Békés Megyei Népújság, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-20 / 91. szám

Község a megyehatáron

Sámsoni hétköznapok

Egykori KISZ-esek találkozója Gyulán

Á Békés-csanádi löszhát az Alföld egyik legjobb talajadottságú vidéke. Itt található, a megyehatár mentén a 3200 j lakosú Békéssámson.

A település nevét a XV. szá- I zad első felében kapta, amikor i a Hunyadi család birtokán.ík ezi a részét egy bizonyos Sámson nevű vitéznek adományozta.

Az itt élőknek több mint fél évezrede a föld adja a megélhetést. A mezőgazdaság szocialista átszervezése időszakában már nyolc közös gazdasága volt a községnek. A kisebb tsz-ek 1365-ben egyesültek, s ebből jött létre a mai Előre Tsz.

*

Hogyan és miből élnek ma a

békéssámsoniak? Erről beszélgettünk Laduver Józseffel, a 24 éves tanácselnökkel.

A község lakói közül mint- | egy 1600 a munkaképes. Békés- j sámson életét még ma is a mezőgazdaság határozza meg, kéz- j di a tanácselnök. — Igaz, az j Utóbbi tíz évben már iparunk j is van. Az Előre Tsz-ben dolgo- zik a foglalkoztatottak nagyobb j hányada, a HÓDIKÖT helyi telepén 165 lánynak és asszonynak teremtettünk munkaalkal- kalmat. Az eljárók száma nagy: Hódmezővásárhelyre, 200-an, Orosházára 70-en, a kardoskúti olajmezőre 70-en, s a környező községekbe 30-an ingáznak naponta. S ami jelentős községünkben : a háztáji árutermelés. Aig van olyan porta, ahol ne

hizlalnának sertést, ne lenne tehén. vagy baromfi. Csak néhány számadat: tavaly több mint 7000 hízott libát, 5500 vágósertést, több százezer apróbaromfit adtak a háztájik a fogyasztóknak. S mindezekkel együtt növekszik a háztájiban a tejtermelés — mondja nem kis büszkeséggel.

*

At Előre Tsz 4150 hektáron gazdálkodik. A 704 tsz-tag közül 400-an nyugdíjasok. A téesz a kedvező talajadottságok ellené- ■ re az egyesülést követően tíz J évig szinte „helyben járt”. Nem használták ki a szellemi, a gépi erőt. Három éve változás történt a közös gazdaság életében. A korábbi 18—20 féle növény . termesztését 8-ra csökkentették, így jobb lett a gépek kapacitása, s kedvezőbben alakult a vetésforgó.

Az aszályos idő ellenére — a fő növényekből — búzából 13,5 mázsával, kukoricából 21,5 mázsával, cukorrépából 107 mázsával nagyobb termést takarítottak be hektáronként, mint három évvel korábban. És még ami figyelemre méltó: borsóból 33 mázsás, napraforgóból. 22,7 mázsás terméssel fizetett a föld. Mindezekkel együtt az átlagkeresetek is növekedtek: 1973-ban egy tízórás munkanapra 65 fo- | rint 70 fillért fizettek, tavaly | már 130 forint jutott.

— Fokozatosan fejlesztettünk mindent — magyarázza Farkas 1

Miklós főagronómus. — Először a növénytermesztést korszerűsítettük, gépesítettük, s ma már mintegy 15 millió forint értékű a gépparkunk. Napjainkban a növénytermesztésben 90-en, az állattenyésztésben 110-en dolgoznak. a többieket a segédüzemágakban foglalkoztatjuk. Az idén, s az elkövetkező két évben az állattenyésztést fejlesztjük. Juhászatunkat a tervidőszak végére háromszorosára bővítjük, tehenészetünkben a technológia korszerűsítésével a hozamok növelését tűztük célul. Tavaly a magyartarka állomány egyedenként 2860 liter tejet adott, az idén a jobb takarmányozással és a hatékonyabb tenyésztőmunkával 3200 literes hozamokat várunk.

1976-ban 247 ezer pecsenyecsirkét. gyöngyöst és pulykát értékesítettünk, ebből 47 ezret közvetlen exportra szállítottunk. Harmincmillió forintos költség-' gél bővítjük a baromfitelepei, 1980-ban már egymillió aprójószágot szeretnénk értékesíteni.

És még valami: a közös gazdaság az elmúlt évben 12 millió forintot forgalmazott a háztáji állatok felvásárlásával. Hogyan? Erről beszéljenek a kistermelők.

*

Szecskó Andrást, a szövetkezet tehenészét otthon, ásás közben találtuk. Csinos, több szobás házban lakik. Az ólakban malacok, süldők, hízók, kocák, a kamrában daráló zúg, s etetővedrek sorakoznak. Az egyik megzördül, s visítással rohannak az állatok a vályúhoz.

— Az idén is szeretnék leadni 45—50 hízót — mondja a középkorú, szikár férfi. — Jószágok mellett nőttem fel, nélkülük már nehezen tudnám elképzelni az életemet.

— Segítség?

— A két fiam nincs itthon, a feleségem a HÓDIKÖT telepén dolgozik, neki munka mellett elég a háztartás. Nem asszonynak való ez.

Néhány portával odébb lakik P. Nagy György nyugdíjas. Az udvaron 210 liba sütkérezik a szélvédett helyeken, a fekete puli árgus szemmel figyeli „seregét”.

— Ez segít évek óta terelni — mutat a 73 éves ember a hűséges négylábúra, s közben sorolja, mennyi gonddal-bajjal jár a libatenyésztés. — Az igazi hasznot a négyszeri tépés adja.

— Miben segíti a kistermelőket a szövetkezet?

— Beszerzik a szemes és szálas takarmányt, különféle tápot, a felvásárolt sertések után a nagyüzemi árat felezi, zöldtakarmányt juttat. Minden fejőstehénre a legelőn kívül kaszálót adnak, kívánság szerint géppel levágják, bebálázzák, hazaszállítják. Amennyiben igényeljük, a tsz beszerzi a tenyészállatokat — folytatja Szecskó András. — A napokban hoznak nekem is két vemhes kocát.

*

Mindent összegezve, nagyon jelentősek a községben a kisgazdaságok. Ezt bizonyítja az is, hogy évről évre több vágósertést — tavaly 5500-at, az idén már közel 7000-et — értékesítenek, az elmúlt évben a felvásárolt 1,2 millió liter tejnek csaknem a felét a kisgazdaságok adták.

Miből élnek ma a békéssámsoniak? A földből, nagyüzemi mezőgazdaságból, a háztájiból, s a meghonosodó iparból.

Szekeres András

4 BÉKÉS MCCWSr.r

1977. ÁPRILIS 3«.

A Mezőberényi Műszaki Vasipari Szövetkezet

felvételre keres

szerszámkészítő, szerkezetlakatos, hegesztő, vasipari festő és lakatos szakmunkásokat, betanított férfidolgozókat, segédmunkásokat lakatos munkakörbe, női dolgozókat fémtömegcikk-, játékkészítő munkára.

Bérezés: az Országos Szakmai Bértáblázat szerint. Jelentkezni lehet: a szövetkezet központi telephelyén, Mezőberény, Gyomai u. 26.

Zöld utat a Startnak!

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata a tömegsport fejlesztésének ügyében az illetékes szerveket sok fontos intézkedés meghozatalára sarkallta. Az elmúlt években e határozat szellemében jelentős előrelépés is történt a tömegsport fejlesztésére. Ennek egyik előfeltételeként három üzemet (egy állami vállalatot és

két szövetkezetét) jelöltek- ki országosan, melyek fő profilként a tömegsportcikkek gyártását tűzték célul. E gazdasági egységek egyike a Békési Start Ipari Szövetkezet.

Hogy a Start vezetői és dolgozói mindent megtesznek, ami erejükből telik, arra bizonyíték a szövetkezet dinamikus fejlődése. Az elmúlt esztendőben 60 milliós tervüket 5 millióval szárnyalták túl és 1977-re 85 milliós tervteljesítést tűztek maguk elé. Jelentős — 1980-ig 30 milliós — beruházásuk tekintélyes része is többek között a tömegsportcikkek gyártásának fejlesztését szolgálja.

Több mint 60 féle sportcikket készítenek a különféle labdajátékoktól az atlétikai kellékekig és számós erőnléti szer gyártásáig. Újabban a KISZ Békés megyei bizottsága kezdeményezésére bekapcsolódtak az „Edzett ifjúságért” mozgalom célkitűzéseinek megvalósításába olyan módon, hogy Békés megyében kedvezményes vásárlást biztosítanak a sporteszközökre. Dicséretes törekvés.

Annál inkább az, mert nemrégiben éppen egy megyei tanácskozáson hangzott el. hogy sportszereiknek az ára túlságosan magas.

Szó ami szó, ez így van. De miért magas? Mert az anyag- ellátásuk enyhén szólva rossz, egyáltalán nem mondható megnyugtatónak. A sportszerek készítéséhez anyagot biztosító FERROGLOBUS nagy késésekkel küldi, vagy egyáltalán nem küldi, hanem visszadobja anyagmegrendeléseiket. A sportcikkekre pedig szükség van. A folyamatos termelést nagy nehézségek árán csak úgy tudják biztosítani, hogy anyagbeszerzőik az országot járva különböző tételekben a boltokból kiskereskedői áron vásárolják fel a szükséges alapanyagot. Ebből lesz aztán a termelői ár, majd erre jön rá a nagykereskedelmi haszon és a kiskereskedelmi százalék, amíg a sportcikk eljut a használóihoz. Sok tehát az áttétel, ami valójában magassá teszi a Startnál készült tömegsportcikkek árát.

Ezen változtatni pedig csak abban az esetben lehetne, ha a FERROGLOBUS zöld utat biztosítana a sportcikkeket gyártó kiemelt állami vállalat és a szövetkezetek alapanyag-ellátása előtti Ez következne egyébként a párthatározat helyes értelmezéséből, mely úgy véljük, nemcsak a gyártókra, hanem a gyártást biztosító szervekre is vonatkozik.

— v. d. —

Szabados Kristóf régi fényképeket mutat Takács Zoltánnak és Horváth Istvánnak

Az elmúlt hetekben két különböző meghívót kézbesített a posta az ország majd minden részébe, mindkettőt egy eseményre. Az egyik tréfás mosolyt fakasztó szövegű, a másik már inkább hivatalosabb hangú.

„A KISZ Gyula városi bizottsága a Kommunista Ifjúsági Szövetség 20 évvel ezelőtti zászlóbontásra emlékezve baráti találkozóra hívja meg gyulai kezdeményezőit, valamint azokat, akik legtöbbet tettek az ifjúsági mozgalomért.”

Több mint félszáz meghívót küldtek el a gyulai rendezők, akik reményt vesztve nézték az elmúlt hét szombatján tomboló ítéletidőt, az orkánszerű szelet és zuhogó esőt.

— Ebben az időben kevesen fognak eljönni — mojidja nekikeseredve Albel Andor, a KISZ gyulai városi bizottságának titkára, és a másik házigazda, Vo- lent Zoltán, a Jókai Kultúrház igazgatója. Pedig mindent elkövettek a siker érdekében. Aztán ahogy telt-múlt az idő, egyre inkább oldódott a pesszimista hangulat, mert ha bőrig ázva is, de egymás után érkeztek a meghívottak az Erkel Művelődési Központ emeleti előterébe. Szívélyesen fogadott egy-egy rég nem látott arcot.

— Nézd a Sanyit, hogy megváltozott !

— Te sem lettél sokkal fiatalabb, replikázott vissza Sanyi — vagy mondjuk inkább úgy, hogy Sándor. Egyre többen állták körül az erre az alkalomra ösz- szegvűjtött dokumentumokat, fényképeket, régi újságkivágásokat. Aztán, mint féltett kincset szedték elő a saját fényképeket, amelyek ma már történelminek mondható pillanatokat, mozzanatokat örökítettek meg. Kézről kézre jártak az elsárgult képek, kis beszélgető csoportok alakultak. „Emlékszel?” — kérdezték sűrűn a fényképek láttán. A zászlóbontás idején még nagyon fiatalok voltak a résztvevők, azóta azonban eltelt két évtized.

Aztán megszűnt a zsibongás, egyenruhába öltözött úttörők vonultak be régi mozgalmi dalokat énekelve, amelyet ütemes tapssal fogadtak a valamikori KISZ-esek. Az irodalmi műsor után Albel Andor emlékezett vissza a nagyszerű időkre, a történelmet formáló eseményekre. Elkészült a már ilyenkor szokásos csoportkép is, a jövő dokumentációja erről a találkozóról. Üjabb 20 év múlva bizonyára ezek a képek is ugyanolyan értékesek lesznek, mint a 20 évvel ezelőtt készültek. Meghittebb lett a hangulat, fehér asztal mellett folytatódott a beszélgetés, amely késő estig tartott. Fényképek és címek cseréltek gazdát, majd a rendezők tarisznyát adtak a baráti találkozó emlékére mindenkinek, és azzal búcsúztak, hogy újabb 20 év múlva ugyanilyen jó hangulatban, egészségben találkozzanak, mint most.

Béla Ottó

Miről ír a Fáklya?

A Fáklya május elsején megjelenő 9. száma színes fotóval illusztrált cikkben Szergej Na- rovesatov író publicisztikájával köszönti a munka ünnepét. A Nagy Októberi Szocialista For- j radalom 60. évfordulója tiszteletére indított sorozat a népi demokratikus államok létrejöttének történelmi körülményeivel, a gazdasági és politikai közösség kérdéseinek elemzésével foglalkozik.

Színes fénykép összeállítás és elemző írás ismertet meg a Moldáviai SZSZK Állami Népitánc Együttesével, a Zsokkal, amelynek műsorán folklorisztikai hűséggel előadott moldáviai, román, bolgár, magyar és cigány táncok szerepelnek.

A Szovjet—Magyar Baráti i Társaság vezető munkatársait)

bemutató sorozat közli A. Ro- menszkijnek, az SZMBT elnökségi tagjának írását, aki a Debrecen körüli felszabadító harcok idején történt érdekes esetekre emlékezik.

Egy országossá vált mozgalomról, az Ültessen mindenki egy kis fát! akció nagyszerű eredményeiről és a gyerekeket nevelő hatásáról szóló fényképes riport mellett a Rembrandt születése 370. évfordulójára kibocsátott festmény-reprodukció bélyegsort mutatja be, ezenkívül orosz nyelvleckét, filmismertetőt, Fáklya-fotót, a minitv-fő- dijat ígérő keresztrejtvény záró fordulóját és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza műsorát közli a lap.