Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-19 / 15. szám

elkészül (Fotó: Veress Erzsi) swwwwwwwwhwww wwwwwwwwwwwtwwwwwvwwwmw •• ölvén éi a magyar zene szolgálatában Interjú Ferencsik bánossal Szép. költői megfogalmazásban elképzelt kérdésekkel kerestem lel Ferencsik Jánost, budai ott­honában. Az emberről, a küz­désről, a karmester áhítatáról... Racionális, lénvegretörő kérdé­seket várt. szigorúan csak/ egy gondolatról. Szavakkal jnegköze. líthetetlen maradt — látszólag. Csak beszélgetésünk végén érez­tem — mint egy-egy hangver­seny után — a karmester nem­csak a zenéről, hanem önmagá­ról is elmondott minden fonto­sat. — Ha- jól értettem, ez az in­terjú a megyei lapokban jelenik meg. — Igen. — Ennek külön örülök. És mindjárt azzal kezdeném: sok­kal többet szeretnék vidéken sze­repelni, mint amennyire képes vagyok. Ahhoz, hogy vidéki ze­nekarokat is dirigáljak, végkép­pen nincs időm Be kell érnem azzal, hogy az Állami Hangver­senyzenekarral látogatok meg vidéki városokat. Ilyenkor az ép­pen rpűsoron levő zeneműveket adjuk elő. 1977-es programunk­ban három vidéki város szere­pel: Székesfehérvár, Sonron és Győr. És tárgyalunk arról, hogy a nváron Veszprémben is szere­pelünk. — Érez-e különbséget a vi­déki közönség reagálásában? — A tapsra gondol? — Nem. A zenével való együttélés csendjére, melyet Ön háttal állva érzékel. — Semmi különbség nincs. Na­gyon jól mondta, hogy a karmes­ter a hátával érez, mert valóban érzékelhető, van-e kapcsolat a közönséggel vagy sem. Nincs fő­városi vagy vidéki publikum. Ma vidéken is ismeri minden zene­kedvelő a világ első művészeit. Ha máshonnan nem. a rádióból, televízióból. Tehát van összeha­sonlítási alap. Mi egy hajszállal sem vesszük könnyebben vidéki szereoléseinket, mint a budapes­tieket. — önnek látszólag minden megadatott az életben. — így igaz. Igaz azért, mert úgy érzem, azt csinálom, arrtire születtem. Az is igaz, hogy kül­földön tisztességes eredményeket értem el, ma is állandóan hív­nak, az 1977-es naptáram tele van előjegyzésekkel. Az is igaz, hogy koromhoz kénest jó egész­ségnek örvendhetek. a 70- ből hivatalosan 50-et töl­töttem a magvar zene szolgálatában. (1927-ben de­rültem a Magvar A'lami Ooera- házhoz. és fél év választ el at­tól, hn«v 25 éve álljak az A Ha­lni Hangversenyzenekar élén.) Van szép otthonom. Ennél töb­bet igazán nem várhatok az élet. tői. — Bizonyára voltak nehéz korszakai. Mi segítette át eze­ken? — Nehéz korszakaim valóban voltak: és ha az eredménnyel tökéletesen meg is vagyok elé­gedve, ez nem jelenti azt, hogy könnyen jutottam idáig. Az élet j nem korcsolyapálya, amelyen vi­dáman végig lehet siklani. A ne­hézségek külsők és belsők. A külső nehézség közös minden I embertársammal — ez a pálya | küzdelme. Átiogy minden hiva- j tásnak, a muzsikusénak is meg- i vannak a buktatói. Ezeket 'józa-1 nul, nyugodtan, majd’ azt mond-j hatnám, diplomatikusan lehet csak megoldani. És pszichológiai! érzékkel. Külöhösen. ha operáról van szó, mert az opera is szín­ház. — És a belső nehézségeket hogyan győzte le? — Minden művész életében van olyan periódus, amelyben elbizonytalanodik. Nem bízik ön. magában, egy kicsit vakrepülés­nek érzi, amit csinál. Hogy ki hogyan kerül ki ebből az állapot­ból. azt én nem tudhatom, erről senki nem nyilatkozik. Én csak azt mondhatom, hogy aki — nem állítom, hogy minden segítség nélkül —, de mégis, elsősorban önmaga erejéből nem tud az ilyen kátyúból kikecmeregni, az egész életében benne marad. Jó tanácsok segíthetnek, de csak belső összeszedettség révén tisz­tul ki a helyzet — ha már a vak­repülés hasonlatát említettem. — Kik voltak a legnagyobb hatással Önre'' —‘ Sokan. Főleg azok. akikkel valamilyen szellemi-zenei rokon­ságban vagyok. Akadt olyan, mű­vész is. aki nagvon imoonált, sőt. nagv hatással is volt rám, de tudtam, hogv hajlamaim, tehet­ségem. temperamentumom sze­rint nem szabad őt követnem. — Emberileg kiket érzett közel magához? — Emberileg? Ez végkéoo ne­héz kérdés. A legnagyobb kar­mestereket mind ismerem. De csak mint hallgató. Találkoztam szemálvesen is nasv emberekkel • Bartókkal és Kodállyal. Bartók Béla sainos korán elhasvott bennünket, de hálával és büsz­kén mondhatom, hogv Kodály Zoltán bizalmába fogadott. Kül­földi nagv karmesterek közt ket­tő volt. akikről ugyanezt el­mondhatom. Fz a két név a ma élő fiataloknak már csak lemez­ről ismerős: Erich Kleibert és Fritz B"«ch. — Ha'zenét hallgat, el tud­ja-e tér? jelejteni, hogy karmes­— Az igaz, nagy produkció mindig kikapcsol. Mikor — ze­nehallgatás közben — már el­kezd bennem ágaskodni a kar­mester. akkor legfeljebb tapasz­talatokkal megyek haza, de. nem élménnyel. Pedig az a legfonto­sabb. az visz tovább, előre. A ta­pasztalat csak rutin, szakmai ügyesség. Az élmény, az a művé­szet, az élet, *** A Magyar Népköztársaság ba­bérkoszorúval ékesített Zászló­rendjével most kitüntetett Fe­rencsik János január 19-én tölti be 70. életévét. Ezen a napon is vezényel. Beethovent. László Ilona Űj expresszvonatokat kapott Békéscsaba az elmúlt évben. En­nek sokan örültek, de voltak bosszankodók is. Okot az adott rá, hogy sok a késés ezeknél a vonatoknál, s csak a nevében expressz, a valóságban kevésbé. A lap hasábjain többször is szó­vá tettük ezt, s választ is kap­tunk rá, bár nem mindig meg­nyugtatót. Azt is kifogásoltuk már,' hogy amikor az 1970 77-es menetrend elkészült, akkor a MÁV illeté­kesei azt ígérték, hogy a távo­labbi vidékeket is összekapcsol­ják Békés megyével, mert lesz közvetlen csatlakozás más vo­natokhoz. A gyakorlatban per­sze egészen más a helyzet. Nincs csatlakozás, csak két-három óra múlva. Ennyit kell tétlenül tén. íeregni, várakozással tölteni a Békés megyei utasnak egy-egy pályaudvaron. Nemrég több olyan észrevétel érkezeti szerkesztőségünkhöz, amely újabb írásra ösztönzi az embert. Tesszük ezt azért, mert most még nem késő, mielőtt az új menetrend véglegesen elké­szül, talán lehet segíteni a ba­jon. Az van ugyanis, hogyha valaki Budapestre — uram bo­csa’ távolabb — akar eljutni, s a reggeli órákban szeretne ér­kezni, ezt csak úgy teheti, ha előző nap 18.1U órakor ül a vo­natra. Békéscsabáról ugyanis ez az utolsó vonat este. Aztán más­nap reggelig semmi. A legköze­lebbi másnap az Orient ex­pressz 5.30 órakor, csakhogy er­re belföldi utas nem szállhat fel. Marad a Csaba expressz 5.48 órai indulással. Ennek a Budapestre érkezése 8.25 óra. De rendszeresen késik. Így hát ha valakinek Pesten mondjuk reggel 8 vagy 9 órakor van je­lenése, természetesen nem ér oda időben. Marad az előző napi utazás. Csakhogy ilyenkor újabb gondja támad, hol szerezzen szállást egy éjszakára? Pesten — főleg szezonban — ez szinte lehetetlen. És persze az .sem mindegy, hogy ez újabb kiadást jelent. Nemrég egy asszony jött hozzánk ilyen gondokkal. Sop­ronba szeretett volna utazni, ahova üdülőjegyet kapott. Ha reggel indul, csak a késő dél­utáni órákban érkezik oda. Ha előző este, akkor Pesten kell megszállnia, de hol? Senki sem szeret éjszaka utazni. Ezért csak helyeselni le­het azt a törekvést, mely sze­rint az éjszakai vonalokat fo­kozatosan megszünteti a MÁV. De vajon a hajnali órákban mi­ért nincs olyan vonat Békés­csabáról, amely kora reggel ér­kezne a fővárosba, hogy az uta­sok elérhessék a más vidékre induló vonatokkal. így legalább a délelőtt a tetthelyre érkezhet­nének. Nyáron, amikor az üdü­lési szezon van. ez különösen sok bosszúságot okoz az embe­reknek. Nem hisszük, hogy nem lehetne ezen változtatni, bízunk abban, hogy az idei menetrend elkészítésekor az ilyen „apró ság” nem kerüli el figyelmét a menetrend készítőinek. Idó'ben szólunk! Kasnyik Judit Naponta kétezer seprű Az Orosházi Faipari Vállalatnál évente több százezer seprűt készí­tenek belföldre és külföldre egyaránt. Ez a tevékenység évente mintegy 12 millió forint értékű árbevételt jelent a vállalatnak (Fotó; Veress Erzsi) te a pedagógusképző intézmé­nyeknek a pedagógusállások jegyzékét, amelyeket a munkál­tatók a korábban megadott ke­retszámok alapján hirdettek meg a pályakezdő szakembereknek. A pályázatokat ismertető füzeteket a minisztérium intézkedése alap­ján az intézményeknek továbbí­taniuk kell valamennyi utolsó­éves pedagógusjelölthöz. Ebből az alkalomból dr. Po- linszkv Káról}' oktatási minisz­ter levélben fordult a pályakezdő pedagógusokhoz. A miniszteri le­vél utal arra, hogy a pályakezdés minden fiatal életének nagy ese­ménye, különösen jelentős azon­ban a nevelőknél. Az a nemes hivatás vár rájuk, hogy művelt, becsületes, a szocialista hazát szerető emberekké neveljék a felnövekvő nemzedéket. Ismere­tes. hogy a gyermeklétszám emelkedése és a megnövekedett feladatok miatt a magyar okta­tásügy egyre több szakképzett nevelőt igényel. Sok helyen, fő­leg a központi helyektől távol eső területeken ez nagy gondot okoz. A miniszteri levél ezért ar­ra kéri a fiatalokat, hogy a tár­sadalom jogos igényét megértve és ezeknek a gondoknak a meg­oldását segítve ott vállaljanak munkát, ahol a legnagyobb szük­ség van rájuk. A meghirdetett állások száma meghaladja a végzős hallgatók számát. A pályázatok tartalmaz­zák az állásokkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat: a fel­ajánlott törzsfizetés összegét, a területi pótlék és a letelepedési segély mértékét, az ajánlott la­kás-, illetve étkezési lehetőséget és az esetleges illetményföld-jut­tatást. Az állásokat — amelyék elsősorban a súlyos pedagógus­hiánnyal küzdő területekre szól­nak — megyénkénti, a tanárok­nál szakonkénti bontásban is közlik a füzetek. ELTŰNIK A TANYA VILÁG Mielőtt a menetrend Fontos állomáshoz érkezett a i pályakezdő pedagógusok elhe- j lyezkedéséről intézkedő minisz- j téri rendelet végrehajtása: az Oktatási Minisztérium megküld­Áz oktatási miniszter levele a pályakezdő pedagógusokhoz — Közzétették a pályázatokat

Next

/
Thumbnails
Contents