Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-08 / 6. szám

Közbiztonsági razzia Békéscsabán

Fízetésnapi italozás — Csodálkozás a Kispipában — Bezárul a íogdaajtó

A városi redőrkapitányság személygépkocsija lassan siklik az éjszakában. Itt-ott ködfoltok, áthatolhatatlan függönyként ereszkednek a csúszós útra. Óva. losan kell hát vezetni, noha alig van forgalom. Az utcák is csendesek. Későre jár az idő, a város aludni tért. Csak a vendéglők előtt elevenedik meg az éjszaka.

— Hova megy, kedves uram?

A férfi zavartan fordul hátra. Haja csapzottan a szemébe hull. Kabátja ki van gombolva. Olyan görcsösen fogja az Ezerjó vendéglő ajtajának kilincsét, mintha a szerencsével fogott volna kezet.

— Felhajtok egy! kis konyakot.

— De hiszen alig áll a lábán!...

I

Tiltakozik, hogy semmi baja j az égvilágon. S bizonyságul va- j lami fura táncba kezdene. Igen | ám, de ahogy elengedi a kilincset, az egyensúlyát is elvesz- I ti. Elesne, ha nem fog"á meg a j két rendőr. Hazakísérik, a kő- j zelben lakik.

— Nappal még nem láttam | részegen — mondia az egyik : rendőrtiszt. — Kárpitos, jó mun- | káia van. De éjszaka az egyik italboltból ki. a másikba be.

A Kispipa vendéglő bejárata felett elárvult villanykörte ontja a fényt.

A falnál kerékpárok. Az egvik eldőlt. Mellette egy férfi a lu- csokban. Szétvetett karokkal, mozdulatlanul fekszik, akár egy hulla valami krimifilmből. Vesződve talpra állítják. Ruhája csupa sár. arca maszatos. Szemében vak tekintet ül. az érte- j lem leghalványabb jele nélkül, j

— Ma volt a fizetés — mondja ki végre. Mert csak többszöri próbálkozás után sikerül mondattá 'fűzni a szavakat.

— Hány forintja maradt?

Széttárja a kezét. Arra emlék, szik, hogy délután felvette a fizetési, másra nem.

A vendéglőben vágni lehet a ! füstöt. Lehetnek vagy harmincán. Csupa férfi. Egyikük-mási- | kuk furcsa fintorokat vág, s J önmagával élcelődik. A csinos j kiszolgálónő buzgón hordja az italt; sört és töményét. , I

— Utas egyént nem szabad kiszolgálni.

— Akik rendelnek, aziok józanok — válaszolja.

— És a többiek?

— Nem tudom, honnan kerül* ide ez a sok részeg.

Bizonyára máshol csíptek be, s a Kispipába jöttek kijózanodni. Ámbár az asztalokon sorakozó sörösüvegekből aligha lehel erre következtetni.

Ellenkező példa is akad. Az Erzsébethelyi 8-as presszóban szól a zenegép. A helyiség ízlésesen van berendezve. A vendégek zöme fiatal. Itt nincs részeg. A Kakas presszóban is kellemes a hangulat.

— A vendégek kulturáltan vL selkednek. Amióta megnyílt ez a presszó, csak egyszer kellett kihívni a rendőrséget. De akkor sem a rendbontás miatt. Elloptak két széket — magyarázza a presszó vezetője.

A városi rendőrkapitányság, s fogdája.

Alacsony, zömök férfi ül az asztalnál. Nemrég hozták be. Már egy éve rendőri felügyelet alatt áll. Többször volt büntetve.

— Én végeredményben semmit sem csináltam, csak bementem az egyik vendéglőbe. Persze tudom, mi a szabály. Míg a felügyelet tart. addig nem látogathatom a vendéglőket.

— Akkor miért szegte meg, ha tudja?

Lehajtja a fejét és megvonja a vállát.

— Hát. így ünnep előtt... gondoltam, hogy felhajtok egy há- romcéntest. Mást nem akartam, isten bizony.

— Van munkahelye?

— Hogyne. A Tanácsi Építőipari Vállalatnál dolgozom. Ügy

vélem meg vannak elégedve a munkámmal. A magánéletemet is rendeztem. Becsületes ember akarok lenni. Az élettársam gyereket vár.

A folyosóról zaj hallatszik. Egv szőke, nagy darab férfit kísérnek be a razziázó rendőrök Részeg, kötözködő fajta. Cinikusan viselkedik, mindenkit letegez.

— Hogy merészeltetek engem Idehozni?

— Mert botrányosan viselkedett.

— Ügy viselkedek, ahogy akarok.

Nekidűl az ajtó félfájának. Összehord hetet-havat és fenyegetőzik. Hivatkozik beosztására és az ismerőseire, hogy q majd megmutatja...

Az ügyeletes rendőrtiszt csendesíteni próbálja. De a .részeg emberrel nem lehet szót érteni. Amikor bezárul mögötte a fogda ajtaja, akkor is kiabál.

—Ha kijózanodik szégyellni fogja magát — jegyzi meg a rendőrtiszt.

Az egyik presszó előtt taxi áll.

— Vigyázzanak rám is. egész éjszaka dolgozom — kiáltja a taxisnő a rendőröknek. Derűs kedvű fiatalasszony. Elindítja a kocsit és belevész a ködös éjszakába. A rendőrség autója is elindul.

A közbiztonsági razzia lassan véget ér. A városi rendőrkapitányságon összegzik a tapasztalatokat. Ismét a korábbi summázósok igazolódnak. Sok a részeg. Velük van a legtöbb gond. Az italozás pedig igen gyakran válik a bűnelkövetés forrásává. Ez sem mai tapasztalat: verekedés. botrányokozás, markecolás, lopás. A megelőző intézkedéseknek. s különösen a vendéglátóipari egységek rendszeres ellenőrzésének nagy szerepe van a bűncselekmények megelőzésében.

Serédi János

A „Csináld magad

mozgalom” új válfajai

Nemrég egy levél érkezett szerkesztőségünkhöz, melyben a ..Csináld magad mozgalom" újabb fajtáját véltem felfedezni. Az állt benne, hogy egy bérház lakói társadalmi munkában vállalták a lépesöház rendbehozását. rendszeres takarítását.

Mi adott erre okot?

Az, hogy már nem győzték kivárni azt. aki erre megbízást kapott — sőt ezért fizetik is —, mert mit sem törődött a szemét tel, a lépcsők, ablakok lemosásával. S ha még ebben az egy épületben lenne ilyen panasz, talán szót sem érdemelne. A megoldás egyszerű: azt az embert el kell bocsátani, tegyenek mást a helyébe! — mondanánk s azzal ad acta az egész baga- tellügy. Ám nemcsak ez az egy eset van.

Sajnos, kezd jelenséggé válni. hogy sok IKV-házban egyre ritkábban takarítanak. Van olyan, ahol már nem is seprik rendszeresen a lépcsőházat, a mosásról nem is beszélve. Ha pedig panasz érkezik az IKV- hoz a lakók részéről, akkor egy-két napig rendben mennek a dolgok. De aztán? Marad minden a régiben; Az sem ritka. hogyha valaki figyelmezte test kap, akkor takarít, de csak a földszinten vagy esetleg az első emeletig mossa le a lépcsőt. Hogyha ellenőrzés jön. az IKV embere lássa, alaptalan volt a panasz. Az illető azt gondolja, hogy az ellenőr úgy sem megy fel a negyedik emeletig. Sorolhatnánk tovább a lakók bosszantásának számtalan fortélyát. így aztán mindjárt érthető az említett levél és az is.

hogy akadnak olyanok, akik a napi fáradtságos munka után, az otthoni teendők ellátása végeztével még nem pihennek le, hanem nekilátnak a lépesöház felmosásának, mert nem bírják nézni a szemetet. Elvégre ez érdekük: kevesebb piszkot visznek be cipőjükön a lakásba.

Más:

A kapuzárással és a kapu- kulcs-használattal is kialakult egy mozgalom. Tudok olyan házfelügyelőt, aki ilyenkor, év elején beinkasszálja a lakóktól az egész évi kapukulcs- pénzt, mondván: így nem

kell a lakóknak ezzel havonta vesződni. — És ezért még mi mondjunk köszönetét is (!?) — Hogy ezért a pénzért ő milyen szolgáltatást nyújt? Azt sűrű homály fedi. Ez a házfelügyelő ugyanis nem lakik abban a házban. De milyen szolgáltatást nyújtanak egyáltalán a többiek. Ezt is homály fedi. Mert a kapukat általában nem zárják be. hogy ne kelljen éjszaka felkelni és kinyitni. — Ha meg véletlenül eszükbe jut kulcsra zárni, akkor is ők nyitják ki a legritkább esetben. „Elvégre a lakó azért kapott kulcsot, hogy azt magával hordja és nyissa-zárja az ajtót...”

Soroljam az ilyen és ehhez hasonló furcsaságokat? Felesleges. A „Csináld magad mozgalomnak" ezek nem a legsze rencsésebb formái. Vagy talán nem is az? Akkor viszont rendet kellene teremteni a portán. Ez pedig az IKV elsődleges feladata. elvégre a szolgáltatás az egyik fő profilja.

Kasnyik .Midii

Nádaratás a szomszédban

A hét alföldi megyét átfogó, csongrádi székhellyel működő Tiszavidéki Nádgazdaság mintegy'-2000 hektáros területén dolgoznak a nádaratók. A keményre fagyott tavakon, zsombéko-” kon gépiek segítik a termés betakarítását. amelyből csaknem egymillió kévérevalőt kell levágni. A kombájnok mozgását nehezíti a hótakaró, a kévék szállítását azonban megkönnyíti.

Ennek ellenére, a nagyobb havazástól tartva, gyorsítják a munkát a nádvágók, hogy jó minőségben, megfelelő hosszúságban kerüljön le termőhelyéről a vízinövény. A 'kévébe kötött nádat 12 üzemben osztályozzák. kötegelik a felhasználás szerint. A szép fényű, kemény szárú sziki nád keresett kül- I földön: évente 50-60 ezer kévét 1 exportálnak belőle.

VÁLTÁS

heverő felett. Ujjait végighúzta a húrokon, de nyomban le is tette a hangszert.

— Mint egy lábos... — düny- nyögte. A szoba ablakából a város emeletes házainak fénye és a villogó reklámok idelátszotMolnáriskola

A Székesfehérvári Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakközépiskolában és Szakmunkásképző Intézetben tanulnak molnárok. A nagy múltú szakmára ma is szép számban jelentkeznek a fiatalok. Jelenleg mintegy 300-an tanulnak a székesfehérvári iskolában Oktatási célokra kialakított malomban sajátítják el a berendezések kezelését és más szakmai ismereteket Képünkön: gyakorlat a tan malomban (MTI fotó: Jászai Csaba felvétele — KS)

A körletben hangosan nevetnek a leszerelő katonák. Sokan már civilbe öltöztek, de jó né- hányan még a „zöld csomagolásban" díszelegnek.

A sarokban öltözik Vajda Gábor tizedes. Csendesen, egykedvűen szedi magára a civil gúnyát. Eszébe jut az elmúlt két év számtalan epizódja a bevonulástól a leszerelésig. Az első vacsora, vagyis a babgulyás. Ha rágondol, még most is ösz- szefut a nyál a szájában. Élénken él emlékezetében az alap- kiképzés apró bosszúságaival, a lapos kúszás a térdig érő hóban, az éleslövészetek, az első eltávozás. De régen is volt!

— Gabi, igyekezz, mert... — hadarta a piros karszalagos katona.

Ebéd után az egység klubtermében valamennyi leszerelő már civilben volt. Az újoncok fájó szívvel nézték a polgári életbe visszatérőket. miközben az egységparancsnok megköszönte nekik a szolgálatot, a helytállást.

— Ez amolyan sablon SiZöveg — gondolta Vajda tizedes, s titokban megnézte magán az új öltönyét. Gondolatai „szárnyra kaptak s elkalandoztak. Eszébe Jutott édesanyja, régi munkatársai. Vajon, hogyan fogadják a műhelyben, melyik esztergapadon dolgozik majd, mennyi lesz a fizetése? Mi van a barátokkal? Bevonulása óta sokat nem látott közülük.

— Figyelj! Téged szólítottak, menj ki... — riasztotta fel álomvilágából szomszédja. Tétova léptekkel indult meg, s bizonytalan mozdulatokkal vette át az „Egység Kiváló Katonája’ kitüntetést a pénzjutalommal. Nehezen, de elrebegte: „A dolgozó népet szolgálom ’...

Késő délután érkezett meg a szerelvény a megyeszékhelyre. Az állomáson szülők, ismerősök, barátok, feleségek, menyasszonyok várták a leszerelőket. A tolongó tömegben Gábor is felfedezte édesapját. De mintha megváltozott volna? Igaz. a két év őrajta is fogott.

Érdes kezét nyújtotta egyetlen fiának, majd hosszán magához ölelte. Gyalog indultak ha-* za. A decemberi csípős szél pirosra színezte arcukat. Beszélgettek a rokonokról, ismerősökről, barátokról.

Otthon kedvenc ételével fogadta édesanvia. Hosszan szorította mellére fiát. aki eav fejjel magasabbra nőtt nála. Apja bort tett az asztalra, miközben felesége eltűnt a konyhában. Gábor pedig, mint messziről érkezett vendég, szétnézett a lakásban.

Gitárja, elhagyottan lógott a

— Reggel bemegyek a gyárba — szólt lefekvés előtt apjához.

A régi munkatársak örömmel fogadták.

— Meleg váltás lesz? — érdeklődtek. Nem tudta mire vélje, de apja megmagyarázta.

— A jövő héten leteszem a „lantot”, nyugdíjba megyek... — dünnyögte keskeny bajusza alatt.

Néhány nap múlva Gabi apja fáradtan ébredt. Utolsó munkanapjára készült.

A nap a szerszám- és a gépátadással telt el. Olajos, pergőfestésű szerszámos szekrényénél álltak.

— Mielőtt belepakolsz, hozd rendbe. Takarítsd meg. kalapáld ki egy kicsit — szólt az öreg a fiához. — Rendbe tettem volna, de valahogy sehogy sem jutott rá időm.

A fiókban a sok lim-lom között megcsörrent valami.

Nylonzacskót vett elő. Olajos papírban forgácsolószerszámok lapultak.

— Ezt neked hagyom, nagyon vigyázz rá! Német, eszterga kés. Amikor a gépet kaptam, akkor hozták ezt is. Jó lesz valami nagy pontosságú munkához... Fogd... — s a fia markába nyomta a vídiákat.

Felegyenesedett. Egy pillanatig gondolkozott: Hány éve is hoz-