Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Autósok,

motorosok

figyelmébe!

1977. január 1-től megváltozott . a magánszemélyek által üzemeltetett gépjárművek kötelező felelősségbiztosításának díjfizetési rendszere.

Ezentúl a befizetéshez egy ún. „Díjigazoló lap” is szükséges, melyen a posta a befizetést postabélyegzővel igazolja. A díjigazoló lapot nem szükséges a forgalmi engedéllyel együtt tartani, csupán az időszakos gépjármű műszaki felülvizsgálaton kell azt bemutatni a díjfizetés igazolásaként. 1977. január 1-től az eredményes műszaki vizsga egyik előfeltétele a biztosítási díj maradéktalan kiegyenlítése.

A magánrendszámú gépjárművek kötelező felelősségbiztosítósának évi díja 1977. évben változatlanul

személygépkocsiknál 460 Ft

motorkerékpároknál 100 Ft

A személygépkocsik biztosítási díja január 1-én és július 1-én, a motorkerékpároké minden év január 1-én esedékes, amely az eddigi 1 hónappal szemben a tárgyfélév, ill. az év végéig pótlékmentesen befizethető.

A késedelmi pótlék: személygépkocsiknál a féléves díjon felül 200 Ft, motorkerékpároknál az éves díjon felül 100 Ft.

A befizetéshez szükséges esek. két; illetve díjigazoló lapokat ezentúl nem küldi ki a biztosító, azokat az ÁB fiókjainál, ki- rendeltségeinél díjmentes n, korlátozás nélkül beszerezhetik ügyfeleink.

1977. január 1-től a rokkantak által használt adómentes gépjárművek mentesülnek a díjfizetés alól.

Tulajdonváltozás esetén a .,Díjigazoló lap”-ot a gépjármű és egyéb irataival együtt szíveskedjék átadni az új tulajdonosnak.

A részletes tudnivalókat a ./Díjigazoló lap” tarta’mazza. Kérjük, olvassa el figyelmesen!

Régi *portiudónílóh

„Itt Csuha István beszél Sarkadról...”

A kapun be. | lül lécekre sze. I relt/ zöldre fes-'. tett, takaros formájú posta-* * láda. Egy mesterség címere Sarkadon, a Nagymező utca 11-ben. Itt j lakik ugyanis Csuba István nyugdíjas postás, a Népújság j egyik legrégibb tudósítója.

(„Már a Népújság elődjeit, a Viharsarkot és a Békés Népét is tudósítottam, s dolgoztam a j Népsportnak is közvetlen a felszabadulást követően. Mindig szerettem a sportot, a tudósítás meg valahogy közelállt mesterségemhez.”)

Beszélgetés közben régi újságok, dokumentumok kerülnek elő. Megfakult papirost vesz ki a fiókból, rajta a megbízás: „Csuba István részére, aki bel- i földi hírlapbeszélgeteseket foly- ! tathát.” Hatoldalán a folytatás: j ’ „A megkezdett beszélgetést a posta 12 percen beiül csak közveszélyre vonatkozó közérdekű I beszélgetés vagy távirat esetén { szakíthatja meg!”

(„Vasárnap este battonyai és' békésszentandrási kollégáim segítségével már minden megyei eredményt tudtam és a tabellával együtt továbbíthattam Békéscsabára.”)

S ilyenkor mindig felhangzott ' a vonal végén: „Itt Csuba István beszél, Sarkadról.”

Pista bácsi — mert Sarkadon ] legtöbben így szólítják — tizenhárom éves korában szegődött a posta szolgálatába és 51 éven át megszakítás nélkül kézbesítette a leveleket, hordta az újságot. Sok helyen családtagnak számított már, amikor 1973-ban vezető főkezelőként nyugdíjba ment. Munkája elismeréseképp többször kitüntették. Megkanta a Munka Érdemrend ezüst fokó- j zatát, háromszor ', vehette át».;a | Kiváló Dolgozó jelvényt.

A harmincas évektől kezdve va. lamennyi sarkadi sportegyesületnél segíthette a munkát. Egyik alakítója volt az MSE-nek, aztán , aktivistája a cukorgyári sportkörnek, majd a KSE-nek. Ma is elnök és sportfelelős a községi szakmaközi bizottságban.

(„Fiatalabb koromban öt évig futballoztam a Sarkadi Világos.

Filatéliai hirek

Többek érdeklődésére közöl- ] jük, hogy mi a különbség a blokk és a kisívek között? A blokk az a postai kiadvány, amely egv bélyegből áll, a bélyeget ívszél veszi körül, rajz- i zal vagv felirattal, vágj' anél- i kül; továbbá ha egymás mellett j több különböző rajzú. színű, azonos, vagy eltérő névértékű bélyeg egybefüggően »helyezkedik el és ezt ívszél fogja közbe, az ívszélen szöveggel vagy rajzzal. vagy anélkül.

Kisírnék nevezzük azt a postai bélyegkiadványt, amelyben 3—10 azonos rajzú, azonos színű, azonos névértékű bélyeg helyezkedik el és az ívszegélyen íkereten) sem szöveg, sem rajz nincsen. A kisíveknél a fogazás nem halad keresztül az ívszegélyen. Ezeket a posta általában egyben, nem bélyegenként hozza forgalomba.

Létezik még a túlfegazásos kisív is. Amennyiben a kisív fogalmának megfelelően a fogazás az ívszegély két vagy több oldalán keresztülhalad, túlfogazá- sos kisívről van szó. Ezeket a posta általában nemcsak ívben, hanem felténve bélyegenként is forgalomba hozza és bérmentesítésre is felhasználhatók. '

Christkindl postáia. A kedves kis osztrák hegvi falu alk-ümi postahivatala 1975. év karácsonyán 1 696 972 darab postai küldeményre alkalmazta á karácsonyi bélyegzést. A 15 postásnak, a hivatal nyitva tartásának 14 napja alatt nem kis munkát kellett elvégeznie. Mintegy 69 300 ügyfél személyesen kereste fel a postahivatalt raz alkalmi bélyegzésért.

A békéscsabai városi bélyeggyűjtő kör vezetősége értesíti a tagságot, hogy az ünnepek miatt a legközelebbi összejövetel jövő év január 9 én lesz. Egyben kéri a kör az 1977. évi első félévi 40 forint tagsági díj befizetését is.

Vas Tibor

■«■««■a

ság csapatában. Fedezetet játszottam. Akkor még a szélső lefogása volt a half feladata. Me- zőberényben egy megyei II. osztályú bajnoki mérkőzésen azonban elrúgták a lábam, ezért abba kellett hagynom a játékot. Nagyon szerettem kerékpározni is. Sose felejtem el, egyik alka- lommal Berettyóújfalun rendez- i tek versennyel egybekötött be- j mutatót: Előttem egy másik bi- i ciklistának tapsolt a közönség, 1 Ügy hajtotta a pedált, hogy köz- ; ben hegedült is. Na, Pista,

mondták, ilyet te nem tudsz. ! Ezután én ugyanezt megcsináltam szájharmonikával, de háttal. és a kohmánvon ülve. Igv aztán sikerült lepipálnom. Nem azért mondom, de nagy sikerem volt...”)

Kanyarodjunk vissza a tud sítói munkához. Mert senki se gon- j dolja* hogy ez már a múlté. Az ! 1975 76-os évadban, amikor a i KSK labdarúgói még a megvei j

II. osztályban szerepeltek, minden kedden reggel menetrend- szerű pontossággal érkezett le- j vele szerkesztőségünkbe. A pon- | tosságot még a postán megszokta.

(..Hogy mit csinálok mostanában? Többnyire a keidben találok elfoglaltságot. Majd mindennap benézek a postára is. jó tudni, mi újság? Frissít a s“ta. Hál’ istennek még jól bírom masam. ezt a soortnak is köszönhetem. Készülök Csabára is, meglátogatom a fiam és az unó. kám. Visszafelé meg benézek Gyulán a lányom°khoz. Nem ül. j hét állandóan otthon az ember, ] nem igaz? Elvégre 65 évesen'is; jót tesz egy kis mozgás.”)

A csabai látogatás éopen árra a napra esett, amikor az Üj- nesti Dózsa volt az Előre Soar- tacus vendége. A lelátón Csuba Pista bácsival is találkoztunk.

ÚJÉVI BElOV

0*$*0O0!$í00«$€)G*9©0^0S*$€)6»$«©

i ■ <

........... ■ ***■- ............................... . ■ ■

S

portból vett példamondatok

Minek mestere Mester Péter?

:■••• -«-.■■-****, wwywtwm Nem pálya- |

választási cikk az itt következő. mint ahogy ^ címéből kitetszik. A blikkfangos címet ; szinte tálcán . kínálta a valóság: Mester Péternek hívják, akiről szó lesz, mestere pedig |a sportfej törőknek. (Reméljük. a hasonlítás miatt nem sértődnek meg a kádárok, cipészek és más mesterek.) Mert a tarhosi általános iskola fiatal tanára tényleg mesterien igazodik el a sportyonat- kozású adatok világában, összeállításokat. világcsúcsokat, eredményeket ismer — fejből.

* * *

— Akkor rendezzünk egy villámfejtörőt, jó?

— Várom a kérdést.

— 1954. labdarúgó VB, döntő. Hogy állt fel a . . . no. nem a magyar válogatott, azt egy általános iskolás is tudja. Az NSZK csapatát ismertesd.

— Turek. Posipal. Liebrich, Kohlmeyer, Eckel. Mai, Rahn, Morlock, O. Walter, F. Walter. Schäfer.

— Ez hibátlan. És az 1920as antwerpeni olimpián ki nyerte a kötélhúzást?

— Nagy-Britannia. A kötelet pedig nyolcán húzták.

Ne folytassuk. Nyertél!

* * *

Mesterék békési otthonában ülünk. A kétéves Péterke előbb apuka ölébe telepszik, és apró ujját szája elé emelve figyelmeztet; halkan beszélgessünk, a i héthónapos Robika még alszik. A szobában keresem a sportkönyvekkel teli könyvespolcot.

— Ne keress sportkönyvet, egy sincs.

__ ? ? ?

— Amit tudok, az újságokból tudom. 1958 óta a Népsportot a hirdetések kivételével az utolsó betűig elolvasom. A többi újság sportrovatát szintén.

— Honnan a sport szeretete?

— A mi gyerekkorunkban még nem volt Beatles, disc- jockay-meg pláne nem, így hát a legfőbb szórakozásunk a grund volt. Mindenben benne voltam, kosaraztam, fociztam az iskolában, noha sokra nem vittem csupán az osztályválogatottságig. a játék öröme azonban mindenért kárpótolt. Később a könyvtárban töltöttem minden szabad időmet, sokféle újságot, folyóiratot olvastam. Sose felejtem el, a tokiói olimpián a vízilabdadöntőt a pad alatt hallgattuk. Történelemóra volt. De azért azt hiszem, sikerült ösz- szeegyeztetni a sportot és a tör. ténelmet.

Amikor megyénkben meghirdették az első sportvetélkedőt, Mester Péter az első közt jelentkezett. Hatszor nyert járási döntőt, kétszer második lett a megyei versenyen. Mikor Békéscsabán rendezték a „Belépés nemcsak tornacipőben” című! rádióműsort, ők képviselte Bé-1 kés megyét a sportfejtörőben. Kitűnően helytállt, ezenkívül még kétszer volt jobb ellenfelénél a párosversenyen, bizonyítva felkészültségét az egész ország nyilvánossága előtt.

Azóta viszont nem hódol hobbijának. (Vajon miért nem rendez egy ideje sportfejtörőt a megyei sporthivatal? Kitűnő kezdeményezés volt annak idején, a sport nagyszerű propagandája!)

— Szeretnék jó tanárrá válni. Történelmet és magyart tanítok 5—8.-osoknak. Rám hárulnak az úttörőcsapat-vezetői és könyvtárosi teendők is az iskolában. Szóval, nem unatkozom, de azt hiszem. így van jól.

— Szóval semmi kapcsolat a sporttal?

— Dehogynem. Ha magyarból példamondatokat írunk fel a táblára, mindig a sport világából veszem. No. és ott vagyok minden Elöre-meccsen. Nagyon sokan vagyunk a megyében, akik szívből örülünk a csabaiak jó szereplésének. 's

— Sosem gondoltál még arra, hogy társadalmi aktivista legyél a sportmozgalomban?

— Nem is tudom. Sohasem hívtak, magam meg nem tolakodtam. Most a napokban kaptam meghívót a járási-városi sportfelügyelőség értekezletére.

— A sportújságírói pálya sem vonzott?

— Mint mondtam, sohasem

voltam aktív sportoló...

— Zsolt István sem játszott soha, mégis kitűnő bíró volt.

— Ez igaz. Hát. őszintén szólva, az írásra még nem is gondoltam. Egyelőre azonban szeretnék jó pedagógus lenni. Ha azonban tényleg akarsz írni rólam. ne felejtsd ki a cikkből, hogy a sport az valami nagyszerű dolog!

F. L