Békés Megyei Népújság, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-20 / 67. szám
KÖRÖSTÁJ Elmaradt csónakkirándulás helyett Sass Ervin Budapesti beszélgetés Bánat-lagzi Varsa Zoltán Üröm-duda szól, bánat táncol. Terítve szomorúság-jászol, künn keserűség rúgja az ajtót — bánat táncol. Káromlás-kolompok, jajok hegedűi. Asgzonytest a bőgő-sorsát nyögi, tűri. Sorsomba zörgetnek, ablakom bevérzik jajok hegedűi. Hívogat az ének szűz-tiszta szobába árvaság-ünnepre, magány-mátkaságba. Olcsó a menyasszony — véremmel beéri, hívogat hiába! Kurjongat a panasz, koszorúban ropja. Hónaljig föllobban a mindenség-szoknya. Baját záporozza, járja verítékben, koszorúban ropja. Hazám panaszait bánattal mulatja. Fordulhat a nóta estre, virradatra. Bánatlagzink majd csak be végzi a táncot, addig csak mulassa! Csillag mutogatja. Márciusra Utasy József Lombul a hó. Márciusra buborékokat fú a föld: kupolát a tücsöklukra, kupolát a tücsöklukra. Gyújtózsinór minden gyökér: rügy robban, reped a göröngy, s fakad a fű, szakad a fény, fakad a fű, szakad a fény! H. Vilmosra emlékezem ha elindult volna az a csónak elképzeljük nagy fehér hajónak mi lettünk volna tisztek legénység mindenféle bolond kósza népség mi lettünk volna sebezhetetlen konok álmodozók csak mi kelten és a fűzfák a Körös vizében visszaköszönnek szótalun szépen Maiomass zonykert ha elindult volna az a csónak új partot keresve új hajónak a versnek hogy hallják tudják végre mit festettél életed egére KULTURÁLIS MELLÉKLET Egy könyv ürügyén Kocsis Istvánnal A találkozás mindig igen nagy öröm Kocsis Istvánnal. A kolozsvári UTUNK című irodalmi hetilap munkatársával, az erdélyi és néhány éve hazai színpadainkon is egyre ismertebb drámaíróval legutóbb budapesti tartózkodásán beszélgettem, majd a beszélgetés jelentős részében idehaza, szűkebb pátriánkban zajlott. Ezért kezdhettem volna úgy is, hogy orosházi beszélgetés Kocsis Istvánnal vagy békéscsabai, esetleg gyulai. Mert barangoltam vele nemrég-Békéscsabán is, ízlelgetve e város levegőjét, mert Bajcsy- Zsilinszkyről is drámát akar írni, de láttuk a gyulai várat, egy pillanatra annak falai közé képzelve az elmúlt évben a budai várban a Nemzeti Színház művészei által bemutatott Árva Bethlen Kata című drámáját. S közben végigjártuk a könyvesboltokat eredménytelenül, keresve egy könyvét, A nagy játékos címűt, amely az elmúlt évben jelent meg a Magvető gondozásában. A kötet megjelenése óta már újabb dráma is született, amely kalotaszegi emberekről szól, de amint elmondotta, izgatják azok a témák, amelyekben emberi sorsokról, izzó konfliktusról, másként szólva magatartásról szólhat. S ezek a magatartások a döbbenetesek. — Tulajdonképpen úgy érzem, hogy mindig is drámaíró akartam lenni — mondja Kocsis István. — Amikor 17 éves voltam. Írtam egy egvfelvonásost, amit be is mutattak. Ennek a lényege az volt, hogy gyerekek legvetek jók, és iskolások adták elő a darabot. Valójában az irodalmi életbe úgy vonult be Kocsis István, mint novella- és regényíró. Az első kötetében azonban helyet kapott drámai alkotás/ is, amelynek átdolgozott változatát is olvashattuk azóta, s tévéfilm is készült Kilencven éve született Kassák Lajos Ha élne, most lenne 90 esztendős Kassák Lajos, a modern magyar irodalom és művészet egyik legnagyobb hatású alakja, aki több mint hat évtizedes írói, költői, képzőművészeti életművével nemzedékek művészetét alakította, formálta. Hatása alól — elfogadva vagy elutasítva — úgyszólván senki sem vonhatta ki magát. Életműve egy emberibb társadalom, s a szocialista társadalmon belül az önmagát mind teljesebben kibontakoztatni tudó és akaró, felszabadult ember mellett tesz hitet. Költészetem magja Kassák Lajos Kimondom a szivem és az agyam is kimondom egész életem káromló szavait ahogyan földemtől népemtől örököltem Mint költészetem haszontalan ikerpárját a könyörületet és a könyörtelenséget zengem egyazon fekete hangszeren és kérdezem folyvást van-e olyan ellenség aki legyőzhetetlen van-e olyan ellenség aki legyőzhet engem XBXHXBX belőle. Ez a mű A meg- számláltatott fák. — Ezt az írást valójában kisregénynek terveztem, de érdekes módon csak dialógusok jöttek a toliamra, így aztán ráírtam, hogy dráma, persze ettől még igazán nem lett az, de ebből az anyagból született meg az első drámám, amit előbb Papp István mutatott be diákszínpadon, majd azt követően a szatmári színházban került színre. Persze a prózaírásról nem tettem le, de érdekes módon mindig drámává vált. A nagy játékos, amely a Magvetőnél megjelent kötetem címadó drámája is, egyetlen hatalmas monológ. Drámai hőseim azáltal lesznek hősökké, hogy a legnehezebb helyzetbe kerülve, le- győzöttségüket, kiszolgáltatottságukat el nem fogadva, nem is emberi nagyságról, hanem inkább erőről tesznek bizonyosságot. Valójában a nagvság és az erő összefonódásával nró- bálnak kilábalni abból a legnehezebb helyzetből, vagy akarnak győzni abban a helyzetben, vagy másként, egyszerűen a maguk öntörvényű egyéniségeit fel nem adni. A nézőknek, a XX. századi embereknek szükségük van a katarzis élményre, de nem úgy kell hazamenjenek a színházból, hogy a mondatokon rágódjanak, hanem a bőrük alá kell ivódjon az a küzdelem, az emberi magatartás. az öntörvényű egyéniségek harca, amelyeknek részesei voltak. Ez a drámaírás és a színház feladata is, hogv megteremtse. Kocsis István kötetében, drámáiban — hiszen azok legnagyobb részét a fővárosi Nemzeti Színház, a kecskeméti, győri, veszprémi színházak bemutatták — a keret legtöbbször történelmi. A történetiség azonban csak háttérként szolgál ahhoz, hogy vívódó önmagát, lelkét és idegeit marcangoló hőst elhelyezze, vizsgálja az adott helyzetbet. És milyen helyzeteket teremt? Két ember, Kanke őrnagy és Komárk gimnáziumi tanár magatartásának konfliktusa, a véletlenek tragikumának pusztító felismerése, az egymással viaskodás drámája születik meg így. A hatalom a központi gondolata a Korona aranyból van című műnek, s rokon gondolatok bugy- gyannak fel a Hagy játékos, Martinovics Ignácról írott drámai alkotásban, a haladás és a hatalom összeegyeztethetőségének kérdését kutatva. És Magellán, aki nem tud büntetni, akkor nem tud, amikor szükséges lenne. Így aztán Magellán maga készíti elő halálát, a gyilkos összeesküvők pedig legendáját formálják a maguk akarata szerint. — A színház feladata, mint ahogyan a görögöknél is volt, a megtisztulás lehetőségét megadni. Ez igen fontos dolog, mert az emberek egyre inkább érzik, hogy meg kell valósuljon önmaguk és a dologi világ harmóniája. Erre éppen úgy szükség van, mint a sivatag vándorának a vízre. Nem modern mítoszt kell teremteni, hanem a klasz- szikus színház XX. századi megfelelőjét. A színház azért él, mert nélkülözhetetlen és az is marad, hiszen a jó dráma és a jó színház minőségileg a legmagasabb szinten valósíthatja meg a nézőben a katarzis élményét — mondotta Kocsis István. Fülnp Béla Bartóki Józser
