Békés Megyei Népújság, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-17 / 40. szám
A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közleménye Az állami földek i-artós használai-ba adásáról A közelmúltban (a Tanácsok Közlönye 1976. december 31-i 62. és 1977. február 3-i 5. számában) megjeleni jogszabályok 1977. január 1-től lehetővé teszik a tanácsi kezelésben levő nagyüze- mileg nem hasznosítható külterületi állami földek tartós használatba adását mezőgazdasági szakcsoportok, üzemi, intézményi közösségek és magánszemélyek részére. Ezzel kapcsolatban több érdeklődő fordult a minisztériumhoz olyan kérdéssel, hogy hol. mikor és milyen feltételekkel lehet földet tartós (legalább 50 évi) használatba igényelni. A félreértések elkerülése vé-, gett fel kell hívni a figyelmet | arra, hogy a vonatkozó jogszabályokban érintett földek tartós I használatba adásának alapvető | célja ezeknek a földeknek a meg- | művelése és azokon a 'termelési | biztonság megteremtése. A használatba adott földeket rendeltetésüknek megfelelően mezőgazdasági, kertészeti termeléssel kell hasznosítani és nem sz-abad lakó- vagy üdülőteleknek tekinteni. Ezért az időlegesen mezőgazdasági, kertészeti műveléssel hasznosítható belterületi földeket továbbra is csak rövidebb időre lehet használatba adni. A mezőgazdasági, kertészeti ! termelés céljára tartós haszna- j latba adható külterületi állami! földeket a helyi tanácsok jelölik ki. A földek elhelyezkedéséről. J fekvéséről és: a használatba adás j feltételeiről a lakosságot a helyi tanácsok tájékoztatják. Azok az állampolgárok (üzemi. vállalati stb. közösségek) tehát, akik ilyen földeket tartós I használatba kívánnak venni, kérelmükkel írásban forduljanak a lakóhelyük vagy az érdeklődésüknek megfelelő községek (városok) tanácsaihoz. A termelőszövetkezeti tagok és állandó alkalmazottak igényüket a termelőszövetkezet vezetőségéhez nyújthatják be. A budapesti lakosok figyelmét felhívjuk arra, hogy a főváros területéhez tartozó földeknek csak rövidebb időre való haszonbért»* adására van lehetőség. A minisztérium lehetségesnek tartja azt is, hogy főleg a helyben lakó állampolgárok, üzemi, vállalati közösségek felhívják a helyi tanácsok figyelmét a község vagy város külterületén a zártkertekben található parlagföldekre. Természetesén a helyi tanácsi szervek joga, hogy az ilyen földek használatba adásának lehetőségét körültekintően megvizsgálják, mert csak ezt követően lehet a tartós használatba adás kérdésében dönteni. Amennyiben a tartós használatba adás lehetséges, úgy azok igényeit, akik ilyen parlagföldet bejelentenek, elsődlegesen kell kielégíteni. A minisztérium kéri az érdekelt helyi tanácsokat, hogy alapos szervező munkával, nagy gondossággal minél előbb vizsgálják meg az illetékességükbe tartozó területi parlagföldek tulajdoni viszonyait, s — az érdeklődők igényeit is figyelembe véve — jelöljék ki azokat a területeket, amelyek nagy üzem ileg nem hasznosíthatók és már a tavasz folyamán használatba adhatók. (MTI) A Mezőgazdasági Kiadó könyvei Cseprepl Pál-—Zilál János: ] Szőlőfajtáink. j A magyar szőlőtermesztés és j borászat több évszázados hagyományai megkövetelik, hogy a korszerűség igényeit/kielégítő szakkönyvek segítsék a termelőket. Csepregi Pál és Zilai Já- j nos kézikönyve immár a negyedik kiadásban került az olvasók j kezébe. A szőlőfajták leírása, rendszerezése és azok termesztési értéke után részletes katalógust talál az olvasó, amelyben előfordul minden jelentő- | sebb hazai és külföldön honos | fajta. A gazdag képanyaggal és | szemléltetőtáblákkal kiegászí- ; tett könyv nem hiányozhat a j szőlőtermesztéssel foglalkozók J könyvespolcairól. Benedek Pál—Manninner Sán- dói—Virányi Sándor: Megporzás i mézelő méhekkel. A méhészkedés az ember. ősi tevékenységei közé tartozik. Már az egyiptomi hieroglifák is megemlékeznek a méhészetről, j de a háziasított rovarok és a virágok megporzásának kölcsönhatására csak Darwin hívta fel a figyelmet. Az utóbbi évtizedekben egyre komdlyabban foglalkoznak a méhek virág- megporzó tevékenységének gaz_ dasági hasznával. A korszerű növényvédelem, az agrotechnika kemizálása és nem utolsósorban a szakemberek körében , is fellelhető maradiság egyálta- j Ián nem kedvező a mezőgazda- «ág nTáilözhe'e'len k's ,ingy_n- munkásai” számára. Az újonnan | megjelent könyv szerzői szemlé- | Jeles példákkal, a méhészkedés I gazdasági le’entőségének ismer- { tetősével igyekeznek felhívni a / figyelmet e sok helyütt még feltáratlan tartalék fontosságára. Horn Artúr: Állattenyésztés É'etszínvonalunk növelésének egyik fontos alapja a mezőgazdasági termékek, s ezen belül is az állati eredetű élelmiszerek termelésének fokozása. A hazai fogyasztás kielégitésén túl az élőállat, és a búsexport növelése jelentős népgazdasági feladat, ezért á'lamunk különböző eszközökkel támogatja a korszerű állattenyésztést. A Horn Artúr szerkesztésében megjelent kézikönyv alkotó kollektívája a tudomány legújabb kutatásait figj'elembe véve. nemcsak az egyetemek és főisko’ák hallgatóinak képzését kívánta szolgálni, hanem jó segítséget adtak a gyakorlatban dolgozó szakembereknek is. A háromkötetes mű első kötete az Általános állattenyésztés. és a Gazdasági állatok takarmányozása címet viseli, a második kötetben a szarvasmarha-. a juh. és a lótenyésztés, a harmadik kötetben pedig a sertéstenyésztésről és a kisállattenyésztésről szóló ismeretek olvashatók. A Mezőgazdasági Kiadó gondozásában a közelmúltban jelentek meg I. Bogyul: A szovjet falu társadalmi-gazdasági viszonyai, dr. Jczsa László: A takarmánycirok termesztése és f elhasználása, Rudolf Raniolf: Mit tegyünk a szennyvízzel?, va. iamint Maurer János—Petres Sándor: Hogyan segíti az ÁFÉSZ a ház körüli kertészkedést? című könyvek, amelyek a mostani mezőgazdasági könyvhónapnak keresett olvasmányai. Vagyunk az Ifjú Gárda Az ifjúgárdisták a Kínáról szóló élménybeszámolót hallgatják (Fotó: Lónyai László) Békéscsabán az ifjúsági és úttörőház egyik termében péntek esténként találkoznak az Ifjú Gárda Klub tagjai. A fiatalok első látásra semmiben sem különböznek bármely diák-, vagy ifjúmunkás klub tagjaitól, ám közelebbi megismerkedésünk so. rán kiderül, hogy az ifjúgárdís- ták egy jelentős többletfeladatot is vállalnak: — A honvédelmi nevelés fokozott szerepe jelenti számunkra azt az önként vállalt többletet, amely megkülönböztet bennünket a többi fiataltól — mondja Török János klubtitkár- helyettes. — Egyébként mi is éppen úgy élünk, mint a többi | KISZ-íag: együtt tanulunk és ( szórakozunk, játékosan és komo-| lyan töltjük az időt a klubban, j de amikor eljön a foglalkozások j ideje, akkor mindenki egy ki-1 csit megváltozik, s a vidáman ■ szórakozó társaságból fegyelmezett „gárda’’ lesz. Találkozásunk idején a Lékai János kollégium tanulói voltak zömmel a klubhelyiségben. — Éppen az előbb hallottunk egy érdekes élménybeszámolót Kínáról — mondja Pál Tibor. aki Beregböszörménybői jött a csabai kollégiumba. — Ilyenkor este 9-ig van kimenőnk, ezért jut még idő az előadás után egy kis beszélgetésre, zenehallgatásra. — Nagjmn rendesek a diákotthon vezetői, hiszen minden alkalommal elengednek bennünket a közös rendezvényekre — veszi át a szót Lipták Dezső. — A KISZ-alapszervezet is figyeli munkánkat, s a lehetőségekhez kénest támogatnak is bennünket, hiszen felajánlották, hogy az if júgárdista-egyenruha felét kifizetik. Most már csupán a pénz másik fele hiányzik... Amikor az egyenruhára terelődik a szó, min« egy felboly- dúlt méhkas, vesznek körül a fiatalok. Egymás szavába vágva mondják, hogy egy komplett felszerelés 300 forintba kerül, s a KISZ segítsége révén, ennek a fele már meg volna, de honnan teremtik elő a hiányzó részt? Persze van ennél bőkezűbb iskola is, ahol a teljes ruházatot megvásárolják — mondják a fiúk. Szinte megáll köHilöttünk a levegő, amikor megkérdem, nem gondoltak-e arra, hogy együttes erővel megkeressék a ruhához szükséges pénzt? — De hol? — kérdezik a fiúk és olyan csodálkozva néznek rám, mintha még sose hallottak volna közösen végzett fizikai munkáról. — Markos legények vagytok, és ha hét végén elmennétek vagont kirakni, biztos hamar ösz- szejönne a pénz — ajánlom. — 5 iÉÚíMSz 1971. FEBRUÁR 17. Persze, lehetnek ennél jobb ötletek is, hirtelenjében csak azért jutott eszembe, mert diákkoromban elég szépen kerestem ezzel a módszerrel, miért ne sikerülne nektek is? Újra elszabadulnak a gondolatok. — Ha esik a hó, menjünk ef lapátolni! — Tavasszal a mezőgazdaságban is szívesen látják a segítő kezeket! ■— Vasgyűjtésből már van 800 forintunk. — Legjobb volna, ha egy üzemben dolgozhatnánk szombat délutánonként! Kavarognak az ötletek, talán a sok javaslatból lesz majd egy épkézláb tett is, és akkor a legközelebbi városi rendezvényen már díszes egyenruháb'an láthatjuk a klubtagokat. j S Előbb a MÉH egyik telepén dolgozott. Az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat békéscsabai öntödéjébe 1975 őszen került anyagmozgatónak. Kezdetben egy szer-kétszer . a pohár fenekére nézett. Az öntöde vezetője figyelmeztette: — János bátyám, ez a közösség nem tűri meg azokat, akik túllépik a mértéket. Akkor már több hete dolgozott ott, megismerte és megszerette az embereket. Nagyon fáit volna neki. ha elküldik. A szorongó érzés miatt szinte a torkában dobozott a szíve, amikor megkérdezte: — Rám most már nem lesz szükség? Az izgalom az arcára is kirajzolódott. Az öntöde vezetője igyekezett megnyugtatni: — Dehogyis nem lesz. Csak az italozásról kell leszoknia. Ettől kezdve agy kortyot sem ivott Tóth 21 János. Mindennap pontosan érkezett Újkígyósról. Kopott ruhában, csendesen, szerényen. Átöltözött és dolgozott. Rakta a vasakat, takarított, s amikor éppen hiányzott valaki, segített az öntőknek, az öntvé- tisztítóknak vagy a rámolók- nak. Ha látta, hogy sok a tenni, való. ott maradt a munkaidő befejezése után is. Nem utasításra, hanem be'átásból, meg a tarsai iránti rokonszenvből. Nagyon megszerette őket, akik bíztak benne és sokszor illették elismerő szavakkal. Ám nemcsak a munkáját, .segítőkészségét vették észre, hanem az otthoni körülményeit is mégismerték. .Azt, hogy hét kiskorú gyermeke van, akiknek a nevelése és eltartása még a jelentős összegű családi pótlék mellett is óriási gond. Ök maguk javasolták, hogy elsöborUaa — Gyerekkóromban rengeteget olvastam a szovjet Ifjú Gárda hőstetteiről — mondja Radies Erzsébet, aki egy szent lány a sok fiú között. — Öröm- mei jelentkeztem én is a gárdába, és nagy izgalommal várom a tavaszi seregszemlét, ahol első alkalommal menetelhetek majd a többiekkel. — A seregszemle tényleg nagy- esemény mindnyájunk életében — folytatja Milos István, aki három éven át -volt szakaszparancsnok és most is csak a közelgő érettségi miatt adta át másnak a vezető tisztet. — Egész tanévben készülünk a különböző elméleti és gyakorlati foglalkozásokon arra, hogy helytálljunk a szemlén és természetesen az életben se vall- junk szégyent. Alaki bemutatóval kezdődik a tavaszi seregszemle, majd a menetdalok éneklése következik. A harci túrákon lövészet, fegyveres váltófutás és úszás is szerepel a programban. Nem hiányzik a vidámság sem ezekről a versenyekről. Egyszer például az uszodában a rajtkövön derült ki, hogy az egyik gyereknek víziszonya van, s a legnagyobb nevetés akkor kezdődött, amikor az úszómesterünket is a hajánál fogva kellett kimenteni a derékig érő habokból. Immár negyedik éve vagyok ifjúgárdista és sok nagyszerű élményt köszönhetek a mozgalmi munkának. A közös kirándulások és tábortüzek emléke sokáig elkísér majd az életemben és csak azt sajnálom, hogy a tanév végén szétszéled ez a nagyszerűen össze- kovácsolódott gárda. Természetesen az jó érzés, hogy jönnek utánunk újabbak, akik talán még jobban megállják majd a helyüket, mint mi. Andódy Tibor neki juttassanak minden lehető segélyt. Aztán tavaly december vége- felé. amikor a békéscsabai vasútállomásra nyers vas érkezett, Tóth 21. János is részt vett a rakodásban. Hideg volt, havas eső esett. Munka közben kezdte rosszul érezni magát. A többiek unszolására bément az öntödébe. s ott maradt a munkaidő végéig. Másnap a szokásához híven, pontosan érkezett a munkahelyére. Nem sokáig bírta erővel. Az előző napi rosszullét fokozódott. Elment az SZTK-rende- lőintézetbe. Visszatérve onnan, panaszkodott: „Leszidtak, hogy miért nem az újkígyós! körzeti orvoshoz mentem ’. A következő nap reggelén egyenesen a körzeti orvosához vitt az útja, aki tüdőgyulladást állapított meg és táppénzre kiírta. Ennek letelte után ment dolgozni, de csak két napig. A harmadik nap idült hörghuruttal ismét táppénzes állományba került... Még egyszer imétlődölí a dolog. Legutóbb 5 napot dolgozott. A hatodik nap már nem ment be az öntödébe. Helyette délután a felesége érkezett oda — sírva. Csak annyi ereje volt, hogy a békéscsabai kórházból kapott táviratot megmutassa. Három szó: a férje.mégha’t. A hír hamar elterjedt. Éppen tartott az öntés. Az emberek verejtékezve cipelték az izzó vassal teli tégelyeket a formákhoz. És nem is tudom, hogy amikor az arcukhoz emelték a karjukat, poros ingujjukkal az izzadtságot vagy, a könnyeiket törölték-e le. A,temetés egyszerű volt. Az öntödéből, aki csak tudta, élkísérte utolsó útjára Tóth 21 Jánost. Pásztor BcU Búcsú Tóth 21 Jánostól
