Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-15 / 12. szám
Ös*okbc vii^y kölcsönbe? A zt mondja a reklámversike: „Ne sokat költsön — vegyen inkább kölcsön!” A szöveg fülbemászó, befészkeli magát az emlékezetbe. De vajon hasznos-e, amit tanácsol? Valóban olcsóbb, kifizetődőbb a kölcsönzés, mint a vásárlás? Nehéz, majdnem lehetetlen pontos és általánosan érvényes számítást végezni, hiszen a vételár, az esetleges OTP-hi_ tel feltételei, illetve a bérleti díj összevetésén túl, számításba kell venni azt is, amit nem tudhatunk előre: mennyit kell — kellene — az évek során a saját televízió, hűtőgép stb. javítására költeni. A tapasztalatok mindenesetre azt mutatják, hogy bármilyen mértékben növekszik is a lakosság birtokában levő híradástechnikai berendezések, háztartási gépek állománya, a kölcsönzés iránti igény nem mérséklődik — ellenkezőleg! De nemcsak mennyiségi növekedést lehet megfigyelni, hanem minőségi változást is. Jellemzi ezt a mosógép példája, amelyből sok esztendővel ezelőtt a kölcsönző nem tudott annyit beszerezni, amennyit bérbe ne vettek volna. Azután, amint mind több háztartásba jutott 6ajá|. mosógép, csökkent az érdeklődés, s már-már úgy látszott, a kölcsönzőnek meg kell szabadulnia mosógép-készletétől. Ám ekkor megjelentek az automata mosógépek, s mivel a majd tízezer forintos kiadásra viszonylag kevesen vállalkozhattak, ismét sokan a kölcsönzőnél keresték a megoldást. Az Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalatnak tehát igencsak változó igényéknek kell megfelelnie. A Belkereskedelmi Minisztérium most például a többi között feladatává tette: segítse elő a színes televíziózás elterjesztését! A készülékek beszerzéséhez kedvező feltételeket teremtettek a vállalat számára, ám azt a feladatot egyelőre csak a fővárosban tudja megoldani, más városokban ugyanis még nem épült ki a készülékek javításához szükséges szervizhálózat. Bizonyos azonban, hogy előbb-utóbb erre is sor kerül. Bár mennyiségileg legtöbbel irta is a hűtőgépből és fekete- fehér televízióból vesznek bérbe az emberek, egyre nagyobb az érdeklődés az olyan használati cikkek iránt, amelyekre egy-egy alkalommal vagy csak rövidebb ideig van szükség. Ezek esetében ugyanis egyértelműen igaz az idézett reklám- szöveg. Minek például csecsemőmérleget vásárolni, mikor azt csak néhány «hónapig használják? De sokaknak nem különösebben érdemes drága kempingcikkeket sem beszerezni, amikor sátortáborba nem minden esztendőben és akkor is legfeljebb két-három hétre megyünk. Ezért a kölcsönző most. elsősorban ilyen termékek beszerzésére fordítja anyagi erejét Végre kellő mennyiségben áll rendelkezésre gyermekkocsi — ebből hosszú évekig nem tudtak elegendőt beszerezni —, és a sátortól a gumimatracig a legkülönbözőbb kempingfelszerelési cikkek is bérelhetők. Az igények további fejlődését jelzi az igen nagy érdeklődés a barkácsoló kisgépek iránt. A vállalat be is szerzett ügyes, AEG gyártmányú kisgépeket, amelyek a háztartásban szükséges különféle munkák elvégzését segítik, ám a gépek javításához szükséges alkatrészszállítmány (vajon kinek a hibájából?) eddig nem érkezett meg, így sok drága barkácsgép áll a raktárban — nem lehet kikölcsönözni. Ilyen és hasonló buktatók nehezítik, hogy a kölcsönzés még jobban megfeleljen változó igényeinknek. S nem kevésbé az, hogy a hálózat egyelőre csak a fővárosban kielégítő: vidéken mindössze 22 kölcsönző fiók működik!? Az idén Szolnokon és Szekszárdon nyitnak újat, 1980 végéig — a tervek szerint — minden megyeszékhelyen lehet majd kölcsönözni. Hogy mit? A vállalat feladata, hogy elsősorban négy cikkcsoport kínálatát bővítse, javítsa Ezek: a turizmust, a szabad idő hasznos eltöltését kiszolgáló felszerelések, az otthon végzendő javító-karbantartó munkához szükséges eszközök. a gyermekgondozási cikkek és a színes televíziók. S ha ezeket a cikkeket vehetjük bérbe, akikor valóban kevesebbet költünk. Gál Zsuzsa Lermcniov-kutaiás Penza megyében A közelmúltban figyelemre méltó cikk jelent m«g a penzai Pravda hasábjain K. Vis- nyevszkij professzor tollából. A szerző részletesen elemzi Viri- pajev: Lermontov című tanulmánykötetét és megállapítja, hogy a könyv számos olyan adatot közöl a XIX. század nagy orosz költőjének é6 írójának az életéből, amely mind az irodalmárok, mind a helytörténettel foglalkozó kutatók előtt eddig ismeretlen volt. Viripajev hosz- szú időn át tanulmányozta a levéltárak anyagát, rögzítette a Penza megyében élő öregemberek nemzedékről nemzedékre öicklödő visszaemlékezéseit és ezáltal olyan összefüggéseket tárt fel, amelyek Lermontov életének egyes epizódjait, rokonaihoz. barátaihoz fűződő kapcsolatait teljesen új megvilágításba helyezik. A költő tragédiája 1841 július idusán két fiatal férfi egymásra szegezett pisztollyal nézett farkasszemet egymással. Az egyik Lermontov, a másik a költő egykori tiszttársa, Marünov volt. Lermontov az utolsó pillanatban hajlandónak mutatkozott megbocsátani, s hogy ennek tanújeiét adja, a levegőbe lőtt. Ellenfele nem vette figyelembe a békülési szándékot. Hidegvérrel rálőtt a költőre, aki halálos sebet kapott. Amikor 1. Miklós cár értesült a párbaj kimeneteléről, cinikusan csak ennyit jegyzett meg: no lám, ide vezetett az útja. Lermontov, aki még 27. életévét sem töltötte be, gyermekkorát anyai nagyanyjának birtokán. Tarhaniban (most; Ler- montovofalu, Penza megye) töltötte. Környezetében sokat hallott az 1773—75-os Pugacsov- felkelésről, amely az akkori penzai kormányzóságban is éreztette hatását. Mély nyomot hagytak a gyermek Lermontov emlékezetében az 1812-es napóleoni háborúkról szóló elbeszélések is_ Közelebb a néphez Jelizavéía Arszenyeva, a költő nagyanyja különös gondot fordított unokája taníttatására és ezért Moszkvába vitte. Lermontov mindössze hároméves volt, amikor édesanyja meghalt és az apa mindenáron magár A P X A M bl MCOBHfl HA M0H1AE H.WAERHOHTQBA Tarhani. Lermontov sírkápolnája nak követelte a fiút. Arszenye- vának azonban sikerült kiharcolnia, hogy az unokát maga nevelje... A penzai professzor cikkében kiemeli, hogy Lermontov közvetlen környezetében élő rokonokat és ismerősöket — néhány irodalomtörténésszel ellentétben — Viripajev nem idealizálva és nem részrehajlóan mutatja be. A Lermontov és a parasztok című rész a tanulmány egyik legfontosabb fejezete. A költő személyiségének jobb megértését elősegítik azok a friss adatok is, melyek a ler- montovi művészet népi eredetére, illetve a néppel fenntartott kapcsolat tartalmára utalnak. Borongós, szimbólumokkal átszőtt lírájában a költő hazaszeretete, a népi élethez való közelsége tükröződik. Mesterien tudta ábrázolni romantikus színezetű költeményeiben azokat a mély emberi érzéseket, amelyek vezérfonalként húzódnak végig egész művészetén. Jól ismerte a kaukázusi népek érzelemvilágát, gondolkodásmódját j és szokásait is. s ezeket reme- I Uj köntösben, a régi, gazdag tartalommal megjeleli! a januári Kincskereső „Könyvszámyú madár ékes kedik a szárnyas hintaló he- I íyett a Kincskereső megújult címoldalán. ÍTjévi ajándékkal kedveskedik a szerkesztőség olvasóinak, minden úttörőnek... A „Száll a madár ágról ágra,1 száll az ének szájról szájra... ’ , jelképes madara ez, a magyar nép évezredes művészetének egyik legszebb, leggazdagabb motívuma. Könyvlapokból röppenő szárnya buzdítás: szánjatok ti is az irodalom, a művé- j szetek magasába!” A népművészet, néphagyo- | mány szép alkotásait találjuk a j Kincskereső januári számában. Szőlőőrző lányok karikózó : táncának ritmusára olvassuk a | sorokat, nyelvgyötrő mondással tornáztatjuk beszélő alkalmatosságunkat. a nyelvünket. Kovács Ágnes nyújt ízelítőt népi gyermekjáték-gyűjtéséből. Verses, dallamos mulatságok gyermekek számára egy hamarosan megjelenő kötetből, amelynek címe: Kivirágzott a diófa. Borsai Ilona és Haider Edit társszerkesztésével 70 játékot kínál a kötet kisdobosok, úttörők szórakoztatására. A Fiatalok Népművészeti Stúdiójának két tagja beszéli «1 a csillebérci népi játszótér elkészítésének történetét. 850 pajtással közösen fonták a sövényt nyáron, gyúrták a fazekas égetőkemencéket, magasították a mászóoszlopot. Évről- évre sok úttörőpajtás gondol majd hálásan az ördögkerék és a libikóka építőjére. Csöór Sándor költőt kereste meg a Kincskereső ebben a számban, hogy életéről, munkájáról meséljen a pajtásoknak. Gondolatait érdemes magunkévá tenni, tanácsait jó megfogadni. A számára legvonzóbb emberi tulajdonságról így vall a költő: „Ahhoz, hogy az igazság igazság legyen, kell emberi kedvesség érzelem, mely az igazságot élővé teszi.” Csoóri Sándor verseiből is olvashatunk hármat. A költészet mindig jelen levő művészet ebben a színvonalas irodalmi folyóiratban. Horgas Béla, Buda Ferenc, Novotny Vilmos, Tóth Bálint, Fodor András, Mezei András verseiből válogathat az olvasó. Három hangulatos, izgalmas prózai mű: Oscar Wilde, Tóth Béla, Keszthelyi Zoltán írói fantáziájának tükröződése. Vitathatatlanul jó ötlet, hogy az újság utolsó előtti oldalán három szerzőt, köztük a századvég angol irodalmának alkotóját, Oscar Wildet mutatják be a szerkesztők. Könyvajánlás, anyanyelvi tanácsadó, rejtvény feladat az újévi számból sem hiányzik. A folyóirat következő számait ezentúl évi kilenc alkalommal, mindig hónap közepétől vásárolhatják meg olvasói. kül használta fel versei megírásakor. Lermontov népszerűsége Visnyevszkij professzor cikkében utal arra, hogy bármekkora Lermontovval kapcsolatos irodalom birtokában vagyunk, a költő életrajzában és munkásságának feldolgozásában több „fehér folt” is akad. Ez részben a levéltári anyagok elvesztéséből, részben külföldre kerüléséből adódik. Az is probléma, hogy az épségben maradt dokumentumokat gyakran csak felületesen nézték át. Viripajev a Germontov-tanulmányában éppen e hiányosságok egy részének pótlására vállalkozott. A költő életének azon szakaszait helyezi új megvilágításba, amelyek eddig sok vitatható elemet tartalmaztak. S hogy mennyire megnőtt a Szovjetunióban Lermontov művészete iránt az érdeklődés, mi sem bizonyítja jobban, hogy Viripajev tanulmányát a korábbi 10 ezer példánnyal szemben, most 30 ezer példányban adták ki. A klasszikus és a modern magyar 'rodalom kiváló képviselőinek műveit nemcsak'orosz, hanem a Szovjetunióban élő nemzetiségek nyelvére is lefor. dították. Ugyanúgy mi is elolvashatjuk az 'orosz és a szovjet irodalom legjobb lírai és prózai alkotásait magyar nyelven. (Lermontov-fordítóink közül legismertebbek: Arany László, Áprily Lajos, Gábor Andor, Radó György.) *** Kétségtelen, az országok, népek egymáshoz való közeledésének egyik legjárhatóbb útja az. ha minél jobban megismerjük egymás történelmét, irodalmát, művészetét, szokásait. Ezért is érdemes figyelemmel kísérni a tudományos kutatómunka legújabb eredményeit. —y—n Megadjunk-e mindent a gyereknek? Semmiképpen! Még akkor sem, ha módunkban áll csemeténk egyre növekvő vágyait kielégíteni. Hát még ha magunktól kell elvonni rá a pénzt! Dicséretre méltó, ha azt szeretnénk, hogy boldogabb gyermekkora legyen fiúnknak, lányunknak, mint magunknak volt. Felötlik bennünk, mennyire vágyódtunk egy kerékpárra, mennyire kívántuk sokszor a csokoládét, s anyánk elhessentett: most másra kell a pénz. Ne érezze a hasztalan megki- vánás kínjait, gondoljuk magunkban. Hisz szerencsére nekünk már módunkban áll mindent megadni neki. Valóban*, hadd száguldjon a kerékpáron, járjon szép ruhába, csörögjön elegendő pénz a zsebében. Legyen külön szobája, magnója, vigyük külföldi utazásra. Csak egyet ne várjunk el mindezért, valamiféle viszonzást cserébe. A gyerek bármit kap, az természetes számára. Eszébe sem jut, hogy hálás legyen érte. Gyakori szülői tévedés, hogy az ajándékoktól várják a tanulmányi eredmény javulását vagy a magatartási problémák megszűnését. Pedig nem valószínű, hogy a mindenfélével való el- halmozás jobb belátásra bírná a gyereket. S most jön, ami végképp megvadítja csemeténket: a szemrehányás. Ha én külön szobában, saját íróasztalomnál tanulhattam volna, ha nekem ezt meg azt vették volna a szüleim, én bizony kezem-lábam törtem volna az igyekezettől. Apa és anya mondja a magáét, és csodálkozva tapasztalják, hogy ez egyáltalán nem hatja meg a gyereket. Ö nem is tudhat különbséget tenni, hisz ebbe a mostani helyzetbe született bele, neki ez a természetes, hogyan hasonlíthatná mindezt egy sosem látott állapothoz. A szülő különmunkát vállal, lót-fut reggeltől estig, mert csak így tudja kielégíteni az egyre nagyobb igényeket. S mikor felnő a gyerek, a maga lábára áll, szomorúan tapasztalja a szülő, hogy alig jelent valamit is agyonajnározott csemetéjének. Az nem törődik szüleivel, majdnem közömbös irántuk. Az újabb szemrehányásokra kibukik a dacos ellenérv: ki kérte, hogy reggeltől estig dolgozzatok rám? Más gyerekkel mindig együtt voltak a szülei, én meg magamra maradtam egész nap. Inkább ne vettetek volna drága cuccokat, csak lettetek volna velem. Az elhidegülésnek valójában ez az oka. A nagy hajszában nem maradt idő a gyerekre, úgy nőtt fel, hogy nem is ismerték igazán, problémáival magáramaradt. nem alakult ki közöttük kötődés, sokszálú emberi kapcsolat. Mivel lehet ezt felnőtt korban orvosolni? Üjabb ajándékkal még végső erőfeszítésként? Mondjuk, venni a gyereknek egy kocsit, hátha így gyakrabban meglátogatja a szüleit? Ne adjunk meg mindent! De mi a helyes mérték? Általában, amit a többi gyereknek is meg. adnak. Legfeljebb egy kicsivel több. ha nagyon rászolgált, ha nagyon elégedettek vagyunk csemeténkkel, s ha úgy találjuk, nem okoztunk még benne csömört, tudja értékelni ajándékainkat. Atányi I
