Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-22 / 18. szám
Nem akarok takarékoskodni önmagommal Kovács Lajos beszélgetése a konzervgyári munkásokkal Amikor az előadói est végén | elcsattant az utolsó taps, a kö-1 zönség hosszú ideig moccanni | sem tudott az átélt élmény hatá. sától. Másfél órán át kalandoz- j tak a világirodalom legszebb ! csúcsai között, s Kovács Lajos, a | Jókai Színház művésze égő fáklyaként vezette a hallgatókat a versek birodalmában. A Békéscsabai Konzervgyár klubjában összesereglett munkásasszonyok, i KISZ-fiatalok és a gyár irodai- j mi színpadának tagjai régi is-1 merősként köszöntötték a mű- j vészt, hiszen Kovács Lajos gyak- i ran megfordul az üzem munka- j sai között, ahol mindig őszinte barátokra talál. A „Himnusz minden időben" című műsora után is szaporán zápQrozták felé a kérdések, s a válaszokból egy tiszta hittel lobogó színész portréja rajzolódott ki. — Nem tudnám pontosan meg- j mondani, hogy mennyi ideig készültem erre a műsorra — mondta Kovács Lajos. — Mindig készülök valamire, s most azt hiszem egész eddigi életemben erre az estre vártam és szeretném remélni, hogy a mostani szereplésem is felkészülés a további feladatokra. Jó volna tudni, hogy számítanak rám, szükség van a munkámra, ám a színészmesterség göröngyös pálya, ahol sok minden körülménytől függ, hogy valaki milyen szerepeket kap. A zegzugos üresjáratokban | néha elvesztem a hitepr önmagámban is, ilyenkor igazolni kell, i hogy nem élek hiába. Ha ez az; önigazolás találkozik a közönség I igényével, akkor új erőt kapok i a mindennapi munkához, az élethez, — Hogyan tudja a színész meg-1 valósítani önmagát a versek segítségével? — kérdezték többen.! — A költészettel való találko-! zás izmosítja az ember érzékeny- j ségét. Lelki tisztaságot jelent a' vers, bátorságot, energiákat ésl bölcsességet is. Ha együtt élhe- j tek a költők gondolataival, ha' magam is érzem a látomásaikat i és ezeket mások számára tolmá- I csolni tudom, akkor feledni lehet minden szenvedést. Az évek során végigjártam én is az emberi kínok poklait, de remélem, hogy megtisztulva kerültem ki az önemésztő tűzből. Egyszer a kórházban egy idős bácsival kötöttem barátságot. Szegény kis- öreg már a végét járta, amikor bejött hozzá az unokája és elfütyülte a nagyapának azt a dalt, amit közösen tanultak. Az öreg arcán akkor olyan boldogság suhant át, amely velem is meg- sejttette, hogy valami marad még utánunk, hiszen a dalnak soha nem szabad elnémulnia. Évszázadok távlatából, országhatárokon át hirdetem én is a költők szavát, velük és a közönséggel együtt keresve a feleletet az élet és a halál kérdéseire. — Milyen feladatokat kap a színháztól? — kérdezték a konzervgyári fiatalok. — Kilenc évvel ezelőtt kerültem a Békés megyei Jókai Színházhoz, s akkor azt reméltem, hogy egy évtizeden belül eljátsz- hatom a Hamletet. Eleinte valóban sok szép feladatot kaptam, de aztán valahogy kipottyantam az „istenek puha tenyeréből”. Ma már látom, hogy én is hibás voltam, mert mindig csak vártam, vártam, s elfelejtkeztem a mindennapok gondjairól. Később rádöbbentem, hogy nem szabad az energiákat távoli vágyak ker- getésére használni. Ha szükséges, aprómunkával kell készülni a feladatokra, de nem szabad elbúcsúzni a reményektől. Lelki összeroppanásom után az életet jelentette számomra, hogy két évvel ezelőtt eljátszhattam Sar- kadi Imre drámájában a Vak Gerzsont. Aztán jöttek új feladatok, lassan visszanyertem a hitem, s legutóbb már a televízióban is szerepelhettem. Sokan azt mondják, hogy a színésznek időnként új társulathoz kell szerződnie. de én azt vallom, hogy lehetséges a megújulás a régi környezetben is. A színészoálván töltött munkával lassan e'múlik felettem az első évtized és a Hamletig még nem jutottam el. de remélem a következő tíz év számomra is meghozza majd a jó munka örömét. Egy dolog bizonyos: én nem akarok takarékoskodni az energiámmal! A. T. osztályvezető, megbeszélte magával. — Megbeszélte, megbeszélte, de nekem hivatalos papír kell. Ez a cement nem az enyém... Menjem vissza, kérjen tőle papírt.. Alig félóra múlva ott állt ismét a fogat. A kocsis átadta az írást, rajta a pecséttel: ....a váll alat részére 15 mázsa 50ü-as cementet kölcsön...” Alig egy óra múlva a kocsin voltak a zsákok. Az istrángok megfeszültek, s lassan megindult a fogat. A bejárat előtt találkozott az éjjeliőr és a kocsis. — Mit viszel innen komám! — nézett a kocsiba az éjjeliőr. — Kinek? — húzta össze szemöldökét. — Az osztályvezetőnek. Vette. Annak minden sikerül. A hét végén most már alapozhatják a házát. Te, János! Az én fiam is épít, ő is a cement miatt áll. Beszélj az érdekemben a fiatalemberrel. Megfizetem a cementet, neked sem maradok adós —1L és a két deres közé csapott. Hétfőn négyen tel is keresték az építésvezetőt. Néhány nap múlva a rendőrség körzeti megbízottja látogatott ki az *építkezésre. Bukósisakját a motoron hagvta. zubbonyának újját felgyűrte, úgy sétálgatott az építkezésen. Különösebben nem tűnt fel jelen'éte, mert minden héten tiszteletét tetté a területen. — Főnököm, kéne nékem egy kevéske cement — kezdte Tavaiéul. — Mennyi lenne az? — Úgy tíz mázaányi. Lehet ró. la szó? — Annyit nem tudok adni, esetleg tíz kilót-.. — Másnak? j — Másnak nem! — Akkor kinek adott el cementet? —- szegezte neki a kérdést. — Senkiitek... — Ne mondja! Az egész falu azt beszéli, hogy maga árulja a cementet. Szóval, kinek adott el cementet ? — Mondtam már. senkinek! — válaszolta íalfehéren a fiatalem. bér. — Két órára jöjjön be az irodámba. addig gondolkozzon. Másnap reggel műszakkezdés előtt már kint voltak a munkahelyen: a főmérnök, a főépítés- vezető és egy adminisztrátor. — Azonnali leltárt készítünk. A legutóbbi felmérés óta felhasznált anyagok listáját állítsa össze — mondta túlzott hivatalos hangon a főmérnök. Rendez, te gondolatait és még hozzátette: — Hozzánk is megiött a följelentés. Ezt nem vártam magától. — Én nem adtam el semmifele anyagot — válaszolt ingerülten a fiatalember. — Csak a vállalatnak adtam... kölcsön adtam! Itt van róla az írás! — dugja a főépitésvezető orra alá a papul. — De ki a feljelentője. ' — Az egyik éjjeliőre, pontosabban Torók János! — Értem már! Ez a bosszú, mert a fiát elzavartam — rebegi. „Csak nehogy késő legyen és megbánja...” Cseng a fülében az éjjeliőr hangja. A leltárt felvesszük, maga pedig bejön a központba, amíg az egész ügy tisztázódik. A helyettese átveszi addig a munkák irányítását — szólt kicsit fölényeskedve a főmérnök. — A leltár összesítése elkészült. A 15 mázsa cement kivételével minden anyag megvolt — közölték két hét múlva az anyaggazdálkodási osztályról. — Menjen, vegye át a munkát és dolgozzanak becsülettel. Ami az ügyet illeti, kétségtelenül hivatalosan adta az anyagot. Arról nem maga tehet, hogy nem ott használták fel, ahová kérték. De remélem okult? És mi legyen az éjjeliőrrel — tárta szét a kezét a főmérnök? Feljelenti? kérdezősködött tovább. — Nem vagyok bosszúálló — jegyezte meg halkan és lement az emberekhez. — Főnök! Hallott a cirkuszról. ami a vállalatnál van? — szólította meg az egyik kőműves. — Az osztálvvezetőt sikkasztás gyanújával letartóztatták. A felújítási anyagból esztendőkön át összelopott egv ház. ra valót. Azt beszélik, hogy félmillió körül sikkasztott. Hogy tehette...? A fiatalember érezte, hogy kiváncsi szemek tapadnak rá. Vá laszolni akart, de valahogy nem jött hang a szájára, Szekeres András Magyarország története — tíz kötetben Nemzeti önismeretre tanit minden sora Hatalmas tudományos alkotás J az a tízkötetes történelmi könyvsorozat, amelynek első kötete a közelmúltban , jelent meg, s 1918-tól 1945-ig foglalja össze Magyarország történetét. A Ránki György főszerkesztő irányításával, széles körű szerzői kollektíva munkájával ké- , szült kötet körülbelül tízezer ! nap históriáját tartalmazza; az j 1918—19-es forradalmak korá- J tói kezdve beszéli el hazánk tör- i ténetét — addig a pillanatig, j amikor a Vörös Hadsereg, vé- | gigkiizdvén a második világhá- ^ ború legnagyobb csatáit, felszabadította hazánkat. Az előzmények Mielőtt azonban erről a kötetről szólnánk, hadd mondjunk el néhány gondolatot magáról a vállalkozásról, a Magyarország történetéről, amely az elmúlt három évtizednek kétségkívül a legfontosabb s legnagyobb szabású történettudományi vállalkozása. „A magyar történetírásban — hangsúlyoz- j zák könyvük kiegészítőjében a j szerkesztők — az összefoglaló j nemzeti történetek közrebocsátása többnyire egy-egy nagyobb kutatási periódus betakarítását, felülvizsgálatát, összegezését jelentette. így foglalták össze Pray és Katona latin. Engel és Fessler német nyelvű munkái a XVIII. századi forrásfeltárás, majd Szalay László és Horváth Mihály immár magyar nyelvű előadásai a reformkori fellendülés eredményeit. A kiegyezés utáni kiterjedt anyaggyűjtés 1 summázására a Szilágyi Sándor j szerkesztette tízkötetes magyar 1 történelemben került sor. Az ellenforradalmi korszak történetírása pedig már az 1920-as évek végén megkezdte a maga történeti összefoglalásának. Hó- I man Bálint és Szekíű Gyula munkájának kiadását.” A magyar marxista—leninista történetkutatás előtt termékeny alkotói periódus nyílt még 1915- ben. Megkezdődött a magyar történelem nagy korszakainak, fontos pillanatainak haladó ' szellemben való értelmezése, j magyarázata. E munkának na- j gyón jelentős részeredményei | születtek meg az évtizedek so- | rán. Történetírásunk 1936 után leküzdötte, az ötvenes évek ele- j jén eluralkodott dogmatikus, | voluntarista felfogás maradva- | nyait, s alkotó marxista szel- ' lemben tárta fel hazánk történetének legfontosabb esemé- . nyeit. illetőleg egészítette ki, , korrigálta, s helyezte jó megvilágításba a róluk való történeti képet. Üj müvek egesz sora jelent meg. A tervek A mostani vállalkozás mind- ! ezek összefoglalása. A szerkesztők célja az volt. hogy széles olvasórétegek Kezébe adjanak olyan összegező művet, amely szemléletének elvszerűségével, előadásának kimunkáltságával 1 megfelel a korszerű tudományos szintézis és az olvasói igény követelményeinek. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és az Akadémiai Kiadó eg'üttmű- I ködve a történetkutaiás több más | fontos műhelyével, az- MSZMP Párttörténeti Intézetével, a Hadtörténeti Intézettel, múzeumokkal, levéltárakkal, egyetemekkel — megindította Magyarország történetének tíz, egyenkénti körülbelül 1400 oldalas kötetben való összefoglalását. Az első kezdeményezés — emlékeztetnek a szerkesztők — még 1905-ból. Molnár Erik akadémikustól szármázik. Az ó irányításával készült a sorozat első tervezete. Halála után a vállalkozás újraindítása, a módszertani szempontok részletes meg- kontponálása, az egyes kötetek tematikájának kialakítása a hatvanas évek végére maradt. Ekkor látott munkához a mintegy 70 tudós, történetíró és kutató, hogy 1976-ban megkezdhesse a sorozat kibocsátását. Az első terjedelmes kötet itt van előttünk, látható a könyvesboltok kirakataiban, ott van már a közművelődési könyvtárakban is. Rövidesen követi a többi. Ez a kötet, amely elsőként jelent meg —- a sorozatban a 8. számú —. Magyarország történetének azokat a fejezeteit tárgyalja, amelyek'a történeti tudat alakulása szempontjából friss élményként még „közelmúltat” jelentenek: a két világháborút és a két háború közötti kort. Minden eddigi monográfiánál részletesebben, átfogóbb igénnyel, szemléletesebben. A kötet Az első rész a forradalmak ko. ráról (1918—1919) szól, elemzi az osztrák—magyar monarchia ösz_ szeomlásának és felbomlásának történelmi előzményeit, elénk állítja a monarchia végnapjait, bemutatja, miként alakult a politikai helyzet Magyarországon g monarchia katonai veresége után. Tárgyalja , a köztársaság kikiáltásának körülményeit, a kormányzati válságokat: A második rész A Magyar Tanácsköztársaság címet viseli: ez elemző részletességgel szól a Tanácsköztársaság politikai arculatúról, a szocialista vívmányokról, a védelmi hadjáratokról, feltárja a •proletárdiktatúra belső helyze. tét. Az ellenforradalmi korszakról szóló fejezet bemutatja az ellenforradalmi erők — Horthy és köre — hatalomra jutásának körülményeit, a konszolidációt, a horthysta kormányok politikáját: szól a korszak megértéséhez szükséges politikai, elméleti, ideológiai, irodalmi, művészeti kérdésekről. Végül tárgyalja a kötet Magyarország hadbalépé- sének előzményeit és indítékait, második világháborús szerepét, a német megszállás idejét, a nyilas uralmat, s az ország felszabadítását. Az érték Rövid újságcikkben lehetetlen pontos értékelést nyújtani erről a könyvsorozatról. Első elolvasása után csupán a méltatásra szorítkozhatunk. Elsősorban az elismerésre, hogy a történet- tudományunk fejlettsége lehetővé tette e nagy vállalkozás megvalósítását. Méltatnunk kell okfejtésének közérthetőségét, stílusának eleganciáját, áttekinthető és logikus szerkesztési elvét. Elismeréssel kell említeni magas tudományos igényét: nem enged a kötet a vulgarizálás. az egyszerűsítés kísértésének. Minden állítását történeti környezetbe ágyazva adja elő. magyarázva, indokolva, dokumentálva. Nincsenek benne sommás megállapítások: csak megcáfolhatatlan tények, s azoknak tárgyszerű, marxista szellemű kommentárjai. Ismeretekre és nemzeti önismeretre tanít minden soraOlyan közérthető tudományos művel lettünk gazdagabbak, amely-múltunkat magyarázva, a jelen megértésére is tanít: ameiy feltár.ia a magyarság évezredes múltját, szépítés nélkül szél régmúlt századokról, őszintén és izgalmasan beszél arról a témáról. amely valamennyiünket érdekel: a magyar történelemről. T. I 5 Btsmmjszr 1977, JANUAR !2. F1 öször a tévékamerák előtt, a szegedi körzeti stúdióban (Lányai felv.)
