Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-14 / 11. szám

Az eklektika építőművésze Katona Ágnes zongora- hangversen i/e Gyulán Katona Agnes már régi isme­rős a gyulai felnőtt és fiatal ze­nebarátok előtt, mert zongora- verseny szólistájaként, illetve közreműködőként — legutóbb a Tátrai-vonósnégyessel — sok­szor szerepelt. Tökéletes stílus- váltásaival. acélos billentésével és mindig tökéletes tolmácsolá­sával most is forró sikert ara­tott a gyulai Erkel Zeneiskola hangversenytermében megtar­tott zongorahangversenyén. A szokástól eltérően, de igen szerencsésen két igen nehéz té­májú Beethoven-szonátával kezdte műsorát és végére hagy­ta a pezsdítő, népszerű számo­kat. Beethoven utolsó alkotói periódusából éspedig a Kilence­dik szimfónia közelében szüle­tett Asz-dúr (Op. 110.) zongora- szonáta sajátosan négytételes — recitativó tétellel bővült — alkotás, melyet álmodó, boron­gás hangulat jellemez. Az in­dulatok démoni viharzása jel­lemzi a jóval korábbi keletű f-moll, Appassionáta szonátát, ami már hagyományosan három- tételes, 1804—1806 közt érlelő­dött, és amiben az indulatok görcsös viaskodása csodálatos erpvel szólal meg a zongorán. A műsor második részében Farkas Ferenc szellemes Baga- telljei után híres mű: Bartók Béla 1926-ban komponált szo­nátáját adta elő. mely az 1916- ban kirobbanó hatással megis­mert „Allegro barbaro” eszme­világát idézi és fejleszti to­vább. A befejezésül előadott négy Liszt-mű közül a „Hang­nem nélküli bagatell” és vele összeolvadó „Valse impromtu”, de főként a sodró lendületű „Tarantella” aratott forró tap­sokat és őszinte ünneplést. A ráadásul eljátszott Chopin-ke- ringő és a különösen brillián- san sikerült Debussy; Tűzijá­ték méltó befejezése volt en­nek az emlékezetes, szép est­nek. Varga B'erenc, a rádióból is ismert zeneesztéta konferálta az igényes műsort és ismertette az egyes müvek keletkezése törté­netét. Dr. Mártii Gxjörgy Megyénkben született és mű-1 szaki nagyjaink sorában előkelő hely illeti meg Kiss Istvánt, a: j eklektika kiemelkedő építömü- J vészét, aki alkotásaival iemert, és elismert műszaki alkotója volt szakterületének. Most. halálának, j 75. évfordulóján életének és \ munkásságának néhány momen­tumát szeretnénk felvillantani abból a gazdag életűiből, ame­lyet Körösladányból indulva oly gazdagon végigjárt. , Körösladányban született 18*7. május 4-én. Alap- és középisko­lai tanulmányainak befejeztével 1875-ben a fővárosba ment. és a műszaki egyetemre iratkozott I be. hogy már fiatal gyermek- j éveiben dédelgetett álmát, épí- | tészmérnöki oklevelét megváló- j síthassa. megszerezze. Diplomá­ját kitüntetéssel kapta meg, ígyj hát szakmai körökben mindjárt elismerték, sőt egyik kedves pro- | fesszora addig „talpalt” a külön.) böző hatóságoknál, mígnem ré- j szére hároméves külföldi állami ösztöndíjat sikerült szereznie, j Kiss István fiatalos lendülettel.) de már érett építőművészi el- j képzelésekkel tanulmányozta | Nyugat-Európa építészeti reme­keit, majd amikor visszatért Bu-; dapestre, a műszaki egyetemen 1 kapott álíást. Itt olyan gyorsan) haladt a szakmai megállókon előre, hogy már 28 éves korában egyetemi magántanári minősítést kapott. (Ez megfelel napjainkban a tudományok kandidátusa fo­kozatnak.) Itthoni munkásságának első | szakaszában hivatalok számára | tervezett igen jól sikerült eklek­tikus stílusban középületeket. Ebből a korszakából való a veszprémi megyeháza, aztán so­rozatban négy törvényszéki épü­let, Komáromba, Kalocsára, Nagyváradra és Miskolcra. Külföldön szerzett tapasztala­tait igen kiválóan tudta alkal­mazni itthoni egészségügyi célo­kat szolgáló épületterveinél. Kü-j Ionosén kiemelkedő ebből a kor-j szakából a budapesti Baross ut-; cai szülészeti klinika és a lóvá- I rosi János-kórház jellegzetes épülete, amelyekről az orvos és | az építész még ma is azt tartja, hogy a tér és forma, valamint a funkció nemes harmóniájának jegyében születtek. Már a szecesszió formanyel­vén, a magyaros stílusváltozat elemeit gazdagon tartalmazó stí. lusban született a fővárosi Le­nin krt. és a Rákóczi út sarkán levő, ma is álló jellegzetes bér­palota, amely talán legjobb al­kotása. A gazdagon díszített épületen szembetűnő az észak­magyarországi pártázatos építő­elemeket alkalmazó megoldás, amely annyira lenyűgözővé és szinte egyedülállóvá teszi alko­tásai sorában. Az eklektikából már a szecesszióba hajló magyar építőművészeti történetben ilyen megoldás először ennél a háznál jelentkezett, és szakmai körök­ben is méltó elismerést vívott ki az alkotónak. Kiss István kortársa és a mű­egyetemen munkatársa volt egyik legjobb építőművészünk­nek, Steindl Imrének, akinek művészetére hatott és viszont. Az eklektikus alkotómódszerből ere­dő ellentmondásai ellenére a kor egyetemes épitöművészeté- böl messze kiemelkedő alkotó volt Kiss István, aki jellegzetes épülettömegeivel, máskor játé­kos formaelemeivel méltón irta be nevét építészettörténetünk ara ny könyvébe. Kiss István nemcsak tervező- mérnök volt. hanem kiváló ok­tatója a felnövekvő építészgene­rációinknak, így szakirodalmi munkássága is jelentős és figyel­met érdemel. Nyugat-európai ta­nulmányújáról méltó szakkönv. vet jelentetett meg, de az eklek­tikára annyira jellemző ferde dongaboltozatok kőszerkezeti megoldása is különösen érdekel­te, s e témakörből több szakdol­gozatot és önálló munkát jelen­tetett meg hazai és külföldi la­pokban. Sajnálatos, hogy élete delén, alkotóénjének kibontakozása leg­javában halt meg. 45 éves korá­ban, Budapesten, 1902. január 9- én — éppen 75 esztendeje. Dr. Bátyai Jenő re jötte, fejlődése, funkcióinak realizálása, a társadalom gaz­dasági, politikai és szellemi szférái teremti meg. A társadalom termelőerőinek fejlődése, termelési viszonyai­nak, ezen belül elsősorban a tulajdonviszonyainak szocialista jellegűvé válása teszi lehetővé az emberek életkörülményeinek rendszeres javítását Ezt szol­gálja a tervszerűség és a szer­vezettség fejlesztése is. ’ Társadalmunk nagy vívmá­nya. hogy megszűnt a munka- nélküliség. A dolgozók létbiz­tonságban élnek. Ennek nagy előnye az, hogy nemcsak a ter­melés kiegyensúlyozott és 1 fő­leg minőségileg egyre magasabb szintű fejlesztését, hanem a személyiség fejlődését, közéleti és személyi aktivitását is bizto­sítja. Ennek a biztonságérzetnek azonban van hátrányos követ­kezménye is. Számos, kevésbé öntudatos ember ennek nyomán nem képességeinek megfelelően dolgozik, nem adja azt. amit tő­le munkában és közéleti tevé­kenységben el lehet várni. A társadalmi és gazdasági egyenlőség megteremtésére való szocialista törekvés mindenek­előtt az osztályok és rétegek kö­zötti lényeges különbségek fo­kozatos csökkenésére vezet. A társadalmi egyenlőség kialaku­lása nem pusztán a termelési viszonyok megváltozásában, ha­nem a jövedelemkülönbségek, csökkenésében is kifejezésre jut. Tény, hogy a segédmun­kás és a gyárigazgató, vagy akár a politikai vezetők között a jövedelemkülönbség nem ha­ladja meg az 1:5 arányt. Ennek legfőbb bizonyítéka a társadal­mi mobilitás, amely megváltoz­tatta az osztályok és rétegek összetételét. E mobilitást ter­mészetesen nem pusztán a tár­sadalmi-gazdasági tényezők ma. gyarázzák, hanem nem kis mér­tékben éppen a kulturális for­radalom eredményei is. A ve­zetők és vezetettek, s általában a különböző osztályokhoz és ré­tegekhez tartozók közötti kap­csolatokban is az egyenjogúság érvényesül. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az egyes emberek és csoportok közötti viszonylatokban az újszerű ma­gatartásformák már a fejlődés jelen szakaszán teljes mérték­ben kialakultak. A szocialista rendszer kifej­lesztette azt az általánosan je­lentkező igényt, hogy mindenki egyenlő esélyekkel indulhasson az életben. Mindenki, aki akar, tanulhasson. Az egyenlőség ki­alakulása és az igazságosság kölcsönhatásban áll egymással. Mégis meg' kell különböztetni őket egymástól. Az igazságos­ság érzése és követelménye erő­sebben kötődik az erkölcsi tu­datformáláshoz. A mi társadal­munk egész nézet-, szükséglet- és értékrendszere az igazságos­ság érvényesülését is jelenti. Ezért is érzékeny a közvéle­mény mindenféle kiváltságra, megkülönböztetésekre, s főleg a protekcionizmus továbbélésére. A szocialista életmódban je­lentős szerepet játszik a fo­gyasztás. Különbséget kell ten­ni a polgári „presztízs” és a szocialista fogyasztás között. Nagy hiba, hä nálunk a rek­lám a nyugati presztízsfogyasz­tás mintájára nróbálja befolyá­solni a vásár*- , és ezzel egyes csoportoknál pazarló fogyasztási szokásokat alakít ki. A pazarló fogyasztás viszont torzítja az ér­tékrend alakulását a szocialista életmód megvalósulásának fo­lyamatában. A fogyasztásnál is szükséges annak szem előtt, tar­tása, hogy a szocializmus nem attól „szalonképesebb” és a vi­lág számára elfogadhatóbb, ha hasonlít a kapitalizmushoz, ha­nem éppen attól, hogy attól kü­lönbözik. Nagyon fontos feltétele és ré­sze a szocialista életmódnak a szocialista közéletiség. Ennek fő formája, kerete és megnyilvá­nulási módja a szocialista ha­talom népi jellegének kifeje­zése. A szocialista demokrácia elveinek alkalmazása elkerülhe­tetlen szükségszerűség. Ha ezt tudományos program alapján célszerűen és következetesen va­lósítjuk meg. meggyorsítjuk a szocialista életmód megvalósu­lásának folyamatát. Dr. Kiss Arthurnc (Folytatjuk) Színházi levél Azokról a régi szép házasságokról Felkai Eszter és Gálfy László netében, mint Pierette és Pierot Elcsépelt jelző, de ez a színhá- | zi est valóban rendhagyó volt.! És ezzel a jelzővel jószerével mindent kifejezhetünk, azt is, [ hogy jól szórakoztunk-e vagy se- j hogyan sem; azt,is, hogy milyen j művészi élményben részesül­tünk; azt is. hogy érdemes-e ilyesmivel foglalkoznia színhá­zunknak? A kérdésekre is rend-1 hagyó válaszokat kell adni, az el-j sőre talán azt, hogy jól szórakoz- > tunk, a másodikra, hogy a fél­reérthetetlen művészi élmény is) felcsillant néhány alakításban és j jelenetben, a harmadikra végül, hogy érdemes, ha jobb nincs, ilyen füzért összehozni. Különö­sen így, ahogyan azt a vendég­rendező, Seregi László tette, és olyan műgonddal, fievelem- koncentrációval, ahogyan min­denkitől megkövetelte a közös munkát, a máskor felbukkanó felületesség helyett a művészi alázatot és fegyelmet, hogy a I „világot jelentő deszkákat” vilá- j got jelentő deszkákká hitette1 azokkal is, akik színpadon és i nézőtéren sokszor elfelejtik ezt. j Már az összeállítás sugalmaz- j za. hogy olyan házasságok tétet-1 nek görbe tükör elé, amelyeken i generációk nevettek, sőt: haho-| táztak, mígnem jó néhányszor j észre nem vették, hogy hellyel- közzet önmagukat nevetik és ha- hotázzák. Adott volt tehát a rendező ha­tározott elképzelése, és azoké is, akik besegítettek ebbe, hogy ösz- szeegyeztessék a sokszor lehe­tetlennek tűnő tényezőket: az el­képzelést, a található darabokat, jeleneteket, és a társulat adott erőit. Megkockáztathatom azt az állítást is, hogy az elmúlt héten bemutatott „Oh, azok a régi szép házasságok” ebből a szempont­ból is rendhagyónak minősíthe­tő, mert a színészek megváloga- tása — elnézést az enyhe iróniá­ért, nem a kritikus tehet róla — rendhagyó módon jól sikerült, és senkit sem erőltettek olyan sze­repkörbe, amely távol áll tőle, esetleg még annál is távolabb, mint Makó Jeruzsálemtől. Mi következett mindebből? Az, hogy színészeink többsége villogott, sziporkázott, mesteri alakítást produkált. Nem sorrendben, ahogy a színoadon oergett, ha­nem az élmény erejét tekintve Holtai Jenő: Bábjáték című jele- (Demcny felvétele) elsőként a nagyszerű Körösztös István Gábor Andor Haspókja­ként olyan telitalálat, mely a művész számára és a közönség számára is többet ér a milliókat hozó telitalálatnál, hogy ne is keressünk más meghatározást erre az ellenállhatatlan színészi remeklésre. De ott van Körösz­tös mellett három másik színész is: Felkai Eszter, Gálfy László és Bicskey Károly. Felkai ITeltai Jenő Bábjátékában Gálfyval együtt tökéletes illúziót vará­zsolt számunkra, elsősorban a jelenet stílusának, a játszási le­hetőségnek pontos megérzésével. Ugyanők alakították Courtelíne: Családi jelenjének férjét és fe­leségét, ahogy mondani szokás: töméntelen aprói megfigyelések­ből építve fel a férfi és a nő személyiségét, a jelenet pikanté­riáját. Talán J. M. Barrie: Az asszony és az írógép című je­lenete gyengébb, elsősorban író- ilag, mint a többi, bár alapötle­te igencsak izgalmas és érdekes. Ügy tűnik, az író túlságosan is beleszeretett ebbe az alapötlet­be. elnyújtotta, sokszorosan kör­bejárta, miközben elveszítette a lendületet, mely ilyen jelene­tekben pedig elengedhetetlen. Miként semmit sem ért volna Molnár Ferenc Mennyegzője, és Harsányi Zsolt Téli lakása az író álmodta és megvalósított lendület nélkül, a visszafojtott nevetés kirobbanásai nélkül, az egész szituáció pontos felrajzo­lása és éreztetése nélkül, melyek kitűnően megírt szerepekben öl­töttek testet. Az előadásban pe­dig a színészek játékában, a rendező friss és vidám hangula­tában, amikor arra ügyelt félre­érthetetlenül, hogy soha senki ne tévedjen a harsánykodás ingatag útjaira. Bicskey Károly Molnár Mennyegzőjében • és Harsányi Zsolt jelenetében vígjátéki kva­litásait sziporkáztatta. Fodor Zsóka és Zsolnai Júlia szintúgy tetszett. Szólnunk kell még a zenekíséret hangulatosságáról, és a feltűnően kitűnő jelmezek­ről, Fekete Mária munkájáról. Végül a díszletekről, melyet Csi. nády István tervezett vendég­ként. most sem engedve ismert, magas színvonalából. Sass Ervin Túlteljesítették tervüket Az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat orosházi bútorboltja hárommillió forinttal nagyobb forgalmat bonyolított le 1976- ban az előző évhez képest, amely 109.6 százalékos teljesíi- I ménynek felel meg. Legnagyobb I forgalmat júliusban és novem­berben értek el. Nagy sikere volt az ősszel rendezett konyha- és ebédlőbütor-kiállításnak, vala­mint decemberben a kiegészí­tő és béb’bútorok bemutatójá­nak, itt a helyszínen is vásárol­hattak az érdeklődők. Az üzlet jelenleg is több millió raktár- készlettel rendelkezik, a válasz­ték ez évben is bővül. A hagyo­mányos hazai gyártmányok mel­lett új típusú garnitúrákat is forgalomba hoznak. Persze az idén sem hiányoznak maid a megszokott külföldi, főként csehszlovák. . lengvel, román és szovjet bútorok sem.

Next

/
Thumbnails
Contents