Békés Megyei Népújság, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-27 / 49. szám
S enki nem irigyli a Puskaporos utcában Gyaraki Gyulát. Pedig igen jól megy az Egyetértés cipész ká- téesz, s ó ott az elnök. Nyílt levelezőlapot kapott az apjától, Gyaraki Páltól, egy messzi nagyvárosból, s az egész utca tudta már, mit kapart az öreg ceruzával a lapra. „Már megengedj, fiam, de hazamennék hozzátok. Kérlek atyai szeretettel, fogadj vissza engemet..Szájról szájra jártak e sorok. De az is köztudott a Puskaporos utcában, hogy az a kisszo- ba már nem üres, amire a tatus vágyakozik. Ifjabb Gyaraki Gyula, aki szeptemberben lett első gimnazista, abban lakik. Márpedig egy diáknak az ilyesféle szoba, mégha alig nagyobb négy négyzetméternél, valóságos fellegvár. A levelezőlapot sokan látták. A befejező mondatot is. „Már pediglen, kedves fiam, ha nem kapok választ ezen levelemre, akkor én levetem magam a hetedik emeletről. ,Gyaraki Pál.” A vén Gyaraki, akit tatásnak hív az egész család, nyugdíjas téesz-tag. Hét- százhúsz forint pénz, mégha városi embernek nem is tűnik soknak. Tatusnak ehhez van kamata is, hiszen három élő gyereke úgy mondják az utcában: jólkereső ember. Mindig adtak fedelet a feje fölé. Aztán a háztáji, az a kishold föld. Vásott lábbelik is akadnak, hulladék jön a műhelyből, szóval lehet valamit mellérakni. Élhet az ilyen, mégha biceg az egyik lábára, mint Gyaraki Pál teszi. Azt hinné az ember, hogy egy ilyen forgalomból kimenő férfifélének már egy-* szerű a képlete. És Gyaraki Pál a maga egyszerű életével, körülményeivel is kész regény. Vegyük kurtán sorra, kiderül nyomban : milyen kiismerhetetlen a lélek és jellem . . . Etus nevű leányánál öt esztendeig lakott Gyaraki Pál. Etus java korban levő hajadon, és úgy emlegetik odahaza, mint kinek masz- szi földön feddhetetlen az erkölcse. Tatus öt évig nem jött rá, hogy a Nemzeti Szesztröszt vezérigazgatójának első titkárnőié ez idő alatt is minden héten egyszer találkozott egy nagynevű emberrel, mindig ugyanazzal, s hogy ezek a találkozások titkos körülmények között zajlanak le. Mire Gyaraki Pál kinyomozta, hogy' az illető országosan nagyember, mégiscsak szeretheti az ő leányát (elvégre mi a fenéért tartana ki mellette öt hosszú évig?!), ugyanakkor mozgásképtelen feleségétől se képes elválni, és ezek után leánya elé állt, akkor Etus nagyhirtelen bepakolta eay személykocsiba, s haza vitte Bodzásra. a szülővárosába, Gyula becséhez, mondván: házispionra nincs szüksége. És még hozzátette: eleget 4ett gyermeki kötelességének, tíz év múltán hallandó lesz úiból fedele alá engedni a tatust. Gyula fia sem p régi szülői házban fogadta apját. Már résen a Puskanoros utcában laknak, apósának, K. Kis*; Károlvnak a házában. Még pontosabban, az anyósáéban, a Bőd rácon ő«_ lata* Kereki családéban. Volt számára hely a százévesnél régebbi paraszt-ba- íukk épületben. Az alsó végen volt a folyosó végén egy külön bejáratú szoba: belefért egy asztal, szék, ágy és láda. Ide hurcolko- dott be Gyaraki Pál, s valóban igaza lett fia mondásának: mennyországba került ... Dolgoznia nem kellett. napi háromszori ennivaló járt neki bőven, jó- ízzeL A nyugdíja zsebben maradt, utolsó krajcárig. És még a háztáji föld. Csakhát minden múlandó. A paradicsom is kezdődik és véget ér. A tatusé is bomladozni kezdett. Egyszerre kétféléiről. K. Kiss Károly felesége, az örökké m<fcgó, nyüzsgő Kerezsi Ágnes néni egyszerre döbbenve megállt. Homlokához kapott. Körötte mindenki hat kézzel dolgozik a családban. És lám, van egy ember, aki délelőtt tizenegykor cigarettázva ül a kisszéken. Fújja a füstöt bele a világba. Na megállj, te vén nyugdíjas! Elébb kicsinyke szívességkérés következett: ezt tegye meg nászuram .. . segítsen már abban a dologban ... A végén? Már ha nem csinált meg valamit magától, nyom. ban kezdődött a célozgatás az ingyen kenyérevőre. A másik oldalon pedig: az a zsebben kuncorgó pár fo- rintocska könnyen elcsábítja az emberfiát a talpo^- ácsorgóba. Ott meg akad cimbora könnyen. Aztán a bőrrel foglalkozók torka valami okból hamar kicse- repesedik. hát öntözni kellett. Később odahaza is meglelte a pálinkát. Kerültek a szomszédban is jólel- kék, ezek is megvették a tatustól ezt-azt. Már amit eladásra felkínált. Szóval feltűnt a K. Kiss családnak, hogy háziszarkájuk van. És érnék eredménye a földszöv évi tervét gyarapítja. A módszer közismert ilyen esetben... A kátéesz elnöknek, Gyaraki Gyulá- .nak kitartóan kezdte duruzsolni a fülébe, este a hitvesi nyosáolyáhan élete pár- ja, K. Kiss Rebeka, hogv így az apád, úgy az apád. És hogy jobb lenne, ha odaadná a családi kasszába a nyugdíját, a hold föld termését. és a család adna neki mindent. Tudod. Gyu- szikám. italt is. dohánvra is odaadhatnál neki kéthetenként egy százast. És hidd el, apuka rendesebben élhetne, mint így • • ■ Az elnök viszont úgy volt vele: nem elég odabent a munkahelyen a tízezernyi zűr, még idehaza is. éifélkor is tömjék p fejét?! Na nem! Reggel elmenet előtt megállt apja ágya végénél. — Családtag lesz eztán, tatus. Üj mechanizmusban élünk, tudja azt maga. Dolgozni kell, világos. De kap rendesen zsebpénzt, mint mindenki. Az öreg nem szólt semmit, csak lapogatta a háziszőttes pokrócot maga felett. Csak két hét múlva, a községi tanács ülésén, a szünetben hallja ám Gyaraki: — „Te is megéred a pénzed, Gyaraki elvtárs! Bennkosztos cselédet csináltál az, apádból.., Hozzá még a saját pénzét is elszeded tőle ...” Elébb még szólni sem tudott az indulattól. Aztán legyintett. Bolond lyuk .. . Hanem egy hétre rá C&erormágyi elvtárs húzta félre, a községi párttitkár. — Mondd csak. Gyaraki elvtárs, hogy is bánsz ie az apáddal? Hallottam valamit. Igaz lenne az, hogy nem takarittok rá? Meg hogy enni sem adtok rendesen az öregnek, elszeditek a pénzét, ráadásul egész nap robotoltatjátok kint a kertben, a földön? Magyarázni kezdte Cser- ormágyinak, hogy mi a helyzet. De hirtelen abbahagyta. Észrevette, menynyire elmélázva hallgatja; gondolatai nyilván fontosabb dolgokon kalandoznak. Hirtelen úgy találta: nagyobb teher a nyakában a tulajdon édesapja, mint az egész kátéesz. De a robbanás csak két hét múlva következett be, amikor a községi gyámügyhöz beidézték. Kitört a botrány. Kezénél fogva odacibalta, huzigálta Béltekit, az előadót a tatus szobájába. Közben mindent kipakolt. Hangosan, az utcán. Mindketten megdöbbentek, amikor meglátták a pokrócos ágyon a vén Gya- rakit. Nem úgy feküdt ott, mint Noé. amikor kisebbik fia megpillantotta. Nem, csupán csak merevrészegen, délelőtt tizenegykor. — Láthatod, saját szemeddel, Bélteki elvtárs, ez a helyzet. De ennek vége — közölte családfői határozatát Gyaraki. s húzott tenyerével egy vízszintest a levegőbe. — Mint hivatalos személy előtt kijelentem: a tatus itt lakhat. Adok neki szobát, villanyt, tüzelőt, a norma szerint. Nem kell a nyugdíjából eey fillér sem. Földje hozamából se. De ha neki . nem jó a mi eltartásunk. az életszínvonalunk, kérlek, akkor tartsa el ő magamagát A nyugdíjából. Slussz. A Puskaporos utcában hamar híre ment hogy tizenötödikén az öreg már a szomszédtól kunyerált. Húszadika el sem érkezett, Gyula füléhez eljutott az újabb hadüzenet is: — Megbánják még ők ezt! Ügy itt hagyom ezeket mint... Majd a harmadik fiamnál! Ott nyílik meg nekem a paradicsom ... Elnöki ötlet villant meg ekkor Gyaraki Gyula fejében. Levelet írt Dani bátyjának. aki a messzi nagyvárosban főosztályvezető, s fiastól meghívta nyaralni. Dani egy hét múlva beállított. Gyula három gyereke és az apja nagyságú Danika nyomban megértették egymást. A két fiútestvér azonban annál nehezebben Gyula előadta: ennél a háznál eleget volt már az öreg. Teljesen felborogatja az életének rendjét. Márpedig reá három gyereke sorsa nehezedik. Apósa házában lakik Meg ez az elnökség. Értse meg Dani ... És a végső érv: — Danikám, Etusnál is öt évet húzott ki a tatus, nálam már a hatodikba^ van. A következő turnus tehát nálatok esedékes, testvér ... Lehet bármilyen jelentős főosztáÍvvezető Gyaraki Dániel abban a messzi nagv- városban, odahaza ' azért más a parancsnok. Szokás szerint a nej. Teri az egyik nagy hazai konfekcióéi üzem függetlenített szakszervezeti titkára, s mint ilven: erősen jártas az érdekvédelmi kérdésekben. Kerek hónap éltekével beállított Bodzás- ra. fia megvizitelésére, valóiában nersze a döntőbizottsági tárgyalásra. — Kent?«*. <*r«rsa* — mondta, tenyerét az asztalra téve, amikor félórával megérkezése után minden érdektelent eltávolított a tiszta szobából. — Mennyi is a tatus nyugdíja? Mekkora is az a íöldhozam? ... Felírogatott mindent, számolt,. aztán kihívta férjét az üveges folyosóra. Tizenöt perc múlva az öreg G.va- rakival tértek vissza. A három Gyaraki az asztal három oldalán ült. Teri pedig állt, s gyakorlott előadó módján eléjük tárta a határozati javaslatot. — Tatus. a gyermeki szeretet úgy diktálta, hogy mi- nálunk is lakjék. Augusztus derekán magunkkal visz- szök. öt évig nálunk lew, úgy döntöttünk. Lesz egy kis szobája a mi gyönyörű hetedik emeleti lakásunkban. Egész nap urasan élhet. tatus. Hallgatja a rádiót, gyönyörködhet a tévében. Semmi gond nem lesz a kosztjával. Este mindig elkészítem a másnapit, ott lesz a fridzsiderben. Papucsban csoszoghat egész nap. Abban a lakásban nem lehet ám bakancsot húzni! Ha viszont kikönyököl az ablakon, látja az egész várost, a gvönyörű környéket. Nem érdemes lemenni a térre, mert a hét emelet nem á maga böte lábának való. tatus. Lesz minden héten három üveg söre. két- nanonként egv pakli Kossuth. Kész paradicsom lesz az magának, tatus!.. Három hete lakott már a tatus a paradicsomban. Szeptemberi szél rázta a rozsdás leveleket. Akkor jött az a képes levelezőlap, ceruzával írva, a Puskaporos utcába. Gyula nem mert az öccsének írni; tudta, hogy napközben, mikor a postás jár, a tatus van odahaza. Szabaddá tette magát, s szombaton hajnalra befutott vonata a távoli városba. Hamarosan meglelte a tízemeletes házat, s türelemmel megvárta Dánielt, aki korán be szokott merni a munkahelyére. Azt hitté, megdöbbenti a levelezőlap. De csak elnevette magát. Behúzta bátyját egy presz- szóba, féldecire. — Csak semmi idegeskedés, Gvulus. Danikára bízta a tatus ezt a lapot, ö persze elolvasta. Harmadnap már fent volt a rács minden ablakon. Gyere csak, nézd meg .., Kimentek a ‘reggeli utcára. Fellestek a tízemeletes házra. Való igaz. három hetedik emeleti ablakon ott volt a rács. Gyula torkát váratlanul el szorította a szánalom: a jobb szélső rács mögött, úgy tűnt neki, egy kifelé bámuló, mozdulatlan, ősz fejet világított meg a felkelő nap. (Varkonyi Jáae* rajzit) Találkozás egy gépkocsival Ady Endro 1Vines városom, nincs jó hajlékom S mellettem suhant el gépkocsin Egy vörös asszony, csipkés, vékony. Tavaszi éjsz-'^n. Nem tudom, ki volt, de megnézett S vágyam leszedte dús fátyolát Es már mini meztelen igézet Ragyogott és szaladt. Soha se fog most már megállni, Gépkocsija rohanva viszi, Mert csak egyszer lehet találni Illendő valakit. ö valakit talált az éjben, Ki általa lelt volna hazát S 6 most szalad tovább sötéten: Mikor találkozunk? Lestyán Mária Hésak
