Békés Megyei Népújság, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-26 / 96. szám

EDD. 1977 Gyula felkészülten várja a vendégeket A gyulai Erkel Ferenc Gim- [ názium és Szakközépiskola fo­lyosóján ott láthatók a Békés . megyei Népújság cikkei, ame- ! lyek a rivális városok EDÜ-re J készülődéséről tudósítanak. A gimnázium tantestülete éppen a diáknapok tennivalóit beszéli meg. Pontosan, fegyelmezetten halad minden. Az EDÜ forga­tókönyve kész. Gyula felkészül­ten várja a vendégeket. — Az EDÜ-t .immár nyolca­dik alkalommal rendezi meg Gyula városa. Eddig minden ta­lálkozó hozott valami újat. így lesz-e ez az idén is? — Az idei diákünnepek új­donsága, hogy a mintegy két­ezer középiskolai diák először vesz részt a május 1-i felvonu­láson. A legötletesebben és leg- íegyelmezetíebben vonuló isko­lának a gyulai Városi Tanács vándorserleget ajánl fel. Szin­tén újdonság a játékos, szabad mozgásvetélkedő, amikor „spor­tol az EDÜ”. Az ötletes verseny­számok fellazítják majd az iz­mokat, ugyanakkor a vidám ve­télkedést összekötjük egy — a város megismerését szolgáló — gyalogtúrával is. A 'résztvevők létszámához viszonyítva a leg­nagyobb pontszámot elért isko­la kapja majd Gyula város Ta­nácsa másik vándorserlegét — mondja Kiss Anikó, az Erkel Gimnázium tanára, az EDÜ tit­kára, aki az 1963-as, első diák­ünnepek óta látja el ezt a fel­adatot. « — Megtörtént — meséli ne­vetve —, hogy az 1975-ös EDÜ megnyitója előtt csak pár perc­cel vettük észre, hogy a város kulcsa nincs sehol. Sohasem voltam jó futó, de akkor táltos­ként száguldottam végig a Kö­rös-parton, s a díszpárnára majdnem én hullottam a kulcs helyett. Most majd le sem ve­szem a szemem róla... — Lesz-e versenyzés minden meghirdetett kategóriában? — Idén kilenc kategóriában vetélkedik a népes versenyző­gárda. Az EDÜ-re csak azok juthattak el, akik a megyei dön­tőkön színvonalas szereplésük­kel jogot nyertek a részvételre. A bábjátékcsoportban például egyetlen induló sem érte el a továbbversenyzéshez szükséges szintet, így nem is lesz vetél­kedő. Az „Erkel-sakkemlékver­seny”-t viszont a versenykategó­riák közé soroltuk, s ezen két sakkcsapatunk is indul. ... És hogyan készülnek a gimnázium diákjai? A II C ta­nulói még nem vettek részt di­áknapokon, ezért érthető izga­lommal várják az eseményeket. Az iskolai KISZ-bizottság tag­jai különösen gondterheltek a megnövekedett felelősség miatt, hiszen a résztvevő megyék, vá­rosok egy-egy KlSZ-küldöttjé- vel együtt a város kulcsának át­vételével a vezetés gondját is átveszik. — Még a díjak odaítélésénél is szavazati jogunk lesz! —vág­ja ki büszkén Major Ernő. — Milyén versenyszámok ér­dekelnek leginkább benneteket? — A kórusvetélkedő — mond­ja Kolozsi Edit, a gimnázium énekkarának tagja. Bár a zenei gimnáziumokkal szemben nehéz dolgunk lesz, megpróbálunk eredményesen szerepelni. — A szólóhangszer- és nép­táncvetélkedőkön mindnyájan ott leszünk, mert mindkettőn indulnak a mieink. A néptánc- csoportunk titkos esélyes a győ­zelemre! — szól közbe valaki. Kiss Ferencet a barátkozás, ismerkedés lehetőségei izgatják. A gyerekeken látszik, hogy ta­nulás közben félszemmel már az EDÜ felé kacsintgatnak. Búcsú­zéban még megállunk egy kis j esélylatolgatásra a néptánccso- | port tagjával, a IV A-s Kotro- i czó Irénnel, ö is, mint a cső- j port többi tagja a Körös együt- I tesben táncol. ' — Hetente a háromszor há­romórás edzésből ,egyet-egyet a versenyprogram gyakorlására fordítunk. Eredeti erdélyi tán­cot, egy marosszéki forgatást mutatunk be. Különösen a ka­locsaiaktól tartunk, ők a legerő­sebb ellenfeleink. A ’75-ös EDÜ-n is velük megosztva let­tünk elsők. Idén mindent bele­adunk, mert mind a nyolcán utoljára vehetünk részt a fesz­tiválon. Eszperantisták Füzesgyarmaton — A vándorserlegeken kívül milyen egyéb elismerésben, dí­jazásban részesülnek még az EDÜ győztesei? — érdeklődünk Albel Andortól, a város K1SZ- titkáratól. — A múlt EDÜ-n már nem volt éremosztás. Idén sem lesz, mert a KISZ KB kulturális osz­tálya ezzel is a diákünnepek fesztiváljellegét szeretné kidom­borítani. Az iskolák össztelje­sítményét mégis értékelni akar­juk, és az egyéni eredményeket is. A KISZ KB három fesztivál- díját egyenként tízezer forintos pénzjutalom kíséretében azok a középfokú tanintézetek kapják, amelyek a legmagasabb össz- pontszámot érik el a versenyek során, az egyes kategóriák győz­tesei pedig EDÜ-díjat kapnak. Az értékes kerámiadíjakat me­gyénk ismert képzőművésze, Takács Győző készítette. Meg­győződésem. hogy azok a részt­vevők is. akik nem kapnak dí­jakat, szép élménnyel, tapasz­talattal, új barátságokkal gaz­dagabban térnek majd haza az Erkel-láng kihunyása után. S az EDÜ-nek ez az igazi célja. B. E. Az eszperantó segítségével közelebb jutunk más népekhez... A füzesgyarmati úttörők 20 I tgból álló eszperantó csoport- j ja a közelmúltban bensőséges műsort rendezett az eszperan­tó nyelv megteremtője, Za- ( menhof haláláhak 60. évfor- J dulója tiszteletére. A műsor- j ban „Ki mit tud az eszperan­tóról?” címmel vetélkedőt ren- ; deztek, majd verseket, köz- j mondásokat és magyar népda- I lókat adtak elő eszperantó! nyelfen. Az 5—6. osztályosok­ból álló csoportot Péntek Kál­mánná vezeti. Jó ered- 1 ményt értek el a gyerekek az eszperantó nyelv tanulásában. Leveleznek a Szovjetunióba, Ausztriába, Görögországba, Ju­goszláviába és még sok más országba’ Magyar _ Márta és Budai Eszter részt vesznek a gyulai nyári országos eszpe­rantó versenyen. Céljuk: az eszperantó tanulásával közelebb kerülni más népekhez, megis­merkedni azok életével, szoká­saival. dalaival és ezen az úton is erősíteni a népek barátságát. Békés megye az Ifjúkommunista című lapban A KISZ KB elméleti, politi­kai és módszertani folyóirata áprilisi számában elemző írást közöl Bárok Péter tollából a Békés megyei úttörő—KISZ testvérkapcsolatokról. Az „Ifjú­kommunisták az úttörőkért — úttörők az ifjúkommunistákért” címmel megjelent cikk a KISZ és úttörőközösségek testvérkap­csolatáról szól. Erre számos jó példa van megyénkben, mind tartalmasabbak, eredményeseb­bek az együttműködés különbö­ző formái, összegzésképpen töb­bek között a következőket álla­pítja meg a cikk írója: „A szük­ségszerűség felismerése, a hatá­rozatok — nemcsak betű sze­rinti — ismerete meghozza a várt eredményt. Egyre több he­lyütt használják a gyermek- és ifjúsági szövetségek együttmű­ködésének jelölésére a testvér- kapcsolat kifejezést. Ez minőségi változást, a szemlélet változását is jelenti. Végül érdemes néhány szót szólni a ma még viszonylag rit­ka KISZ-bizottsagi—úttörőel­nökségi közös tanácskozásról. A Békés megyeiek — mindkét szö­vetség vezetői — elégedetlen keltek fel a tárgyalóasztaltól: nyíltan, őszintén, egyenrangú partnerekként vitatkoztak, meg­győződésük szerint szolgálták a közös ügyet. Meg nem fogalma­zott kétségüket (ami a kibőví­tett ülések protokolláris jellegé­re, az alacsony hatékonyságra vonatkozott) a kellemes csaló­dás váltotta fel. Hasonlóan kel­lemes meglepetést kívánunk mindenkinek.”. Reflektorfényben a tánc: Országos A osztályú táncbajnokság Békéscsabán Első nap, standard táncok Egy kiragadott, szép pillanat az országos táncverseny forró han­gulatú, lendületes forgatagából, a Králik házaspár Fotó: Zsilák Pál — Miért szeretsz táncolni? — faggatom az országos társas­táncverseny egyik legnépsze­rűbb táncosnőjét, Pálinkó Luj­za szegedi kislányt. — Mert a tánc az életem. Nyolcéves ko­rom óta balettozom, negyedik éve versenyzem a társastánc­ban. A táncszeretetet megtanul­ni nem lehet, ezt kényszerítő erőnek érzi az ember. Harma­dikos gimnazista vagyok, a partnerem, öze Laci a Szegedi Vasipari Ktsz-ben dolgozik. A Békéscsabai Kötöttárugyár szakszervezeti titkára, dr, Aradszky Andrásné megnyitó szép szavai után Nyíri Lajos bácsi szólítja táncba a részve­vőket. A kigyulladó reflektorok estélyi ruhás közönségre vetik óriás fényerejüket. Zsúfolásig telt szombaton este a békéscsa- | bai ifjúsági és úttöroház. Kel- | lemes zene, harmonikus moz­gás, suhanó tánc élményét vár­ja ma este mindenki. Belibben- | nek a standardverseny párosai. Pillanatra átéljük a korcsolya­bajnokságok közönségének ámu­latát, szinte Vitray hangját hal­lom, amint tüllcsodákról, ragyo­gó flitterekről áradozik. Az el­ső élmény ez, a ruhák. Szín­pompás korall, smaragdzöld, ró­zsaszín, hófehér, vérforraló vö­rös ruhaköltemények feszülnek a karcsú derekakon. Fess férfi­ak libbentik a zene ritmusára hihetetlen könnyedséggel úszó, tippenő táncosnőiket. Bécsi ke­ringő, angolkeringő, tangó, vér­pezsdítő mozdulatok, slow-fox ritmusára toppanó kecses lábak, zenébe szédülés. Apró izzadt- ságcseppek a férfiak homlokán, csak ennyi a fáradtság. A töb­bi, magával ragadó szépség. A krónikás, ki nem szakértő, csupán ámulhat, hogy tudnak , ilyen szigorú tekintettel pontoz­ni Emmerich Wagher úr Ausztriából, Bán Hedvig, Köves Gizella, Kocsis György budapes­ti, Peczárszky Katalin szentesi táncpedagógusok? A sorrend eldőlt, szoros volt a küzdelem. Első Horváth Károly és Hor­váth Károlyné szombathelyi táncosok, második helyezést bé­késcsabai páros nyerte el: Krá­lik János és Králik Jánosné. Harmadikok a szegedi öze Lász­ló és Pálinkó Lujza lettek. Második nap, latin-amerikai táncok Tizenegy jókedvű, vidám pár mérte össze vasárnap délután a szinte mérhetetlent, a tehet­ségüket, a felkészültségüket. Is­mét szemkápráztató kosztümök a táncosokon, kurta szoknyács- ka a lányokon, testhez simuló fekete overall a férfiakon. Szé­dületes lendülettel fejezik ki kar-, láb-, csípő-, fej-, szem- villanásban a rumba forró lük­tetését. Cha-cha-cha, pasodoble, követik egymást a parketton. Mennyire jó ezt nézni! Vallják, akik táncolnak, hogy megváltoztatja, formálja egyé­niségüket ez a szép, harmoni­kus mozgás és a zene. Vala­hogy jobbá lesznek általa. Sze­gedi barátaim mégis panaszo­sak, úgy érzik, talán nem be­csülik az amatőrmozgalomnak ezt a műfaját annyira, mint Gyula városi Tanács V. B. városfejlesztési irodája FŐMÉRNÖKI ALLAS BETÖLTÉSÉRE pályázatot hirdet Pályázati feltétel: szerkezetépítő vagy építészmérnöki oklevél. A pályázatot írás­ban a városi tanács vb személyzeti vezetőjéhez kell benyújta­ni. Határidő: 1977. április 39. más testkultúra-fejlesztő sport­vagy tánctevékenységet. Talán a szó, hogy társastánc rossz hang­zású, kicsit Idegenkednek tőle a fiatalok. Amikor megismerik valódi tartalmát, mindenki szá­mára vonzó ez a művészet. Csak kitartás, erő nincs ám minden­kiben, pedig enélkül nem lesz szép a tánc! Ahogy a táncpeda­gógusok mondják, nem pár tán­col majd a színen, csak két tán­cos, összhang nélkül. Csodálatos volt e két nap a táncversenyen, melynek rende­zői a békéscsabai Városi Ta­nács, a Békéscsabai Kötöttáru- gyár, s a Megyei Művelődési Központ munkatársai igencsak kitettek magukért. Az utolsó nap dobogós versenyzői: Pálinkó Lujza és Őze László szegedi táncosok első helyezettek, a szombathelyiek. Horváth Károly és Károlyné másodikok, vala­mint Paál László és Hegyi Zsu­zsanna harmadikok nyertes bol­dogságát a közönség elismerő tapsvihara gazdagította. Szíve­sen látnánk az» amatőrmozga­lom más műfajainak is ilyen színvonalasan vetélkedő mező­nyét a Viharsarok fővárosában, Békéscsabán. Bede Zsöka R BÉKÉS M i) TfÍHJSM, 1977. Április 26.

Next

/
Thumbnails
Contents