Békés Megyei Népújság, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-30 / 100. szám
Család és életmód Tehergépkocsi-óriások Hatvantonnás, billenőputtonyos teherautóra rakják a kurszki ipartelepen a külszíni fejtésű vasércét. Ma már mind gyakoribbak a 90—100 tonnás, sőt a nagyobb távolságú szállítás céljaira a 150 —200 tonnás teherautók Tavaszi fagykárok után Képes-e a mai magyar család a társadalom gyors változásaihoz alkalmazkodni, és milyen segítségre szorul a meglevő gondok közepette? Lépést tart-e akár az irodalom, akár az ismeret- terjesztés az életmód átalakulásával? Az életmód Igen gyorsan változott, mivel a mezőgazdaságból az iparba hatalmas tömeg vándorolt (1945-ben a lakosság 55 százaléka élt földművelésből, ma csak 15 százaléka), a városok lakossága megkétszereződött, s még így is ingázik 1 millió 200 ezer munkás, s közülük több mint 40,0 ezer csak hetenként vagy még ritkábban látja a családját. Mind az elvándorlás (ott- hontalanság érzése az új lakóhelyen), mind az ingázás (az apa távolléte folytán az anya 'megnövekedett felelőssége és tevékenységi köre, hiszen ezek a családok általában „kétlakiak”, mezőgazdaságból és iparból élők) erősen hatott a családi életre és olykor bomlasztja. Nagy és sokirányú változ'ást hozott a nők munkavállalása; nemcsak öntudatot és jobb jövedelmet, de azt is, hogy a „koedukált” munkahelyek néha veszélyeztetik a házastársi hűséget; a munkahelyekről nem mindig visznek jó híreket és jó hangulatot haza a dolgozók, s ha munkájukat nem érzik eléggé fontosnak, s abban nem lelnek elég örömet, akkor a két fél fáradtsága ütközik; a háztartási teendők megosztása vitákhoz vezet. A férfiak jövedelme rendszerint magasabb (még egyforma képzettség esetén is), ezáltal szabad idejük (akár mellékkeresetre, akár pihenésre vagy szakmai művelődésre fordítják) értékesebbé válik; a nők maguk is vergődnek a hagyományok és az új életmód szorításában, szeretnének jó háziasszonyok és jó anyák lenni, nemcsak a környezet, de ők is elvárják ezt maguktól, ám nem futja idejükből, s ezért bűntudat gyötri őket. Közben mindkét fél úgy érzi, hogy keveset törődik gyermekeivel, tehát kialakul a „szülői bűntudat”, ami inkább az elégedetlenség, semmint a sikeres változtatás forrása. A legutóbbi évtized nagy vívmánya, a gyermekgondozási segély nagyszerű lehetőséget adott, de mint minden jó dolognak, ennek is van árnyoldala, miként egy fiatal vegyésznő elmondta: a leghaladóbb fiatal házasok programszerű egyenjogúsága is csak a gyerek születéséig tart; a leg- áldozatkészebb apa sem tudja megóvni a feleségét a munkahelyi lemaradástól. Csakhogy nem mindenütt olyan rendíthetetlen ez a jószándék. A fiatalok gyakran nem megfelelő mintát visznek magukkal a szülői házból: sokan félnek közülük a felelősségtől, fáradékonyak és nehezen birkóznak meg a családalapító évek erőfeszítéseivel. Fáradtságuk, idegességük gyakori oka, hogy bár sokáig „gyerekek” (abban az értelemben, hogy tanulmányaik miatt hosszú ideig maradnak a szülőktől függő helyzetben), mégsem lehet igazán gyermekeknek lenniük, mert a városi lakások szűk méretei, a zsúfolt, zajos óvodák és napközik, és nem utolsósorban a családi viszályok, a nem nekik való tv-műsorok és a kig BÉKÉS 1977. ÁPRILIS 30. alvatlanség koravén, zilált idegzetű kis felnőttekké teszik őket. „Ki* felnőttként" kezelte őket a régi falu közössége is, benne éltek a közösségben, de az nem volt olyan terhelő számukra, mint a modern felnőttek világa, s azonkívül közösség volt, amelybe észrevétlen belenőttek, míg a mai család igen gyakran elzárkózik a környezettől, és a baráti kapcsolatokat se igen ápolja. Bár ez az utóbbi jelenség inkább a városi családoknál mutatkozik, ahol a szomszédság úgyszólván ismeretlen, s a hosz- szú és fárasztó közlekedés nehezíti az emberi kapcsolatok fenntartását A család, bár olykor elzárhatja tagjait a tágabb közösségtől, mégsem tekinthető magányos várnak, szigetnek a társadalom tengerében, hanem annak alapközössége, amely a kollektivitás első „gyakorló terében” formálja az egyént, s nélküle a társadalom sem kaphat a tágabb közösség számára megfelelő embereket. A család a társadalmi mozgásokra szeizmográf-érzékenységgel reagál, de ha ezek a mozgások túlságosan megrázzák, ha szétesóvé, bizonytalanná válik, az egész társadalom megszenvedi. Ezért kell a társadalomnak a család segítségére sietnie (intézményes úton is, mint például gyermekgondozási segély, lakáselosztás a gyermekek száma szerint, munkaidő-csökkentés), és a szellem embereinek tudatformáló munkájával is, hogy feltárják a bajok okát, és megmutassák a harmonikus életberendezés útját. A nyelv, mint ahogyan arról már korábban is szó esett, állandóan fejlődik. Az élet, a társadalmi, gazdasági fejlődés természetes következménye ez. Az új szavak nagy része a szóalkotás különféle módjaival keletkezik. A szóalkotás egyike a mozaikszó-alkotás. Ez az utóbbi években egyre gyakoribb, bár természetszerűen nem előzi meg a szóképzést, szóösszetételt, stb. A mozaikszó-alkotás tulajdonképpen az a szókészletbővítési eljárás, amikor a szókapcsolatok egyes darabjaiból, szótagok vagy kezdőbetűk összevonásával hozunk létre új szót. Valójában e szóalkotási módnak a fentiek szerint is nyilvánvaló módon két fő típusát ismerjük. A két típus az ejtés szerinti megkülönböztetés következménye. Az egyik típus, mint az MSZBT (emeszbété), OTP (otépé) úgy ejtjük ki, hogy megnevezzük az egyes betűket, a másiknak pedig a betűit egybeolvassuk; IBÜSZ, meó. Ezen nyelvi jelenség ellen nem lehet kifogást emelni, hiszen nemzetközi jelenségről van szó. más nyelvekben is megfigyelhető ez a képződmény. Hasznosságuk kétségtelen, hiszen egy intézmény rövid megnevezését teszi lehetővé. A túlzott mozaikszó-alkotástól mégis óvakodnunk kell. A mozaikszavak hatásukban és jelentésükben is akkor érik el a célt, ha az könnyen megjegyezhető és mindenki által érthető, világos fogalmat jelöl. így például eileA „februári tavasz, márciusi tél” szólásmondásunk léte is bizonyítja, hogy ha nem is annyira szélsőségesen, mint az idén, de szinte törvényszerűen jelentkeznek nálunk az olyan tél végi, kora tavaszi felmelegedések, amelyeket többé-ke- vésbé erős és tartós lehűlések követnek, károk okozásával. Ennek bizonysága az a megfigyelés is, hogy az elmúlt 150 esztendőben kereken 25 fagyos tavasz fordult elő és zömük szerte az országban károkat okozott A leggyakrabban március utolsó hetében, majd ápneznünk kell az olyan szóalkotást, mint a MEKOVÁL (Megmunkáló és Kovácsoló Vállalat), ha az is kis jelentőségű, nem tud széles körben elterjedni. Mire kell ügyelnünk még a mozaikszó-alkotásnál? Arra. hogy a kialakított hangsor kellemes legyen, ne adjon alkalmat félreértésre. Szükebb közönség által ismert mozaikszót ne használjunk nagyobb közönbég előtt, s az is igaz, hogy a mozaikszavak halmozása sérti a jó hangzást és a stílust is. Végül egy-két megjegyzést a mozaikszavak helyesírásáról. Ha tulajdonnévről van szó (MÁV, MAHART, UNESCO), akkor mindig nagybetűvel írjuk, a határozott névelő pedig a mozaikszó ejtéséhez igazodik. A köznevek esetében természetszerűen a kisbetűs írásmódot alkalmazzuk. A mozaikszavakhoz kapcsolódó ragok is a kiejtéshez igazodnak: a MÁV-val, az SZTK-ban, a GELKA-hoz. Mint ahogyan a példákban is láttuk, a toldalékot kötőjellel kapcsoltuk a szóhoz. A mozaikszó tehát egyfajta rövidítés, de’ mivel ejtésben is e rövidített formát használjuk és a toldalékok is ehhez igazodnak, így már nem beszélhetünk valójában rövidítésről. A rövidítéseket ejtésben mindig feloldjuk, a mozaikszavakat pedig nem. A rövidítések után legtöbbször pontot teszünk (kivétel a mértékegységek után), a mozaikszavak után pedig nem teszünk. Fülöp Béla rilis első felében és Pongrác, Szervác, Bonifác névnapja környékén — május 12, 13, 14 körül — köszöntenek be, de még a május 25-i Orbán napján is hajnalban fagypont alá süllyedhet a hőmérő higanyszála. L Még jó, hogy a különösen veszedelmesnek tartott késő tavaszi fagyosszentek is csak 3—4 évenként éreztetik hatásukat tízéves átlagban. De a Keszthely, Villány és Buda vidéki különleges fekvésű területek kivételével, egyetlen vidékünk sincs biztonságban, hogy nem jelentkeznek-e akár már katasztrofális károkkal is járó kései fagyok. Maga a fagyveszély az éjszaka második felében, leggyakrabban éjfél után alakul ki, mivel a még meglehetősen alacsony hőmérsékletű és vékony felső levegőréteg napi hőtartalékát gyorsan leadja, különösen derült, száraz levegőjű éjszakában. Így hajnalig még fokozódhat is a fagyveszély. Az igaz, hogy a fagyos időszak csak pár napig tart, de ez is elegendő a tetemes fagykárosodáshoz. Az egyes növényrészek fagyérzékenysége nem azonos, sőt azonos szervek is sok esetben eltérő mértékben károsodnak egyazon növénynél, többi között a helyzetük, a földtől való távolságuk szerint. Fajtajellegtől is függ a fagyérzékenység, ami az alapját adja a fagykárosodás csökkentését célzó növénynemesítésnek. Általában a legkorábban fejlődésnek induló és nagy központi sejtüreggel rendelkező szövetek fagynak el elsőként. Ilyenek találhatók a virág termőrügyeiben, a magkezdeményeknél. Ez teszi lehetővé azt, hogy a tél derekán mínusz 25—30 Celsius-fokos hőmérsékletet is elviselő kajszi- baracknál miért következhet be márciusban már mínusz 4—5 íelsius-fokos hidegtől is totális fagykár a rügyekben. Minél fejlettebb egy rügy, annál érzékenyebb. 2. A vesszők általában ellenállóbbak a rügyeknél. Ezeket, valamint az idősebb fás részeket, de a gyökereket sem igen fenyegetik az ismételten visz- szatérő hidegek. Főképpen a rügyek és a belőlük fakadó virágok, terméskezdemények, zsenge hajtások, valamint levelek károsodnak miatta. A virágokon belül egyes ivarszervek érzékenysége is eltérő. A porzók mínusz 1,5 Celsius-fokon, a bibe mínusz 1 Celsius-fokon pusztul el. Ezek után érthető, hogy érzékenyebbek a fagyra a nyílott virágok, mint a piros, illetve fehér bimbós állapotú rügyek. Ha a gyümölcsfajok között fagytűrési sorrendet állítunk fel, kétségtelenül az őszibarack és mandula szorul a legérzékenyebbek helyére. Leg- tűrőképesebbnek a szilvát, cseresznyét, meggyet és almát tartják. A szőlő duzzadó rügyei mínusz 3—4 Celsius-fokot viselnek el. Kifakadva viszont mínusz 1 Celsius-fokon károsodnak és 0 Cel^us-foknál már a rossz tei mékenyülésüket eredményező sérülésükkel kell számolni. Az a szerencse, hogy a legtöbb gyümölcsfaj jóval több virágot fejleszt, mint amennyi a bőséges terméshez elegendő. Ezért a bőven virágzó fajtáknál nagyarányúnak tűnő fagykárosodás esetén is kielégítő termés érhető el. Többi között egyes szőlőfajták is képesek olyan regenerációra, új, fürtöket is hozó hajtások kifejlesztésével, hogy a korábban fejlődésnek indult, de fagykárt szenvedett hajtások termésképzését legalább részben pótolják. A virágok nyomán megkötődött gyümölcsök is érzékenyek a fagyra, különösen a mogyorónagyság eléréséig. 3. Amikor már a fagy hatasara bekövetkezett élettani zavarok következményeként a sejtek duzzadt állapotának megszűnése miatt összeeső, hervadó levelek, hajtásvégek, sziromlevél-elszá- radás és lehullás szomorú jelenségével állunk szemben, kétségtelenül csak a fagykárból való kikezelés marad hátra. A teljesen elpusztult részeket el kell távolítani az egészségesen maradt részről. Az ennek nyomán keletkező nagyobb sebfelületeket célszerű oltóviasszal elzárni a fás növényeknél, különben tovább pusztulhatnak és különösen a mézgásodás veszélye fokozódik. A fagykártól nem szenvedett részekből fakadó hajtásokkal kell felváltani a fagyott részeket, amelyek levágását azonban ne hamarkodjuk el, mert legalább az aljuknál, rejtett rügyeikből még újra hajthatnak. A szokásosnál sokkal több új hajtáskezdeményt viszont nem ajánlatos megtartani, hanem ahogy lehetséges, ki kell törni, de legalábbis csípjük ' vissza a végüket. Komiszai I is» Bozóky Éva Anyanyelvi őrjárat A mozaikszavak
