Békés Megyei Népújság, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-20 / 43. szám
Nagyszalontai utazás Arany Jánosról a Csonka-tornyot nézve Hányszor álltam a Csonka-torony tövében Nagyszalontán? Talán megszámolhatnám, de hányszor álltam ott képzeletben, hányszor próbáltam idézni a kisváros hangulatát, annak számát már nem tudom. A Csonka-torony ma múzeum, Arany János nevét viseli. S a torony emeleti részében ott találni az Arany János-i ereklyéket, a séta- pálcát, kalapot, öreg pennákat és kalamárist, csak a tinta száradt ki belőle, mert régen használták. S a bútorok ... Ismét, ki tudja hányadszor nézem a Csonka-tornyot. S a torony környékén a tér, a főtér. Olyan, mint más rendes alföldi kisváros főtere, négyszögletes, körülötte üzletek, innen lehet a művelődési házhoz is eljutni, ahol ma egy igen lelkes irodalmi kör működik. Arany János nevét viseli, s itt van a templom, meg a gimnázium és persze a tér és a város fő ékessége, a Csonka-torony. A Csonkatorony, amely a Toldi íróját idézi. (A Kraszna megyei nagyfalusi Aranyok, akik T. Rákóczi Györgytől nyertek nemességet 1634- ben, a XVII. század közepe felé telepedhettek meg Sza- lontán.) A Csonka-torony környékén Arany János emlékét kerestem. Emléket, amelyek ott lappangnak a kövekben, az alföldi porban, az akácok szelíd suttogásában. S minduntalanul Aranyt idézem fel. Arany György tíz köblös földön gazdálkodott. Nemesi birtoknak ez ugyancsak szegény. A kúria tulajdonképpen egy vályogház. Ebben volt a János gyerek születése. S a ház, amelyben a dolgozószoba, ^melyet Petőfi még úgy mért meg, hogy: „hossza öt, széle pedig két lépés’’. S itt született a remekmű, a Toldi 1847. január 23-án — Kisfaludy Károly születésének napján — nyer pályaKáló iló (Fekete szív) / Vajnai László Üti por a füveken, úti por a fákon, úti porként születtem a nagy rónaságon. Létre festett arcomon, lerakodott a korom; roma csávó lettem én, .fekete, mint a köfiény. Kalo iló, fekete vér, kezem ha a kezedhez ér; sukárteslű cigán y asszony, szeress belém a tavaszon, hogyha a fii újra kinő, értem sóhajts, mint a tüdő. ■ Piros alma egyik fele, legyen szerelmednek jele. Kehes lovam, keliesedjél, meztéllábam sebesedjél, csak te engem, Vippári Gyöngy ahogyan éri, úgy szeressél, lácsószivü cigányasszony, hétszer szeress, hét tavaszon, szorítsd hozzám bordáidat, gyújtsd fel az én vágyaimat. Kormos bogrács, szikra, láng, he), körötte vig a tánc . ■. ha megjövök, lopva, éjjel, várj engemet csók tüzével, várj engemet vágy hevével, boszorkányok gyógy füvével, mámorító bájitallal, álmot hozó bűvös dallal, s ha elmegyek, visszavárj, más szeretőt ne találj; mert, ha megcsalsz, cigányasszony; hétszer halsz meg, hét tavaszon, hétszer halsz meg, hét tavaszon káló ralt, muro Dévl! Követei jönnek Major János Mint a földet az eke, szántja szikár arcom anyám üzenete — követei jönnek innen is, onnan is a tündér jövőnek! díjat a TOLDI. A pályadíj száz arany. Ez az esztendő egyébként aszályos esztendő. ínség mindenfelé. Bihar megyében ekkor több mint nyolcvanezer éhezőt tartanak számon. Darvas József egyik művében így ír: „Negyvenhétben aszály és dögvész pusztít. Maga nagyapám is jól emlékezett erre az évre, szinte szám szerint tudta, hogy mennyi jószáguk vészelt el — de az életrekelt szabadságról csak későbbi keletű általánosságokat tudott mondani.” Íme a Csonka-torony, amelyet nézve a Toldi íróját látom, úgy, ahogyan egykoron a huszonöt éves Gyulai Pál iátta: „Délelőtt érkeztem Szalontára s lakása után kérdezősködém. Egy alacsony kis házhoz vezettek. Mindjárt eszembe jutott, hogy erről írhatta: Se nem csapszék, se vem bolt Csizmadia műhely volt. De a fehérre meszelt fal, csinos udvar, barátságos szoba, hol mindenütt gondos női kezek nyoma látszott, a nyugodt házigazda, derült háziasszony, vidám gyerekek seiteték, hogy a vén fa, mely a lak fölé védelmezőén terjeszkedik, több kincset rejt, mint sok palota büszke boltívei. Szívesen fogadott s maga vágván számomra dohányt, pipával kínált meg Ö egyszerű és csöndes- falusi ember, ilyennek képzeltem.” Állok a Csonka-torony előtt. A torony ma múzeum : Arany János nevét viseli. S a .szobák benne, az emeleti teremben levő bútorok, kalapok és könyvék reá emlékeztetnek. A lefordíthatatlan Arany'r JJSríös verseinek fordításai és kiadványai sorakoznak odébb, az ő messzire futott hírét bizonvgatiák. De mindezt elv szerényen, ahogy ő is élt és vallotta: ,.Szülőhelnem. Szalonta, Nem szült engem szalonba; Azért vágyom naponta Kunyhóba és vadonba.'’ Fülöp Béla Könyvjelző Kosztolányi Dezső: Látjátok, feleim Látjuk. A magyar próza és költészet klasszikusait. A legnagyobbakat, s a kisebbeket is szinte kilépni és megelevenedni Kosztolányi tanulmányaiból, olyan érzékletes erővel láttatnak szavai. S lírai gyöngédséggel'is, szeretettel, megértéssel. Magyar írók és költők. Pázmány Pétertől Mikszáth Kálmánig, Balassi Bálinttól Vajda Jánosig, sőt Makai Emilig. Már ebből is látni, hogy milyen nagy és hosszú időt fog át a gyűjtemény a magyar irodalomból. De Kosztolányi életművéből is, hiszen az alig húszesztendős fiatal újságíró kezdte el írni ezeket az esszéket, cikkeket, megemlékezéseket, amelyek napilapokban, folyóiratokban jelenlek meg, s most kötetben látnak napvilágot. Nem irodalomtörténet ez — bár így együtt annak látszik —, persze hogy nem az. Az egyes darabok külön- külön valami apropóra, leginkább évfordulóra készültek. Hogy mégis irodaiom- íörténet hatását keltik, azt az írásokon végigvonuló egységes szemléiét teszi. Az, hogy mindig az egész — a magyar irodalom és az anyanyelv — íelőt nézi a részt, s egy-egv író. költő a nagy út egv-egy állomása. Minden írás, a legkisebb terjedelmű is, jóllehet nem a teljesség igényével született — tökéletes egész. Az az érzése az olvasónak, hogy teljes képet kap, pedig „csak” a legjellemzőbbeket — a Kosztolányi által legfontosabbnak tartottakat — tömöríti tárgyáról. S mindegyiknek különös hangulata van: a kor, az ember, s alkotó körülményeinek ötvözetéből. A távlatot az idő adja meg: a huszadik század, amelyből szemlél. S a világ- és a magyar irodalom. Hosszan kellene foglalkozni és részletesen a kötet írásaival. Értékelni Kosztolányi tárgyi tudását, gondolatainak eredetiségét, a feltárt összefüggések logikáját, nyelvezetének szépségét, s szerkesztési művészetét. De erre nincs mód egy rövid cikkben. Csak egyet nézzünk meg: az egyetlen verselemzést a kötetben. „Miért szép, miért hatott ránk, mivel mozgatta meg a képzeletünket?” teszi fel a kérdést; majd sorra veszi az alapeszmét, az erkölcsi tartalmat, az őszinteséget, s a költő életének akkori adatait: de ez együtt sem adja meg a kulcsot. Végül a verset magából a versből vezeti le, úgy, hogy újra felépíti azt a hangok, a szavak, a sorok jelképes és zenei magyarázatából. Amit az „Elhull a virág, eliram- lik az élet...” sorról egy oldalon keresztül leír, az a verstani, nyelvtani, zenei és érzelmi elemzés iskolapéldája. S maga is úgy hat, mint egy költemény. Ki kell emelni — s ez a kötet minden írására vonatkozik — a teljes póz nélküliséget, a szakmai nagyképűség hiányát. A ritka nagy műveltségű Kosztolányi — akárcsak Szerb Antal — a nagy közönségnek ír, s mindig világos, érthető, sőt élvezetes. Ügy olvassuk ezeket a tanulmányokat, mintha izgalmas novellák vagy kisregények volnának. Alig lehet letenni a könyvet. S amikor végére ér az ember, azt érzi, hogy nagyszerűen szórakozott. Csak később jön rá, hogy a kellemes időtöltés közben a műveltségét gyarapította. Szórakozva tanult. így tanítani pedig a .legnagyobb dolgok egyike, s csak kevesgn képesek rá. Vas.} Márta r írások Szeghalom múltjából Csepregi Zoltán Feleségem A „Bibliotheca Békésién- sis’’ sorozatot már évek óta nemcsak a könyvgyűjtők ismerik, jelentősege, értéke a közérdeklődés fókuszába állít minden kötetei, mely a sorozat tagjaként elhagyja a nyomdát. Kezdetekben d r. Pap János, mostan pedig dr. Szabó Ferenc értő szerkesztésében bővül a sor újabb és újabb kiadványokkal, melyek a Körösök vidékének helyi történetéhez, néprajzához szolgálnak forrásmunka értékű adalékokkal. A tizenharmadik kötet a Sárrétre vezeti olvasóját, címe: Írások Szeghalom múltjából. A kötet anyagát válogató, azt sajtó alá rendező és jegyzetekkel ellátó Mikl.ya Jenó körültekintő, alapos és tárgyát minden tekintetben kitűnően értő és bemutató munkát végzett, hozzáértése és lelkes patrió- tasága nélkül — feltehető — a kötet meg sem jelenhetett volna. Ilyen formában és ilyen tartalommal, és ilyen következetesen figyelem vezető és kibontakoztató módon semmi esetre sem. Kezdődik Dánvádi János Siralmas versé-vel 1694-ből, melyben Galga szultán tatárjainak pusztítását írja meg. majd Haan Lajos Szeghalomról szóló írását olyas- hatjuk, 1870-ből. Az ezt követő Csánki Dezső-írást. mely Szeghalom és Füzesgyarmat népességi és birtokstatisztikájáról ad képet, 1891-ben, a Békés vármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat szeghalmi ülésén olvasta fel a szerző. A további cikkek, írásos emlékek is híven tükrözik Szeghalom múltjának egy-egv jelentős vagy jellegzetes momentumát. Ilyen — többek között — ifj. Pa- lugyai Imre „Szeghalom” című írása a múlt század végéről, vagy a református templom toronygömb jében talált 'Emlékfüzet szövege, részlet Oláh György: Boszorkányperek Békés vármegyében című, 1880-ban megjelent munkájából, id. Hajdú István bíró levele az 1848-as forrongásokról, Os- váth Pál 1874-ben megjelent könyvéből „A Sárrét madarai és vadászata” című részlet, Dapsy Kálmán írása „A Simay Kisdedóvo- dá”-ról, mely néhány korabeli, XIX. század végi gyermekdal szövegét is tartalmazza. Mindent egybevetve: szép és hasznos kötettel gazdagodott a „Biblioihecg, Bekesi- ensis” sorozat, mely ezúttal is dicsén a Kner Nyomdát és iskolai tanműhelyét a megszokottan elegáns kiállításért. S. E. Téli táj Barta Kálmán* Fehér a föld Fehér a táj. Fehér a végtelen határ. Fehér a fa Belepi dér. Fehér itt minden fűszál. A tér. Piros szívem is zúzmarás Vár tavaszi kiolvadast.
