Békés Megyei Népújság, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-16 / 88. szám
(Gál Edit felv.) Rét óra Benedek Istvánnal Szabálytalan író-olvasó találkozó volt a napokban Orosházán, amely egy kicsit Bónus István orosházi költőnek köszönhető, mert az ő biztatására látogatott el ide Benedek István feleségével, Krisztina asszonnyal. Szabálytalan találkozó volt, mert a szokásos életmű bemutatása, a pályaszakaszok taglalása, íróvá válása indító okainak kutatása állt az est középpontjában, hanem élvezettel hallgattuk a hangos gondolkodás nagyszerűségét, amely néha szabadon csa- pongott, de egyben mindig otthonos maradt, történetesen abban, hogy Benedek István önmagát mutatta meg, az alkotás lázát, indítékait, dühöcsségének és örömének forrásait fedte fel a közönség előtt. Ha népszerű embert hallgat az ember, akkor mindig megvan annak a csábításnak a lehetősége, hogy az öt körülvevő „mítosz” a legjobb értelemben is a hatalmába keríti. így voltunk ezen az estén, amikor Benedek István hangjában, atmoszférateremtő előadásában éreztük egy kicsit Kisbacon levegőjét, éreztük Benedek Elek apó üzenetét, éreztük az apa, Benedek Marcell szellemének sziporkázását, éreztük a francia műveltség bűvkörét, éreztük anyanyelvűnk tisztaságát beszédében óvó tudós írót És ez a bűvös mágneses tér megragadott valamennyiünket. Megragadott még akkor is, amikor úgy éreztük, hogy néha vitatkoznunk kell, de mélyen igazat adtunk akkor, amikor a megismerésre sarkallt mindenkit személyes példaintelmével. Ha vitatkoznunk is kellene néha Benedek Istvánnal, attól csak mi lennék okosabbak, mert csodálnunk kellett (és mily örömmel csodáltuk) a szellem sziporkázását, a gondolkodás embert megifjító voltát. Tanul a% osztály.. • A Békéscsabai Konzervgyár I nagy oktatótermében a szakmunkások szakközépiskolájának tizennyolc utolsó éves tanulója l figyeli a tizenkilencediket: a táblánál dolgozó Kővári Mihályt. A kihelyezett tagozatnak matematikaórája van. Ismételnek. A különböző egyenletrendszerekkel, a Pythagorasz- tétellel és a szögfüggvényekkel foglalkoznak ma. Kővári után Szilágyi György megy ki, de a többieket is biztatja a tanár és nem hiába. Jelentkeznek. Halad a munka, nagy a figyelem. Egy hónap van már csak hátra az osztályvizsgákig és kettő az érettségiig. Minden perc drága. A szünetet konzultáció követi. Ugyancsak matematikából. Majd a kemény két óra után hosz- szabb beszélgetéssel lazítanak. Irodalom — vitával Kökényeei Tibor osztályfőnök magyarórája Sztankó László kis beszámolójával kezdődik, Örkény Macska j á téka ról. De előbb a tanár két értékelőt kér fel. Csányi Jánosné és Mikló- sik György jelentkezik. Hetek óta folyik már ez a fajta felkészülés: figyelnek, bírálnak, megbeszélnek, összegeznek. Mindenki jól jár — az éppen soros előadó és a többiek is —, mert sok olyat tanulnak ebből, aminek majd hasznát veszik az érettségin. Örkény István életrajzi adatai, főbb müvei és jellemzése után a kisregény ismertetése jön. Tömör,, világos fogalmazásban. Igaz, leírta előre otthon [ Sztankó György és most felolvassa. így könnyebb negyvenhat éves fejjel. Szépen gördülnek a mondatok és megtudjuk, hogy a főhős,, Orbánné, idős asszony, s életét utolsó szerelme. Viktor teszi színessé, de — és ezt kihangsúlyozza az előadó — nem értékessé. A hiszékeny I nő mindenkit jónak tart, s csak akkor veszi észre, hogy új barátnője becsapja, amikor megfosztja szerelmétől. Nevetséges, de halálosan komoly is az egész. Tragikus és komikus, állapítja meg végül a felelő és még hozzá teszi: irónia van benne jó adag. Csányiné hiányolja Orbánné kispolgári magatartásának részletes bemutatását, Miklósik pedig azt mondja, hogy ő inkább a műfaj ismertetésével kezdte volna az előadás felépítését. A vitába többen bekapcsolódnak a mű és az író alapos ismeretében, összehasonlítást tesznek a regénybeli két testvér — Orbánné és a külföldön élő Giza — élete között, a rosszabb köriilményű, de érdekesebb sorsú hazai nővér javára. A tanári összefoglaló többek között jónak tartja, hogy Sztan- kó az író bemutatásával kezdte és kitért annak Európa- szeite elismert színpadi sikereire. Ezzel a drámai műfaj tárgyalásához vezette az osztályt. Tragédia, vígjáték, színmű — röpködtek a szavak, példák kíséretében. Az újabb szünet utáni t.brté- nelemóran még többen felelnek, kérdeznek, vitatkoznak. Tóth János, Hrabovszki Jánosné, Gergely Sándor, Szilágyi György, Orvos Andrásné legtöbbet. Meg Csányiné és Kővári. Boncolgatják a legújabbkori történelmet. A saját életükét is egyben. Ók — tizenkilencen Fél ötkor zsibongva, igazi diáktársaság készülődik haza. A hosszú teremben csoportokba verődve megállnak még egy kicsit beszélgetni. Igazán most látni — amit a belépés pillanatától kezdve érez az idegen —, mennyire egy és összeszokott ez az osztály. A több éves közös gond, öröm és erőfeszítés kovácsolta össze őket. A húszévest és az öt- venhez közeledőt. A tanárt és a tanulót. Csányiné az osztálybizalmi. Vékony, szemüveges asszony, két nagyobb gyerek anyja. Az egészségével nincs teljesen rendben, de hatalmas akaraterő van benne, mondják a társai, ö pedig így szól a kollektíváról. mit. A parttól 25—30 méterre fehér, a vizen szétterülő ejtőernyőt látott. Rettenetesen furdalta a kíváncsiság, hogy mi lehet alatta. Nem akart a vízbe gázolni, gondolta, majd reggel, ha kivilágosodik megnézi. Alig hunyta le a szemét egész éjszaka, annyira feszített a kíváncsiság. Pirkadt, amikor felöltözött és csendesen kinyitotta az ajtót. A hatalmas fehér selyem még ott volt, ahol az éjszaka leereszkedett. Előhozta a kis csónakot és beevezett. Óvatosan összegöngyölte az ejtőernyőt, amely alatt egy hatalmas vízhatlan vászonzsák feküdt, amely jó arasznyira belefúródott az iszapba. A csomag külsején szovjet puskák voltak felkötözve. Megpróbálta megemelni a csomagot, de meg sem bírta mozdítani. Újra kievezett és várta, hogy jöjjenek az emberek. Amikor megérkeztek a munkások, együttes erővel a partra vonszolták a nehéz csomagot. Élelmiszer, ruhanemű, vágott dohány, fegyver és robbanóanyag volt benne. Éppen arra járt egy „vitéz”, Balázs József, aki észrevette, hogy az emberek az ejtőernyős csomagot bontogatják, nem szólt senkinek, rohant a legközelebbi telefonhoz és beszólt a csendőröknek. Dürgő Mózes szaladt oda Fodor Józsefhez. — Józsikám, gyere gyorsan —■ mondta izgatottan — egy idegen nő van az uszuban. Közelebb ■**ntek mind a ketten és látták MNnt egy vékony, szőke hajú nő leveleket tépdes a napraforgószárról és azzal próbálja elrejteni az ejtőernyőt. Karcsú teremtés volt, nem lehetett több 55 kilónál. Olyan szőke volt a haja, mint a selyem és nem volt még 30 éves sem. — Menjünk innen komám, nem láttunk semmit sem — figyelmeztette Fodor József a komáját. Perceken belül a tanyához érkezett három csendőr. Kerékpárral jöttek, erősen taposhatták a pedált, mert folyt róluk a víz. A „vitéz úr” elmondta nekik. hogy láttak egy idegen nőt a napraforgótáblában. A csendőrök felhúzták a puska závárzatát és óvatosan a napraíorgótáb- la felé indultak. Az emberek csoportokba verődve álltak a tanya körül és onnan figyelték a fejleményeket. Rövidesen lövések dörrentek. A lövések után az emberek megindultak a hang felé, s amikor odaértek, az égjük csendőr büszkén mesélte — elintéztük a partizánlányt. Húzta ie a csizmáját, tele volt vízzel, ahogy átgázoltak a rizsen, a partizánlány holttestéhez. Az emberek is odasereglettek, nézték a vértelen arcú lányt, aki mellett ott volt a rádió adó-vevő, meg egv papír, rajta vázlatosan felrajzolva a rizstelep és környéke. Kocsit kerítettek elő és feldobták a holttestet a saroglyába. A csendőrök diadalittasan ülték körül és vitték a faluba. Három napig volt a .holttest közszemlére kitéve, elrettentő példának. Aztán elvitték a cigánysorra egy árokba és földet húztak rá. Később a felszabadulás után a zsidótemetőbe került, majd mostani helyére, a falu főterére, ahol egy kis márványtáblába vésve áll a neve: Szláva Ilona. Hogy ki volt Szláva Ilona, ta- I Ián soha nem tudjuk meg. Talán | nem is ez volt az igazi neve. talán szülei még most is remény- | kednek valahol, hogy egyszer élőkéiül a lány, akiről csak néhány soros értesítés jött 1944. őszén: „Magyarország felszabadításé-1 ért harcolva hősi halált halt.” Fodör József nemsokéra 80 éves lesz. A felszabadulás után a községben elsőként lépett be a pártba. Kezdeményezője volt a, Petőfi Termelőszövetkezet, megalakításának, amelynek ő, majd fia lett az elnöke. 1957-ben újra fegyvert vett a kezébe, hogy a munkásőrségben védelmezze a nép hatalmát. Hosszú időn keresztül viselte az egyenruhát. Fiai közül többen még ma is aktív tagjai a munkásőrségnek. Amikor nagy ritkán bemegy a községbe, megáll a szovjet hősök emlékművénél és betűzgeti a cirill betűs felírást: Szláva Ilona. Ha nem szégyelné. megtörölné a szemét, de ne lássák hogy sír. Pedig most is úgy él emlékezetében a kis szőke selymes hajú partizánlány. mint 33 évvel ezelőtt, amikor ott feküdt sápad, tan a rádió adó-vevő mellett. Holtában sem vette le a kezét a keresőgombról, amikor a gyilkos lövés után a kapcsolat hirtelen megszakadt. Béla Ottó —• Hét nő és tizenkét férfi. Szakmák szerint: lakatos, villanyszerelő, konzerves, tésziás, meós, raktáros. Korban pedig húsz évtől negyvenhétig. Három évvel ezelőtt huszonheten kezdtük el és aki kimaradt, annak nyomós oka volt rá. Leginkább családi gondok. Sokadik műszak —- Persze nekünk sem .könnyű — folytatja. — A többség három műszakos, ehhez jön még az otthoni munka, férfinak, nőnek egyaránt. Mire a tanulásra kerül a sor, nem egyszer jobb lenne aludni, pihenni. Mégis elővesszük a könyvet és a füzetet, mert készülni kell. Meg azért is, mert tényleg érdekel bennünket. Mi mindent nem tudtunk? Csak most látjuk igazán, ahogy a vége felé járunk. A közeledő érettségire terelődik a szó. Izgulnak? Nem tagadják: igen. Nem is lehet csodálkozni rajta. Ez a természetes. És az, hogy móst még jobban rá kell kapcsolni a tanulásra — jegyzi meg az osztályfőnek — és akkor nem kell félni. Nem lesz baj ezzel a jó képességű osztáiy- lyal. Vass Márta c Bjmjsmm V 1977. ÁPRILIS 16. A tipográfus vallomása — Gyerekkorom őta vonzott a nyomdagépek csodálatos muzsikája, a friss festék szaga, a puhán omló papírok ritmusos su- hanása — mondja Petőcz Károly, a Kner Nyomda gyomai telepének vezetője. — „Régi motoros” vagyok a szakmában, de ma is rabul ejt a mesterség varázsa, valahányszor végigmegyek a géptermeken. Egy üzemvezetőnek sokszor bonyolult Szervezési feladatokat kell megoldania, érteni kell sok más egyéb mellett a közgazdaságtanhoz és a mur.ka- lélektanhoz is, de mindezeket a fáradságokat szívesen viselem, hiszen kárpótol az a tudat, hogy egy kicsit az én munkámnak is köszönhető, ha szép könyveket készítünk. — Immár három évtizede dolgozom Békés megyében, s amikor Gyomára kerültem, eleinte nyomasztóan hatott rám az az óriási felelősség, amely a Kner- hagyományok folytatóit törvényszerűen a hatalmába keríti. Gyomén, a magyar könyvnyomtatás egyik fellegvárában, olyan termelési szerkezetet kellett kialakítani, amely megfelel a modern kor követelményeinek. Egy-egy fontosabb döntés előtt gyakran gondoltam arra, hogy elődeim, a Kner család tagjai mit cselekednének hasonló helyzetben. Szerencsére sikerült itt a nyomdában olyan jó kollektívát kialakítani. amellyel öröm a munka. Oroszlánrészt a mérnököknek, a kitűnő szakmunkásoknak és a minőségre oly sokat adó dolgozóknak köszönhető, hogy nyomdánk tovább öregbítette a régi hírnevet. Petőcz Károlyt felszabadulásunk évfordulóján a nyomda- technika és a könyvművészet jeles művelőit megillető Tótfalusi Kis Miklós-díjjal tüntették ki. — Tanítómestereimet követve, a könyvművészet helyett inkább magas fokon gyakorolt mesterségről beszélnék. Tipográfusnak vallom magam, s ez aligha önálló alkotóművészet. Mi csak a körülményekhez igazodva alkalmazzuk mások eredményeit. A betűt, a papírt, a grafikákat és képeket, a különböző díszítőelemeket, mind annak érdekében ötvözzük eggyé, hogy az olvasó kezébe tetszetős könyvek kerüljenek. Természetesen mindnyájunk számára határtalan boldogság, ha nyomdánkat a szerzők és a kiadók megbecsülik, ha könyveink díjakat nyernek a szakmai versényeken. Legnagyobb öröm mégis az, ha a Kner Nyomdában készült könyvek mind szélesebb körben hirdetik a kultúrát, a nyomtatott betű hatalmát. A, T. Érettségi előtt két hónappal
