Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-18 / 115. szám
Pályabemutató Kétegyházán Fotó: Gál Edit Tegnap délelőtt 10 órakor köszöntötte a kétegyházi mezőgazdasági szakmunkás- képző intézetben Pálfy György mérnök-tanár, az intézet igazgatója és dr. Kincses László, a Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgatója a megye 22 általános iskolájából érkezett több mint száz diákot, akik egész napon át a növénytermesztő gépész szakmával ismerkedtek. A kitűnően megszervezett pályabemutató forgatókönyvét Bőke Gyula, a pályaválasztási tanácsadó intézet igazgatóhelyettese állította össze, végrehajtásában pedig a kétegyházi intézet valamennyi tanára és sok tanulója is közreműködött. A program ismertetése után nyolc csoportban látogatták végig a fiatalok az intézet munkáját bemutató állomásokat, közben játékos vetélkedőn is összemérték ismereteiket, tudásukat. Nagy sikere volt a fémipari alapképzést bemutató állomásnak, ahol Nagy Sándor oktató és az intézet több harmadikosa mutatta be a reszelés, fúrás, forrasztás műhelytitkait, majd az erőgépműhely várta az egymás után érkező csoportokat. Itt Takács Imre és Simon Péter beszéltek a motorok működéséről, és értékelték a vendégek totószelvényét, mely több közismert kérdést tartalmazott a robbanómotor működésének elvi és gyakorlati kérdéseiből. Az elméleti állomás után az erő- és munkagépek felismerése volt a feladat, és a szántásbemutató megtekintése. Végül az intézet gyakorlópályáján — a vállalkozó szellemű hetedikesek — a legmodernebb erőgépek vezetését is megpróbálhatták. A pályabemutató — melyhez igen nagy segítséget adott a Békés megyei Tanács mezőgazdasági osztálya — a tapasztalatok és a játékos vetélkedők értékelésével zárult. A legjobbak tárgyjutalmat kaptak, oklevelet és jutalomkönyvet valamennyien. A következő pályabemutatót ez év őszén Szabadkígyóson, az ottani mezőgazdasági szakmunkásképző intézetben rendezik meg. Képünkön: a szántásbemutató látható, amely minden csoport számára élményt jelentett. Ismerjük meg lakóhelyünket Vajon ismerjük-e kellően lakóhelyünk, szülőhelyünk históriáját? Tudunk-e eleget arról a vidékről, ahol élünk? E gondolatok motoszkáltak bennem az elmúlt hét végén, amikor dr. Szabó Ferenc, a Megyei Levéltár igazgatójának előadását hallgattam Orosházán, a művelődési központban, amelynek címe: „Orosháza várossá fejlődése”. Talán a leglényegesebb mozzanatokat érdemes felidézni, hiszen a jelenlevő mintegy 50 főnyi közönség kíváncsiságát az elmúlt péntek esti találkozón nemcsak felkelteni, hanem talán fokozni is sikerült. A várossá válás történetét idézni ez esetben egy kicsit időszerű is, hiszen nemrég, ünnpelték az újjátelepítés 233. és a várossá nyilvánítás 31. évfordulóját. A fejlődést, a várossá válást itt is az a fo-, lyamat előzte meg. amely az alföldi városok többségére jellemző volt. Az 1744-es új- játelepítést követően a kereskedelmi utak érintve e helységet, pezsdítőleg hatottak a kibontatkozásra. Így ha megtorpanásokkal találkozni is, de jórészt felfelé ívelő szakaszok a jellemzőek. Agyáripar kezdetei újabb változást hoztak, bár az is igaz, hogy ez utóbbi nem vált olyan meghatározó tényezővé, mint másutt. A fejlődés mellett lemaradásról is szó esett. A többi alföldi városhoz képest Orosháza lemaradt a város- központ kialakításában, a kommunális ellátottság fejlesztésében és bizonyos téren kulturális vonatkozásban is (gimnázium, kórház). A városi rangot így csak a fel- szabadulás után kapta meg, egy esztendőben Tatabányával. Az elhangzott előadás hely- történeti tanulsága, hogy még inkább szorgalmazni kell a helytörténeti ismeretterjesztést, felhíva a figyelmet a meglevő szakirodalomra. —fb— Ifjúkommunisták az idei tervek teljesítéséért előforduló hibákat és hiányosságokat feltárják, s mielőbb megszüntessék. A mezőgazdaságban a mozgalom kiterjed a föld hatékonyabb megművelésére, ésszerű hasznosítására. Nagy súlyt helyeznek a fiatalok a parlagföldek megművelésére, mozgalmat indítanak a termények megóvásáért, továbbá a mezőgazdasági és élelmiszeripari melléktermékek — különösen a kukoricaszár, a répafej, a szalma és az élelmiszeripari hulladékok — összegyűjtésére és hasznosítására. (MTI) Hatvanmilliós termelési érték a eél Úttörőtűzoltók versenye A napokban Mezőmegye' ren tartották versenyüket — nemzetközi szabályok szerint — az úttörőtűzoltók járási versenyének győztesei. Hat fiú- és négy leánytűzoltóraj mérte össze tudását elméletben és gyakorlatban. Tíz tesztkérdésre kellett először helyes választ adni, amely a legjobban a mezőberényi 1-es számú Általános Iskola fiúrajának sikerült, akik a maximális 40 pontot érték el. Ezt követte a gyakorlati verseny, amelyen 800-as kis- motorfecskendő-szerelést és a vízsugár céltáblába való juttatását, valamint 6-szor80 méteres tűzoltóváltót kellett végrehajtani. A fiúk versenyében a füzesgyarmatiak bizonyultak a legjobbnak 304 ponttal. Második lett a bat- tonyai 1-es számú Általános Iskola 285 ponttal, harmadikok a hunyai úttörők 272 ponttal. Kimagasló eredmény született a lányoknál, ahol a Kevermesi Általános Iskola raja győzött. Szerelésben jobb időt értek el, mint a győztes fiúk és váltóban is mindössze egy perccel maradtak el tőlük. Időeredményük jobb volt néhány állami felnőtt tűzoltóraj eredményénél is. Második helyen végeztek a füzesgyarmatiak, akikről el kell mondani, hogy náluk mindössze négy éve alakult meg az úttörőtűzoltó-raj. Harmadik helyre a szarvasi szlovák iskola tanulói kerültek. A győztes fiú- és leány- raj jutalmul 14 napos zánkai szaktáborban vesz részt és az országos versenyen is, amit ott rendeznek meg augusztus végén. Az elmúlt hetekben mintegy 2000 mezőgazdaságban tevékenykedő KlSZ-szerve- zetben fogadták el az ifjúkommunisták feladatait megszabó 1977 78. évi akció- programot. A KISZ-es vállalások hogyan segíthetik elő a munkahelyi feladatok sikeres teljesítését? — erről tájékoztatták az MTI munkatársát a KISZ KB illetékesei. — Mintegy negyvenezer — mezőgazdaságban tevékenykedő — KISZ-fiatal számára írja elő az ifjúsági szövetség akcióprogramja az alapvető követelményt: „becsülettel, legjobb képességeink szerint dolgozni”. Példamutatásuk, a kötelezőn felül vállalt erőfeszítéseik nagy mozgósító erőt jelenthetnek a tsz-ek- ben, a gazdaságokban foglalkoztatott több mint kétszázezer fiatal számára. K1SZ- szervezeteinket arra ösztönözzük, hogy működjenek együtt a szakszervezetekkel, a szövetkezeti bizottságokkal a szocialista brigádvezetők V. országos-tanácskozása állás- foglalásainak megvalósításában. — Az eddigi tapasztalatok alapján további ifjúsági brigádok szervezését javasoljuk ott, ahol a fiatalok száma, a technológiai folyamatok jellege, a műszakok beosztása ezt lehetővé teszi. — Az idei mozgalmi évben KISZ-szervezeteink fontos' feladatává tettük a munkahelyi „radar”-csoportok megalakítását. A „Vedd észre, tedd szóvá, oldd meg!” jelszó jegyében arra törekszenek, hogy a munkahelyen A Füzesgyarmati Járműkészítő és Javító Ksz alakulásától kezdve elsősorban lakossági munkákkal, kovácsolással, parasztkocsi-javí- tással, patkókészítéssel foglalkozik. Huszonhat évvel ezelőtt a község legjobb iparosai, főleg kovácsok és bognárok szövetkeztek és saját, egyszerű szerszámaikkal kezdték meg a termelést. Az 1960-as évektől kezdték a hintó és hústőke, valamint a különböző lakatos tömegcikkek gyártását. Nagy gondot fordítottak a szakemberutánpótlásra, amit az is bizonyít, hogy eddig 100 ipari tanulót képeztek ki kovács, lakatos, asztalos és a bognár szakmában. A szövetkezet dolgozói 1972—73-ban költöztek új telepre, és ezzel megteremtődött a feltétele a dinamikus fejlődésnek. Ezt bizonyítja, hogy amíg 1973-ban termelési értékük csak 12 millió forint volt, addig az elmúlt 'évben már 25 millió forint. Távlati tervükben szerepel, hogy 1980-ig dolgozóik létszámát 200-ra, termelési értéküket 60 millió forintra, nyereségüket pedig hétmillió forintra növelik. Ezt az üzemi és munkaszervezéssel,' az anyagmozgatás gépesítésével, a hatékonyság növelésével, zárt technológia folyamatos bevezetésével, valamint a szociális körülmények fokozatos javításával kívánják elérni. Azt szeretnék, hogy a nagyközség egyetlen ipari termelőegysége középüzemmé fejlődjön. A közelmúltban a helyi honismereti, helytörténeti szakkör a mozi előcsarnokában mutatta be a szövetkezet életét, fejlődését bemutató kiállítást, régi fényképek, dokumentumok alapján, amelyet tpbb mint kétezren tekintettek meg. Borbiró Lajos Történelemápolás Iskolás korú kisfiú édesapja mellett haladt a május elsejei színpompás felvonuláson. A tér közepére érve érdeklődésére apja mutogatott és magyarázott: ki az a bácsi, ki amaz, akik a tribünön állva elégedetten tapsoltak a felvonulóknak. Amikor a menet elhaladt az emelvény előtt, a kisfiú gyermeki lelkesedéssel integetett a tribünnek. Később megkérdeztem tőle: kinek integettél? Ezt felelte: „A tanító néni mesélte, hogy régen, amikor még apuci sem élt, bántották azokat, akik május elsejéztek. Azokat a bácsikat, akik most a felső sorból néztek minket, üldözték a fasiszták, meg a csendőrök. Azok a bácsik bátrak voltak. Nekik integettem.” A munkásmozgalom régmúlt eseményei, a dicső megmozdulások, az osztályharcos csaták emléke a hagyománytisztelő és -ápoló emberek elbeszélései nyomán így él a legifjabb nemzedék körében is. Vajon eléggé él-e és mesélik-e mindenütt? Vagy egyáltalán, tudnak-e mit beszélni egy-egy alkalomkor? Elegendő-e az az anyag, ami ilyen módon a nevelők rendelkezésére áll? Az elmúlt években megtet- tünk-e mindent, hogy szervezetten elősegítsük a megyei munkásmozgalom történetének feltárását, az emlékek gyűjtését és közkincs- csé tételét? Szervezetten, tudományos alapon csak nemrég indult meg az a fölötte nemes és szükséges tevékenység országszerte, így megyénkben is, mely arra hivatott, hogy a nemzetközi munkásmozgalom szerves részeként aprólékosan feltárja az elmúlt korok munkásmozgalmi történetét, és azt hatékony propagandaanyagává tegye a párt-, a tömegszervezeti, s nem utolsó sorban az állami oktatásnak. A párt megyei végrehajtó bizottságának 1976. április 14-i állás- foglalása alapján ennek előmozdítására szerveződtek meg nálunk is a megyei, területi és városi -munkacsoportok, melyek az illetékes pártvezetőségek irányítása alatt széles körben megkezdték a munkásmozgalom helyi eseményeinek, emlékeinek feltárását, gyűjtését, rendszerezését. Rohanó életünkben ma már az is, ami után viszonylag rövid idő telt el — történelem. Nemcsak az unokák, hanem a felnőttebbek „régi” dolgokról vélnek hallani, mikor felszabadulásunk körülményeit, különösen az ellenforradalom 25 sötét esztendejét felelevenítő munkásmegmozdulásokat, a dicső Tanácsköztársaság történetét, vagy régebbi korok harcait vázolja elébük az emlékezés. Az ifjabb generáció érdeklődéssel kíséri mindazokat az előadásokat, melyekben a régi idők tanúi vallanak a forradalmi mozgalmak eseményeiről, az agrárszocialista harcok ütközeteiről, a munkásmozgalom nagy csatáiról. Megyénk forradalmi megmozdulásai különösen nagy és gazdag lehetőségeket jelentenek a hagyományápolásra. A már eddig is megjelent kiadványok sikere, keresettsége arról tanúskodik, hogy ezt a kutató, feltáró és rendszerező munkát a jövőben intenzívebben kell folytatni. Ennek adott keretet a megyei párt végrehajtó bizottság állásfoglalása. Mi az, ami fejlődésünk mai szakaszában különös jelentőséget ad ennek a tevékenységnek? Nemcsak a szorosan értelmezett patriotizmus, magyarán annak publikálása, ami Viharsarokká tette országunk eme szögletét. Ezentúl, de ezt a múltat felelevenítve a hagyomány- ápolásnak rendkívüli szerepe van a szocialista tudat formálásában, a marxista— leninista eszmék — melyek irányították ezeket a megmozdulásokat — további térhódításában. Magyarán abban, amit az állásfoglalás így fogalmazott meg: „...a megyei forradalmi hagyományok ápolása...hatékony eszköze annak, hogy...erősítse a szocialista világnézet befolyását, a tömegek szocialista tudatát, a szocialista erkölcsöt.” Ezért nem közömbös, hogy a régmúlt harcos eseményekből mennyi kerül felszínre és az hogyan válik közkinccsé, tudatformáló erővé, széles társadalmi rétegek élő ismeretanyagává, a munkások és a fiatalok mű- ' vetődésének részévé. Békéscsaba, Orosháza, Gyula, Szarvas, Endrőd, Sarkad, Gyulavári, Vésztő, Me- zőberény párt- és állami szervei már eddig is nagyot léptek a munkásmozgalom hagyományainak feltárása útján azzal, hogy tanulmányt, feldolgozást jelentettek meg, melyek forrásmunka gyanánt is jelentősek a további, az egész megyét átfogó Összefoglaló történeti feltárás megvalósításához. Ám évek telnek még el, mire ez valóra válik, s a megye munkabizottságaiba tömörült történészei, muzeológusai, levél- és könyvtárosai, nem utolsósorban a ma is élő veterán harcosai, mint a régi események résztvevői tudományosan feldolgozzák az összegyűjtött anyagot. A vb állásfoglalása a legfontosabb munkásmozgalomtörténeti források közzétételében; a veteránokat bemutató lexikon megírásában; a munkásmozgalom kronológiájának, emlékhelyeinek, emlékműveinek feltérképezésében jelölte meg a munkabizottságok feladatát. Nem utolsósorban annak felmérésében is, hogy az utcanevekben, köztéri szobrok között, terek és emlékhelyek ápolásában eléggé érvényesül-e megyénk forradalmi múltjának megbecsülése. A munkabizottságokba tömörült szellemi kapacitás sem képes egymaga megoldani ezt a rendkívül sokrétű tennivalót. Az intézmények támogatásán túl számítanak e munkabizottságok arra a széles társadalmi segítségre, melyet a helytörténeti mozgalom aktivistáitól kezdve a szocialista brigádokig, a veterán harcosok segítségétől az úttörők kutató munkájáig nyújtani képesek a közreműködők. A területi, városi munka- bizottságok jelen időszakban e nagy fontosságú tevékenység felmérését végzik, s mint szóltunk erről, az illetékes pártbizottságok irányítása mellett dolgoznak. A munkásmozgalom történetéből ismeretanyaggal, fényképekkel, emléktárgyakkal, dokumentumokkal, más hiteles iratokkal, régi újságokkal stb. rendelkezők, vagy azok, akik e gyűjtés számára fontos emlékezések birtokában vannak, keressék fel az illetékes pártfórumokat és adják át biztonságos elhelyezésre, felhasználásra azt, amivel hozzá tudnak járulni megyénk forradalmi múltjának tudományos feltárásához. Forradalmi múltunk tudatos ápolása egyben hagyományteremtő tett és távlati szerepét tekintve a közművelődés ügyét is szolgálja. Az érzelmek mellett a tudatra gyakorolt hatásával teljesebbé válik az ember szocialista erkölcseiben, s az általános műveltség magasabb szintjén egyaránt. A Körösök tájékán, a Viharsarok eme részében született ember, aki tudja: elődei milyen utat jártak be, amíg a rabságból eljutottak a szabadság birodalmába, és azt is tudja, hogy önmaga merre tart. Varga Dezső
