Békés Megyei Népújság, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-05 / 54. szám

A világ legapróbb lovacskái • Ely R&V Oakland Hülben lakik, a San Francisco öbölre néző tanyaszerű házban, ahol a közönséges látogató figyelemre méltónak legfeljebb az úszómedencét és a teniszpályát találná. Ely azonban másra büszke: az istállóiban fickándozó lovacskákra. Semmi rend­kívüli tulajdonságuk nincs, kivéve, azt. hogy magasságuk alig éri el a 75 centimétert. A „miniatűr” lovak iránti szenvedély rém újkeletű dolog. Arab lótenyésztők a XVI—XVII. században hozták először az európai piacokra a picimé állatokat. Angliában rövidesen minden előkelő családban volt belőlük néhány, és mint a ház kedvencei, gyakran szerepelnek a körabeli festményeken is. A kis lovacskák ma a világ legritkább állatfajai közé tartoz­nak. A szakértők 300 kancát tartanak nyilván, közülük csal? 100 kisebb a 75 cm-nél. Ely Ray az apró lovacskák szenvedélyes gyűjtői közé tartozik. A zöld gyepen hancúrozó. a konyhában sárgarépa után szimatoló kedvencei között 11 nem éri el a bűvös 75 centis határt. Gazdáju­kat nemrég az az öröm érte, hogy luxushotelnek is beillő istállói­nak egyikében világra jött a kicsiségi verseny győztese, a 10 cm magas Champion. (Apja, az ötéves Arabian King csak 68 cm ma­gas, de gazdájának így is 25 ezer dollárjába került.) A pici lovak nem vesznek részt versenyeken, legfeljebb a fut­ballmérkőzések szüneteiben vagy egyéb alkalmakkor lépnek fel. Szállításuk nem okoz gondot, kényelmesen elférnek egy személy- gépkocsi hátsó ülésén.. Két sorban... TÉVEDÉS Szembe jött vetem egy busó (csak egy mai fiatal volt...) ÁLTALÁBAN Legtöbb rossz tulajdonsága a volt házastársnak van „EVA- ÖRÖK A nő a lángésztől is az ölelést várja HAJÓTÖRÖTTEK Sok kis papircsónak-em bér hányódik az élet tengeren NYELVPÓTLÉK NÉLKÜL Sok „nyelven” beszélünk: attól függ. kivel TŰNŐDÉS Mennyivel más volt érte, mint most: vele élni NINCS ANNYI... Aki nem tud együttérezni, lakatlan szigetre kéne tenni INTELEM Kis buktatókban is lehet nagyokat esni „SZEMHIBA” Visszafelé tisztán látunk, előre csak ködösen IDÖPAZARLÁS Sok ember keresi nem létező becsületét BARÁTOM MEDITÁL „A házassághoz ketten kellenek: sajnos, az egyik én vagyok” KÉTELKEDÉS Mindig átesünk a lovon?! Nincs is hozzá lendületűnk... A Szputnyik nőnapi száma A nemzetközi nőnap alkalmá­ból az egyik nagy moldvai fe­hérneműgyár igazgatónőjét mu­tatja be a Szputnyik márciusi száma. Fontos elvi cikket közöl a lap az emberi jogokról, arról, ho­gyan érvényesül az egyik leg­fontosabb, a munkához való jog a Szovjetunióban. A lovacskák megkülönböztetett bánásmódban részesülnek Ely „ló­hoteljeiben'’ Anyanyelvi őrjárat: Á „suk-sük" nyelv Ae igen gyakori nyelvi jelenségről, az úgynevezett suk-sükölés- ről nyelvművelő cikkek, előadások hosszú sora szólott már, de úgy tűnik, hogy még mindig nem elegendő alkalommal. Ez az igen bán­tó szóhasználat nem csupán a mindennapi társas érintkezés során gyakori, de nem ritkán halljuk olyanoktól is, akik vállalják a nyil­vános megszólalást. Értekezleteken, megbeszéléseken számtalan al­kalommal lehetünk tanúi az ilyenszerú fogalmazásnak: Nagyon bántsa a dolog. Majd megmutassa a brigád, hogy mire képes. Mi­kor nyissák ki az üzleteket? Valójában helyesen így kell ejtenünk a kiemelt igealakokat: bántja, megmutatja, nyitják. A kételkedők, akik talán bizonygatják, hogy ez az elterjedt je­lenség lehet új nyelvi fejlődés is, tévednek. Sajnos igaz, hogy a köznapi beszédben (nem ritkán műveltebb körökben is) valamint a nyelvjárásokban meglehetősen gyakori jelenség, de ez nem indo­kolja egyáltalán nyelvhelyességi álláspontunk módosítását. Azért nem, mert a nyelvhelyességi norma alapja sohasem a nyelvjárás, hanem az irodalmi nyelv. Az irodalmi nyelv azonban az ilyen suk- sükölést nem fogadta be, csupán akkor, ha azzal a nyelvhasználat­tal valamely szereplő még árnyaltabb, még körültekintőbb jellem­zését adhatta. Az ilyenfajta suk-siikölés pedig úgy hangzik el, amint a hős beszélt, tehát szavait idézi, azaz beszélteti az író. Ilyen mó­don már Móricz Zsigmond is jellemezte az Űri muri egyik hősét, Csörgheö Csulit, aki így szól a könyvügynökké vált dzsentrihez, Lekenczeyhez: „Ha nem is vagyunk kultúremberek... azért mi is szeressük Jókait.” Ezek után fogalmazzuk meg azt, hogy mi a suk-sükölés lénye ge. miért hibás az, és mi módon kerülhető el? A jelenség magva a?, igeragozásban van. Több igénk jelen idejű alakja a kijelentő mód és felszólító mód tárgyas ragozásában megegyezik. Így a néz- zük, kapjuk, mossa stb. alakok egyaránt lehetnek kije­lentő’ és felszólító alakok is. A t-végű igék alakjai azonban külön ■ böznek egymástól: tanítjuk (kijelentő mód) és tanítsuk (felszólító mód). A suk-sükölés abból adódik, hogy a beszélők a kijelentő mó dú igealakok helyett is felszólító módú igealakot használnak. Ez pedig durva nyelvhelyességi hiba. Így fogalmazódnak meg aztán az ilyen mondátok: a’ lakótelepen afe új cukrászdát felavassák. A nagyobbak a kicsiket bántsák. Az úttestet már megint felbontsák Helyesen így hangzanak a fenti mondatok: A lakótelepen az új cukrászdát felavatják. A nagyobbak a kicsiket bántják. Az úttestei mán megint felbontják. Az igényes beszédben tehát nincs helye az ilyen nyelvhaszná­latnak. Nem csupán a nyelvi normák vannak ez ellen, hanem a nyelvérzékünk is. A suk-sük használata nyelvi igénytelenségre, az anyanyelvi közösséggel szembeni isénvtelenségre vall. • Fülöp Béla Mennyit keres, hogyan él, mit tud vásárolni egy munkás a keresetéből? Erről szól az Egy munkáscsalád jövedelme és ki­adásai írás. amelyben a Szput­nyik bemutatja Alekszej Kura- kint. az egyik moszkvai házépí­tő-kombinát munkását és csa­ládját. Szergej Lapin, a Szovjet Álla­mi Televízió- és Rádióbizottság elnöke újságíróknak adott vála­szaiban ismerteti a szovjet tele­vízió tevékenységét és — Helsin­ki szellemét megvalósítva — bő­vülő munkakapcsolatait a nyu­gati országok televízióival, A szovjet televízió jelenleg 111 or­szág televíziós társaságával tart rendszeres kapcsolatot. Színes és szórakoztató írás a Filmfelvevőgéppel a jegesmed­vék birodalmában című cikk, amelyből megtudhatjuk, hogyan élnek az emberek a sarkkörön túli jégvilágban. A folyóirat beszámol egy1 mű­szaki bravúrról: bemutat egy újfajta tehergépkocsit, amely olyan terepen is tud haladni, amelyen nincs út. Érdekes téma a márciusi szám­ban az az írás, amely a szülés­sel, a szülő nő fájdalmával fog­lalkozik és felveti, szükség van-e egyáltalán a fájdalom megszün­tetésére? 140 millió évivel ezelőtti világ­ba kalauzolja az olvasót a Miért haltak ki a dinoszauruszok cí­mű írás. Szép, színes fotók illusztrál­ják az Ének Grúziáról cíviű ri­portot. amely a grúz fővárost mutatja be. Egy másik írás az érfékes műemlékeiről világhírű Novgoroddal, az ősi orosz város­sal ismerteti meg az olvasót. 1977. MÁRCIUS 5. Brigádok olvasókönyve A szocialista brigádok közművelődési vetélkedőjének egyik fontos részfeladata szépirodalmi művek olvasása. megbeszélése. Ehhez nyújtunk segítséget a vetélkedőn részt vevő brigádoknak, bár nemcsak a benevezettek olvashatják haszonnal Szabad Olga könyvtáros rövid ismertetőit. Tömörkény István: Az író kétkezi, „célszerű”, egy­szerű szegény emberek világát tárja fel. Ismeri modelljeit, a Szeged környéki parasztokat, s tájnyelvüket. Fővárosi szerkesz­tőségek hívásának ellenállva, a Tisza-parti metropolisban él. El­beszélései általában portrék, olykor csak zsánerképek. Móricz így ír róla: „A tudós alaposságával, a gyűjtő szenve­délyével, a művész újrateremtő géniuszával, az igaz ember em­berségével ” mutatja be hőseit. Ady is magáénak vallja, mond­ván : „Ö is az én emberem és tanúm”. A ravasz Kabók c. novella egy hetivásárt ír le. ahol a csongrá­di paraszt ember, Mihály hibás, szöggel felsértett patájú lovat akar eladni, de eközben minden vásári élvezetet kipróbál. Vesz Vészi Endre: Az író egy 45 évi munka után nyugdíjba vonuló munkás­ember otthonába visz el ben­nünket. Betekinthetünk Nyári Ernő és otthon ülő, beteg felesé­ge szűk világába. Nyári egész életében valami szép mű alkotására vágyott. Ezt a nosztalgiát az oltotta belé, hogy bár csak reprodukcióról, de ismerte Michelangelo csodá­latos Dávidját. A nyugdíj adta felszabadult idő lehetőséget ad számára, hogy régi vágyát betöltse. Mun­kához kezd és készít egy száraz­akváriumot. Plexiüvegből kü­lönböző színű, kis hálákat for­mál. s az akvárium is ebből az anyagból készül. Az egészet szí­nes villanykörték vonják fény­be. Egy festőművészhez viszi el A ravasz Kabók 1 cipót, lacipecsenyét, jót iszik rá, i gyönyörködik a sátrak nyújtotta vidám képben. Fő célja mégis az, hogy túladjon a lován. Tanyaszomszédja, Kabók se­gít a kupeccel való egyezség lét- j rejöttében. Tudván tudja, hogy j Mihály jó ideje át-átvág egy I úton, amelyet Kabók tulajdoná­nak tekinthet. Sunyin elárulja hát a szomszédnak, hogy csere­pet szórt az útra. Nem csinált ő kerítést, minek — elég a cse­rép is. Mihály, aki ügyesen és J Kabók segítségével megszaba- [ dúlt sérült patájú lovától min- 1 dent megért, de, mivel elégedett a vásárral: egy szót sem szól. Nem is kell, az olvasó is szó nélkül megérti: nagyon ravasz ember ez a Tömörkény terem­tette Kabók! Szárazakvárium a művét. Ajándékba adja, s hasonló anyagból Dávid-után- zatot is ígér. A művész és fele­sége nyomban felismeri az aján­dékban a tökéletes giccset és bár elfogadják; azonnal el is tünte­tik. A visszatérő Nyári Ernő már hűlt helyét találja nagy szeretet­tel kimunkált művének. Betör­ten tér haza asszonyához, aki szó nélkül, de mindent megér­tett. Ennyi a történet. Miért olyan szomorú ez a no­vella? — Azért, mert Nyári Ernő, a giccsgyártó, tisztább ember, mint a divatos művész, s bol­dog is lehetett volna, ha közel jut az igazi művészethez, ha azt megismerheti, ha lényegéig ha­tolhat. Ketten két keréken A világ sok országában min­den korábbinál nagyobb nép­szerűségnek örvend a kerékpár. Nem pusztán azért, mert köny- nvebb vele mozogni a nagyvá­rosi forgalomban, s a parkíro­zás sem okoz gondot, hanem 1 jóikét, s ettől a japán főváros autóközlekedé >«nek javulását remélik. A kotlekedésrendésze- ten kívül a környezetvédelem szakemberei is sokat várnak a kerékpárok még nagyobb elter-, jedésétől. azért is, mi vei oiyan egeszseges testmozgáshoz juttatja az em­bert. amelytől az autó egyed­uralma megfosztotta. Vannak hagyományosan „kerékpározó országok” — például Franciaor­szág, Hollandia. Dánia, Japán —, ahol jóformán, korhatár nél­kül használják a biciklit. Japánban 10 millióan járnak rendszeresen kerékpáron, amely­ből mintegy 35 millió van for­galomban az országban. Csupán Tokióban 1500 kilométernyi utat építenek a közeljövőben a kerékpárosok számára, s ezek az utak elsősorban a nagy pá­lyaudvarokat kötik majd össze a centrummal. Így a vidékről bejáró dolgozók az állomásokon előző nap lerakott kerékpárjai­kon közelíthetik meg mun'kahe­n. japan ipar cvtiue toób mint 8 millió biciklit állít elő, s ezzel igazi „kerékpár-nagyha­talomnak” számít. A japán gyártmányú kétkerekű jármű­vek már az európai piacot is meghódították (kontinensünk legnagyobb kerékpár-előállítója, Franciaország „csak” évi 2,5 milliót gyárt). Világviszonylat­ban a japán kerékpárgyárak kí­nálják a legnagyobb választékot a hagyományos egyszemélyes kétkerekűtől a családi négy­vagy hatszemélyes különleges járművekig. A képen látható megoldás egy, a legújabbak kö­zül: a hátul helyet foglaló kis­gyermek sincs tétlenségre kár­hoztatva, „besegíthet” a pedálo­zásba. gyakorolhatja a kerék* pározás lábmunkáiá*

Next

/
Thumbnails
Contents