalásokat folytatnak a to­vábbi együttműködés lehető­ségeiről. Ezek a csak később realizálódó tervek legalább olyan hasznosak, mint a konkrét üzletkötések. Kép, szöveg: Lónyai László Kilencedszer kitüntetve A tízezer száz hektáron gazdálkodó, csaknem ezer dol­gozót foglalkoztató Hidasháti Állami Gazdaság kilen­cedik alkalommal nyerte el a Kiváló Gazdaság megtisz­telő címet. Az eredményekről, a tervekről, a beruhá­zási programokról Nagy János üzemgazdász tájékoz­tatta lapunk munkatársát. Tanácskozás az ipar fejlesztéséről Az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára KGST-szakosítás alapján gyártja a vásárdíjjal kitüntetett, integrált áramkörös, programozható analizátort

Next

/
Thumbnails
Contents