Békés Megyei Népújság, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-28 / 98. szám

Magcmépités — társadalmi gondok G Sokan keresik fel ezekben a ] napokban a környékbeli TÜZÉP- telepet. Kezdődik az építkezés, kell az anyag. Van-e, lesz-e ele­gendő belőle? Előrebocsátandó: az építőanyag-kereskedők orszá­gosan 100 ezer lakáshoz elegen­dő anyaggal várják az érdeklő­dőket. Az elmúlt években sokszor hangzott el a panasz, hogy ezt vagy azt az építőanyagot nem lehet kapni. Ilyen szempontból is érdekesnek látszik az építő­anyag-kereskedelem elmúlt évi forgalmazásának elemzése. A belkereskedelem ugyanis tavaly mintegy 12—15 százalékkal ke­vesebb építőanyagot adott el, mint 1975-ben. Ennek alapve­tően az volt az oka, hogy 1975- ben — az építőanyagár-emelé­sek hírére — a lakosság nagy mennyiségben előre megvásárol­ta a későbbi építkezésekhez szükséges anyagot is. Emellett továbbra is maradtak hiánycik­kek, mint például az ajtók, ab­lakok, a cserép és a kisméretű tégla. Egy KNEB-vizsgálat azt Iga­zolta, hogy az építkezők kisebb- nagyobb hányada csak hosszas utánjárással, késve tudta besze­rezni a keresett terméket. A be­szerzés késése sok esetben nem az áru hiánya miatt történik, ha­nem azért, mert ott és akkor nem lehet kapni a keresett cik­ket. Lehet, hogy a szomszéd fa­luban, városban eladatlan kész­letek halmozódtak fel ugyaneb­ből a termékből, vagy egy hét, egy hónap múlva ugyanaz a helyi TÜZÉP-telepen is bőségesen kapható lesz. Szakszerűen ezt úgy szokás mondani: rossz az áruterítés és a szállítási üteme­zés. Mindez hátrányt, bosszúsá­got okoz a vásárlónak. Az év végi összesítések mindig jelzik, hogy bizonyos termékek­ből eladatlan készletek marad­tak raktáron, másokból hiányta­lanul kielégíthették a fogyasz­tói keresletet, megint másokból nem tudlak elegendő mennyisé­get a vásárlók rendelkezésére bocsátani. Jelenleg a kereskedel­mi vállalatok igyekeznek fel­mérni az igényeket, ők informál­ják a termelő vállalatokat. Ez el­vileg helyesnek látszik, hiszen az eladók ismerik legjobban a vevőket, és mégis, néha az épí­tőanyag-termelés nincs szinkron­ban a kereskedelmi előrejelzé­sekkel. Ezt sokféleképpen lehet ma­gyarázni, többek között a vásár­lói konzervativizmussal is. Csak néhány példa: hosszú évek óta hiánycikk a kisméretű tégla, ugyanakkor a vásárlók nem ve­szik az úgynevezett falazóblok­kot, amely gyorsítja a munkát, egyszerűbbé teszi a szállítást, ra­kodást. Ódivatú vásárlói szemlé­let lenne mindez? Részint, ám a kereskedelemnek és az iparnak is tudnia kell, hogy a kalákában készülő családi házak építői ab­ban érdekelték, hogy minél ke­vesebb pénzt költsenek el anyag­ra. A vásárlói igények pontosabb felmérését, a vevők kényelmét szolgálja az úgynevezett „anyag- biztosítási rendszer”. Ez azt je­lenti, hogy a házépítő előre le­adja a TÜZÉP-telepen azt a lis­tát, amely tartalmazza mennyi­ségben és minőségben mindazo­kat a termékeket, amelyek az alapozástól a tetőfedésig a la­kás felépítéséhez szükségesek. Ez az akció nagyon kedvező a ve­vőkre nézve, mégis eddig nem aratott osztatlan sikert. Ennek oka a következő: a vásárlók nem nagyon ismerik az előbiztosítási rendszert, mert nem megfelelő a propagandája: a termelők pon­tatlan szállításai esetén a TÜZÉPrtelepek sem kepesek a megrendelők részére az igényelt árukat a kívánt határidőre ren­delkezésre bocsátani: valamint maguk a TÜZÉP-telepek is tar­tózkodtak a rendszer elterjesz­tésétől, hiszen az egyoldalúan csak a vállalatra ró kötelezettsé­get. Betűi tettük a vásárlót konzer­vativizmust, ez azonban nemcsak az anyagok megválasztásában érzékelhető, hanem maguknak a lakásoknak, családi házaknak műszaki tervezésére is. Az épí­tészek nagyon sokat panaszkod­nak arról, hogy a régi népi épí­tészet gazdag hagyománya eltűnt falvainkból és helyüket az esz­tétikusnak egyáltalán nem mondható, négyzet alaprajzú, sá­tortetős házak foglalták el. Figyelembe kell azonban ven­ni, hogy ezeknek a családi há­zaknak a terveit vagy a helyi kisiparosok készítik, vagy egy házra való dokumentációja van a szomszédnak és azt el lehet kérni. Az építésengedélyezési el­járás is egyszerűbb minden olyan típusú épületre, amelyből már korábban is építettek az adott településen. Sokszor hírül adta a sajtó, hogy az Építési Tá­jékoztatási Központ különböző versenypályázatok útján mint­egy 140 családi házra dolgozta­tott ki típustervet, amely fillé­rekért az építők rendelkezésére áll, mégpedig az építési enge­délyhez előirt tartalommal. Igaz, építész berkekben vitatkoznak e tervek használhatóságáról, ám annyi bizonyos, hogy e tervek felhasználása a jelenlegi falusi utcaképnél szebb, esztétikusabb, anyagtakarékosabb házak fel­építéséhez nyújtana lehetőséget. E 140 típusterv alapján azonban eddig csak nagyon kevés épület valósult meg. Visszatérve a műszaki tervek­ben előírt anyagok beszerzésére, az idén januárban már 63 szá­zalékkal több anyag várta a vásárlókat a telepeken, mint egy évvel korábban. A kereskedők az idén jól becsülték fel a vár­ható keresletet, mert már febru­árban 35 százalékkal több fala­zóanyagot, 9 százalékkal több csempét. 25 százalékkal több padlóburkoló kőlapot, 14 száza­lékkal több parkettát vásároltak a magánépíttetők, mint az előző év hasonló időszakában. Szükség is van minderre, hiszen sem a magánerős építkezés, sem ezen belül a családiház-építés üteme, mennyisége nem csökken. B. M. Együttműködési szerződés alapján Kocogás és szalonnasütés A napokban együttműködési szerződést kötött a Volán 8-as számú Vállalat gyulai főnöksé­gének KISZ-szervezete a Gyu­lai 1-es számú Általános Isko­la 5. osztályos úttörőrajával. Megállapodtak a szerződő fe­lek, hogy egymás munkáját köl­csönösen segítik. Ez egyebek között abban valósul meg, hogy az úttörők egy vasárnap délelőtt a „Szép Gyuláért” mozgalom keretében segítenek a Volán-főnökség udvarának és környékének a szépítésében. Ennek viszonzásaként a KISZ- fiatalok végeznek társadalmi munkát az iskolában. Részt vesznek egymás gyűlésein, s kö­zös rendezvényeket szerveznek. A volánosok vendégül látják a pajtásokat a Gyula város mel­letti festői környezetben ' levő Szanazugban, ahol csónaktúrá­ra is sor kerül a szalonnasütés mellett. Júniusban pedig közö­sen vesznek részt egy soproni kiránduláson. Az „Edzett ifjúságért” moz­galomban kerül sor egy kocogó­napra, továbbá állandóan „sza­bad bejárásuk” lesz az úttörők­nek a KISZ-esek klubhelyiségé­be, ahol asztalitenisz- és sakk­versenyeket rendeznek. A Vo­lán-főnökség 'által szervezett ünnepségeken az úttörők is részt vesznek. A nemrégiben megalakított salak-motoros szak­osztály által rendezendő verse­nyekre is elviszik a pajtásokat ■— nem titkolt céllal —: hátha ők lesznek a Volán salakmoto­rosainak utódai. — Ormost — VöröskereszN aiapszervezet alakult a hűtőházban Á vezetőségválasztások tapasztalatai Békéscsabán Az elmúlt héten Békéscsabán I tizenegy Vöröskereszt-alapszer- vezet tartotta meg vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlését. A kötöttárugyárban nagy érdek­lődés mellett választották meg a helyi csúcsvezetőséget, mely a gyár két alapszervezetének munkáját irányítja már hosszú ideje és eredményesen. A párt alapszervezeti vezető­ségeinek konkrét segítő közre­működése is jelentősen segítette a vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlések eredményes előké­szítését, lebonyolítását, a tö­megszervezeti demokrácia érvé­nyesülését. Több alapszervezet­nél a taggyűlést megelőzően a pártszervezet vezetősége meg­hallgatta a Vöröskereszt-vezető­ség beszámolóját és munkater­vét. Az itt elhangzott észrevé­telek és javaslatok eredménye- j ként a IV. kongresszus óta el- j telt idő alatt végzett munkáról j szóló beszámolók és a munka- I tervek megalapozottabbak vol- I tak. A tagság a taggyűlésen el- j mondta véleményét az elhang- ! zott beszámolókról, az elvégzett munkáról és ésszerű javaslatai­val a munkatervet tartalmában gazdagította. A határozati ja­vaslatok fontos jellemzője, hogy a Vöröskereszt V. kong­resszusa tiszteletére az alap­szervezetek értékelhető fel­ajánlásokat tettek. Ezek főként a véradómozgalomra, az egész­ségügyi felvilágosításra és a tagszervezésre terjedtek ki. Békéscsabán a Hűtőipari Vál­lalatnál az egészségügyben meg­levő jelentős feladatok végrehaj- j tásának segítésére, a társadalmi 1 összefogás szervezésére Vöröske- reszt-alapszervezetet alakítottak. Az üzemegészségügyi mellett a dolgozó kollektíva egészséges életre nevelése, a családvédelem, a fiatalok családi életre való fel­készítésének, a térítésnélküli véradónapok megszervezésének sokrétű tennivalói várnak a megalakult Vöröskereszt-alap- szervezet vezetőségére. Az üzem­ben több éve igen eredményesen szervezik a véradónapokat. A többszörös véradóknak az alaku­ló taggyűlésen kitüntetéseket és jutalmakat adtak át. Hasonló­képpen jutalmazták a véradókat a konzervgyár vöröskeresztes ve­zetőség- és küldöttválasztó tag­gyűlésén, ahol részt vett és hoz­zászólásában elismeréssel szólt az alapszervezet munkájáról Gubis Ádám, a Magyar Vörös- kereszt Országos Központjának osztáLy vezető je is. Az V. kerüle­ti vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlésén az 5, 10, 15, 20, 25 éves vöröskeresztes munkát vég­ző aktívák részére jelvényeket adtak át. Kedves színfoltja volt a taggyűlésnek, a 11. számú ál­talános iskola úttörőcsapatának kultúrműsora, mellyel a taggyű­lést köszöntötték. Ezeken túlmenően sikeres ve­zetőség- és küldöttválasztó tag­gyűlést tartott a városi tanács, a 8-as számú Volán, a Lenin Ter­melőszövetkezet, a sütőipari vál­lalat, a MÁV-pályafenntartás, a Szőnyegszövő HSZ, a Hajtómű­vek és Festőberendezések Gyára és a MÁV északi járműjavító vállalat vöröskeresztes alapszer- vezetg. Fodor Sándor Hét végén nincs pihenés A foglalkozás hajnalban kez­dődött. Szombaton. Pedig a hét vége a szórakozásé, pihenésé. Vannak azonban, akik ehelyett egyenruhát húznak, fegyvert fognak. Ki az íróasztalt, eszter­gapadot, vakolókanalat, trak­tort hagyja ott két napra, hogy önként vállalt kötelességének tegyen eleget, itt is teljes em­berként. Igen, a munkásőrökről van szó, akik a jól megérde­melt pihenés, szórakozás he­lyett sokszor kemény, fárasztó kiképzésen vesznek részt. *** Egymás után gördülnek be a gépkocsik a környező községek­ből. alig hiányoznak néhányan, csak olyanok, akik halaszt­hatatlan munkahelyi, vagy csa­ládi elfoglaltság miatt nem tudnak eljönni. Lőtér. Élesen csattan a pisz­toly, kattog a géppisztoly rövid sorozata, kelepel a golyószóró és mély dörrenéssel robban a kézigránát. A kezek acélos szo­rítással markolják a fegyvert. Sűrűn hanyatlik le a céltábla, jelezve a találatokat. Éppen az eleki szakasz ké­szül. Ök egyebek mellett arról nevezetesek, hogy három házas­pár van közöttük. Rocskár Já­nos, Puju János és Lipták And­rás felesége is munkásőr. Puju Jánosné egyelőre még tányér­sapkával, az írnoki feladatokat látja el. A férjével évődik. — Ha nem leszel kiváló, hol­4 JgSSfer. 1977. ÁPRILIS 28. nap nem kapsz ebédet. — És ha neked nem sikerül? — Erre már nincs válasz. Az ellátóknál minden készen áll a reggelizéshez. Másnap, vasárnap sem köny- nyebb a feladat. A Kun Bélá­ról elnevezett gyulai városi-já­rási munkásőr-zászlóalj felada­tában objektumőrzés szerepel. «mm» Rocskár Jánosné figyelmesen céloz A gyulaiak a város szélén, a sarkadiak pedig a nagyközség­ben gyakorolják az előírt fel­adatokat. A híradósok több ki­lométernyi vezetéket építettek ki. Az őrhelyek között. Vasárnap delet harangoznak, amikor befejeződik a fárasztó gyakorlat. Az egységek bevo­nulnak a gyülekezőhelyre, hogy meghallgassák az értékelést, le­adják a fegyvereket, majd ha­zafelé indulnak. Otthon újra ci­vilekké válnak, és jut még né­hány óra*a hétfő reggeli mun­kakezdésig, labdarúgó-mérkő­zésre, a tv-nézésre, vagy egy­két pohár sörre. Megérdemlik. Munkában a rádiósuk B, O.

Next

/
Thumbnails
Contents