Békés Megyei Népújság, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-27 / 49. szám

S enki nem irigyli a Puskaporos utcában Gyaraki Gyulát. Pe­dig igen jól megy az Egyetértés cipész ká- téesz, s ó ott az el­nök. Nyílt levelezőlapot ka­pott az apjától, Gyaraki Páltól, egy messzi nagyvá­rosból, s az egész utca tud­ta már, mit kapart az öreg ceruzával a lapra. „Már megengedj, fiam, de haza­mennék hozzátok. Kérlek atyai szeretettel, fogadj vissza engemet..Szájról szájra jártak e sorok. De az is köztudott a Puskaporos utcában, hogy az a kisszo- ba már nem üres, amire a tatus vágyakozik. Ifjabb Gyaraki Gyula, aki szep­temberben lett első gimna­zista, abban lakik. Márpe­dig egy diáknak az ilyes­féle szoba, mégha alig na­gyobb négy négyzetméter­nél, valóságos fellegvár. A levelezőlapot sokan látták. A befejező mondatot is. „Már pediglen, kedves fi­am, ha nem kapok választ ezen levelemre, akkor én levetem magam a hetedik emeletről. ,Gyaraki Pál.” A vén Gyaraki, akit ta­tásnak hív az egész család, nyugdíjas téesz-tag. Hét- százhúsz forint pénz, még­ha városi embernek nem is tűnik soknak. Tatusnak eh­hez van kamata is, hiszen három élő gyereke úgy mondják az utcában: jól­kereső ember. Mindig ad­tak fedelet a feje fölé. Az­tán a háztáji, az a kishold föld. Vásott lábbelik is akadnak, hulladék jön a műhelyből, szóval lehet va­lamit mellérakni. Élhet az ilyen, mégha biceg az egyik lábára, mint Gyara­ki Pál teszi. Azt hinné az ember, hogy egy ilyen forgalomból ki­menő férfifélének már egy-* szerű a képlete. És Gyara­ki Pál a maga egyszerű éle­tével, körülményeivel is kész regény. Vegyük kur­tán sorra, kiderül nyom­ban : milyen kiismerhetet­len a lélek és jellem . . . Etus nevű leányánál öt esztendeig lakott Gyaraki Pál. Etus java korban levő hajadon, és úgy emlegetik odahaza, mint kinek masz- szi földön feddhetetlen az erkölcse. Tatus öt évig nem jött rá, hogy a Nemzeti Szesztröszt vezérigazgató­jának első titkárnőié ez idő alatt is minden héten egy­szer találkozott egy nagy­nevű emberrel, mindig ugyanazzal, s hogy ezek a találkozások titkos körül­mények között zajlanak le. Mire Gyaraki Pál kinyo­mozta, hogy' az illető orszá­gosan nagyember, mégis­csak szeretheti az ő leányát (elvégre mi a fenéért tar­tana ki mellette öt hosszú évig?!), ugyanakkor moz­gásképtelen feleségétől se képes elválni, és ezek után leánya elé állt, akkor Etus nagyhirtelen bepakolta eay személykocsiba, s haza vitte Bodzásra. a szülővárosába, Gyula becséhez, mondván: házispionra nincs szüksége. És még hozzátette: eleget 4ett gyermeki kötelességé­nek, tíz év múltán hallan­dó lesz úiból fedele alá en­gedni a tatust. Gyula fia sem p régi szü­lői házban fogadta apját. Már résen a Puskanoros utcában laknak, apósának, K. Kis*; Károlvnak a há­zában. Még pontosabban, az anyósáéban, a Bőd rácon ő«_ lata* Kereki családéban. Volt számára hely a száz­évesnél régebbi paraszt-ba- íukk épületben. Az alsó vé­gen volt a folyosó végén egy külön bejáratú szoba: belefért egy asztal, szék, ágy és láda. Ide hurcolko- dott be Gyaraki Pál, s való­ban igaza lett fia mondá­sának: mennyországba ke­rült ... Dolgoznia nem kel­lett. napi háromszori enni­való járt neki bőven, jó- ízzeL A nyugdíja zsebben maradt, utolsó krajcárig. És még a háztáji föld. Csakhát minden múlan­dó. A paradicsom is kezdő­dik és véget ér. A tatusé is bomladozni kezdett. Egy­szerre kétféléiről. K. Kiss Károly felesége, az örökké m<fcgó, nyüzsgő Kerezsi Ág­nes néni egyszerre döbben­ve megállt. Homlokához kapott. Körötte mindenki hat kézzel dolgozik a csa­ládban. És lám, van egy ember, aki délelőtt tizen­egykor cigarettázva ül a kisszéken. Fújja a füstöt bele a világba. Na megállj, te vén nyugdíjas! Elébb ki­csinyke szívességkérés kö­vetkezett: ezt tegye meg nászuram .. . segítsen már abban a dologban ... A vé­gén? Már ha nem csinált meg valamit magától, nyom. ban kezdődött a célozgatás az ingyen kenyérevőre. A másik oldalon pedig: az a zsebben kuncorgó pár fo- rintocska könnyen elcsábít­ja az emberfiát a talpo^- ácsorgóba. Ott meg akad cimbora könnyen. Aztán a bőrrel foglalkozók torka valami okból hamar kicse- repesedik. hát öntözni kel­lett. Később odahaza is meglelte a pálinkát. Kerül­tek a szomszédban is jólel- kék, ezek is megvették a tatustól ezt-azt. Már amit eladásra felkínált. Szóval feltűnt a K. Kiss családnak, hogy háziszarkájuk van. És érnék eredménye a földszöv évi tervét gyara­pítja. A módszer közismert ilyen esetben... A kátéesz elnöknek, Gyaraki Gyulá- .nak kitartóan kezdte duru­zsolni a fülébe, este a hit­vesi nyosáolyáhan élete pár- ja, K. Kiss Rebeka, hogv így az apád, úgy az apád. És hogy jobb lenne, ha oda­adná a családi kasszába a nyugdíját, a hold föld ter­mését. és a család adna ne­ki mindent. Tudod. Gyu- szikám. italt is. dohánvra is odaadhatnál neki kéthe­tenként egy százast. És hidd el, apuka rendesebben élhetne, mint így • • ■ Az el­nök viszont úgy volt vele: nem elég odabent a munka­helyen a tízezernyi zűr, még idehaza is. éifélkor is tömjék p fejét?! Na nem! Reggel elmenet előtt meg­állt apja ágya végénél. — Családtag lesz eztán, tatus. Üj mechanizmusban élünk, tudja azt maga. Dol­gozni kell, világos. De kap rendesen zsebpénzt, mint mindenki. Az öreg nem szólt sem­mit, csak lapogatta a házi­szőttes pokrócot maga fe­lett. Csak két hét múlva, a községi tanács ülésén, a szünetben hallja ám Gyara­ki: — „Te is megéred a pénzed, Gyaraki elvtárs! Bennkosztos cselédet csi­náltál az, apádból.., Hoz­zá még a saját pénzét is el­szeded tőle ...” Elébb még szólni sem tudott az indu­lattól. Aztán legyintett. Bo­lond lyuk .. . Hanem egy hétre rá C&erormágyi elv­társ húzta félre, a községi párttitkár. — Mondd csak. Gyaraki elvtárs, hogy is bánsz ie az apáddal? Hallottam vala­mit. Igaz lenne az, hogy nem takarittok rá? Meg hogy enni sem adtok ren­desen az öregnek, elszedi­tek a pénzét, ráadásul egész nap robotoltatjátok kint a kertben, a földön? Magyarázni kezdte Cser- ormágyinak, hogy mi a helyzet. De hirtelen abba­hagyta. Észrevette, meny­nyire elmélázva hallgatja; gondolatai nyilván fonto­sabb dolgokon kalandoznak. Hirtelen úgy találta: na­gyobb teher a nyakában a tulajdon édesapja, mint az egész kátéesz. De a robba­nás csak két hét múlva kö­vetkezett be, amikor a köz­ségi gyámügyhöz beidézték. Kitört a botrány. Kezénél fogva odacibalta, huzigálta Béltekit, az előadót a tatus szobájába. Közben mindent kipakolt. Hangosan, az ut­cán. Mindketten megdöb­bentek, amikor meglátták a pokrócos ágyon a vén Gya- rakit. Nem úgy feküdt ott, mint Noé. amikor kisebbik fia megpillantotta. Nem, csupán csak merevrészegen, délelőtt tizenegykor. — Láthatod, saját sze­meddel, Bélteki elvtárs, ez a helyzet. De ennek vége — közölte családfői határoza­tát Gyaraki. s húzott tenye­rével egy vízszintest a leve­gőbe. — Mint hivatalos sze­mély előtt kijelentem: a tatus itt lakhat. Adok neki szobát, villanyt, tüzelőt, a norma szerint. Nem kell a nyugdíjából eey fillér sem. Földje hozamából se. De ha neki . nem jó a mi eltartá­sunk. az életszínvonalunk, kérlek, akkor tartsa el ő magamagát A nyugdíjából. Slussz. A Puskaporos utcában hamar híre ment hogy ti­zenötödikén az öreg már a szomszédtól kunyerált. Hú­szadika el sem érkezett, Gyula füléhez eljutott az újabb hadüzenet is: — Meg­bánják még ők ezt! Ügy itt hagyom ezeket mint... Majd a harmadik fiamnál! Ott nyílik meg nekem a pa­radicsom ... Elnöki ötlet villant meg ekkor Gyaraki Gyula fejé­ben. Levelet írt Dani báty­jának. aki a messzi nagy­városban főosztályvezető, s fiastól meghívta nyaralni. Dani egy hét múlva beállí­tott. Gyula három gyereke és az apja nagyságú Danika nyomban megértették egy­mást. A két fiútestvér azonban annál nehezebben Gyula előadta: ennél a ház­nál eleget volt már az öreg. Teljesen felborogatja az éle­tének rendjét. Márpedig reá három gyereke sorsa nehe­zedik. Apósa házában lakik Meg ez az elnökség. Értse meg Dani ... És a végső érv: — Danikám, Etusnál is öt évet húzott ki a tatus, nálam már a hatodikba^ van. A következő turnus tehát nálatok esedékes, test­vér ... Lehet bármilyen jelentős főosztáÍvvezető Gyaraki Dá­niel abban a messzi nagv- városban, odahaza ' azért más a parancsnok. Szokás szerint a nej. Teri az egyik nagy hazai konfekcióéi üzem függetlenített szakszerveze­ti titkára, s mint ilven: erő­sen jártas az érdekvédelmi kérdésekben. Kerek hónap éltekével beállított Bodzás- ra. fia megvizitelésére, va­lóiában nersze a döntőbi­zottsági tárgyalásra. — Kent?«*. <*r«rsa* — mondta, tenyerét az asztal­ra téve, amikor félórával megérkezése után minden érdektelent eltávolított a tiszta szobából. — Mennyi is a tatus nyugdíja? Mek­kora is az a íöldhozam? ... Felírogatott mindent, szá­molt,. aztán kihívta férjét az üveges folyosóra. Tizen­öt perc múlva az öreg G.va- rakival tértek vissza. A há­rom Gyaraki az asztal há­rom oldalán ült. Teri pedig állt, s gyakorlott előadó módján eléjük tárta a ha­tározati javaslatot. — Tatus. a gyermeki sze­retet úgy diktálta, hogy mi- nálunk is lakjék. Augusztus derekán magunkkal visz- szök. öt évig nálunk lew, úgy döntöttünk. Lesz egy kis szobája a mi gyönyörű hetedik emeleti lakásunk­ban. Egész nap urasan él­het. tatus. Hallgatja a rá­diót, gyönyörködhet a tévé­ben. Semmi gond nem lesz a kosztjával. Este mindig elkészítem a másnapit, ott lesz a fridzsiderben. Pa­pucsban csoszoghat egész nap. Abban a lakásban nem lehet ám bakancsot húzni! Ha viszont kikönyököl az ablakon, látja az egész vá­rost, a gvönyörű környéket. Nem érdemes lemenni a térre, mert a hét emelet nem á maga böte lábának való. tatus. Lesz minden hé­ten három üveg söre. két- nanonként egv pakli Kos­suth. Kész paradicsom lesz az magának, tatus!.. Három hete lakott már a tatus a paradicsomban. Szeptemberi szél rázta a rozsdás leveleket. Akkor jött az a képes levelezőlap, ceruzával írva, a Puskapo­ros utcába. Gyula nem mert az öccsének írni; tudta, hogy napközben, mikor a postás jár, a tatus van oda­haza. Szabaddá tette magát, s szombaton hajnalra befu­tott vonata a távoli város­ba. Hamarosan meglelte a tízemeletes házat, s türe­lemmel megvárta Dánielt, aki korán be szokott merni a munkahelyére. Azt hitté, megdöbbenti a levelezőlap. De csak elnevette magát. Behúzta bátyját egy presz- szóba, féldecire. — Csak semmi idegeske­dés, Gvulus. Danikára bízta a tatus ezt a lapot, ö per­sze elolvasta. Harmadnap már fent volt a rács min­den ablakon. Gyere csak, nézd meg .., Kimentek a ‘reggeli utcá­ra. Fellestek a tízemeletes házra. Való igaz. három hetedik emeleti ablakon ott volt a rács. Gyula torkát váratlanul el szorította a szá­nalom: a jobb szélső rács mögött, úgy tűnt neki, egy kifelé bámuló, mozdulatlan, ősz fejet világított meg a felkelő nap. (Varkonyi Jáae* rajzit) Találkozás egy gépkocsival Ady Endro 1Vines városom, nincs jó hajlékom S mellettem suhant el gépkocsin Egy vörös asszony, csipkés, vékony. Tavaszi éjsz-'^n. Nem tudom, ki volt, de megnézett S vágyam leszedte dús fátyolát Es már mini meztelen igézet Ragyogott és szaladt. Soha se fog most már megállni, Gépkocsija rohanva viszi, Mert csak egyszer lehet találni Illendő valakit. ö valakit talált az éjben, Ki általa lelt volna hazát S 6 most szalad tovább sötéten: Mikor találkozunk? Lestyán Mária Hésak

Next

/
Thumbnails
Contents