Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-19 / 116. szám
Zöld utat a zöldségnek ISNiUMM------197 7. május 19., csütörtök gy program si móddal érdemes előállítani. A fajtákkal nincs nagy gond. A beszerzett vetőmagok jó minőségűek, szépen kelnek. A hagymatermesztésben új technológiával is megpróbálkoznak. Az étkezési hagymát 34 hektáron úgy termesztik, .hogy a magról egyenesen étkezési hagymát nyerjenek. A zöldségek termesztéséhez elengedhetetlen a víz. A gazdaság azonban mindösz- sze egyetlen kis teljesítményű fúrott kútból nyer öntözővizet. Tervezik új öntözőfürtök kialakítását is, s ha ezek készen lesznek, megfelelőbben öntözhetik majd a növényeket. A gazdaság közös területén kívül a tagok mintegy 90 hektáron a háztájikban is foglalkoznak a zöldségfélékkel. Tíz-tizenkét olyan fajtát termesztenek, amit mindennap keresnek a boltokban. Az itt élők megszokták és szeretik a zöldségnövényekkel való foglalkozást. Nem véletlen tehát, hogy a gazdaság kisebb fóliasátrait ebben az évben kiadják majd a tagoknak. így ez a terület sem lesz kihasználatlan, karalábét, uborkát és céklát ültetnek majd a fóliák alatt. Értékelemzés A kombájnokra szerelhető csőtörőadapterekhez — amelyeket megyénkben a MEZŐGÉP gyárt — a legutóbbi időkig importból szerezték be a biztonsági kapcsolókat. Ez egészen addig volt így, amíg a gyár műszaki gárdája neki nem látott felkutatni egy olyan hazai gyártmányú kapcsolót, amely megfelelő színvonalon ellátja ugyanazon feladatot, amit az import szerkezet. A kezdeményezés nem is remélt eredménnyel zárult: nemcsak, hogy találtak ilyen kapcsolót, hanem amit találtak, az a célnak még jobban is megfelelt, mint a másik, ráadásul jóval olcsóbb is volt annál. Végülis ezzel az új megoldással a népgazdaság megszabadult egy im- porttehertől. Ez az utóbbi elemzés s főleg annak végkövetkeztetése indított el egy gondolatsort a gyár közgazdasági műszaki szakembereinek körében: ha már ez az „import-kiváltást” célzó vizsgálat, elemzés ilyen sikeres volt, hát állítsunk össze egy kis csapatot — mérnökből, közgazdászból, technológusból, szervezőből — és ez a csapat a csőtörőadapterhez hasonlóan vegye górcső alá a gyár többi termékét is. Méghozzá a vizsgálati szempontok át- fogóbbá tételével. Az ismertetett eredmény alapján ugyanis joggal feltételezhető, hogy a termékek többségénél talál olyan alkatrészt az elemző csoport, amely olcsóbbal, az eredetinél gyorsabban előállítható- val helyettesíthető. A szakirodalom a költségmegtakarításhoz, hatékonyságnöveléshez vezető eme tartalékfeltáró módszert az értékelemzés módszereként tartja számon. Ugyanabban a sorban, ahol a munka- és üzemszervezés korszerűsítését, vagy a munkaidő jobb kihasználását megalapozó időelemző-módszert. Az értékelemzés a vevő, a fogyasztó vagy felhasználó igényeiből kiindulva azt kutatja, hogy termékeink a használati céljuknak legmegfelelőbb anyagból, a legmegfelelőbb eljárással és az e használati cél által leginkább indokolt ráfordítással készülnek-e? Mert az mindenki előtt világos, hogy a mindössze egyéves viseletét kibíró olcsó vászonruhába teljesen fölösleges egy tíz évre készült drága, import villámzárat belevarrni. S ha ez valóban világos, akkor még csak annyit: rem’éljük, hogy a MEZŐGÉP-nél alkalmazott módszer rövid idő elmúltával majd nem tartozik már a kivételek közé. Kőváry E. Péter Márka — makaróniért Kis tsz — A nagykamarási Ságvári Termelőszövetkezet 3600 hektáros területéhez képest nagy részt vállal a zöldségtermesztésből. A gazdaságban 252 hektáron paprikát, paradicsomot, tököt, petrezselymet és más zöldségnövényeket, 200 hektáron pedig zöldségvetőmagot termesztenek. A község körzetében levő földek alkalmasak arra, hogy a talaj iránt igényesebb zöldségnövényeket is termesszék. A gazdaságban mintegy 10 éve foglalkoznak kisebb-nagyobb területen ezzel az ágazattal. 1976-ban kezdték a zöldségterület növelését és ezzel párhuzamosan a fajtaválaszték bővítését. A mezőkovácsházi zöldségvetőmag termelő társulás tagjaként paprika-, sárgarépa-, bab- és zöldborsóvetőmagot termelnek. A termelőszövetkezetben feszítettek az ez évi tervek, 60 millió forintos termelési értéket szeretnének előállítani. Ebből 20 milliót a zöldségtermesztés ad majd. A növénytermesztésnek ez a része köztudottan munka- igényes. A Ságvári Termelőszövetkezetben ma még ezernél több a tagok száma. A „ma még” nem véletlenül került az ezer elé. A tagok életkorának jelenlegi átlaga majdnem 50 év. Mintegy 500-an közülük nyugdíjasok. Utánpótlás fiatalokból alig kerül a tagok közé. így tehát hosszú távon a zöldség- termesztésnél elengedhetetlen munkák gépesítését meg kell oldaniuk. A gazdaság az utóbbi két évben 20 millió forintot fordított gépesítésre. Vásároltak olyan erőgépeket is, amelyek egyaránt használhatók a zöldségtermesztésben és a növénytermesztés más ágazataiban is. Nagyon hiányoznak — és a munkaerő csökkenésével párhuzamosan még jobban hiányoznak majd — a speciális gépek. A hagyma- és fűszernövénybetakarító gépek, a palántá- zók, a tisztítógépsor egy részét megrendelték már, sokat azonban egy ideig minden bizonnyal hiába várnak. A munkaerő, a gépesítés nem minden. Megfelelő jó fajtákat, korszerű termesztéMa már általános az a vélemény, hogy Békés megye földjein terem a legjobb búza az országban, és ez szerencsésen párosul a fejlett, jó technológiájú malomiparral. Ebből már egyenesen következik, hogy a liszt is kitűnő minőségű, nem véletlen, hogy keresettek a belőle készült áruk. Ez volt az egyik ok, amiért 1965-ben a Békéscsabai Konzervgyárban megkezdték egy évi 7200 tonna kapacitású tésztaüzem építését. A másik az volt, hogy kellett a gyárnak egy olyan tevékenység, amelyet szezonoktól függetlenül folytathat. Hamar kiderült, hogy a csabai tészta minősége eléri azt a szintet, mellyel értékesíthető lenne nyugati piacokon is. Csakhogy az üzemnek más volt a feladata: elsősorban a belföldi igényeket kellett kielégíteni. Az országban ugyanis még napjainkban is hiány van száraz- tésztából, jelentős mennyiséget kell importálnunk nyugati valutáért. Természetes, hogy ilyen körülmények között nincs sok értelme az export fokozásának. Az a ' viszonylag csekély mennyiség — évente 100—600 tonna —, amit a Békéscsabai Konzervgyár külföldre szállított, csak piackutatási célokat szolgált. A Német Szövetségi Köztársaság, Anglia, Kanada, Svájc és Dánia importőrei voltak a vevők és a tapasztalatok azt mutatták: nagy tételben is eladható a magyar áru, ha korszerűsítik a csomagolást és növelik a termék fehérjetartalmát. Ebből a két követelményből az elsőt viszonylag köny- nyű teljesíteni. Nem kell hozzá más, mint egy modern gép, és máris a vevő által kívánt „ruhába” öltöztetik a tésztát. A fehérjetartalom már keményebb dió. A legegyszerűbb és legjobb megoldás az lenne, ha rendelkeznénk olyan búzával, melynek lisztje tartalmazza a megfelelő mennyiséget. Ilyen búzafajták kinemesítésén most fáradoznak a kutatók, de becslések szerint 6—10 év kell ahhoz, hogy tömeges méretben elterjedjenek. Marad tehát a dúsítás, amikor is fehérje- koncentrátumot és még jó néhány biológiailag aktív anyagot kevernek a tésztába. Ez azonban számos újabb problémát vet fel. A fehérjével dúsított tészta másként viselkedik, mint a hagyományos és az ehhez szükséges gyártástechnológia jelenleg még ismeretlen. De már nem sokáig, mert a gyár szakemberei biztatóan haladnak a laboratóriumi kísérletekkel. Eddig főleg az exportigényekről beszéltünk, de nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a belföldi fogyasztás is állandóan emelkedik. A jelenlegi tésztagyártási kapacitást már régen túlhaladták az igények, megérett tehát a helyzet egy új tésztaüzem építésére. Ezért született az elmúlt év végén egy döntés arról, hogy újabb, évi 8000 tonna kapacitású gyártórészleget kell létrehozni a Békéscsabai Konzervgyárban. Az új létesítmény feladata kettős lesz: 5000 tonnányit tőkés exportra kell termelni, 3000 tonnát pedig hazai fogyasztásra. Alapos mérlegelés előzte meg a döntést, mert az új üzem nem lesz olcsó — 125 millió forintba kerül. A gépi berendezés zömét olasz cégek szállítják, tőkés devizahitelt is igénybe kellett tehát venni 1,4 millió dollár értékben. Ezt az exportbevételekből a lehető legrövidebb idő alatt vissza kell fizetni, és az előzetes számítások azt mutatják, hogy — a pillanatnyi piaci áraktól függően — ez egy-két év alatt megoldható. A teljes beruházás megtérülési ideje is rövi- debb lesz az átlagosnál, vitathatatlan tehát az új üzem gazdaságossága. Ahhoz azonban, hogy minden így legyen, feszített munkára van szükség. A közeli napokban kezdődik az alapozás, az épületek egy részének pedig már az év végére készen kell lennie, mert érkeznek a gépek és a szerelés legkésőbb a jövő év első napjaiban megkezdődik. Az 1978-as év II.. negyedévében már próbagyártás lesz az új tésztaüzemben, júliustól pedig teljes kapacitással működnek a gépek. Ezeknek a határidőknek a betartására és lehetőség szerinti előbbrehozatalára ösz- szefogtak a beruházásban érdekeltek. A Békéscsabai Konzervgyár, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat, a Békés megyei Tanácsi Tervező Vállalat KlSZ-szerve- zetei és a konzervgyár szocialista szerződést kötöttek, melyben védnökséget vállaltak az exporttésztaüzem építésének és szerelésének határidő előtti befejezése, üzemi feltételeinek biztosítása felett. Ehhez a védnökséghez már bejelentette csatlakozási szándékát a vám- és pénzügyőrség KISZ-szerVezete is, ahol a fiatalok vállalták, hogy meggyorsítják az érkező gépek vámeljárásainak ügyintézését. Az összefogás, a hozzáállás tehát biztató és reményekre jogosít az is, hogy az építést a Gyulai Húskombinátnál már nagy gyakorlatot szerzett gárda végzi majd. Köny- nyen lehet, hogy a régihez hasonlóan az új tésztaüzem is rekordidő alatt kezdheti meg a termelést. Lónyai László Hasznosítható, hasznosítsuk! „A híg trágya nem káros melléktermék, hanem a mezőgazdaság által igényelt, értékes, hasznosítható szerves anyag.” Ez volt a mottó azon a tanácskozáson, melyet nemrég a békéscsabai növényvédő állomáson tartottak. A probléma egyre időszerűbb, hiszen Magyarországon ma már 680 szakosított állattartó telep működik. Az állatlétszám gyarapodásával növekszik az állattenyésztés természetes velejárója, a szerves és híg trágya meny- nyisége. Békés megyében évente több mint egymillió köbméter híg trágyát kell elhelyezni, felhasználni. Több mezőgazdasági üzem nem talajerőpótlásra használja fel ezt az értékes mellékterméket, hanem szennyvízként helyezi el. Ha a talajerőgazdálkodást vesszük figyelembe, mindenképpen az az ésszerűbb megoldás, ha kezelés és öntözővízzel való hígítás után felhasználják. Ez népgazdasági érdek, még akkor is, ha az így nyerhető szerves tápanyag a gazdaságokban felhasznált műtrágya mennyiségének csak néhány százalékát teszi ki. Figyelmet kell fordítani a híg trágyával való öntözést elbíró növények vetésváltósára és a szűkösen rendelkezésre álló géppark minél jobb kihasználására. A tárolók és egyéb berendezések megépítése önmagában nem oldja meg a gondokat. Szükséges az optimális időben való kijuttatás, hogy a növényzet és a talaj egyaránt be tudja fogadni, hasznosítani az öntözővízzel hígított szerves tápanyagot. A szakosított telepek építésénél is jó lenne, ha gondolnának a termelődő anyagokra. Így elkerülhető szeny- nyezése is. Az egészségügyi előírások betartására a telepeknél fokozatosan ügyelnek a szakhatóságok. Nem véletlen. A híg trágya, ha nem kezelik az előírásoknak megfelelően, táptalaja sok veszélyes élőlénynek. Az AGROBER és a KE- VITERV szakemberei a hígtrágya-telepek tervezésekor egyre inkább arra figyelnek, hogy a termelődő híg trágya szinte emberkéz érintése nélkül, zárt folyamatban az egészségügyi előírásoknak megfelelően fertőtlenítve és a gazdaságok igényeinek megfelelően kerüljön természetes befogadójába, a talajba. Megyénk a BNV-n A Hajtómű- és Festőberendezések Gyára kiállította a békéscsabai gyáregységben készült hajtóműveket is Sokan érdeklődtek a Békés megyei Vegyesipari Vállalat ÉTI- kazánjai iránt Az Orosházi Üveggyár edzett üvegből készült portálokat és ajtókat mutatott be a vásáron Fotó: Lónyai László
