Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-05 / 3. szám

«

Lesz-e három műszak?

Kulturális rekonstrukció?

Amikor 1922-ben létrejött a békéscsabai pamutszövő gyár, aligha volt hiány munkára jelentkező szövőkben. Pedig igen alacsony bérért napi 10—12 órát vagy ennél többet kellett dolgozniuk, rendkívül rossz körül- I mények között. Akinek nem tét. | szett valami, mehete». Mindjárt I a helyére lépett valaki azok közül, akik a kapun kívül rekedtek.

A nyomorúság, a kiszolgáltatottság fokozódó elégedetlenséghez vezetett, ami szervezett megmozdulásokat, sztrájkokat j váltott ki. A pamutszövő az itteni munkásmozgalom egyik fel. J légvára lett.

A szövőgépek azonban sok ja- ' vitással — kisebb-nagyobb átalakítással — még nagyrészt a | 2ű-as évekből származnak. A i technikában ez matuzsálemi í kornak számít. S inkább valók j már valamilyen múzeumba, ! mert bármennyire is kitartók, a mennyiségi és minőségi termelést még szinten sem lehet tar- j tani velük, a karbantartásukra í fordított költségek pedig elvisel- 1 hetetlenül magasak.

Létszámhiány ellen új gépekkel

A Pamuttextil művek (PATEX) békéscsabai gyárában általában mindig húrom műszakban termeltek. Ma azonban mar akadályozza ezt a munkaerőhiány, pedig a különböző termékekre igen nagy szükség van.

A gyár kapujában ugyan kint ; van a tábla: „Szövőnőt, segéd- | munkást felveszünk'’ — de je- ' lentkező csak nagyritkán akad, ! ami nem kis sondot jelent Me- dovarszki András munkaügyi osztályvezetőnek.

— Ilyen helyzetben mit lehet , tenni? — kérdezem.

— Van egy mondás: Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel. Nos. ez a lépés a szövőgépek cseréje egy fokkal korszerűbbre. ami már el is kezdődött. Ezekből 10—12-t tud kiszolgálni egy szövőnő, a régiekből csak 5—6-ot. Az új gépek többet is termelnek.

— Ha tehát az összes régi gépet újra cserélik, elvileg feleannyi szövőnőre lesz szükség, mint most...?

— Igen. De terv szerint 1977- ' ben folyamatosan a gépeknek csak több mint a felét cserélik . ki. Akkor a három műszak már állandó lehet.

— Feltéve, ha nem mennek el a dolgozók...

— Számos intézkedés történt, hogy kedvük legyen itt maradni, s a jövőben újabb kedvezményekben részesülnek. Tervezi a vállalat az éjszakai műszak- pótlék növelését, a délutáninak pedig a bevezetését és azt, hogv 1977-ben hat száza'ékka' emeli a béreket. Az új gépek üzembe helyezésével egyidejűleg jelentősen javulnak a munkakörülmények is. A vidéken lakók — ha Békéscsabára jönnek — albérleti hozzájárulást kapnak.

Kilépd jóformán nincs

Még mindig vannak azonban kételyeim, mert ha jelentkező nincs, akkor csak csökkenhet a létszám. Különösen, ahol nagy többségben nők dolgoznak, mert gyermekgondozási segéllyel évekig távol maradnak, s előbb is érik el a nyugdíjkorhatárt.

— Van-e utánpótlás?

— Harminc fiatal szövötanu- lonk van. akik a 611-es számú szakmunkásképző iskolába járnak. Számukra a gyár diákszállást tart fenn, ahol felügyelet mellett töltik a tanulási. a szabad, illetve a pihenőidejüket. Arra is törekszünk, hogv a felnőtt dolgozók — meghatározott idejű gyakorlati munka és elméleti felkészülés után — szakmunkásvizsgát tegyenek, de sajnos, egyelőre bérezési okok miatt (a segédmunkásoknak sem kevesebb a keresetük), nem tudunk eredményt elérni.

Kilépő jóformán nincs. Knyi- har Györgynek, a szövődé veze- tAiérvek csak a gyes-re menő

Tervek és lehetőségek a pamutszövőben

— Kik voltak az újítók?

— Vargyai József, Botyánszlci Pál és én. Januárban már három gépen alkalmazzuk? az újítást, és így majd 14—15 nőt át lehet helyezni a kettőzőbe, a cér- | názóba. Jövőre még öt gépre kerül az újítás. Igaz, ehhez megle- ' lelő fonalat kell beszereznie a vállalatnak,

— És akkor?

•— Tálán áthidaljuk a munkaerőhiányt. Közben sikerült az anyagmozgatást is szállítószalaggal megoldanunk.

Munkánktól más gyárak eredménye is függ

A szövődé kordbársonyt, ágynemű ,;inletet” és huzatot, valamint többfajta (például cipőgyártáshoz) műszáki szövetet gyárt. Ezeket a PATEX székes- [ fehérvári kikészítő gyárában dől- 1 gozzák át késztermékké

A cérnázó a vállalat gyáraihak termel, de innen kap cérnát a Kender- és Leníonóipari Vállalat is.

A szövődé félkész terméket, a cérnázó pedig alapanyagot gyárt. Munkájuktól tehát nemcsak a) saját, hanem más gyárak eredménye is függ.

Hogy mennyi kell ezekből a termékekből, arra Hricsovinyi Pál. a gyár főkönyvelője így ad választ:

— Jóval több. mint amennyi-1 nek az előállítására három műszakban képes a békéscsabai gyár.

Ha pedig ez így van, akkor nyilvánvalóan érdemes lesz még korszerűbb gépekkel fejleszteni a gyárat.

— Sok-sok év után a régi szövőgépek újakra való kicserélésével a fejlesztés el is kezdődött. Igyekszünk ésszerű munkai, és üzemszervezéssel minél gazdaságosabban termelni. És mint eddig. a dolgozókról való gondoskodást elsőrendű feladatnak 1e- kintipk — mondja végül is Mity- kó János igazgató.

Pásztor Béla

Népi konyhabútor exportra

A lengyel bútoripar újdonságai közé tartozik ez a régi motívumokat felelevenítő konyhaberendezés (Fotó CAF — MTI — KS)

asszonyok elég nagy' száma okoZj gondot a munka megszervezésé-, ben. Könnyítik majd a helyzetet az új gépek.

Mezei Marika fiatal szövőnő nagyon várja, hogy az új gépek-1 hez kerüljön. Szeret szőni. Vonz- j za az a jó légkör is, ami itt ki- j alakult. Még sohasem hallotta, j hogy valaki el akart volna men-j n! a gyárból.

Juhos Imrévé 1957 óta szövő- ' nő. Kedves, vidám asszony. Egy I 16 éves lány és egy 15 éves fiú j anyja.— Nincs még elege a szövés-, bői?

— Meniek máshová? Ott isj dolgozni kell. Hagyjam itt ezt aj jó társaságot ’ Mindenki nagyon j kedves. Máshol nem is igen le-1 her ennvit keresni. Jaj. csak a ! művezető... Miska báesj — kapj a fejhez — idős már. Kicsit lassú Mi meg szeretünk hajtani.

Knvihár Gvörgv közbeszól:

— Misa bácsinak nem a korával van bai. Minden művezetőnek több letl a dolga.

— Nem nehéz az éjszakai műszak?

— Én szívesen vállalom. Több szabad időm marad, hogy a családot ellássam.

Megnvuetató. amit mond. Vő-1 leménvéve! sokan mások is egyetértenek.

Segít az újítás is

A cérnázóban sincs elegendő dolgozó, emiatt naponta általában 2, 2 és fél műszakot lehet csak szervezni. Békésről, Kondorosról, Kaszaperről és Csanád- apácáról járnak be az asszonyok, lányok, akiket a békéscsabaiak egészítenek ki.

Hanczár Jenő. a cérnázóüzem vezetője tudja, hogy több dolgozóra nem számíthat, a három műszakos termelésre azonban szükség van.

— A körülmények arra szorítottak, hogy bevezetünk egy j olyan újítást, amely lehetővé te- j szí több technológiai fázis kihagyását. I

Bronzkori kutatások Szerbiában

Közép-Szerbiában. a Kraguje- vác környéki Ljuljaci faluban régészeti kutatások folynak e vidék bronzkori etno-kulturális folyamatainak megállapítása érdekében. A kutatásokat a kra- gujeváci Nemzeti Múzeum és a belgrádi egyetem bölcsészettudományi karának szakemberei végzik.

A tudósok magyarázatot, szeretnének kapni e vidék legrégibb lakóinak eredetére, szókéra, akik az illírek és a trákok közötti időszakban éltek Közép- Szerbiában és akik jelentős befolyást gyakoroltak a Balkánfélsziget ókori kultúrájára.

A kutatások kiterjednek majd a következő öt évben Sumadija (Szerbia egy részének neve) egyes falvaira is.

—, Huszonnyolc év után mégis itthagyja a gyárunkat Erzsiké? Reméltem, hogy meggondolja magát. — Kedvetlenül nyúl a tolla után a párttitkár, majd a felmondólevél megfelelő vonalára írja a nevét. A szakszervezeti titkár és a személyzetis neve közé. Azok sem lelkesedtek régi dolgozójuk távozásáért. Az áruátvevőnő művezetője teljesen tanácstalan, mintha a jobb ke-! zét vágnák le, úgy érzi a vesz-; teséget.

— Most mondja meg, ki tehet itt igazságot? — tárja szét a karját Conda Pál. a Pamuttextil-! művek békéscsabai gyárának, párttitkára. Huszonnyolc évig j dolgozott itt ez az asszony, nagy I felelősség nyugodott a vállán, j szakértője a munkájának, mégis; elmegy 500 forinttal többért, ta-j karítani! Tegnap is felmondott | egv régi dolgozó. 1976 elején még többen. Próbálkoznak azj emberek, ott ahol jobb a kere- j set. Sokat itt talál már azok közül, akik régebben felmondtak, j Megbánták, hogy elmentek, még- j is P8»v a vándorlás, nem könnyű így dolgozni.

Beszélgetünk a textilmunkások művelődéséről, kulturális igényeikről, szórakozásukról. De itt. ahól még 100 éves gépeken szövik az angint. műszaki szövetet, a munkatermek rácsos ablaka látogatóba sem engedi a napfényt, és kemény munkát végeznek az asszonyok korszerűtlen, rideg körülmények között, bizony nehéz a kultúra nyomai után kutatnunk. Régen tudják ezt már a csabai gyár vezetői is, de miből szépítsék gyárukat, ha pénz nincs.

— Most kezdünk éledezni, 20 év után végre eljutottunk a rekonstrukcióhoz, meséli tovább Gonda elvtárs. A Kőbányai Textilművektől kaptunk 112 kínai félautomata gépet, vetélőváltós szerkezetek. Könnyebb lesz velük a munka, de az asszonyok, leányok még idegenkednek a változástól. Pedig nem járnak rosszul, ha betanulnak a számukra új technikába. Több anyagot gyártanak majd, több forintot visznek haza a borítékban. Négy vidéki és három budapesti telepe van a PATEX-nagyválla- latnak. Az ifjúsági parlamenteken, szocialista brigádtalálkozókon mindenütt beszélünk a közös gondról: miért nem annyi a kereset vidéken is, mint Budapesten. Közelítsük az olló két szárát egymáshoz, így mondják ezt a nagyvállalaton belül. Akkor több jut a művelődésre, a kultúrára is. Persze nemcsak a pénz a gond! A mi gyárunkban társadalmi munkával, sok segítséggel berendeztünk egy munkásklubot. ahol a bejáró dolgozók. helybeli fiatal és idősebb munkások együtt tanulhatnának, szórakozhatnának. Feltételezve kell mondanom, mert igen lassan népesedik be a klub. A nemzedéki gondok pedig itt is jelentkeznek. A különböző korúak nem találnak közös témát, no meg az idősebbek hajlamosak arra, hogy kézlegyintéssel általánosítsanak: „ezek a mai fiatalok, szalmaláng a munkakedvük”. Nem igaz ez az ítélet! Meg kell őket ismerni. számítani lehet a lelkesedésükre. erejükre, kíváncsiságukra. Nálunk a közel 600 dolgozó legnagyobb része fiatal, óriási lehetőség rejlik bennük, ha hozzáértő ember foglalkozik velük. A gyár tanulni küldi őket. színházbérletet, mozijeevet vásárol számukra. TTT-előadókat hívunk, kirándulni visszük őket, és ez mégsem az igazi.

Határozottan kopognak az ajtón. Vékony, barna teremtés keresi a párttitkárt, ő az agitációs, a propagandista. Magdika. főművezető a eérnázóban. Ismeri,

megérti az asszonyok gondját,

baját:

— Sajnos, nagyon sok :}ü íven aluli nem végezte el az általános iskolát. Nem tudunk. nem is akarunk kényszeríteni senkit a tanulásra, szeretnénk elérni, hogy a meggyőző szóra is jelentkezzenek a kihelyezett osztályokba. Gyakran a segédmunkásoknak több a keresete, mint a szakképzetteké. Igaz, hogy nehezebb munkával keresik, de így ez mégsem ösztönzi az asszonyokat a tanulásra. Szerintem ezt kellene elérni, hogy fiatalon ne hagyják abba a tanulást, mert a családalapítással szaporodnak a gondok. A legtöbb lány férjhez- menésről, gyereknevelésről ábrándozik, ha a jövőjére gondolt A munka, a család, a háztartás együtt nem sok szabad időt en" ged.

Másik lehetőségünk: az otthon gyermeküket nevelő kismamák egyműszakn.vi csapatát kellene taníttatni. Körülbelül 129-an vannak, az otthon töltött három —öt év alatt általános iskolai, sőt szakmunkásvégzettséget is szerezhetnének. De csak a férjek segítségével! Időnként ők is vigyázzanak csemetéikre, ne 10 —15 év múlvij vegyék észre, hogy elmaradt mellőlük az asz- szony, az 5—6. osztályos végzettségével.

— A textiliparnak mindent el kell követnie a tervteljesítésért, az előző év lemaradását is 77- ben kell pótolni — folytatja a párttitkár. Nincs állami támogatás. mindent magunknak kell kitermelnünk. Szeretnénk. ha nálunk maradnának, visszatérnének a dolgozóink.

Harmincnyolcén tanulnak a 600-ból .alsó és középfokú oktatási intézményben. Tavasszal négy emberünket küldjük el a szakmunkások egyetemi előkészítőjére. reméljük továbbjutnák. Talán még nem késő a szakmun. kás-, műszaki irányítógárda utánpótlásához hozzálátni. A Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézettel együtt a mi szakembereink is beszélgetnek majd az ósztál jttőnöki órákon a 7„ 8. osztályos gyerekekkel. Patronálunk egy-két iskolát, bemutatjuk alakuló üzemünket, kapjanak kedvet a gyerekek ehhez a munkához.

— Nem vagyunk szakképzett pedagógusok, lélektani ismeretekre is szükségünk lenne — veszi át a szót a főművezetőnő. Tanulságos példa: éveken át döcögött a KISZ-oktatás, nem szívesen jöttek a fiatalok, látszólag közönyösek voltak, mígnem vállalatunk egyik fiatal óvónője lett a KISZ-titkár. Érdekesen beszélt a gyerekeknek politikai kérdésekről, vitára buzdította őket, indulókat, mozgalmi dalokat tanultak közösen. Nevetve, vidáman- okosodtak, tájékozódtak. Már szinte várták a következő találkozót. Azóta az óvónő férjhez ment, gyereket szült,'otthon maradt, mi pedig szinte ugyanott állunk, mint azelőtt.

Nem tudom elfogadni, hogy csak pénzkérdés a munkásművelődés. Azt sem hiszem, hogyha néhány, emberekhez értő munkatárs kilép a sorból, összedől a világ. Láttam, hogy határozott világnézetű, nagy tapasztalatokkal rendelkező párttitkárukért lelkesednek a békéscsabai PATEX fiataljai. A gazdasági vezetés, lehetőségeihez képest, mindenben segíti az életképes javaslatok megvalósítását. Reméljük, hogy az erőltetettebb tempójú termelés, a nagy felelősséget jelentő gazdasági tervteljesítés mellett lesz olyan munkásfiatal és műszaki értelmiségi, aki a gyár érdekében munkaidőn kívül is szervezi, tanítja társait.

Kívülállóként tanácsot adni, persze könnyebb, mint megvalósítani az emberek gondolkodásának átalakítását. De ma már nemcsak a munkások kezére van szükség, a szívére és tudására is. Ha ezt sikerül megnyerni, akkor 28 év után senki nem fog elmenni ebből a gyárból.

Bede Zsók*