Békés Megyei Népújság, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-17 / 89. szám

Párzsa János N Két fűzfa I/’ •• • | rr Könyvjelző Magyar nőírók — lengyelekről aztán hogy ezzel a tudattal- érzékenyseggel hogyan él a hetvenes évtized fordulóján — erről szól ez az izgalmas, ingerlő, megnyerő tízíves könyvecske. S úgy „mellé­kesen” lírai helyzetképet kap az érdeklődő olvasó. Miron Bialoszewski „szín­házától” a mai lengyel fia­talok életérzéséig, a lengyel filmdramaturgiától a mina­pi varsói reggelekig, az már természetes egy ilyen eredendően lírai napló ese­tében. Mindenesetre meg­győzőbbet. élettelibbet nyer, mint egy komolyan módsze­res, skatulyás, úgymond te­kintélyes értekezés száz meg száz oldalaitól. Varga Imre E züsthajú, bűbájos tün­dér-anyóka az én Ka­tica néném. Alig in­nen a nyolcvanadik éven, s szerinte a ha­lálhoz már nagyon is közel, még mindig jóságos varázslóként sürög-forog a vér szerinti rokonok, meg a sógorok, komák egyre gyara­podó sokaságában. Gyámoll tálán szerelmeseket boronái össze, civakodó feleségeket beleit, deres halántékú szok- nyabolondokat pi forgat vissza a helyes útra. Egyedül saját férjét, Fe­renc sógoromat nem tudja megjavítani, „hogy a tűz lángja vetné fel a pokolra- való korhelyt”! Pedig nem­csak hogy regulázza rend­szeresen, hanem esténként mindig elmorzsolgát egy- egy rózsafüzért a vén lator lelki üdvösségéért. Vízke­resztkor literes, zöld boros­üveggel viszi haza a szen­telt vizet. így az sohasem fogyhat ki a falon függő, an­gyalos tartóból. Lefekvés előtt egyszer sem mulasztja el, hogy kereszt alakban meghintse vele a szobát. Ilyenkor bőven jut az üd­vösség vizéből az öreg eret­nekre is, de Ferenc sógo­rom addigra már többnyire a szesztestvérek álmát alusz- sza. Márpedig Katica néném tapasztalatai szerint ilven állapotban a szenteltvíz sem tudia iaazán kifejteni áldásos hatását. Az ellentétek ilyenkor, ősz táján szoktak teljesen „antagonisztikussá” válni. Katica néném szerint ugyan­is a barack, szilva és más ágyéb avégett van a vilá­gon. hogv a cukorral ele­gyítve lekvárrá fortyogjon az üstben. Ferenc sógor ugyanakkor csak pálinkává átlényegítve becsül bármi­féle gvümölcsöt. El is hord­ja suttyomban Dávid szom­széd présházába, ahol aztán ki is főzi hasonszőrű cim­A hűség pere Moldvay Győző „Perben" című kötetéről „Messze földeket járt, örö­kös nyugtalanságban élő em­ber beszél a versekben, mél­tósággal ’ ráncolt homlokán, barna bánattal szarain ...” — írja Czine Mihály Mold- vay Győző kötetének „fül­szövegében”. Ka ezt a.pon­tos gondolatsort kiegészítem a közös beszélgetések emlé­keivel, a versek lendületé­vel, megjelenik előttem őszülő-gyérülő hajú kamasz­ként, tétován s magabizto­san egyszerre. Groteszk ha­sonlattal élve nyíltszívű bo- xoló, ki naponta kötelesség- szerüen belép a kötetek kö­zé szabálytalankodó, dula­kodj ellenfelekkel mérkőz­ni. Költő — nem isrperi a „kettős fedezék” fogalmát. Pontos ütései nemcsak a ringben, a „nézőtéren” is ülnek. Harminchét vers. Csak­nem egyharmada. személyes üzenetként. vallomásként szól az etikai tartásban, kö­tődésben rokonarcú alkotó­társaknak, példaképeknek (Váci Mihály emlékének, Kohán. a festő. Elment Sin- ka, Schweitzer. Péter bá- • esi, Gulyás Pál Debrecen­ben stb.) Fegyelmezett, meg­őrző indulattal szól az esz­ményképek szerepe körül föl-föllobbanó vitához:,,Pél­dáinkat pazarlón áruljuk, / temetetten. szikár testükön ' keselyük ülhetnek, anélkül, hogy bárki reájuk emelné , bóráival, kísértve istent és a pénzügyőröket. Törvény- szegő inahinációik sikerét világraszóló danázással szokták a békésen szender­gő falu tudomására hozni. Pajzán dalocskáik nemcsak a közcsendet, hanem a köz­szemérmet is háborítják, Katica néném lelkivilágáról nem is beszélve. Az idei. szokatlanul gaz­dag gyümölcstermésre azon­ban hiába spekulált Ferenc sógor. Nagvralátó tervei hiú ábrándoknak bizonyultak. Mire ugyanis bevégezte lá­— Van ám itthon eg? üveg - pálinkánk is, Mar- csánk. Finom kisüsti. Úgy dugtam el ennek a ezeszka- zánnak az orra elől. Iszol belőle? — Hát nem is tudom. Ka­ticánk. Talán egy kis po­hárkával nem ártana meg. Legfeljebb ledőlök utána c-gy kicsit. Rövid matatás után elő­került ,a kamrából a bűn­jelként lefoglalt üveg. Kati­ca néném előhozott egy de- cis borospoharat (tudod, Kulcsár János: KISÜSTI togatását a győri „onokák- nál”, akikhez mellesleg Ka­tica néném hívatta meg ar- mányos módon, szóval mire hazaért, a sok szép gyümölcs bizony dunsztosüvegekből vigyorgott kárörvendően a szeme közé. Alig sikerült a fák alól annyi hullottál ösz- szetakaritania. hogy nagy- nehezen kifőtt belőle egy gyenge literre való. Hitve­se azonban erfe is lecsapott még az első éjszakán, és el­dugta a szép zöld üveget a régi sublót mögé, miközben élete párja édesdeden szunnyadt a sikeres tör­vényszegés után. Reklamál-( ni nem mert ugyan Ferenc bátyám másnap reggel, de ádáz bosszút esküdött. Múlt vasárnap aztán elérkezett a pillanat, melyben elégtételt vehetett magának a szörnyű igazságtalanságért, méghoz­zá nem is akárhogyan. Marcsa néném ugyanis, aki jó hatvan esztendővel ezelőtt ment Pestre cseléd­nek, és ottmaradt feleség­nek is. haealátogatott szo­kásos őszi szemleútjára. Fe­renc meg ő sohasem szível­hették egymást, sőt a sza­badszájú sógor olyasmiket sem átallott mondani, hogy a Marcsa néném „szentéle­tű vasfazék, csak a füle kor­mos'*. Valóban tartozunk az igazságnak annyival, hogy a pesti rokon maga sem vetette meg a ióféle itókát. de ennek ellenére szívvel-lélekkel segített nén­iének a családi békebontás­ban. Érthető hát. hogy Fe­renc sógorom most is alig várta a feszült hangulatú ebéd végét. Még szokott pi­padohányát sem szívta el az asztal mellett, mikor beje­lentette: — Átballagok Dávid szomszédhoz, beszédem van vele. A felesége meg úgyis megkért a múltkor, hogy vi­gyek nekik egy kis szentelt vizet, mert az övéké kifo­gyott és a templomba men­ni röstellenek érte Öntsél már egv kisebb üvegbe, ne­künk úgyis kitart újig! Katica néném pvanakndva hallotta a szokatlan előter­jesztést. de nem találhatván benne semmi kivetni valót, előhozta a sublótról a be­cses, zöld üveget. — Vigye csak mindenes­től, vén pogány, legalább egyszer életében szent dol­got is érintsen. Adjon be­lőle amennyit kérnek. De aztán visszahozza a többit! Ferenc sógor szokatlan fürgeséggel indult neki a jóra vivő útnak. Katica né­ném pedig közelebb hajolt egyetlen édes húgához. Marcsánk, én nem ihatom á vérnyomásom miatt), tele- töltötte, és húga elé tolta. — No, isten éltessen! Marcsa néném kedvtelve nézett keresztül az üveg­tisztaságú folyadékon, majd hirtelen torkába zuhintotta a pohár egész tartalmát. Egy pillanat múlva nagyon savanyú képet vágott. — Talán nem ízlik. Mar­csánk? — horgadt. fel a jo­gos mé'tatlankodás Katica néném oen. — Én nem is tudom, Ka­ticánk, de mintha olyan állóit vízíze lett volna neki — szepegle a vendég. Katica néném rosszat sejt­ve beleszagolt az ü'vgbe, egy cseppet a nyelve hegyé­re is vett a tartalmából, majd döbbent arcki felezés­sel meredt maga elé Végül, úgy látszik világosság gvúlt az agyaban. — Kicserélte a két üve­get ez a. gyalázatos. És, én, vén bolond, saját magam adtam a kezébe a pálinkát! De mi lesz most velünk? Vétkeztünk mind a ketten. Te megittad a szentelt vi­zet, én meg voltam a bűnre vezető alkalom! Beszélnünk kell a főtisztelendő úrral, hogy oldozzon fel bennün­ket. Egyikünk sem tudja, holnap mire virrad ... Ebéd utáni szunvókálás- úól verték fel a papot. A sokat megért, öreg plébános nagy nehezen erőt vett bosz- szúságán, és végül már nagy nyájassággal kérdezte: — Mondjátok csak, ked­velt híveim, okozott valami bajt a szentelt víz? Ügy gondolom hányást vagy más effélét? — Nem. nem, mit tetszik gondolni főtisztelendő úr — rebegték az én nénéirn. — Akkor menjenek haza békével, fel vagytok olöoz- va. Mindörökké ámen. És szép komótosan visz- szafeküdt a dolgozószoba kifényesedett, dohányszagú heverőjére. Csillapuló lélekkel tipe­gett hazafelé a két anyóka. Csak Katica néném feje rándult meg néha idegesen, mikor Dávid szomszédék présháza felől libbent a lan- gvos. koraőszi szél, dalfosz­lányokat hozván szárnyain, hogy azt mondja: .........Tisza p artján elaludtam ... ” Ilyenkor jobbkezének uijal is összeszorultak, mintha a sodrófát markolná... a tisztesség villamlo fegyve­rét." (Schweitzer) Szerelmi költészete sem idilli. A páros harc, a közös sorsvállalás felelőssége, az „egymásért s egymás ellen" kétségei, bizonyosságai te­szik igazzá, emberivé. (Azok a hajnalok. Fohász, Hallga­tásod súlya. Jár a malom) Sajnos e témakörben talál­ható néhány — főleg befeje­zésében — döcögős megol­dás. (Békétlenul, Katonaem­lék) A kötet derékhadát a „mindenkori szegények”, a földhözragadtak örökségét vállaló versek adják. Ez az éltető közege költészetének — bírál, perel, elsirat, me­ditál — mindenképpen az- otthonosság, a hazatalálás pillanatait érezzük a sorok­ból. A népköltészethez kö­zelítő, balladás hangvétel is ezt szolgálja: „Cseléd voltál, csak részt kaptál. vgarol- tál úrnál, papnál, ! volt kis könnyed, sok bánatod, bú­nál többet alázatod.” (örgg- béres fejfájára) Az elköte­lezettség hangján idézi a múltat és jelent (Nehéz tü­relem. Telepesek, Perben, Jégverés után) Moldvay Győző az Alföld ■szülöttje. Evek óta Heves mesvében él. újságíró. Köz- életisége nem „szakmai ár­talom” — hűség. Ö maga így vall erről „Tn memó­riám Galyasi Miklós” című versében: „ ... Intő seb, ősi jelheszed, s megtanultuk immár a leckét■ törpékkel perelni áldozat, de bocsánatos kötelesség.” Csohány Kálmán illuszt- küllemében egyaránt figye- rációi méltóképpen i llesz- lemre méltó kötet egészéhez, kednek a tartalmában és Varga Zoltán borhoz tartozó állam — ál­lami szervezet képviselői po­litikai és katonai együttmű­ködésének történetét. Godó Ágnes külön fejezetet szen­telt a varsói felkelés idején kialakult magyar katonai magatartásnak, részletesen elemezve a II. honvéd tar­talékhadtest hadosztályai­nak ténykedését, az ezekre való német reagálá­sokat. A befejező szakasz « forradalmi, munkásmozga­lom irányította parti zánegy- ségekkel kapcsolatba kerüli magyarok tevékenységét is­mertette. Figyelmet érdem­lő a könyv ama fejezete, amelyben tisztázza Kilián György utolsó napjainak történetét. Részleteiben nyilván nálunk is, a lengye­leknél is vitatják majd Go­dó Ágnes tételeit: a hatal­mas munkát igénylő, nem­zeti önbecsülésünket meg­erősítő tényeket feltáró ku­tató. rendszerező, széles ol­vasótábort érdeklő módon bemutató író munkája azon­ban ma is. holnap is. mind­két népnél is megbecsült kézikönyv lesz. KERÉNYI GRACIA maga gondozta kötetkében (TO­POGRÁFIA) jelentette meg az 1968—74. közt írt verseit, napló jegyzeteit, „háromílek- kes” lírai remekléseit, iz­galmas interjúit. Külsőre e — lapokban, folyóiratokban már megjelent — műhely­forgácsok egy nyugtalan és nem mindennapos asszony- lélek lírai szikrázásai, á legegyszerűbb hétköznapi gondtól egészen addig, hogy 1965-ben Andrzejewskivei a mai széppróza és a film al­kotói módszertanáról folytat emelkedett beszélgetést. El­ső pillanatra talán olyan „vegyes", olyan „mindenes” dossziénak tűnik a könyv, csak később sejlik fel en­nek a hat esztendőnek ilven krokilapokon való megörö­kítése mögött egy, a görög­ségtudományban felnőtt egyetemi professzori leány egyénisége: történelmi rna- gánsorsa és lelkisége áll össze egységes képpé. Aho­gyan ez a professzorlány — maga is bölcsész a háború alatt — 1944-ben Oswiecim- Auschwitzba kerül, és on­nantól fogva hogyan válik a lengyel kultúra olyan együttlélegzőiévé. mint ap­ja mellett (Kerénvi Károly mellett!) volt a görögnek, 1GNÁCZ RÓZSA rendkí­vül olvastató, az elemző széppróza minden elvezetes fortélyát felhasználó, több jelentős tartalmú történelmi regényt írt NÉVBEN ÉL CSAK címmel az lí!30-as varsói felkelés magyar föld­re menekült hőseinek itteni fogadtatásáról, elrejtéséről,, a nem akkor kezdődő és i nem akkor befejeződő jó­szomszédi kapcsolatok bo­nyolult (és társadalomtörté- netileg is hitelesen bemuta­tott) alakulásáról. Sáros me­gyébe menekedik egy főúri zászlós, bizonyos Ignacy Martin Ostrowsky,. s a veg- zálások elől Erdélybe me­nekíti a búvóhelyet adó ^al­ler család, az ottani Haller rokonokhoz, ott aztán lete­lepszik a lengyel ifjú, és — családot alapít. Az író a csa­ládfakutatás romantikáján túl találó, elevenen élő tab­lót festett a felvidéki ma­gyar főúri, nemesi világ életéről, a lengyel uralkodó osztállyal való szoros és mindennapos kapcsolataik­ról; mindezen kívül és fő­ként egy emberségében im­ponáló, mesterien elemzett, megkritizált és írószívvel megbecsült asszonyemberről alkotott nagyszerű portrét, Bánóné Eufrozináról. A Mó. ra nagy példány számban je­lentette meg Ignácz Rózsa regényét, szerfelett, jól tette' és bízvást reméljük: a tor- t é ne lem ben verzátus felnőt­tek is — sót inkább talán ók! __olvasmányukká avat­j ák az egyik legjobb élő ma­gvar prózaíró mesterművét. GODÓ ÁGNES történész kandidátus, katonai rendfo­kozata szerint alezredes, a mn<v megjelent MAGYAR I.ENGVF.L KAPCSOLATOK A MÁSODIK VILÁGHÁ­BORÚBAN című íanul- mánvkötetével mint író is figvelerpco méltót alkotott. Műve történelmi tanul - mánv; a magvar és lenével áUam. nemzet, néo. ellenál­lás és munkásmozgalom szerfelett bonvol’ű* és „rejt­jelezett” viszonyulását, kap­csolatait tekintette át Ha­talmas forrásismeret szem“. ]ves után tárás ellenőrzés és jj-n\rc‘+l<07;t6tAc’ ő'7^Q TTIG*5 37, Í70'nlrriP5 f nr*t0nPlrP' fpiTl ú lazacát. A le^'^l pl Ion állóéi inn7öp1om fnbb- cjíVi] fo1vaTv>fltón!:'v után lapmiitpt+q Pl k**t polgaH — és két harcoló t.a-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents