Békés Megyei Népújság, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-17 / 40. szám

Közös közlemény Púja Frigyes külügyminiszter lengyelországi látogatásáról Púja Frigyes a Magyar Nép- j köztársaság külügyminisztere ] Emil Wojtaszeknek,, a Lengyel1 Népköztársaság külügyminiszte­rének a meghívására 1977. feb­ruár 14-től 16-ig hivatalos, ba­ráti látogatást tett Lengyelor­szágban. Púja Frigyest lengyelországi tartózkodása során fogadta Ed­ward Gierek, a Lengj él Egye­sül Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, Henryk Jablonski, a Lengyel Népköz- társaság Államtanácsának elnö­ke és Piotr Jaroszewicz, a Len­gyel Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke. A külügyminiszterek áttekin­tették a két szocialista ország baráti kapcsolatainak helyzetét és véleménycserét folytattak az időszerű nemzetközi kérdések­ről. Megállapították, hogy a Ma. gj ur Népköztársaság és a Len­gyel Népköztársaság kapcsola­tai — a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionaliz­mus elvei alapján — az élet min­den területén eredményesen fejlődnek. A kétoldalú kapcso­latok elmélyítésében döntő je­lentősége van a Magyar Szoci­alista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt testvéri együttműködésének, különösen Kádár János és Edward Gierek, a két párt első titkára rendsze­res találkozóinak. A két ország gyümölcsöző eg\Tüttműködése egyre hatékonyabban járul hoz­zá a Magyar Szocialista Mun­káspárt xi. és a Lengyel Egye­sült Munkáspárt VII. kongresz- szusán elfogadott, a fejlett szo­cialista társadalom építésére vo­natkozó program végrehajtásá­hoz. A felek megelégedéssel álla­pították meg, hogy a kölcsönö­sen előnyös gazdasági égyütt- müködes dinamikusan fejlődik > a két ország között. Meggyőző­désük, hogy a KGST komplex programjának a megvalósításá­val, a termelési szakosítás és a kooperáció további szélesítésé­vel az együttműködés még haté­konyabbá tehető a két nép ja­vára. A külügyminiszterek méltat­ták- a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán meghirdetett, majd XXV. kong­resszusán továbbfejlesztett be- keprogramot, amelyet a két or­szág pártja kongresszusi határo- - zatban támogat. E program va­lóra váltása nagy szerepet ját­szik a nemzetközi viszonyok ja­vításában. az enyhülés elmélyí­tésében. Hangsúlyozták, hogy az euró­pai biztonság és együttműködés területén jelenleg a legfonto­sabb a záróokmány elveinek és rendelkezéseinek maradéktalan megvalósítása. A Magyar Nép- köztársaság és a Lengyel Nép- köztársaság arra törekszik, hogy a belgrádi találkozó a véle­ménycsere konstruktív formája legyen, és az a biztonság és a nemzetközi együttműködés ügyét szolgálja. A felek támogatják azt a szovjet javaslatot, hogy hívja­nak össze európai konferenciá­kat a környezetvédelem, a szál­lítás és az energetika terén való együttműködés megvalósítása érdekében. A miniszterek hangsúlyozták a Varsói Szerződés politikai ta­nácskozó testületé bukaresti ülésén elfogadott nyilatkozat és egyéb dokumentumok nagy je­lentőséget a béke és a bizton­ság szempontjából. A külügyminiszterek rámutat­tak, hogy a fokozódó fegyverke­zési hájsza, az enyhülési folj’a- matot akadályozó hidegháborús erők törekvései és a más orszá­gok belügyeibe való beavatko­zás ellentétes Helsinki szellemé­vel.­A külügyminiszterek síkra- szálltak amellett, hogy hívják össze az ENSZ-közgyűlés rend­kívüli ülésszakát, amely a lesze­relési világkonferencia előkészí­tő szakasza lenne. Hangsúlyoz­ták, hogy az enyhülés szem­pontjából jelentősek a közép- európai fegyveres erők és fegy­verzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások. Támogatják a Szovjetunió, nak a közel-keleti helyzet meg­oldására tett javaslatát. Kife­jezték szolidaritásukat a' füg­getlenségükért, a társadalmi ha­ladásért, valamint a gyarmato­sítás minden tonnája és a faji megkülönböztetés ellen küz­dő népekkel. A külügyminiszterek megbe­szélései szívélyes és elvtársi lég­körben, a teljes nézetazonosság jegyeben zajlott le. Púja Frigyes hivatalos, baráti látogatásra hívta meg a Magyar Népköztársaságba Emil Wojta- szeket, aki a meghívást köszö­nettel elfogadta. (MTI) Rz ENSZ-főtitkár felhívása Kurt Waldheim, az ENSZ fő­titkára a leszerelési bizottság Géniben megnyílt ülésszakához intézett felhívásában hangsú­lyozza: a leszerelés területén a legelodázhatatlanabb feladat a nukleáris fegyverkezési hajsza mielőbbi megfékezése és csők kentése, majd a tömegpusztító fegyverek végérvényes megsem­misítése. A nemzetközi kapcsolatokban végbemenő pozitív változások és mindenekelőtt a feszültség csökkenése — hangzik az üze­net. — nyomatékosan aláhúzzák a leszerelés elérésének sürgető szükségszerűségét. Az ENSZ fő­titkára a nukleáris és hagyomá- nj'os fegyverek világszerte nö­vekvő arzenáljának lényeges csökkentését szorgalmazza üze­netében. Mint rámutat, az óriási fegyverkészletek felhalmozása veszélybe sodorja a békét és a nemzetközi biztonságot. Jelen­leg a világon évi 350 milliárd dollárt fordítanak a fegyverke­zési hajszára. Ezeket a kolosz- szális összegeket mindenekelőtt arra kellene felhasználni, hogy felszámolják az éhséget, a nyo­mort és a betegségeket, ame­lyektől még mindig százmilliók szenvednek a világon. Kurt Waldheim állást foglalt a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes megszünteté­séről szóló szerződés mielőbb: megkötése mellett. Véleménye szerint ez a lépés „erős pozitív befolyást gyakorolna a nemzet­közi helyzet javulására és a 'le szereléshez vezető úton a reális haladás elérésére”. (TASZSZ) Világbajnokot gyilkolt a chilei junta Az ADN. az NDK hírügynök­sége a „Deutsches 'Sporteeho” című lap legújabb számára hi­vatkozva tragikus hírt közöl Chiléből. Raul Choque, aki 1972- ben a búvárúszásban világbaj­nok volt,, a junta áldozata lett. Amikor a junta uralomra ke­rült, Raul Choque kénytelen volt feladni azt a tervét, hogy sportoktató legyen. Megélheté­séhez viszont igyekezett felhasz­nálni sportbeli tudását: vízalat­ti halászattal foglalkozott, s en­nek jövedelméből élt. Néhány héttel ezelőtt munkája során holttesteket talált a vízben, az Unidad Popular Párt meggyil­kolt tagjait. Az egykori spor­toló elmesélte szörnyű felfede­zését, mindenütt efeletti felhá­borodásának adott kifejezést. Néhány nappal később a 34 éves Raul Choquet lakásában meggyilkolták. (MTI) Utcai b 2 1977. FEBRUÁR 17 ■ l ... (Lomidze rajza a moszkvai Krokodilból — KS) Rhodesia: II kör bezárul? Nem véletlen, hogy az amerikai adminisztráció ríj ENSZ-nagy követe. Andrew Young (aki valaha néger polgár­jogi harcosként Martin Luther King környezetéhez tarto­zott), első nagy diplomáciai körútját Afrikában tette meg. Carter elnök és környezete világosan látja, hogy a ..fekete kontinens” dereka könnyen végleg kicsúszhat az amerikai befolyási övezetből. Ez pedig diplomáciai és gazdasági szem­pontból érzékeny vereséget jelentene Washington számára. Sőt: ha Rhodesia ügyében nem sikerül amerikai vagy an­gol közvetítéssel kielégítő kompromisszumra jutni, akkor az. afrikai fehér uralom bástyája, a Bél-afrikai Köztársa­ság is veszélybe kerül. Rhodesia — amelyet a füg­getlenségi harcot vívó néger többség Zimbabwe-nek nevez — ily módon nemcsak egy afri­kai állam belső fejlődésének problémája, hanem a szó teljes értelmében világpolitikai ügjr. A jelenlegi fehértelepes kor­mány feje, Smith maga. kétség- beesett utóvédharcában éppen ezt nem ismeri fel. Ebből adócL nak a különbségek a minden ésszerű es valamennyii'e is kéz­zelfogható kompromisszumot visszautasító telepes-kormány, valamint a tőkés világ széle­sebb afrikai érdekeit figyelem­be vevő Washington és London között. Makacs Smith Smith ésszerűtlen makacssága ismét zsákutcába juttatta a tár- gyalasokat. Emlékezetes, hogy e tárgyalások űj szakasza 1976 szeptemberében, a Kissinger- terv meghirdetésével kezdődött. A tervet a volt amerikai kül­ügyminiszter annak ide)én ösz- szehangolta nemcsak a Smith- kormánnyal, hanem Vorster dél-afrikai miniszterelnökkel is. A terv szerint két év alatt kel­lett volna végrehajtani az át­térést a fehértelepes kisebbségi kormányzatról a többségi kor­mányzatra Az áttérés azonban nem jelentette volna a hatalmi viszonyok gyökeres változását. Éppen azért volt elfogadható Smith és Vorster számára. Smith például úgy értelmezte a Kissinger-tervet, hogy a ka­binetben megvalósul ugyan az afrikai többség, de a belügye.k, és hadügj’ek intézése a fehér kisebbség kezében marad. Rá­adásul az államtanács ugyan­csak fehér elnöke vétójoggal rendelkezett volna a kabinet döntései felett. Eredetileg Smith arra számított, hogy a törzsi és politikai alapon egyaránt több részre szakadt függetlenségi mozgalmat sikerült megosztani e terv segítésével. A megosztást még azzal is elő akarta segíte­ni, hogy ösztönözte a jelenlegi kormánynak elkötelezett hagyo­mányos törzsfőnökök befolyása alatt álló szervezet megalakítá­sát. Kiderült azonban, hogy sem a törzsfőnökök, sem a ki­egyezésre leginkább hajlamos Muzorewa püspök vezetése alatt álló Afrikai Nemzeti Kong­resszus nem engedheti meg ma­gának a teljes széthullás ve­szélye né'kül a behódolással egyenértékű kompromisszum elfogadását. A széles tömegeket képviselő igazi ellenzéki moz­galom (Hazafias Front), ame­lyet Nkomo és Mugabe vezet — természetesen eleve visszautasí­totta az ilyesfajta kiegyezést. London közbelép A Kissinger-tei'v alapján te­hát kilátástalan volt az eredeti­leg Genfben megkezdett és de­cemberben meghatározatlan időre elhalasztott Rhodesia-kon- ferencia folytatása. Akkor lépett sorompóba — nyilván a Washingtonnal tör­tént előzetes egyeztetés után — a brit politika. Az angol meg­bízott, Ivor Richard december­ben kezdte meg nagy afrikai körútját; nemcsak Rhodesiát és Dél-Afrikáf, hanem a Smith-re- zsimmel szemben ellenséges öt frontországot (Bottswana, Zam­bia, Mozambik, Tanzánia, An­gola) is meglátogatta. Richard terve egy árnyalattal reálisabb volt. Főleg azért, mert csak az átmeneti időszakra kinevezett brit főbiztosnak lehetett ..volna vétójoga a 3:2 arányban fekete többségű új kabinet döntései fe­lett. A Richard-javaslatok nem elégítették ki mindenben a Nkomo és 'Mugabe vezetése alatt álló függetlenségi mozgal­mat. sem pedig a frontországo­kat. Legfeljebb tárgyalási ala­pul szolgálhattak volna. Csak­hogy a Smith-kormány már a Richard-féle megközelítésben is a .tényleges uralom elvesztésé­nek veszélyét fedezte fel. Ezért a dél-afrikai kormánnyal foly­tatott előzetes tanácskozás után visszadobta a Richard-tervet. Így a kompromisszumos tár­gyalások másodszor ig zátonyra futottak. A függetlenségi moz­galom és a frontországok is fi­gyelmeztették a világot: a ku­darc növeli a fegyveres felsza­badító háború kirobbanásának lehetőségét, hiszen elzárja a jó­zan politikai megoldás útját. Young üres táskája Ebben a kiélezett helyzetben indult el kőrútjára az új ame­rikai ENSZ-képviselő. Az ő kör­útja sem hozott azonban lénye­ges változást. Az út végén az amerikai diplomata csak annyit ígérhetett, hogy a Carter-ad- minisztráció ..az eddiginél mé­lyebben foglalkozik majd” a Rhodesia-ügy megoldásával. Ugyanakkor a leghatározottab­ban elutasította, hogy Washing­ton bármiféle segítséget nyújta­na a függetlenségi mozgalom­nak a Smith-vezette fehértele- pes kormány megbuktatásához. Nem hagyott kétséget afelől, hogy „minden megállapodást a hatalmon levő emberekkel kell megkötni”. Magyarán: a függet­lenségi mozgalomnak Smith- szel kellene megállapodnia, s éppen ez bizonyult lehetetlen­nek. A kör ezzel bezárult és az afrikai kontinens válságköz­pontjában tovább növekszik a feszültség. A Kőolajfúrási Üzeni orosházi üzemegysége keres felvételre 18—45 év közötti íértiségéd munkásokat fúrómunkásnak szeg­halmi, endrödi, Sarkad és Orosháza körzetében leső munka­helyekre Valamint motorkezelő, kazánkezelő, Diesel-motor szerelő, traktorszerelő szakmunkásokat, gépkocsivezetőket Jelentkezés: Orosházán, Csorvási úti telepünkön

Next

/
Thumbnails
Contents