Békés Megyei Népújság, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-30 / 100. szám
Képernyő Egy ember ad acta.„ Mol dór« György — még nyomdában levő könyve — jutott eszembe (Akit a mozdony füstje megcsapott), amikor áp- . rilis 27-én délután megnéztem azt a dokumentum-riportíilmet, amit a SZOT Munkavédelmi Propagandaközpontja készíttetett Babura Lászlóvá! és stábjával. Először act hittem, hogy az ötvenes évek elejének egyik beporosodott aktacsomagjáról fújták le a port a szerkesztők, hogy elrettentő példát tárjanak a néző szeme elé, intésül és okulásul. Ebben alaposan tévedtem, mert Czibóka János MÁV-dol- gozó szomorú kálváriája 1972- ben kezdődött, amikor szolgálatteljesítés közben egyik lábát elvesztette. S mivel a baj nem jár egyedül, s igen erős gyökerekből táplálkozik ma még nálunk a bürokrácia, Czibóka Jánosnak és családjának alaposan meggyűlt a baja. Kérvényt kérvény követett, szaporodtak a válaszok is, csak éppen a munka törvénykönyvének 62. paragrafusáról „felejtkezett” el mindenki, melynek első bekezdése világosan kimondja: „A vállalat a dolgozónak munkaviszony keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel”. És ebből az alapállásból tekintve lesz felháborító, jogellenes mindaz, amit a HIVATAL packázásainak szoktunk nevezni! Tévedés ne essék: nem a humanizmusra, méltánylásra apellált Czibóka — bár társadalmunkban ennek is messzemenő létjogosultsága és gazdag példatára van! —, hanem a törvényben lefektetett jogáért perelt éveken át olyanokkal, akiknek hivatali kötelességük lett volna szerencsétlenül járt dolgozójukat kérése nélkül is kártalanítani, de nem tették. Nem tették, mert abban bíztak, hogy „ellenfelük” előbb-utóbb kifárad, megunja a sok hercehurcát, s ebben az esetben „megspórolnak” 78 ezer forintot. Meg abban is bíztak, hogy havi 921 forint nyugdíjból egy négytagú család kitűnően megélhet! Sokszor jó lenne tudni, hogy az ilyen léptékekben gondolkodók tulajdonképpen hol is élnek? Mert, hogy csak minta érték nélkül vannak jelen ott, ahová sorsuk sodorta őket —. ez egy percig sem vitatható! Mélységesen meg vagyok győződve, hogy ha az aktatologatóknak csupán egy napra kellett volna Czibóka bőrébe bújniuk, s fél lábbal a padlásra mászni, a következő napon bámulatos gyorsasággal találtak volna rá a megoldásra! Rövid negyed óra alatt kiderült, hogy Czibóka János végül is megkapta jogos jussát, mert a paragrafus betűje és a törvény szelleme mégiscsak erősebb, mint néhány hivatali kiskirály „külön alkotmánya”. Hogy ennek ellenére nem tapsolva álltunk fel a képernyő elől, annak nem abban keresendő az oka, hogy nem tudtunk osztozni Czibókáék örömében, hanem például* abban is, hogy — lévén dokumentumfilmről szó — szívesen láttunk és hallottunk volna részleteket azokból az iratokból is, melyek azokat marasztalják el, büntetik meg, akik hivatali hatáskörükben követtek el vétséget akkor, amikor tengeri kígyóvá engedtek duzzadni egy olyan ügyet, amit egy tollvonással is igazságosan elrendezhettek volna. Szilárd Adám BímHicm.s-. 1977. ÁPRILIS 30. Áz EDÜ második napja Gyulán Az Erkel-diákünnepek második napján, pénteken reggel igazi, verőfényes tavasz köszöntött a vendéglátó városra. A gyulai utcákon EDÜ-tarisznyás lányok és fiúk siettek a reggelizőhelyekre, hogy 9 órára, a fesztiválvetélkedő kezdésére mindenki ott legyen, ahová hívja a kötelesség. Az Erkel Művelődési Központban Varga András igazgató fela gyulai Délibáb Klub tagjai rendeztek közös, vidám műsort, a Jókai Kultúrotthonban a Csongrád megyeiek és az ÖTÖK klubja találkozott, az Erkel Gimnázium udvarán a szegediek és a gyulai gimnazisták, szakközép- iskolások, a művelődési központ melletti térségen, az EDÜ-zasz- lók szomszédságában pedig a budapestiek és a művelődési házbeli klubok tagsága szerveA hódmezővásárhelyi gimnazisták Tücsi-együttesc mai dalokat énekelt (Fotó: Gál Edit) ügyelt a programok pontos lebonyolítására, a diákrendezőkkel együtt mindenütt ott volt, ahol útbaigazításra, felvilágosításra van szükség. A művelődési ház nagyelőadóban a vers- és prózamondók, a színházteremben a folk és pol- beat együttesek szereplése kezdődött a program szerinti időben. A vers- és prózamondók általában színvonalas produkciókkal lepték meg a közönséget, diáktársaikat, ugyanígy volt ez a folk és pol-beat együttesek bemutatkozásán is. Ez utóbbiak között hatalmas tapsot kapott a hódmezővásárhelyi Tücsi együttes, melyet a Bethlen Gábor Gimnázium három leánytanulója alakított. Hasonlóan nagy sikerük volt a szegedi szakmunkás- tanulók együttesének is. A tervezett időpontban, délelőtt 9 órakor 15 csapat részvételével kezdődött meg a útförőházban a sakkemlékverseny, a zeneiskolában az énekes szólisták és zenekarok bemutatója. Délután a városi tanács díszterme adott otthont hét énekkarnak, melyek a rádió Éneklő ifjúság című műsorában szerepelnek. Délután a néptón- cosok arattak forró sikert az Erkel Művelődési Központ színpadán, a zeneiskolában pedig a szólóhangszeresek szerepeltek. Az EDÜ második napjának estéje a klubtalálkozóké volt. Az úttörőházban a Bács megyeiek és zett, hangulatos, jókedvű, énekes-táncos találkozót. Ma, az EDÜ harmadik napján délelőtt a diákszínpadok lépnek közönség elé, délután pedig sportol az EDÜ a sporttelepen és a Várfürdőben. Délelőtt két tanácskozás is lesz, egyiken pedagógusok vitatják meg közművelődési tennivalóikat és tapasztalataikat, a másikon pedig Edzett ifjúságért címmel az iskolai testnevelés kérdéseiről lesz szó. Este az énekkarok szerepelnek a művelődési központban, szabadtéren pedig önkéntes bemutatókra kerül sor. A nyolcadik Erkel-diákünnepek első két napja a teljes siker, a jó mulatság, vidám hangulat jegyében telt el Gyulán. S. E. Huszonőtödször köszönti a felvonulókat Az idei május elsején ismét ugyanaz a megszokott, kellemes orgánumú férfihang köszönti majd a dísztribünről a felvonulókat a békéscsabai Szabadság téren: Szabó András — az Állami Biztosító megyei igazgatója — imrgár 25. esztendeje áll a mikrofon elé. Egy negyedszázad — szinte történelem. önkéntelenül felvetődik a kérdés, miként látta Szabó András évről évre a tribün előtt elvonuló tömegeket, miként érkezett el ehhez a jubileumhoz, ami nemigen adatik meg másnak. Egy generáció nőtt fel a szeme előtt Békéscsabán, s az egykori úttörők, ifjúmunkások közül a mostani ünnepen sokat név szerint köszönt majd, mint kiváló dolgozót vagy eppen szocialista brigádvezetöt. © — Miként kezdődött? — emlékszik vissza Szabó András. — Harminc éve vagyok párttag, a szakszervezetben is végeztem propagandamunkát, s úgy vélték rólam, hogy jó mikrofonhangom van. Még azt is tanácsolták, jelentkezzek rádióbemondónak. Ha hallgatok erre a tanácsra, s azt a hivatást választom, bizonyára rengeteg olyán élményt szereztem volna, amiben így nem volt részem. Am ez fordítva még igazabb, mert az a megtiszteltetés, hogy 25 egymás utáni május elsején köszönthetem Békéscsaba dolgozóit, többet nyújt nekem. De visszatérve 1953-ra: akkor 27 éves voltam, s ha ércesnek mondott hangomon talán nem is érződött, mégis szorongtam, hiszen sok ezer felvonulóhoz beszéltem — egymagám. Később feloldódott bennem ez a szorongás és örömmel éreztem: együtt vagyok a tömeggel. Kezdetben sokszor rögtönöznöm is lfellett, kevés írásos szöveg étit rendelkezésemre, s az ünneplők sem olyan fegyelmezetten, nem olyan zárt rendben vonultak fel, mint az utóbbi években. Azt mondják, az idő múltával egyre jobban „feltaláltam magam”, ez viszont nagyrészt annak köszönhető, hogy partnapi előadóként gyakran jartam a város üzemeiben, vállalatainál, s Így megismertem az ott dolgozó kollektívákat, eredményeiket, sikereiket. Milyenek voltak az akkori és a mostani május elsejék? Ügy vélem, hogy a felvonulások évről évre impozánsabbak. Leírhatatlan élmény látni a dolgozók, a tanulók, a sportolók szinpom- pás sokasagat, jolöltözöttseget, a derűs, vidám arcokat, s különösen jó, hogy az üzemek képviselői '— ha nem is termékeikkel vonulnak fel, hiszen ez sok esetben lehetetlen lenne — transzparenseiről olvasható a céljuk: önköltségcsökkentés, takarékosság, termelékenységnövelés, s mindaz, amivel jogosan büszkélkedhetnek. Ha a forma mértéktartóbb is, mint korábban, a mögötte rejlő tartalom mindennél többet mond. Érdekes epizód? Minden május elsejének volt valamilyen különös kedves színfoltja, nehéz választani közülük. Nos, egyik munkatársnőm férjével megismerkedve például nagyon kellemes meglepetés ért, ugyanis a bemutatkozáskor azt mondta: „Ismerem én régen Szabó elvtársat, úttörőkorom óta, a dísztribünről.” Bizony ilyenkor különleges érzés hatja át az embert, de minden május elsején a legszebb az erőt, egységet sugárzó tömeg. Hányán vonultak el a 25 május elsején a dísztribün előtt? Számuk talán éppen most éri el a félmilliót... © Szabó András holnap, május 1-én ismét köszönti a kiváló munkásokat, dolgozókat, tanulókat. Omaga nem vonul fel, hiányzik a kitüntetettek közül. Pedig ott is lenne a helye, hiszen tulajdonosa a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremnek, a Munka Érdemrend ezüstfokozatának, s Lenin születésének évfordulója alkalmából az elmúlt héten tüntették ki kiváló propagandamunkájáért. Szabó András holnap minket köszönt, engedtessék meg tehát, hogy mi most köszöntsük őt. Mi, akiket ő immár egy negyedszázada üdvözöl. Vitaszek Zoltán Tanuljunk könnyen, játszva magyarul! A keresztrejtvénytől a versparódiáig A Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat gyulai üzemi épület, Nagyváradi út betápláló kábelhálózatát FESZÜLTSÉG ALA helyeztük. A kábel érintése életveszélyes és tilos! Békés megyei Építő és Szerelőipari Vállalat műszaki osztálya KI szeret játszani? Mindenki. És tanulni? Már kevesebben. Különösen, ha kell. Nyelvtant tanulni unalmas. Még a saját anyanyelvűnkét is. Játékkal viszont élvezetessé, izgalmassá lehet tenni, s amit így tanul meg valaki, azt megőrzi emlékezetében és alkalmazni tudja. Helyesen. És gazdagabbá válik tőle. Az anyanyelv játékos tanításának lehetőségeiről szólott dr. Grétsy László előadása szerdán este a TIT békéscsabai klubjában. A rádióból, tévéből jól ismert nyelvész ekkor találkozott 1 harmadízben a magyar nyelv hetén megyénkén most zajló ren- j dezvényeken az érdeklődő kö- ; zönséggel. , Játszik a kisgyerek és jó nyelvteremtő fantáziája van. Meglepő, találó, logikus. Csak később romlik, a különböző hatásokra, amiben még az iskola | is ludas. Játszik a felnőtt. Kép-, betű- és 1 keresztrejtvényt fejt. Oda-vissza ugyanazt jelentő szavakat, mondatokat alkot vagy egy megadott szöveg betűit addig csoportosítja, míg egy új, más mondanivalót hoz ki belőle. Kombinál sokféle módon. Játszik az író, a költő, akinek nemcsak munkaeszközödé játékszere is a nyelv. És* csodákat Varázsol elő hangokból, szavakból. A klasszikusoktól á humoristákig. Még a viccmeséló is játszik, hiszen amin oly jót derülnek hallgatói, az a szavak többértelműségén alapul. Miért ne játszhatna a pedagógus és a diák is? A magyár tanár nyelvtanórán. Van ugyan, aki nem ért ezzel egyet, félti a tanulás tudatos fegyelmét.: Pedig ez a fajta ismeretszerzés szigorúbb szellemi összpontosítást' kivárt, mint a szimpla szabálybevésés, csak a feladat megoldásának erdekfeszitó izgalmasságá közben nem venni úgy észre az erőkifejtést, a munkát. Szórakoztató példákkal szemléltette, hogy mindent lehet így tanítani, a betűrendtől, vagy a szavak elválasztásától kezdve, egészen a j és az ly szabályos használatáig. Ez utóbbiról különben megint vita folyik: írjunk-e mindent j-vel? Szerinte: ne, mert akkor nemcsak szegényedne az írott nyelv, de egész eddigi irodalmunk régiessé válna miatta. Befejezésül beszélt a versjátékról, amit azért is jónak tart, mert a versélményt mélyíti. Még az sem art, ha a diakok megpróbálnak paródiát írni. ettől egy jó vers nem lesz kisebb — a költője sem —, csak jobban megismerhető. Grétsy László játékos humorral átszőtt, s a témát sokoldalúan tárgyaló előadása szakembernek és érdeklődőnek egyaránt elvezetet nyújtott. Vasa Marta
