Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-21 / 17. szám
Tervok és lehetőségek Vakaíókanál és vándorbot A Békés megyei Tanácsi Építőipa ri és Szerelőipari Vallalat (az ÉPSZER) az év első felében fi millió forinttal elmaradt tervétől, szeptemberig lakásépítési célkitűzését 30 százalékra teljesítette. Az év végéig 150 lakást — a tervezettnél 29-cel többet — átadtak, de ezek közül csak 55 otthonba' költözködhettek be a lakók. — Az évről évre újratermelődő vállalati veszteségnek, átadási határidő eltolódásának több oka van — mondja Szabadfalvy László, az ÉPSZER igazgatója. — Gondunk az anyaghiány, a nem megfelelő előkészítés, a szervezési mulasztások, a minősítés, a létszámhiány és a nagy fluktuáció. Ráadásul a munkaidő kihasználásával sem dicsekedhetünk, ami 65 százalékos. Tavaly átlagosan 54 építőmunkással és jó néhány műszaki szakemberrel foglalkoztattunk kevesebbet a szükségesnél. Miért kerekednek fel? Az igazgató által említett fluktuáció során került az ÉPSZER vállalattól az AGRÖEER-hez, többek között Varga Lajos fiatal üzemmérnök. — Négy évig dolgoztam régi munkahelyemen — kezdi a beszélgetést a vállalat egykori ösztöndíjasa. —Szeghalmon voltam építésvezető. Békésen la- [ kom, onnan jártam dolgozni, | reggel 7-kor indultam, este fél j fi-ra értem haza. Szállást keres- J tem az embereknek, a tanácsok- j hoz járkáltam, anyag után sza- [ ladgáltam, kimutatásokat gyár, j lottam — sorolja. — Az AGRO- BER-héz nem csábítottak! — mentegetőzik. — A fizetésem itt 3400 forint, egy „lilával” kevesebb. Az ÉPSZER három kőművese a gyógyszertár vállalathoz ment dolgozni. — Elképzelésünk, hogy létrehozunk egy karbantartó brigádot a gyógyszertárak felújítására. Mi nem csábítottuk őket... — sorolja Gellényi Lászlóné munkaügyi osztályvezető. Ivocska Pál négy, Szeleczki András két és Pék József egy évet dolgozott az ÉPSZER-nél. Az év végén letették a vakolókanalat és vándorbotot fogtak— Télen megvolt a száz százalékunk, mert ablakot pucoltunk. Nyáron 80—90 százalékot teljesítettünk — szólal meg Pék József. — Nekünk itt jobb, biztosabb a pénzünk... Természetesen anyagilag jobban jártak. Pék Józsefnek és Szeleczki Andrásnak az ÉPSZER- nél 15 forintos — teljesítménybérrel kombinált — órabérben átlagosan 2800—2900 forint volt a havi keresete, a gyógyszertár vállalatnál 500—600 forinttal több a fizetésük. — Kis pénzért nem marad senki — szólal Ivocska Pál. — Igaz, 80 százalékos volt a minőségi teljesítmény is — folytatja gúnyosan az egykori művezető. — A minőség valóban gyenge oldalunk volt — mondja az ÉPSZER igazgatója. — A létszámhiány ellenére az év végén mégis megváltunk azoktól, akik a többszöri figyelmeztetés ellenére is rosszul dolgoztak. Mi százszázalékos bért fizetünk, ezért százszázalékos munkát is várunk. A szakemberek pótlására „saját nevelésűeket” állítanak, segédmunkásokat képeznek szakmunkássá, a felsőfokú képesítést szerzőknek ösztöndíjakat fizetnek. Sajnos ezek a szakemberek — az élet ezt igazolja —, miután gyakorlatot szereztek, megválnak a vállalattól. Kmetykó János, az ÉPSZER volt ösztöndíjasa ezt így indokolja: — Az V. ötéves tervben megáé a technológiai tervezés szerepe. ígv itt, a tervező vállalat- | nál jobban látom munkám jövő- jét. Órabérben — kényelmesen — többet A Békés megyei ÁÉV-nél 2600. j an dolgoznak, mintegy 150 dolgozóval kevesebb a szükséges létszámnál. Minden 100 fizikai dolgozóból 65 munkahelyet változtat, s ez az ÉVM-vállalatok sorában még jónak is mondható! Az V. ötéves tervben a vállalat mintegy 7-8 százalékos létszám- , fejlesztést szerepeltet, vagyis 250 j fizikai dolgozót szeretne felven- 1 ni. — Legnagyobb a vándorlás a | segédmunkások és a betanított j munkások körében — kezdi sorolni Kovács János, üzemgazda- j sági főosztályvezető./— De magasan kvalifikált szakmunkások j körében is nagy a mozgás. Hogy miért? Közismert az is, | hogy egymás után alakulnak a j vidéki tsz-ekben, vállalatoknál a házibrfgádok, s az építőiparban dolgozók is hazatelepülnek, így teljesen széttagolódik az iparág. Főnyereménynek számít, ha valaki üzemi festő, karbantartó kőműves, illetve íűtéssze- I relő, esetleg kezelő lehet különö- J sen ott, ahol a mellékfoglalkozást is engedélyezik. No, és nem utolsó sorban a pénz: órabérben foglalkoztatják ezeket az embereket, s többet keresnek, mint teljesítménybérben a vállalatnál. Ezeken a munkahelyeken lazább a technológiai fegyelem és a munkaszervezés, a teljesítményt nem mérik. Egy„ egv nagyobb beruházás átadása után — például a Kner, hűtő, Dürer — néhány vezetőszerelő és kőműves ott maradt az új létesítménynél karbantartónak, mert órabérben kevesebb munkával többet keres. A vállalatnál jelenleg hiányzó 150 fizikai dolgozó 48 százaléka segédmunkás, 52 százaléka szakmunkás. Kevés az ács, a festő, a kőműves és a vasbetonszerelő, a mélyépítőrészleg pedig segédmunkás-hiánnyal küszködik Pedig az építőipari szakmunkásképzés bázisa az ÁÉV. — Most is 526 ipari tanulónk van. A múlt évben 305 nyolcadik osztályt végzettet igényeltünk, s csak 188 elsőévest kaptunk. A kurens szakmákban, mint például a víz-, gázszerelő, festő, nagy a túljelentkezés, a kőműves tanulókat viszont „lasszóval” kel! fognunk — mondja az osztályvezető. A végzősöknél sem kedvezőbb a helyzet. Mindössze 40—45 százalékuk marad "a vállalatnál. A többiek elmennek a tsz-ek építőbrigádjaiba. üzemekbe karbantartónak. Pedig a vállalat sokat áldoz a szakember-utánpótlásra: évről évre növelik az ösztöndíjakat, javítják a munkakörülményeket, segítik a továbbképzést és a továbbtanulást. A megoldás: építőipari egyesülés A felsoroltakon kívül még jó néhány figyelemre méltó tényező növeli a fluktuációt az iparágban. Ilyen az, hogy Békésben mintegy 13 ezren dolgoznak épír tőmunkásként, ugyanakkor á szervezett építőipar most, az év elején mindössze 4550 embert foglalkoztat. Vagyis a vállalati házilagos építőbrigádoknak, a szövetkezeteknek, a melléküzem, ágaknak nagy az elszívó hatásuk. A kényelmesebb munka, a nagyobb órabér reményében akár évente is váltogatják munkahelyüket az építőiparban dolgozók. A munkaerővándorlás nem csupán ezeknek tulajdonítható. Az építőipari tevékenységet folytató szövetkezetek, vállalatok egymás között a jobb koordinálással, a két- és többoldalú szerződésekkel elejét vehetnék a munkaerő-vándorlásnak. Ugyanakkor a jó kapcsolatok kiteljesedhetnek akár egy építőipari egyesülésben is, ami minden bizonnyal javítaná a műszaki előkészítést. segítene a közös anyag, beszerzésben és raktározásban. A közös géppark jobb kihasználásával intenzívebb lehet a kivitelezői munka, a garanciális javítások szakosodására is lehetőség nyílna. Az egyesülés keretében minden építóioari egység profilírozhatná magát, és a munkák koordinálásával nem fordul, hatna elő, hogv egy-egv városban vagy községben több vállalat, szövetkezet hasonló tevékenységet folytasson. Minden bi. zonnyal gazdaságosabban, jobb munkaidő-kihasználtsággal, időben. a tervezett költségeken belül. esetleg olcsóbban valósulhatnának meg a beruházások. Szekeres András Kiegészítő bútorok kislakásokba A Gyomai Építőipari Szövetkezet búlorrészlegcnek idei tervében 43 millió forint értékű termék előállítása szerepel. Az idén növelték a kisbútorok gyártását, s megkezdték az olcsó, háromrészes garnitúrák készítését is. A belföldi fogyasztás mellett ez évben szovjet és francia exportra is készítenek kiegészítő bútorokat (Fotó: Veress Erzsi) Munkásmozgalmi emlékek és a viharsarki hagyományok ápolása - Közvélemény-kutatás az utcanevekről Ülést tartott a Hazafias Népfront megyei elnöksége A Hazafias Népfront Békés megyei elnöksége január 20-án tartotta ülését Békéscsabán, dr. Horváth Éva elnökletével. A tanácskozáson részt vett és felszólalt dr. Molnár Béla, a Hazafias Népiront Országos Tanácsának titkára. A mai ülésén is rendkívül hasznos témát tárgyalt az elnökség. A vita és az állásfoglalás alapját képezte Krisztoff And- résné írásos előterjesztése munkásmozgalmi emlékek és hagyományok ápolásának feladatairól. A testület ezirányú munkáját az MSZMP Békés megyei Végrehajtó Bizottságának múlt évi állásfoglalása alapján összegezte. Ez azt jelenti, hogy a helyi nepfrontmozga- lom számára részben új feladatokat szab meg. Másrészt a korábDi években megkezdett munkák igényesebb folytatását, illetve befejezését sürgeti annak érdekében, hogy az mielőbb a párthatározat végrehajtásának szolgálatában álljon. Ezt szolgálja a legfontosabb munkásmozgalom-történeti iorrások közzététele is. Ismeretes, hogy 1974—75-ben csaknem 300 megyei kötődésű irodalmi alkotót térképeztek fel. A gyűjtött anyagok között számos munkásmozgalmi vonatkozású publikált irodalom, önálló kötet, tanulmány és rész- tanulmány adatai szerepelnek. A gyűjteményeket az illetékes munkabizottság rendelkezésére bocsátják. Szolgálják továbbá a ] hagyomány ápolását a megye I munkásmozgalmi kronológiáiá- j naik összeállításával a mozgat- I mi emlékhelyek, emlékművek j feltérképezésével. A megye em- J léktáblás házainak, szobrainak, ] síremlékeinek feltérképezését 1971-ben kezdték meg. Számos helytörténész, népfrontvezető, általános iskolás, gimnáziumi tanuló, szakmunkásképző intézetek önzetlen ! munkájával eddig mintegy 90 százalékban térképezték fel az emlékhelyeket. Ez a gyűjtőmunka jelenleg is folyik. Sajnos hiányzik még adat a megyéből, ugyanis 18 településről semmiféle jelzés nem érkezett. Különösen érthetetlen, hogy.Battonya és Nagykamarás a többszöri kérés ellenére sem küldött adatokat — holott közismerten jelentős munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkeznek. A továbbiakban helyes törekvésnek tartja az elnökség, a KISZ megyei bizottságával közösen propagandaanyag kiadását. a munkásmozgalmi emlékhelyek ismertetéséről. Tervük szerint ez a forradalmi ifjúsági napokra jelenne meg. Ehhez azonban az kell. hogy a helyi népfrontbizottságok a náluk levő adatlapokat mielőbb megküldjék. Jó kezdeményezésnek értékelte az elnökség az üzemi szocialista brigádok részére j hirdetett üzemtörlcneti gyűj- I tésre és kiállításra vonatkozó I egyéves pályázatot. Erre a i pályázatra 37 brigád nevezett be. Az elnökség sokoldalúan elemezte azokat a lehetőségeket és módokat, melyek a hagyomány-, ápolás folyamatosságát szorgalmazzák és az emlékek állítását sürgetik. Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani á jövőben a már meglevő munkás- mozgalmi emlékek ápolására, a feledésbe menők felelevenítésére, a meglevő ismeretek tudatosítására. Különösen fontos ez az ú.i lakótelepeken, utcákon, iskolákban, intézményekben és a szocialista közösségekben, ahol valamikor a közösség vagy az utca névi'elvételekor a kollektíva tagjai nem voltak még részesei a névválasztásnak, s a névadóról nincs részletes ismeretük. Ügy értékelte a testület, hogy a lakótelepeken, utcákon — különösen a városokban — jól szolgálhatnák a hagyomány- ápoló munkát, a névadó kultuszának ápolását és utcabizottságok, a körzeti népfrontbi^ott- ságok, a tanácsi művelődési osztályok segítségével. Éppen ezért a népfrontbizottságoknak javasolta, hogy új utca elnevezésnél a jövőben városokban és községekben egyaránt az érdekelt tanácstagokkal együtt tartsanak közvélemény-kutatást a lakosság között. A testület állásfoglalása többek között: legyenek a népfronttestületek folytatói és kezdeményezői olyan jeles eseményekről és személyiségekről való megemlekezéseknek, mint ahogy azt tették az első arato- szti’ájk évfordulójának alkalmából Nagyszénáson, úgyszintén az I. országos földmunkáskongresszus 25. és 30. évfordulóján Vésztőn, a parasztzendülésre való megemlékezésként Kétegy- házán, az agrárszocialista nőszervezetek megalakulására emlékezve Békéscsabán, stb. Ez utóbbi is szinte kínálja az alkalmat a helyi megemlékezésekre; emlékek állítására Ma. zőberényben, Gádoroson, Kö- röstarcsán, Orosházán — ahol spontán kezdeményezték az országban elsőként ezeknek a szervezeteknek a megalakítását és nem egy helyen csendőrterror válaszolt a megmozdulásokra. Az elnökség kifejtette véleményét arról, hogy számítanak a több éve működő, megfelelő gyakorlattal rendelkező felnőtt és ifjúsági honismereti közösségek kutatómunkájára. A népfronttestületek kezdeményezzék a tanácsoknál, művelődési intézményeknél, hogy készüljön el minden felépülésén egy névjegyzék, olyan személyiségekről, akik születésük vagy munkásságuk által kapcsolatban vannak a településsel. Nem feledkezhetnek meg az 1919-es helyi, egyszerű, de nagyszerű emberekről, a fehér terror és az 1956-os ellenforradalom áldozatairól, akik életüket adták az eszméért, szocialista vívmányaink védelméért. Legyenek a népfront művelődéspolitikai bizottságai és a szülői munka- közösségek kezdeményezők abban, hogy e hősök emlékét megörökítsék, a volt iskoláikban, utcájukban. Ami nagyon fontos, életüket, helytállásukat ismertessék meg az iskolák tanulóival. szülőkkel, az utca lakóival vagy éppen a névfelvevő közösséggel. Szép példája az ilyen emlékek ápolásának a Békéscsabai 1-es számú Általános Iskola úttörőcsapata amely Jambrik Józsefnek, a dombegyházi határőrőrs Bozvári Imrének, a szarvasi pártbizottság pedig Bagi Jánosnak, az 1956-os hősi halottnak állított emléket. Sajnos több olyan 1956-os megyei hősi halottunk van, akiknek emlékét még nem örökí- ték meg. A jelentést a testület elfogadta. és úgy határozott, hogy a feladatokat részletesen kidolgozva. ajánlásként megküldi a helyi népfrontbizottságoknak. Végül Nyári Sándor, a .népfront megyei titkárának szóbeli jelentését vette tudomásul a testület, majd döntött a Kiváló Társadalmi Munkás kitüntető jelvények odaítéléséről. —r.
