Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-26 / 21. szám
Ülést tartott a KISZ Békés megyei bizottsága A KISZ Békés megyei bizottsága Szabó Miklós első titkár elnökletével megtartotta idei első ülését. Megvitatták többek között s KISZ-építés tapasztalatait és a további feladatokat Duna Mihály, a megyei bizottság titkára beszámolója alapján. A KISZ kommunista politikai jellegét hivatott erősíteni a KISZ Központi Bizottság 1974 áprilisában hozott határozata, amely magasabb követelményeket állított a KTSZ-tagság és a tagfelvételüket kérő fiatalok elé. A határozatnak megfelelően bevezették az ifjúsági szövetségben, a tanuló fiatalok körében a tagfelvételt megelőző Kilián-pró- bát, a dolgozó fiataloknál pedig az egyéni patronálási rendszert. Mindkettőnek az a célja, hogy a KISZ-be belépni szándékozók megszerezzék a szükséges alapvető politikai és ifjűságmozgal- mi ismereteket, és egyéni megbízatásokat teljesítsenek. Megyénkben, mint a tavalyi megyei KISZ-küldöttgyűlés megállapította, az 1974 áprilisi határozatot megelőzően nem volt megfelelő színvonalú a tagfelvételi munka. A Kilián-próbák eredményessége már közvetlenül a határozat megjelenése után is mérhető volt. A KJSZ-szervezetek — az áprilisi határozat alapján — nem érvényesítették a tagkönyvét azoknak, akik nem teljesítették vállalásaikat, illetve megbízatásaikat. A KISZ-tagfel vételi munkával kapcsolatos további tennivalók sorában a következőket emelle ki az előadó. A városi-járási KISZ- bizottságok fél évenként testületi üléseken összegezzék, miként alakul a tagfelvétel, továbbá ösztönözzenek valamennyi dolgozói KlSZ-szervez.etet. községi KTK7- bizottságot tagépítési terv elkészítésére. A beszámoló feletti vitában a testület taeiai közül többen szót kértek. Kibédi Varga Lajos azt hangsúlyozta, hogy a KISZ-tag- építő tevékenység igen fontos politikai feladat az ifjúsági mozgalomban. Ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy a KISZ-en kívüliekkel való foglalkozás legyen tudatos, rendszeres. A Kilián-körök száma növekedett ugyan — mondta —. de még mindig kevés. A dolgozói alapszervezetekben több helyen lenne szükség létrehozásukra. Végül javasolta, hogy1 az úttörőcsapat-vezetőségek minden tavasszal tájékoztassák a helyi KISZ-bizottságot a Kiváló úttörőmunkáért címmel kitüntetett pajtásokról, jelezve, milyen feladatokra, megbízatásokra alkalmasak az ifjúsági szövetségben, így az úttörőmozgalomban aktívan, eredményesen tevékenykedő fiatalokat nem kellene esetenként „újra felfedezni'’ az ifjúsági mozgalom számára, hanem a KIS7-ben nyomban kaphatnának megbízatásokat. Varga Imre többelj között arról szólt, hogy hasznos lenne megvizsgálni, melyek azok a sajátos formák, amelyek révén a fiatal pedagógusokat is mind nagyobb számban be lehetne vonni a KI^7-munkába. A testület a vita után a beszámolóban megjelölt feladatokat határozattá emelte. kiegészítve két fontos momentummal: a nyitás a KISZ-en kívüliek felé. lehetőséget adva a nem KTSZ- tagoknak arra. hogy az ifjúsági szervezet egyes munkaformáiba bekapcsolódhassanak, a Kiváló úttörőmunkáért címmel kitüntetett; és a kiválóan dolgozó gyermekvezetőkről tájékoztassák az illetékes szerveket. A napirendre kerülő következő téma volt az ifjúsági klubok helyzete, a kulturális, és klubtanács tevékenvsége, amelyről Tóth Jolán, a KISZ megyebizottság munkatársa számolt be. ma;d ióváhagvta a testület az 1976—77. mozgalmi évi II. féléves üléstervét. Nehézgépkezelői vizsga a néphadseregben Tegnap, január 25-én — egy kiképzési időszak záróaktusaként — nehézgépkezelői vizsgára került sor a Magyar Néphadsereg egyik Békés megyei kiképzési bázisán. Ebből az alkalomból az egység parancsnokai tájékoztatták a sajtó képviselőit a bázison folyó oktatónevelő munkáról. Mint elmondták, a haza fegyveres védelmére való felkészülés során az egész népgazdaság számára hasznos képzést adnak itt a katonáknak. A bázison szolgálatot teljesítők hathónapos nehézgépkezelői tanfolyamot végeznek, majd a sikeres vizsga után 18 hónapon át gyakorolják a korszerű technika használatát, tehát már rutinnal rendelkezve szerelnek le. Korábban a néphadseregben tett vizsgát a vállalatok nem fogadták el. de néhány évvel ezelőtt jogilag is szabályozták azt, hogy a nehéz- gépkezelői tanfolyamot végzettek polgári igazolványt is kapnak. A néphadseregben számos géptípusra képeznek ki szakembereket, akik a két év eltelte után az üzemeknél,, vállalatoknál. gazdaságoknál hasznosíthatják a katonai idejük alatt tanultakat. A tájékoztatón megtudtuk, hogy egy személy oktatási költsége a polgári életben 50—60 ezer forint. A hadseregben a tanfolyam ideje alatt igen intenzív oktatás folyik. A sorkatonák — akik közül a legtöbben vasas szakmából kerülnek a bázisra — szaktechnikai ismereteket. gépalkalmazást, gépigénybevételi szabályokat, biztonságtechnikát, karbantartási tevékenységet tanulnak, leszerelésükig elsajátítják a néphadseregben alkalmazott magas fokú, Tervek és lehetőségek Emberek, milliók üzemen belül — Szeret számolni? — Attól függ. — Pénzről lesz szó. — Az jó. így kezdődött beszélgetésünk csaknem egy évvel ezelőtt Szé- ! hely Lászlóval, a Szarvasi Vas- I és Fémipari Szövetkezet elnöké-! vei. A mostani is hasonlóan in- j dúlt, csakhogy ezúttal én tettem j fel az első kérdést, mindössze ! egyetlen szó kiegészítésével. — Szeret utánaszámolni? •— Attól függ — mondta az elnök. Persze most is pénzről volt szó, a kérdés lényege azonban az. mi valósult meg a tavalyi elképzelésekből. *»« « Mint említettem, csaknem egy évvel ezelőtt a megyei gazdaság- politikai aktíván Székely László elmondta, melyek azok az üzemen belüli tartalékok — közvetlenül vagy közvetve mind a munkaerővel kapcsolatosak —, amik kiaknázásával növelhetik a hatékonyságot? Az egyik ilyen a nem termelő létszám csökkentése, illetve átcsoportosítása a terhelésbe. Keresni kezdték, hol •ok a nem termelő dolgozó. Szerencsére a keresést nem szűkítették le az adminisztrációra, mert mint a példa is igazolta, má már nem ez a csoport a felduzzasztott, hanem a termelést kiszolgáló üzemrészek. így oél dául a tmk. a raktár. Itt találtak 26 felesleges munkakört, s így takarítottak meg 26 embert. — Es most számoljunk — mond i a az elnök. — Nálunk az egy főre jutó termelési érték 259 ezer forint ez ?6-tal beszorozva hat és fél millió forint terme'ési értéket jelent. Ennek nyeresége, in százalékot figyelembe véve, RiíO ezer forint — anélkül hoav eevetlen fillért is beruháztunk volna. Ez volt, tehát a terv, s nézzük mi valósult meg ebből? A 26 ember közül hat nem fogadta el a felajánlott és természetesen nagyobb keresettel járó új munkakört, kilépett, néhány nő pedig időközben szülési szabadságra ment. Summa summa rum 10 föl: nyertek, ami 2,5 millió forint termelésiérték-növekedést és negyedmillió forint többlet- nyereséget jelentett. S hogy ez nemcsak elméleti számítás, azt bizonyítja a múlt évi eredmény, a 355 millió forintos termelési érték, ami 11 millió forinttal több. mint az 1975-ös volt. És mindez j 70-nel kisebb létszámmal. < * 4 Ez azonban a belső tartalékok közül még csak az egyik, a leg- I inkább hozzáférhető. A másik, az | indokolatlanul sok táppénzes nap csökkentése, már bonyolultabb. A munkáltató szívja a fogát, hiányzik ennyi meg ennyi ember, de nem ő az orvos és nem tud tenni semmit. Pedig kellene. — Számoljunk újra — folytatja az elnök. — Tavaly nálunk a táppénz miatt több mint 2600 munkanap eseát ki havonta. Ez beszorozva 12 hónappal, évente több mint 30 ezer munkanapra rúg. ami azt .jelenti, hogy egész évben 118 emberrel kevesebb dolgozott. Kezdhetjük a számolást az előbbi módon: az egy főre jutó termelési érték 250 ezer forint, ez 118-cal szorozva mintegy 28 millió forint termelési érték, ennek 10 százalékát figyelembe véve 2,8 millió forint nyereségkiesés. Óriási luxus! No, de ki dönti el, hogy beteg-e az illető, vagy nem? A szövetkezet vezetői semmi esetre sem, így hát marad a dolgozó, meg az orvos. Kettőjük közül az orvosnak kellene nemcsak hivatása, hanem ebből eredően szigora magaslatán is állni. Persze nem úgy, ahogyan a múlt év decemberében megyeszerte történt, amikor valami felsőbb utasításra, nyiivánvalóan a statisztika javításáért, aki élt és mozgott, vagy fel tudott menni a lépcsőn, azt mind kiírták dolgozni. Januárban azután — elvégre ez már az idei statisztikához tartozik, és az év végéig még van idő — a felét újra táppénzre vették. * * * Végül még egy, ugyancsak közvetve a munkaerőhelyzetet befolyásoló tényező. Ez a fluktuáció, a vándormadarak által okozott kár. Az elnök megint csak számol: — Tavaly 413 dolgozó ment el a szövetkezetből és 345 jött. Ez azt jelenti, hogy naponta 1,8, tehát csaknem két kilépő négy embert tartott fel azzal, hogy kilépését intézte. Ez a négy ember emiatt a kettő miatt nem tudta munkáját végezni. Mondhatnám azt is, négy embert csak arra kell tartanunk, hogy a ki- és belépőkkel foglalkozzon. Óriási luxus! Meséli az elnök, hogy az egyik testületi ülésen javasolta, a: szarvasi üzemek kössenek egyezséget, ne csábítsák egymástól n munkaerőt. Elvileg meg is állapodtak, de egy hét múlva ugyanúgy ment a csábítás, vándorlás, mint azelőtt. Pedig a vándormadarak az ÁFESZ-eknjek, az állami gazdaságnak, vagv bármelyik munkahelynek, ahová mentek, pontosan annyi kárt okoznak, mint annak, ahonnan eltávoztak. Mi hát a megoldás? A szervezett munkaerőirányítás ás annak szigorú betartása. No, és olyan ésszerű átcsoportosítások, a valóban meglevő belső tartalékok feltárása, mint amilyennel a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezetben is találkoztunk Mert az a mesebeli sült sa’amb — képzett munkaerő formáiéban — ritkán repül be az üzem kaou.ián. Seleszt Ferenc igen bonyolult technika kezelését s ugyanakkor a polgári életben a különféle, szakképesítéshez kötött munkakörben helyezkedhetnek el, gyümölcsöz- tetve a katonai idejük alatt szerzett tudásukat. Az elméleti és gyakorlati vizsga-alkalmából a bázison egy rövidesen leszerelő katonával beszélgettünk, s felkerestünk egy olyan, nehézgépkezelőt, aki már a polgári életben dolgozik. Márta, a szakaszvezető Mielőtt a címből bárki is téves következtetést vonna le, a félreértés elkerülése végett leszögezzük, hogy a néphadsereg egyik kiképzési bázisán egyál talán nem női. tisztessel találkoztunk, hanem Márta József szakaszvezetővel, aki két hét múlva — befejezve kétéves sorkatonai szolgálatát — isrhét visszatér a polgári életbe. Vajon mit várt a honvédségtől, s vajon mit kapott,? — erről kér- deztük. — Tartottam tőle, ez az igazság — mondta —, de aztán rövid idő alatt rájöttem: mégsem úgy van minden, ahogyan egyesek állítják. Szervezettebb, fegyelmezettebb. pontosabb itt az élet. szóval- katonásabb, ám félni nem kell. Mit kaptam? Érettségizetten, autószerelő szakmunkásként vonultam be, itt pedig nehézgépkezelői tanfolyamot végeztem. És nemcsak elvégeztem, hanem gyakorlott darukezelőként szereltem le, s ezt a polgári életben is hasznosíthatom. Azt h szem, nem kel! részletezni, hogy mi mindent tudnak az alakulatok katonái, akik most. békeidőben fontos építkezések megvalósításából is kiveszik részükét. Nyugodtan állíthatom: ha máshová kerülök, ilyen technikát nemigen láthattam volna. Nagy élmény volt számomra az, hogy különféle gyakorlatokon vettünk részt, átkeltünk a Dunán, meg is van otthon a kavics, amit a túlsó partról hoztam. Ha visz- szagondolok a két évre, meg kell említenem, hogy az itteni munkámhoz nagy segítséget kaptam korábban a gyulai MHSZ- től, ugyanis sorkötelesként hivatásos gépjárművezetői tanfolyamot végeztem ott. Ez a tanfolyam és az, hogy a sarkadi Lenin Tsz-ben szerelőként dolgoztam, jó alapot adott elméleti és gyakorlati tudásom továbbfejlesztésére. Márta József Sarkadkeresz- túrról vonult be, 1976 elején megnősült, s már van egy kisfia is. A hadseregben kétszeres Kiváló Katona címet kapott a szocialista versenymozgalom során. Szakaszvezetővé tavaly november 7-e alkalmából léptették elő, jelenleg rajparancsnok-helyettes. Néhány nap múlva tartalékállományba kerül, s, mint mondta, a sarkadé Lenin Tsz- ben akar továbbra ' is dolgozni. Aki már A bucsai Új Barázda Termelőszövetkezet központi irodájában kerestük fel Oláh Györgyöt. aki 1973-ban fejezte be tényleges katonai szolgálatál. Tőle is azt kérdeztük, j amit Márta József szakaszevezető tői. Ö így emlékezett vissza alakulatára: — Sajnáltam, amikor két év leszerelt elteltével el kellett onnan jönnöm. Mármint a gépeket, s persze a közösséget is. Műszaki ismereteim nagyon sokat bővültek. Leszerelésem után a 7-es Volánnál autódaru-kezelő lettem, de végül is visszakerültem Bucsára, ahol jelenleg nehéz- gépkezelő vagyok. Itt élek feleségemmel és két kislányommal. Most a kotrógépemen vonóvedres szerelék van, 12 méter magas rácsosgémmel, s vagy ?C méterre „ki lehet dobni” a kanalát. A legnagyobb csatorna, amit ástam, 4-5 méter mély és 10 méter széles volt. Ugyanis belvízelvezető és öntözési célokat szolgáló csatornákat, ásunk. Ketten vagyunk a gépen. .s kétórás váltással napi J00—120 köbméter földet is megmozgatunk. persze nem ilyen fagyos időben. Mindez kezet, lábat, szemet egyaránt na- igyon igénybe vesz. Oláh György megemlítette, hogy kisgyerek korában szerette meg a gépeket, amikor nagybátyja meg régi' Hofíerral szántott. Azóta fejlődött a technika. s ö is lépést tartott vele. amiben tagadhatatlanul nagy szerepe van a néphadseregben eltöltött két esztendőnek.
