Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-01 / 1. szám
jó meleg vízbe. „Merülj el” — kiabált be neki az apu. Hallottuk, hogy locsog a víz a kádban, meg hogy anyuka cincog örömében. Apu bekukucskált hozzá a szellőzőnyíláson. aztán megkér- ’ dezte anyut, hogy elmerült-e ' már. Mire ő mondta, hogy igen. És ez nem is volt igaz, j mert apu látta, hogy anyu . bent térdepel a kádban, ’’ mert nem mert elmerülni, mert félt, mert azt mondta, hogy ő még életében soha- nem fürdött kádban... f Meg a gáz is nagyon jó. i A konyhában csak meg kell- csavarni egy gombot, aztán r már jön is a gáz. Mikor beköltöztünk, és felébredtünk , reggel, anyu teát főzött. Az. . zal próbálta ki a gázt. Egy- , kettőre felforrt a víz, be- . lehintette az orosz teát, már , kész is volt. Akkor jutott eszébe az anyunak, hogy cukor nincs. Egy szem sem volt a háznál. Csak egy fél citrom, az is félig beszáradva. De egy cseppet nem mérgelődött az apukám sem. A teába belecsurgattuk a citrom levét és megittuk cukor nélkül. Ez volt az első főzésünk az új konyhában. De ez a tea nem volt ám rossz! Apukám, mikor megitta, ölébe kapta az anyut és körbe futkosott ve. lé a konyhában. Jaj, olyan 1 muris volt! Az jutott eszembe, hogy a másik lakásban el lett volna rontva ez a vasárnap délelőtt is a cukor- talan tea miatt Itt meg... En csak azt sajnálom, hogy már régen nem jöttünk el onnan, hiszen itt még az élet is más. Apu mondta, hogy a nyáron még szebb lesz minden. Az udvarokat parkosítják, minden tele lesz virággal. A házunk előtti téren építenek egy nagy áruházat, amiben mirjdent lehet kapni. Akkor nem is kell bemenni a városba, ha vásárolni akarunk. Akkor itt mindent meg lehet venni. Meg még az is nagyon jó itt, hogy sok gyerek van. Még nincsenek barátnőim, mert még senkit sem ismerünk a házban és a szomszédokban sem. Még nem tudom, ki lesz a barátnőm, de azt szeretném, ha fent laknának a kilencediken. Mert én fel akarok menni hozzájuk, onnan szeretném megnézni a várost. Onnan még messzebbre látni, onnan talán még szebb a világ. Anyuka most délutános. Nemrégen ment el hazulról. Várom aput, mert ő meg nemsokára hazaér. Apu villanyszerelő most. mert gépkocsit nem vezethet, mióta karambolozott. Nemsokára hazajön és játszik velem. Mostanában mindig játszik velem, nem úgy. mint azelőtt. Mikor még amott laktunk, akkor nem sietett haza, mindig későn jött és olyankor borszaga volt. Most rendesen jön haza és anyuka nyugodtan itt mer hagyni egyedül, mert tudja. hogy apu hamar hazaér. Egy kicsit nézem még a házak tetejét. Lehet, hogy egyszer megszámolom a házakat, ha majd nagyobb leszek. Most még a kémények pipáló füstjében gyönyörködöm. Lehet, hogy mi magasabban lakunk, mint a gyárkémények teteje? Jó itt. Nem látom a kopott, pattogzott tűzfalat, amelyikről azt mondta az apu, hogy csak dőlne ránk! Már hiába mondaná, mór nem tud ránk dőlni. Mert nincs is mór tűzfal. Már semmi sincs abból a régi odúból. Apu tegnap azt mondta, hogy raktár lett belőle. Hordókat raktak a régi szobánkba... Most elhúzom a függönyt, helyére rakom a játékaimat. Apu már valahol a közelben jár, mire felár, odakészítem az ebédjét a gázra. Neki már csak meg kell gyújtani... Ménesi György versei: Őrtüzek Nehéz útra indítói fiaiknak és férjüknek. Szakadt szívvel indítói, fakó hitben megverői. Tartásuknak dicsérői, erejüknek, ruhájuknak. Hűségüknek dicsérői. soha számon nem kérői, Eső-könnytől fojtogatva rettegői kialvásnak. Szánó széltől lobogtatva szent őrtűzként égnek sorra! Kecskemét, 1975. Főhajtás Ifjúságod nekem adtad, ifjúságom elfogadtad. Két gyermeket, szépet szültél, nagy munkában megfeszültél. Harminc felé közeledve toliam adom a kezedbe: teremtettem álom-valót, alkottál te — maradandói! Fürjes, 1975. T( emlék Viaiif Őszi ny in Jefaőra) robbanása. Hó. Es torit. Szilánkok szanaszét. Búcsúét és néhány búcsúszó, hátjukymást majd valaha még? Elbúcstk, dq nem sirtunk. Szavak nem serek — tudtuk — semmivel. A föld hajlott az erők alatt, s nyomat hóvihar söpörte eL A tanlfözött tombolt a vihar. Es nyiigtak a nehéz vasak, nem lök, szinte őrjített a zaj, égő ta< pörkölték a havat. Es robtok az égő.harckocsik, egy piatnyi fénnyel láttam én a képtmely még ma is vakít; egy kiiy, szürke sapkával fején állt a goszlopok közt, végtelen ég aláö, s a háború vele. Nézésroha nem feledhetem. Láttafiogy könnyes volt a két szeme. Antalfy István fordítása Kísértet Lukion Mikszáth Kálmán írói bölcsességét, anekdotázó stílusát, korfestő meséjét nem először fedezi fel a magyar filmgyártás. Es bár rendszerint siker kísérte a Mikszáth-művek táplálta filmeket, a rendezők mégsem „szerződtették” állandó szerzőtársként a jeles írót. Pedig hosszabb távra is ráférne a magyar filmgyártásra olyan társszerző, mint Mikszáth, aki műveivel egyaránt kínál látványosságot, fordulatos történeteket, mulatságos helyzeteket, társadalmi mondanivalót, humort, mesét, pajzánságot, még krimit is. Sőt, az író egy-egy regénye, elbeszélése több témát, feldolgozási lehetőséget is kínál. A rendezők, s a forgatókönyvírók feladata, hogy Mikszáth kifogyhatatlan kincseiből megragadják a legjobbat, a kornak, a ma kívánalmainak legmegfelelőbbet. A legújabb Mikszáth-fil- met nézve a közönség és a kritikus szinte egyöntetűen vallhatja: a forgatókönyvíró és rendező, Bán Bábért, valamint a dialógusokat író Molnár Gál Péter jó érzékkel ragadta meg és erősítette fel a Kaszparek-legenda Bartóli József feregovai utca Színes magyar film bűnügyi szálát. így lett a Kísértet Lublón jó film, színvonalasan szórakoztató, kellemes mozi. Hozzátehe- tem még azt is, hogy tulajdonképpen merész vállalkozás. Mert mitagadás, ma már nem is annyira a mai kényes társadalmi problémák megfogalmazásához kell az alkotói bátorság, hanem az olyan filmekhez, amelyek vállalják műfajukat, s jó mozit is jelentenek a közönség számára. Ilyen film a Kísértet Lublón. örülünk ennek a filmnek, külön tetszik a kisregény mellékfigurájából főszereplővé előléptetett Strang inspektor, ez a XVIII. századi' felügyelő, aki Maigret logikájával, Keller szívósságával és Co- lumbo lezser humorával keresi a titok nyitját, a gyilkost, a pénzhamisító szeretőt és természetesen a hazajáró kísértetet, aki rettegésben tartja Lubló városát. A rettegést és a krimit persze nem kell vészesen komolyan venni, átszövi azt Mikszáth humora, iróniája. Őszintén szólva, kissé sajnáltam is ezt a csapdába csalt ál-Kaszpareket, ká? volt olyan gyorsan golyót ereszteni belé, igazán tartogathatott, volna még néhány kalandot a nézők szórakoztatására és természetesen Lubló város urainak félelmére. A hirtelen befejezés után szinte vártam a feliratot. amely tudatja, hogy folytatása következik s viszontlátjuk a t<W°net remek figuráit, leiéképpen Strang Jakabot, a leleményes barokk felügyelőt, akit bizony szívesen látnánk esténként a képernyőn is. A történetet nem szükséges elmesélni. Nem, mert lényegében ismerős, az irodalomban többször is körbejárt téma ez a Szepességben megesett csoda, amelyet Mikszáth mesélő kedve lom- bosított színes, eleven elbeszéléssé. Bán Róbert igényes filmet rendezett, mértéktartó látványossággal, de ügyesen bonyolítva a történet romantikus és bűnügyi szálait. Somló Tamás színes képsorai megteremtették a szepességi kisváros hangulatát, interiörjei szépek, közelképei kifejezőek. Pet Tories Emil zenéje szinte észrevétlenül, háttérből kísérte a cselekményt. A szereposztás legnagyobb telitalálata Garas Dezső, aki a nyomozózsenit formálta hihetővé. Szerencsére ismét felfedezik e sokoldalú művész tehetségét, érdekes, jó szerepeket kap. Ilyen Strang szerepe is, csak látszatra könnyű, lényegében nagyon is összetett figura, olyan ember, aki felvilágosodott szemléletével materialista meggyőződésével és iróniájával van jelen, pörgeti a történetet, és láthatóan többet megért a világ dolgaiból, mint urai, parancsolok Garas úgy játszotta ezt a szerepet, mintha egyenesen neki és rá írták volna. A másik ragyogó Mikszáth-fi- gura egy epizódszerep, de Nagy Réka riadt szolgálója szinte megnövekedell a mesében. A hamis aranyakkal fizető kísértetet, Kaszpa- rtket és az ál-Kaszpareket a mai magyar filmek visszatérő hőse, Cserhalmi György alakította. 3ár két figurát is életre kellett, mégsem jutott számára elegendő szerep, így maradt a romantikus megjelenés és néhány drámai helyzet, de mindezt jól csinálta. Bordán íren, Ráday Imre, Márkus László, Kállai Ferenc és Ronyecz Mária vázlatosan megírt szerepeikkel szolgáltak a film hangulatát, cselekményét. Márkus-z László K inézek az ab a házak tetei: tóm. A kémé bői kacskari a füst, leng< mint a könnyű felhő. I a vasutat, lusta gőzöse fognék rajta. Előlűni) város széle, s ha fisz! . idő, látni a hófoltos, szántásokat is. Fők még két emelet van, felső a kilencedik, látni a legmesszebbre, Ahol azelőtt laktun nan semmit sem lehet ni. Az ablak egy pattogzott tűzfalra a lakásunk akkor volt, ha sütött a ni meg. ha ködös az id is olyan, mintha sí; nap. Ez nagyon érdé Mióta itt lakunk, anyuka is megv Mindig olyan derűs cuk, mintha ünnep Apuka egyszer — ez géb ben volt — azt anyukámnak, hogy hiába várjuk haza, r Ei emészti magát, r már nem bírja id Anyukám sokat sírt' ban akkor, mikor a: ment az influenza.! laktunk, szívós, nect a lakás, ott én mir' hás voltam, meg k-t Egyszer eljöttek h<a bácsik, akik azt * anyukának, hogy a_ kasban tényleg né*e «zabad lakni. Az akkora rés volt, hen besöpörte rajta a * havat Parkett hel.da, kemény föld volt,télen felázott, olyan ‘int a járda, amelyik fázta hozva. Anyuka azért is «ST a gyárból, átveri de soha nem meri elhi barátnőit, mert mégetni •em nagyon tPket- Apuka meg égj azt mondta, csak den te a i vihar azt a tűzfalat, ame- Üyikre nézett az ablakunk °Csak döntené le, temetné be '■fezt az odút, amelyik a lakájunk volt azelőtt. Mióta beköltöztünk, én .•mindennap kiállók ide az ablakba. Innen olyan jó néz. ni ja várost. A régi lakásunkat nem látom, mert az éppen az ellenkező irányban van, valahol a ködben. Igaz, az nem is lakás volt. Egy szobából állt, meg volt hozzá egy benyíló. Ott mindenféle kacatot tartottunk... Itt meg most annyi minden van! Először is van két szobánk. Egy nagy meg egy kisebb. Anyuka azt mondta hogy a kisebbik szoba az enyém lesz, ha majd megnövök. Ha apuka több pénzt keres, majd veszünk bele bútort, az lesz az én szobám. Aztán van még egy konyha, az is nagyon szép. De nekem legeslegjobban a fürdőszoba tetszik. Jaj, hát az isteni Volt, mikor beköltöztünk, aztán este teleeresztettük a kádat meleg vízzel. Elsőnek az anyuka fürdött Apuval kint hallgatóztunk az előszobában, hallottuk, hogy anyu időnként hangosan nevetett, meg kacará- szott „Juuuj, Juuj” — mondta, mikor belelépett a Pósfai Jáno Zsuzsika diktál
