Békés Megyei Népújság, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-20 / 43. szám
1V Ruha IsWán és Jandó Jenő szonáfaestje Békéscsabán A koncertidény eltelt ideje alatt szimfonikus igényünket az eddigi program bőségesen kielégítette. A február 15-i békéscsabai hegedű-zongora szonálaest más, nem kevésbé értékes műfaj szépségével, a kamarahangzás örömeivel ajándékozta meg a hallgatóságot. Beethoven 3 hegedű-zongora szonátáját hallottuk Ruha István kolozsvári he - gedűművész és Jando Jenő zongoraművész tolmácsolásában. A müvek sorrendje híven tükrözte Beethoven alkotómunkájának fejlődését. Az első két szonáta hegedüszólama még a mozarti hagyatékokból ered. itt még erősen érezhető a beethoveni zongorafogantatás elsődlegessége. A látszólag kísérő szerepet betöltő zongora domináns szerepe világosan érzékelhető, hálás feladatot rótt a kitűnő pianisztikus adottságokkal rendelkező Jandó Jenőre, aki mindvégig ihletetten együttmuzsikált partnerével. A harmadik — a Kreutzer — szonáta már nagyobb súlyú terhelést jelentett mindkettőjüknek. Az egyre elmélyültebb szimfónia- és vonósnégyesszerző hangszeres kifejezőkészsége együtt nőtt a zenei mondanivaló gazdagságával. A két művész itt volt elemében. Ruha István he- gedűhangja a legszélsőségesebb dinamikai effektusokra képes anélkül, hogy tónusa, intenzitása, a hang érzékletes szépsége csökkenne. A közönség az első tapsolási lehetőségtől kezdve élni kívánt a tetszésnyilvánítás jogával, és állandóan kifejezésre juttatta elragadtatását. A ráadás — egy Mozart-szonátarészlet és egy Tartini-variáció — betetőzte, szinte megkoronázta a sikert. Örömünkre szolgál, hogy hazánkban több helyen is lelkes fogadtatásra talál a szonátapáros műfaja. Szívesen hallgatnánk Ruha Istvánt, amint versenyművet játszik, s kérjük az Országos Filharmónia illetékeseit, hogy már a következő idényben részeltessenek bennünket ebben az élményben. Sárhelyi Jenő jövőben is abban a demokratikus munkamegosztásban, amely a világ népeinek érdekeit szolgálja, s arra irányul, hogy leküzdje a szegénységet, a kiszolgáltatottságot, a nyomort es a gyengén fejlettséget a volt gyarmati országokban. A fejlődő országok politikai haladására a legnagyobb veszélyt a burzsoá nacionalizmus jelenti. Ha az egyébként egészséges nemzeti érzéseket, amelyeket évszázadokon át a gyarmatosítók elleni jogos gyűlölet táplált. a kispolgári reakciós és burzsoá erők kisajátítják, a maguk céljaira alkalmazzák, az nacionalizmussá fajul, s elzárkózáshoz. kizárólagossághoz, szeparatizmushoz, messianizmushoz vezet. Ez táplálja a szocialista országokkal szembeni bizalmatlanságot, az imperializmus elleni harc lebecsülését, azt a törekvést, hogy az osztályharcot megkerülve, a világot „szegényekre és gazdagokra'’ osszák. Ez pedig a néptömegek alapvető jogainak tagadásához, létérdekeinek figyelmen kívül hagyásához vezet. Hogy kinek használ ez, arra Pham Van Dong. a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnöke mutatott rá az el nem kötelezett országok tavaly augusztusban megtartott colombói csúcsértekezletén: „A fejlődő országoknak gazdasági bajaikért csakis a tőkés nagyhatalmak — köztük a tegnapi gvarmatosítók — a felelősek, csakis és egyedül az imperializmus, a neoko- lonializmus az, amely ellenállást fejt ki a fejlődő országok gazdasági felszabadító küzdelmével szembeni Ne feledjük,, hogy a szocializmus volt az, Fáspuszta, messze az otthontól Nekem is van Szétszórt fák a füves pusztán. Melyebb részein kisebb-na- gyobb víztócsák csillognak: belvíz. nyomja most csaknem a/, egesz megyét. A kátyussá vált müút mentén patópálos épületek. Uradalmi magtár, istállók és cselédlakások lehettek egykor. Most a téesz használja. Eszi az idő és az ő hanyagságuk. Még egy kanyar, mielőtt véget érne az út és az ember szemébe tűnik egy nagyobb facsoport. A kerítésen belül — a környék .ellentéteként — szépen gondozott park. játszótér. A februári borult idő sem képes eltakarni az ember törődését. Egy százéves, szép. nagy épület, az egykor volt grófi kastély uralja e körülhatárolt területet. Délután van és itt nyugtató csend. A kastély öt-tíz éves lakói tankönyveik és játékaik fölé hajolva. halk szöszmötöléssel ügyködnek. A hely neve kifejezője: Fáspuszta. A kastély pedig állami gondozásija vett gyermekek otthona, lietvenhét, szüleiktől eltaszított fiú és leányka birtoka. A csendes várakozók Séner János gazdaságvezetőt, ha az úton találkozunk, hazafelé tartó téesz-tagnak néztem volna. Csendes derű és nyugalom az egész ember. Más csak kapkodná a fejét a felsorolásán is annak, amit neki itt tennie kell. Van persze több segítőtársa is, de neki fő a feje mindenért. Kovács Péterné, az igazgató helyettese nem sokkal utánam érkezik vissza. Itt lakik mindjárt a szomszédban — de ez is három kilométer —. az erdészházban, a férje révén. Eleven, mozgékony, könnyen piruló asszony. Két gyermeke van otthon és hetvenhét itt. Az itt lakó . gyerekekről beszélgetünk. Nem is hiszi a kívülálló, hogy milyen nagy bennük a szülők iránti vágy. Az óvodás korúak még a közéjük amely megtörte az imperializmus világméretű gazdasági és politikai egyeduralmát és a lehetőségekhez képest, növekvő támogatást nyújt a ' harmadik világnak. Logikus: az ^1 nem kötelezett országoknak az az érdekük, hogy fejlesszék kapcsolataikat a szocialista országokkal.” A szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom további'a is harcot folytat valamennyi ország', s elsősorban a kevésbé fejlett országok gazdasági és társadalmi fejlődéséhez szükséges feltételek biztosításáért, olyan széles körű nemzetközi együttműködés megszervezéséért, amely elősegíti a fejlődő államok népeinek saját erőfeszítéseit a közöttük és a fejlett országok közötti különbségek felszámolásáért, minden államnak a korszerű tudomány és a technika vívmányaihoz való hozzájárulásáért. a nyersanyagok, a mezőgazdasági termények arai, valamint az ipari termékek árai közötti igazságos arány kialakításáért. a kereskedelmi kapcsolatok mindenfajta mesterséges korlátozása, hátrányos megkülönböztetés nélküli, széles körű fejlesztéséért. Tudjuk és hisszük, hogy mindez nemcsak az ő alapvető érdekeiket szolgálja. hanem előrelendíti a világforradalmi folyamatot, új erőket sorakoztat fel abban a történelmi harcban. amely a kapitalizmus és az előretörő szocializmus között folyik. s amelyben — nem kétséges — a szocializmus világáé lesz a végső győzelem. Molát Ferenc (Vége) belépő felnőtt elé futnak, és kedveskedve fogjak meg kezét, simogatják ruháját. A szüleiket keresik mindenkiben. Iskolás korukban már — talán a szomorú tapasztalatok, csalódások miatt — tartózkodóbbá válnak. Csendes várakozók lesznek: a felnőttek közeledését várják. Több üzem szocialista brigádja jár el ide s próbálja pótolni azt, ami nincs es talán sohasem lesz az övék: a szülői szeret etet. Árva gyerek alig van közöttük A szülők váltak alkalmatlanná tisztükre. Oka erkölcsi züllés: iszákos életmód, dologkerülés, csapodár élet és a flanc. Karácsonyra megtanulnak itt a gyerekek írni, olvasni és akkor szinte első önálló munkájuk: le. \;él a talán sohasem látott szülőnek, már akinek a címét meg lehet szerezni. Legtöbbje hónapokig várja a választ — hiába. Az eredmény: sokáig tartó búskomorság. Kovácsnéból ömlik a név nélküli, sok riasztó példa. amitől az ember keze, lelke lemerevedik, jegyezni sem képes őket. Aztán kissé vigasztalódva mutatja az üzemek, a brigádok ajándékait: játszótéri felszerelés, pingpongasztal, játékok tö_ niege. kis asztalkák, székek. Legutóbb a budapesti OTP XIII. kerületi fiókjának 700 kötetes könyvajándékát, amelyhez most tudtak csak szekrényt szerezni. Olyan mindez, mint mikor a borult égen, egy felfiő- hasadékon át kivillan egy pillanatra a napfény. Azt mutatja, hogy e gyerekek életének mii lvennek kellene lennie, s nem azt, hogy milyen. mondanivalóm... „A nevem Banszki László. A Forgácsolásiemém - ipari Vállalat békéscsabai forgácsolószerszám -gyára ba n dolgozom 23 éve Emlékszem, voltak nehéz idők is. Keveset kerestünk. Én azonban akkor sem hagytam cserben azokat, akik között emberré nevelődtem. Gondoltam, majd rendbe jövünk, ami rajtunk, munkásokon is múlik.. Egyszer aztán átköltöztünk ebbe a szeg tizembe. A konzervgyéir mellé. Sokat javultak a munka- és szociális korúi meny eink, a keresetünk is rendeződött. Már hét eve vagyok a présgépnél Ennek segítségével vágom ki a lemezekből azt a formai, amiből több munkaművelet után állítható dörzsárbetét és fűrésztarcsa készül. Vagy 50—60 ember csinálja folyamatosan. Az ö kezük alá dolgozom tehát. Hogy jól vagy rosszul, azt ők tudják a legjobban. De az biztos, hogy hét év alatt reklamáció nem volt. Az én munkámban az a lényeg, hogy megfelelően állítsam be a szerszámot. A tévedésből nagy baj származna, mert sorozatban gyártanám a selejtet. Az a finomacél pedig, amit felhasználok, nem olcsó. Azért is van bekerítve a présgép, hogy ezeket a drága lemezeket össze ne keverje valaki a más célt szolgáló olcsóbbakkal. Szeretem a munkakörömet. Mindennap jó kedvvel megyek be dolgozni a gyarba. A vezetők is rendesek. Találkozásnál legalább néhány szót mindig váltunk egymással. Ha pedig valami hiba van, nem azt várják, hogy hallgassunk róla. hanem mondjuk meg. Es ne körülírva. Az sem baj. ha kissé türelmetlenül, mint ahogy velem is előfordul néha, ha például nincs időre kész a présgéphez a szerszám vagy a lemezből nincs elég. Egyesek ugyan követelődzőnek tartanak emiatt. De hat milyen legyek? Ütemterv szerint dolgozunk. A lemaradást nemcsak az 50—60 ember, hanem az egész gyár megérezné. Ezért, ha a munkásőrséghez megyek szolgálatba, előtte alaposan rákapcsolok, nehogy fennakadás legyen miattam. Túlórázni nem szoktam. A napi nyolc óra éppen elég az embernek, ha kihasználja a perceket is. Különben nagyon „drága szórakozás" az, ha a dolgozók a munkaidejüket semmittevéssel, a szabad idejüket pedig munkával töltik el. Mért manapság a szabad idő nem csupán pihenésre szolgál, hanem művelődésre is. 4 tv, a rádió, az újság naponta- tájékoztatást ad arról, hogy mi történik körülöttünk a megyében, az országban, a világon. Sokan iskolában tanulnak, s én magam rendszeresen olvasom a szakfolyóiratokat is. Az általános és a szakműveltség fejlesztése végeredményben a munkahelyen kamatozik. Mert az. aki művelt, okosabban, hasznosabban tud dolgozni és a környezetével való kapcsolatot is értelmesebben tudja kialakítani. üvegház a pusztán Az első nagyobb település ide Békés, csaknem harminc kilométer. Van egy nyolcszemélyes kobur kocsijuk, amivel az élelmet szállítják. Nagy ritkán ezzel visznek t>e a városba nyolc-tíz gyereket. Olt alig tud haladni velük a nevelő. Ezeknek minden új, az is, amit az utcán látnak. Üveg- ház ez az intézet. A puszta kö- zepén, messze a társadalomtól. A legfogékonyabb korszakukban kényszerülnek itt élni ezek a csöppségek. Könnyű lenne most azt mondani, hogy kapjanak otthont a városokban, nagyközségekben. De. aki végig gondolja, mi mindenre van még szükségünk, ami szintén nagyon fontos — nem támaszthat ilyen igényeket. Mégis eszébe jut az embernek: helycserét kellene végrehajtani gyógypedagógiai intézetekkel és csecsemőotthonokkal. A tényleges társadalmi környezet ezeknél elhanyagolható. emezeknél pedig egyenesen káros a hiánya. S mindez sok pénzbe se kerülne, bár sok utánjárásba, igen. De megérné, a gyerekekért. Nem akarok beszélni a múltról, de annyit mégis el kell mondanom, hogy 10-en voltunk testvérek. Apám, aki munkásember volt. szinte alig tudta eltartani a családjai. Jól emlékszem — mert a felszabaduláskor már 12 éves voltam — sokat koplaltunk. Ám ezrek és ezrek éltek hasonló sorsban Békéscsabán. Azt a nagy fejlődést, ami azóta végbement az országban, az ilyen magamfajta emberek különösen értékelni tudják. De talán érzékenyebben is hatnak rám azok a dolgok, amelyek akadályai a fejlődés további meggyorsításának. Ha megengedik, erről is beszélek. Kezdeném a vándormadarakkal. Valaki 50 fillér örabéremelé- sért munkahelyet változtat. Egy hónapig csak begyakorol, sok selejtet csinál, aztán, ha meggondolja magát, esetleg újra odébb áll. Olyan viszonyokat kellene teremteni, hogy mindenkinek elmenjen a kedve a vándorlástól. Talán az új rendelet seait majd. A hozzáértő törzsgárdának legyen valóban becsülete. Differenciálják jobban a béreket! * Olykor az újságban olvasunk, de hallunk is sikkasztókról, csalókról, szélhámosokról. Mindig felháborodunk az ilyen dolgok miatt. Erkölcsileg is nagy kárt okoznak ezek a kártevők, mert a társadalmunk iránti bizalmat csökkentik az emberekben. Így is kellene elbírálni az ilyen cselekményeket. Vannak felelősök, fölöttesek, mindenki a maga posztján tartson rendet, fegyelmet. Aki nem képes rá, léptessék le azok, akik illetékesek. Ehhez kapcsolódik mindjárt a borravaló kérdése, ami néha még a szélhámosság határait is túllépi. A nagypénzűek a kispénzűek rovására sokszor igen nagy előnyökhöz jutnak. És tulajdonképpen mi, munkások és más bérből élők, akik pontosan megszabott keresetért dolgozunk, érezzük ennek a terhét leginkább. A gyárban sokszor szóba kerül, hogy más vonatkozásban is nagyobb fegyelemre, rendre lenne szükség. Látjuk például u tv-ben, amikor kerekasztal-beszélgetést tartanak mondjuk a cipő minőségéről... Hogy ki tudják beszélni magukat egyesek! Végül nincs felelős és folytatódik minden tovább. A károkozás is, ami annyi, mintha az államkasszát két marékkai fosztogatnák. Vágyakozás Barátkozom -A7 intézet lakóival, nézem munkájukat és beszélgetünk. Az egyik izzasztó fizikai fáradsággal formálja a betűket, szavakká, értelmes mondatokká úgy. hogy majd átszakad a füzet lapja. A másik szobában büszkén mutogatják a játékelemekből összeállított házakat, repülőgépeket. — Bácsi, rajzolok neked is — kedveskedik az egyik kislány. — Mit rajzolsz nekem ajándékba? — kérdezem tőle. Nem szól. csak veszi a színes ceruzáit s nyelvét is kinyújtva, önfeledten egy tűzpiros sugárzó napot és egy szál kék virágot sikerít a papírlapra. A családi nap melege, a szülői otthon kedvessége utáni vágy irányítja a csöppnyi kezeket. Nem vagyok közgazdász, de azt tudom, hogy lényegében minden fő kérdés az államkassza körül forog. Ha ez a kassza tele van pénzzel, akkor lehet, fejleszteni, korszerűsíteni a termelést, növelni a nemzeti jövedelmet, utakat iskolákat, kórház lkat, lakásokat építeni . . . Szóval az emberek i'ágyait teljesíteni Ha kevés van a kasz- szában. akkor hiábavaló minden jóakz-^L Hogy kinek mi az érdeke? Nekünk, munkásoknak a gyorsabb ütemű feilődés. ami tehát a központi hatalom erősödésén múlik. A tisztességes embereknek ennek a célnak a szolgálatában kell állniuk. Hadd javasoltam azonban egyeseknek, hogy egy kicsit szerényebben viselkedjenek. Valóban szolgálatnak tekintsék azt, amivel megbízzák őket. A bálványozásnak már rég lejárt az ideje. Csak a tudás, a becsületes munka és maaatartás, a társadalom iránti hűség ad tekintélyt az embernek, bármilyen beosztásban van. Ezt nem árt megjegyezni. Mi a gyárban igyekszünk úgy dolgozni, hogy a kötelességünknek eleget tegyünk, Lacit, a 16 éves fiamat — aki marós szakmunkástanuló — is arra nevelem, hogy becsületes és jó szakember legyen. Ha kedve lesz, később még továbbtanulhat, örülnék neki, mert fejlődik a technika és egyre nagyobb műveltség kell ahhoz is. hogy megértse és helyesen alakítsa az ember maga körül a világot.” Lejegyezte: Pásztor Béla Enyedi G. Sándor
