Békés Megyei Népújság, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-08 / 82. szám
TIT-előadás Gyulán Táncosokkal a tulipánok földjén Festői szépségű világba kalauzolta a gyulai TIT tagjait Varija András, a Körös táncegyüttes vezetője, a napokban tartott TIT-előadáson Színes, vetített- képes előadásában a Körös tánc- együttes tavaly Hollandiában eltöltött tíznapos nyári útjáról számolt be a hallgatóknak. Igaz, azóta sok idő telt el, a tánc- együttes már inkább a jövő fesztiváljai felé tekint, de most az előadó is és a nézők is az induló színes film hatása alá kerülnek, j A képek a zászlódíszbe öltözött, friss, zöld fűvel, virággal borított Heim városkába vezetnek bennünket. A holland kis- j város évek óta nemzetközi nép-1 ■tánefesztiválok színhelye, itt és közigazgatási központjában, Ge- nepben tartották a fesztivált több nemzet — ír, holland, lengyel. amerikai — táncegyütteseinek részvételével. Jó érzés volt a téliesre fordult időben az elmúlt nyár virágzó, napsütötte emlékeit nézegetni. Gyorsan peregnek a film kockái, közben Varga András elmeséli az érkezés pillanatát, amikor ünnepélyesen fogadták a fesztiválra érkező magyar együttest. Egy pillanat múlva már a város utcáin vagyunk, ahol az ír kislányok boszorkányos ügyességgel bemutatott műsora után a Körös együttes tagjai ropják vígan a menettáncot a genepi polgár- mester előtt. Az igaz, hogy augusztus lévén, már csak a . virágboltokban voltak tulipánok, de a városok tisztasága, parkosítása megragadta a gyulaiakat. A hollandiai építkezés érdekessége, hogy sehol nincs a magánházak körül kerítéá, és a házak egységes építészeti kiképzése, színhasználata harmóniára tö ■ rekszik. A filmen ízléses kirakatok. élelmiszerboltok képei villannak fel. „Nem okozott gondot a koszt sem, egyedül az maradt koppon, aki nem szerette a tejtermékeket” — mondja az előadó. Köztudott, hogy a világ legnagyobb tejfogyasztó állama Hollandia. Az amatőrfilm készítői a kirakatoktól hamar eljutottak a fesztivál versenyeinek színhelyé, re: egy hatalmas sátorba. Á hollandoknál nyáron is gyakran kerekedik zápor, ezért volt szükség a sátorra. Az igaz, hogy a fesztivál ideje alatt egy csepp sem esett, így 45 fokos hőségben adták elő táncosaink műsorukat. A hét sikeres fellépés után a cél a tenger! A magyar táncosok kissé hidegnél: találták, ezért csak a merészebbek mertek lábfürdőt venni, addig a többi csodálkozva nézte az égen a reklámokat , húzó repülők parádéját. A melegtől kissé megszomjazva a visszafelé vezető úton az együttes betért egy ven. déglőbe, ahol meglepődve vették észre, hogy rajtuk kívül senki sem tartózkodik, A hollandok ugyanis ritkán jáitiak szórakozni, otthon ülő emberek. Két kép, döbbent csend. Torzfejű, szerencsétlen gyermekek egy szanatórium kertjében. Hollandiában nagy gondot okoz, hogy a kábítószert szedő szülők gyermekei súlyos testi, szellemi sérülésekkel jönnek a világra, s az intézményekre, ahol gondozzák őket, egyre nagyobb szükség van. A kábítószer-fogyasztás ellen óriási küzdelem folyik az országban. Az utolsó kockákon a búcsú- zás pillanatai láthatók, a kamera még egyszer körbefut Heim központján, majd a városháza toronyóráján végleg megpihen. Az óra fél négyet mutat, Kigyúl a villany, és rövid hallgatás után a jelenlevők a Körös táncegyüttes ez évi programja felől érdeklődnek. „Idén júliusban az ' országos szövetkezeti táncfesztiválon veszünk részt Pécsett, majd augusztusban Spanyolországba utazunk, ahol a spanyol—francia közös rendezésű pireneusi táncfesztiválon veszünk részt, Jacaban. Az ott készített film vetítésén újból ta- | lálkozunk.” B. Sajti Emese Még nem igazi klub, de az lehet Paulik Palival először a bé-i környezetet biztosít szórakozá- késcsabai KISZ-vezetőképző is-1 sukra.” kólán találkoztam. A mezőgazdasági jellegű alapszervezetek J 3 975. évi továbbképzésen kiváló hallgató lett, s ezért az ő képe is ott függ a falon, üvegezett keretben. Másodszor pedig a na- j pókban, munkahelyén, a békés-1 csabai Szabadság Tsz-ben, ahol I kertésztechnikus, brigádvezető [ és a 63 tagot számláló Aszbilos j János KISZ-alapszervezet titkára. A Békés megyei Közművelődési Bizottság nemrégiben tárgyalta a szövetkezet közművelődési tevékenységét és 1977. évi közművelődési tervét. Ennek előterjesztésében olvasható: ..Termelőszövetkezetünkben. az Orosházi úton levő cseretelepen ifjúsági és nyugdíjasklubot működtetünk, amely a nyugdíjasok és a fiatalok részére kulturált Magyar—szovjet kooperációval fantomok készülnek a budapesti Sugárbiológiai Intézetben. A veszélyes sugárzások hatását kockázatos lenne élő emberi szervezeten tanulmányozni. ezért alkalmazzák a fantomokat. Kénünkön: Beteget helyettesitö fantomtörzs röntgenátvilágítás közben — Nem ismerem ezt az írásos anyagot — mondta Pauiik Pali, miközben átlapozta a jelentést. — A lényeg persze az, hogy igaz, amit tartalmaz. Van KISZ-klubunk. Ezek után együtt indultunk a cseretelepre. Időközben csatlakozott hozzánk Szlávik Marika, Somlyai Zoli és Harsán Jancsi, valamennyien a KTSZ-vezetőség tagjai. Elmondták, hogy a fiatalok maguk csinosították ki a nem nagy, de azért sokféle hasz, nos célra alkalmas klubszobát. Nemrég például Forgács Gábor, a Jókai Színház művésze volt a vendégük. Tavaly még csak 56-an voltak a KISZ-esek. Azóta azonban Sok fiatal szakember jött a téeszbe dolgozni: gépszerelők, kertészek, traktorosok. így szanorodott az ifjúsági szervezet taglétszáma is. — Jó lenne, ha megkapnánk a külső helyiséget, ahol a biliárdasztal van. Itt jelenleg az idősebbek jönnek össze, többnyire délelőttönként — magyarázta Pali. Egyelőre azonban a KISZ-esek mostani szobája is veszélyben forog. A cseretelepen ugyanis nagy a forgalom, kell a hely az ügyfeleknek. Elképzelés szerint a KISZ-esek szobáját délelőttönként irodának használnák. Nagy gond az irodahelyiség hiánya, mégis az lenne jó. ha a fiatalok csak magúk rendelkeznének ■ az egy évre rendelkezésükre bocsátott klubszoba fölött, A klub maradjon cSak klub, ha egyszer a szövetkezet vezetői úgv látták, hogy a fiatalok megérdemlik. Mellesleg megismerve az 1977•'78. évi akcióprogramot, úgy érezzük, megérdemlik a fiatalok az önálló, immár annyit emlegetett klubhelyiséget. .4 z idén például szeretnék újra megalakítani az iródalmi szín- nacíot,. hogy csak egv néldát említsünk a tervek közül. Persze az is igaz. nem egyedül és kizárólag a körülbelül 5x5 méteres szobán múlik minden. Az azonban bizonyos, ha igazi klubról még nem is beszélhetünk — s ez érvényes a nvug- díjasklubra is —. a legszükségesebb feltételek megvannak hozzá. A fiatalok lelkesedését látva, nem is olyan sok plusz kell ahhoz, hogy rövid időn belül még tartalmasabb, művelődési-szórakozási centrum alakuljon ki az Orosházi úti cserete- lepen. F. I. Hivatásosak és amatőrök Mi történik, a műalkotásra Azt mondják a hozzáértők, hogy7 a képzőművészetben is azj alkotás a meghatározó, az dönti] el, hogy alkotója művész-e vagy ■ sem? Lehet, hogy kissé ironi-j kus ezt így kimondani, de nap-! jainkban már annyiféle képletes] kardesörtetésnek lehettünk tanúi a hivatásosak és amatőrök dolgában, hogy a vitát leegysze- j rűsítve a műalkotásra, azonnali szembetűnnek az álproblémák., Miről is van szó tulajdonképpen? Megpróbálom felvázolni. Adva van képzőművészetünk egésze: alkotók, alkotások. Vannak, akik a művészképző főiskolán, mások autodidakta úton! válnak festőművésszé, bár nem j biztos, hogy a főiskolai oklevél végérvényesen azzá üti tulajdonosát; de az sem biztos, hogy aki nem végez ilyen iskolát, eleve nem lehet más, csak műkedvelő amatőr. Mindezeken túl •— érvényes gyakorlatunk szerint — a Képzőművészeti Alap tagság a meghatározó. Békésben tizenhat mű- ] vész tagja az alapnak, ketten pe- | dig a Magyar Képzőművészek Szövetsége tagságával is rendelkeznek. Űk tizenhatan tehát a hivatásosak. Ez így is. van rendjén, azzal, hogy, a hivatásos rang együtt jár a nagyobb felelősséggel, a megszerzett elismerés állandó megőrzésével, a művészi megújulás számola'tlanságával, a képzőművészeti élet közfeladatainak teljesítésével, ahogy azt az e vidéken élők legjobbjai teszik. Például a művészeti ismeretterjesztéssel, a legtehetsége sebb amatőrök szervézett segítésével, a művészi ízlésre neveléssel már kisiskolás korban Hogy miként mindezt? A lehetőségek beláthatatianok. annyifélék -lehetnek, ahány féle körülményben dolgoznak az -amatőrök. tanulnak az iskolások, művelődni szeretnének a felnőttek. Ml legyen közben az amatőrökkel, akik között tanárképző főiskolát végzett rajztanárok ugyanúgy találhatók, mint asztalosok, dekoratőrök, hivatalnokok és egyebek. És mi legyen azzal a nézettel, hogy a rajztanárok — mint festők — nem sorolhatók az amatőrök közé, mert tanulták azt, amit művészként alkalmaznak; habár mégis amatőrök, mert nem alaptagok és nem képeikből, hanem pedagógusfizetésükből élnek. Ugyanakkor amatőrök-e, ha képeiket nézzük, melyek művészi értéke -— nem egy esetben — meg'haladja néhány hivatásos, tehát alaptag művész produkcióját?! Miközben olyan variáció] is előfordul, hogy a hivatásos művész sem képeiből él elsősorban, hanem fizetett fő állása van . .. Azt hiszem, mégiscsak le kell egyszerűsíteni a dolgokat odáig, hogy az alkotó művész voltát döntse el az alkotás, és nem az, hogv miből tartja fenn háztartását, életvitelét Ez különben a legbecsületesebb, habár a művészi érvényesülés . és az amá- tőrség nem egészen egymásra ríme'ő fogalmak A közönség elé kerülés útjai is sokkal zártabbak és nehezebbek az amatőrök számára. (Ez ugyanakkor helyes is, mert azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az amatőrmozgalomban j időről időre agresszív dilettán- j sok is, belepakodnak. lejáratva j a tehetséges amatörizmust, ká-1 rókát okozva az ízlésnevelésnek, j a közművelésnek.) Sokszor elhangzik, hogy országos probléma az értékelés, a nyilvánosság: hogy művészetkritikusaink kevés figyelmet fordítanak az amatőrökre, és műveik megítélésénél változatlanul az a fő szempont (legalábbis moha a vitát egyszerűsítjük? tiváló), hogy az illető nem hivatásos művész, hanem amatőr, és jobb esetben is „csak" festő. Mondani sem kell, hányféle helytelen értékelésre ösztönöz az előítélet, amikor a kritikus nem látja a fától az erdőt, előítéletétől a műalkotást, pedig egyedül azt kellene látnia. Itt, a Körösök vidékén a már említett tizenhat képzőművész mellett a hatvanas évek végén bontakozott ki az amatőrök moz. galma olyan színvonalon, amelyre — bosszúsan vagy szeretettel — mindenkinek oda kellett figyelnie. Kamaraklállitások, gyűjteményes tárlatok során néhány an igen nagy elismerésre jutottak, és ezt kifejezetten művészi tevékénységüknek köszönhették. Közben amatőrökből is lettek alaptagok, jól példázva, hogy a tehetség művelésével, ha nehezen is. messzire lehet jutni, és a tehetség, ha segítik, utat tör magának. Az amatőröknek változatlanul nagy gondja önmaguk, művészetük elismertetése. Több akadályt is le kell küzdeniük ehhez, hiszen nem egy rendelet és annak értelmezése áll közben elébük. 1976 óta — például' -1- kiállításra szánt képeiket a megyei tanács által leikért zsűri minősíti. Mi több, a Magyar Képzőművészek Szövetségének az 1974-ben kiadott minisztertanácsi rendelethez fűzött értelmezése szerint: „Nem alaptag munkáiból rendezett egyéni kiállításra rendkívüli esetben kerülhet sor, erre nézve helyes, ha a területi szervezet ülése tesz javaslatot.’’ Van azonban még egy lehetőség a „csoportos, tanulmányi jellegű” tárlat. Nem vonhatjuk kétségbe a különböző rendeletek helyességét, jó szándékát. Az előbb említett „értelmezéssel'’ viszont az a baj. hogy eleve a régi hibába esik. és szinte egvedülva- lóan az alaptagságból feltételezi a művészi színvonalat. Pedig a legtehetségesebb festőművész sem születik ilyen tagsággal a kezében, de meg tudja-e szerezni művészeti főiskola nélkül az elkedvetlenítő nehézségek közepette? Szó, ami szó: furcsa paradoxon. az élet azonban — mint számos más esetben — túlhalad a kreált megkötéseken, és a műalkotások eljutnak a közönséghez. Nagyszerű öröm, hogy klubjainkban sorra-rendre falat kapnak a hivatásosak mellett a pályakezdő amatőrök és a művész-tanárok is, és ez a köz- iqénv nemhogy csökkenne, egűre inkább növekedik. Most már az lenne igazán ló. ha a hivatásosak és amatőrök közelebb kerülnének egymáshoz, ha az előítélet és szakmai féltékenység elfelejtett fogalmakká lennének; ha a közművelődés törvénybe is foglalt részeként munkálkodnának az emberért, a művészetekért, melyek számukra nélkülözhetetlenek. A közös tevékenység jó területe lehet az szakbizottság, mely a Megyei Művelődési Központban alakult, és hivatásosak, amatőrök a tagjai. Kár viszont, hogy ritkán találkoznak, bár kérdés, hogy sűrűbben lehetne-e? Mindez azonban már külön elemzést kívánna, gondolatsorunkat itt lezárjuk. A kérdésről azonban, hogv hivatásos és áma- tör, még tovább és több oldalú- an is lehetne véleményt alkotni, vitatkozni. S*#g Ervin
