Békés Megyei Népújság, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-06 / 31. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kultúra, ismeretterjesztés, közösség M i a kultúra? A szó azokhoz az agyonkoptatott kifejezésekhez tartozik, amelyeket nyakra-főre használunk, anélkül, hogy jelentésükön elgondolkoznánk. Leginkább talán Németh László közelíti meg a kifejezés tartalmát; „A kultúra nem tudás, nem művészi produkció, hanem valami életet szabályozó elv, amely egy embercsoport minden tagjának belső mágnese, irányítója”. Az Értelmező szótár szerint; „azoknak az anyagi és szellemi értékeknek az összessége, amelyeket az emberi társadalom létrehozott történelme folyamán”. Csakhogy az „emberi társadalom” társadalmakból áll. és állt a múltban még inkább; kisebb közösségekből, melyeknek kultúrája a maga zártságában teljes volt, és a közösség minden tagja számára megközelíthető, míg a mai ember a távolságokat legyőző információs eszközök birtokában időben-térben teljességre vágyik, s kulturáltságához az emberiség egész anyagi-szellemi műveltségének legalább nagyvonalú ismerete hozzátar tozik. A kulturálódás könv- nyebb, s egyben nehezebb lett. Mert kulturált volt — saját körén belül — a hajdani pásztor, ha írni. olvasni nem is tudott, de környezetének anyagi-szellemi kultúráját birtokolta és életvitelében ehhez alkalmazkodott. A zárt közösségek feloldódásával az egyén az egyetemes felé indul, ám annak befogadása — még a kellő eszközök birtokában is — sokkal nehezebb feladat, éppen a befogadni vágyott javak mérhetetlen mennyisége miatt. (Ráadásul a sokféleség, a gazdagság, a memória gyöngülésével járt együtt; az említett pásztor a nép- költészet egész gazdagságát hordta a fejében; az egyetemes kultúra tetemes része, kezdve az ősi mítoszoktól, eposzoktól, nem maradt volna fenn őseink bá_ mulatós emlékezete nélkül.) Mi viszont könyvekben tartjuk a memóriánkat, és főként arra törekszünk, hogv mindig tudjuk, mikor melyik könyvhöz kell folyamodnunk. Mindazonáltal memória nélkül nincs műveltség: akin átpereg a tudás, mint szitán a liszt, annál az újabb ismeretek, nem tudván mihez kapcsolódni. elillannak. Memória pedig nincs rend nélkül, a kapcsolódás. fölidézés alapja az ismeretek t>első elrendezettsége tudatunkban. Ezt az elrendezést lehetőleg fiatalon kell elsajátítani, többek közt erre való az iskola. Az iskolát nem pótolhatja a művelődés, mint ahogy ez fordítva is áll: az ismeretek szüntelen bővülésének idején fokozottan érvényes a „holtig tanulás” elve; ám az ismeretszerzés módjaira és a rendszerezésre az iskola tanítja meg az embert. Mama Vajnai László Látod MAMA, ágyon fekszik fiad a rusnya-szép. Körötte folyóiratok, s e venyige-század. Almomban az éjjel MAMA, kigyulladt kicsi, palatetős házad. — Valami sosem volt villám csapott béig; Piros lett tőle a menny teteje. Ijedtemben záporért imádkoztam. Imádkoztam... hallod MAMA? Mig a Nap ökrei s a Tejút-bivalyok nem hozták csillag-la,jtokban az oltóanyagot. Mint örült szikrák szálltak a percek, s telkemet kiverte verejték-csatak, s fogadkoztam, ha elég kicsi házad MAMA, elpusztítom magamat. De a tűz lassan elenyészett. Csak ébredésem maradt fojtó, fülleteg, és szívemben látod MAMA ? !, még most is reszketek. Nem véletlen, hogy újabban közművelődésről beszélünk, s nem népművelésről; az utóbbi tevékenység valamilyen kívülről bevitt tudást sejtet, s nevelőt hozzá, aki megfelelő „pedagógiai távolságból” vezeti a nála gyöngébbeket. Holott a felnőtt embernek önmagát, önként kell művelnie és közösségi kultúrához is csak ezen az önkéntes, öntevékeny cselekvésen keresztül vezet az útja. A művelődés munkásainak feladata a lehetőségek biztosítása, a megfelelő segítség nyújtása. A lehetőségek adottak, s gazdag változatokat kínálnak. A nemrégiben megjelent Kulturális lexikon (Kulturális intézmények és szervezetek Magyarországon) adatai szerint a művelődési otthonok rendezvényeit évente 50 millió ember látogatja (ez évi öt alkalmat jelentene fejenként. ha a csecsemőket, s a nagyon öregeket is számítjuk, nélkülük sokkal többet; a közművelődési könyvtáraknak a lakosság 22 százaléka beiratkozott tagja), ám az olvasó ennél több, hiszen sokszor a beiratkozott egész családja forgatja a könyveket, ezenkívül vannak, akik csak tudományos könyvtárakba járnak, vagy csak saját könyveiket olvassák; az ismeretterjesztő előadások látogatottak, akár a TIT, akár más szervezet rendezi őket; a múzeumok évi i2 millió látogatóval dicsekedhetnek; a színházak, hangvereenytermek estéről estére megtelnek; csupán a filmszínházaknak jelent sikeres versenytársat a televízió, mely a rádióval együtt a művelődés hathatós eszköze lett és elősegítheti, hogy az egyetemes kultúra a legtágabb körökhöz eljusson. Fény mögött az árnyék: az eredmények nyomában Is járnak gondok. A bőség zavara az iskolázott elmeket is fenyegeti, a kényelmesebbek pedig könnyen átadhatják magukat a szórakoztatás hullámverésének ; fogyasztják válogatás nélkül, ami a legkönnyebben elérhető, vagy befogadható számukra, szétaprózva figyelmüket és semmit meg nem őrizve emlékezetükben. Még meg is nyugtathatják magukat ^ „sokoldalúan fejlett személyiség” jelszavával. Pedig a sokoldalúság nem szétforgácsol tság! Mindenkinek magának kellene tudnia, mennyit, mennyifélét képes tudatában integrálni, mi érdekli igazán, s legjobban, mert csapongás esetén csak kusza morzsahalmaz marad a fejében és növekvő zűrzavar. A kultúra nem fogyasz. tási cikk, nem beszerezhető áru, hanem a teljes embert átható erő; csak a szíwel-ésszel-szenvedéllyel közelítőnek adja meg magát. De furcsa mód nem kedveli az önző magán - művelődőket sem, a csak maguknak-kíváncsiakat. A kultúra olyan, mint a jó anya, aki családi körben érzi jól magát; közösség kell neki, csak onnan nem szökik meg, ahonnan többen húzódnak melegébe. Ahol a közösségek meglazulnak, ahol emberek és családok egymástól elzárkózva élnek, ott hiába igyekszik az egyén, végül már maga sem tudja, miért igyekszik, mert ellaposodik körülötte a szellemi élet. (Könyvtári felmérések bizonyítják: sokkal többet olvasnak azok, akiknek van kiknek beszámolniuk könyvélményeikről. Bár az olvasás a kultúra magányos megközelítése: a nyomában születő gondolat már kikivánkozik, közlésre vágyik.) E tény megérzéséből következik, hogy mind többen, elsősorban fiatalok, de mások is, kisebb közösségekbe törekednek, klubokat, szakköröket (honismereti, irodalmi, turisztikai, szakmai stb. körök) hoznak létre, ki- sebb-nagyobb kollektívák körében közelítenek a műveltséghez. Művelődünk, szellemiekben gazdagodni vágyunk, de hogy valóban áthasson minket a kultúra, hogy sajátos. hazai, szocialista kultúránk — és amibe az beletartozik, az egyetemes emberi egységbe foglaljon bennünket, ahhoz közösség kell, tudatosan vállalj ösz- szetartozástól fűtött közösség, mely kis körökön keresztül a nagy egészhez csatol. És itt már többről van sró, mint az ismeretek terjesztéséről. Ez már emberség kérdése, s ama belső mágnesé, ami a kultúra lényege, s ami több, mint a lexikális tudás. Boróky Éva Kohán György Asszony korsóval (1963) Mese Ladányi Mihály Legelőbb a manók bújtak el Az est füvében, a manók legelőbb. Aztán tündér-húgaim hagytak el éjfél után, de még hajnal előtt. A boszorkány felsöprögette « sárkány barlangját, s ő is elveszett... Az álmok zavaros, vad vizein már nappalaim lidércfénye remeg. X1XIKIX Rekviem Varsa Zoltán (H. J. — élt 23 évet) Végül a semmibe kilépsz. Szétporlik utolsó jajdulásod. Anyád a csöndet tépi szét — hogy hittük együtt gyógyulásod! Hitekből, csodákból kifosztva mihez kezdjem, ki itt maradt? Szétzúzott hitét visszalopja, s tanul vad káromlásokat! Játszik a sors. Tétje: a lét. Játszik — megszállottan, vakon. Egy napba fűzi (példaként?) halálod s születésnapom. (Harmincegy év — mögöttem ennyi. Százféle szigorú szerelem, árvaság, férfi-bánat teremti sorsommá verseim s életem.) \ Téged sem babona, sem varázslat nem teremthet már újra. Sorsodról láthatatlan jelet üt időnk tört homlokunkra. Bőgnek december szél-bikái. Sírodra havat hoz a tél. Arcunk mögül a jaj kilátszik, szívünket megüti a dér. Elünk — arcoddal ismerősen. Idézünk — Ártatlan Kamasz! Fölsejlik félszeg nevetésed, s benne jövendő, új tavasz ..;
