Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-07 / 289. szám
A tsz*kongresszusra készülve Fiatalok életükről, munkáiukról A TERMELŐSZÖVETKEZETI | közös gazdaságok a IV. ötéves terv idején a 23 százalékos tér-1 melésnövekedést csökkenő dolgozói létszámmal érték el. öt év aratt csaknem 120 ezerrel lett kevesebb a közös munkában részt vevő aktív korú emberek száma. Az V. ötéves terv, mint ismeretes, újabb 130 ezer lös munkaerőcsökkenést irányoz elő a tsz-ekben és ezzel együtt 25 százalékos termelésfejlesztési. Ugyanakkor a népgazdaság egészében évek óta munkaerő- hiánnyal küzdünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fiatalok, amikor munkahelyet választanak sok mindent mérlegelnek és csak akkor döntenek a tsz mel- | lett, ha biztosak abban, hogy, megtalálják számításukat. Ta-! pasztalatból tudjuk, a tények, a | számok is azt bizonyítják, hogy í az ipari vállalatok, más munkahelyek kedvezőbb feltételei — a 8 órás munkaidő, a biztos ke- j reset, a magasabb színvonalú! szociális ellátottság, a kulturáltabb körülmények ;— gyakran erősebbnek bizonyulnak, mint egyes, főképp a kedvezőtlen adottságú, gyenge tsz-ek vonzereje. Se a fiatalok, se a szakemberek nem vállalnak szívesen munkát ezekben a bizonytalanul gazdálkodó szövetkezetekben és ez persze tovább növeli az ilyen gazdaságok gondjait. Eltérő módon megy tehát végbe a nemzedékváltás az egyes tsz-ekben. Az erős, gazdag szövetkezetekben ugyanis nincs munkaerőgond, | azokban elegendő fiatal jelent-1 kezik felvételre. KÖZISMERT az is, hogy a | szövetkezeti fiatalok elsősorban i a gépesített ágazatokban, a korszerű munkahelyeken dolgoznak szívesen. A régi, elhanyagolt állattenyésztő telepeken alig-alig lehet fiatalt találni. Mindezt figyelembe véve megállapíthat- ! juk, hogy a 1sz-ek csak úgy j tudják teljesíteni az elkövetke- | zendő években a növekvő tér- | melé6Í feladataikat, akkor lesz j elegendő szakképzett fiataljuk, | ha javítják, korszerűsítik a j munkavégzés feltételeit és segí- I tik az életkörülmények fejlődé- j sét is. Ezért van olyan nagy szerepe ^ a tsz-ekben is a technika, a ke- mizálás térhódításának. A gépek, a gyomirtó vegyszerek, az etetőbe rendezések, a szállítószalagok nemcsak a munkát köny- nvítik meg, nemcsak a kaszálástól, a zsákolástól, a lapátolástól szabadítják meg az embert, hanem egyáltalán már a termelés nélkülözhetetlen tényezői. Vagyis: ezek a korszerű eszközök rengeteg munkáskezet is helyettesítenek, viszont csak akkor hasznosulnak jól, ha tapasztalt, hozzáértő emberek bánnak velük. Az első tehát az ember, akiért és aki által a gazdasági fejlődés végbemegy. Jelenleg a tsz-ekben mintegy 640 ezer ak- 1 tívkorú személy dolgozik rendszeresen. A járadékosok és nyugdíjasok száma valamivel meghaladja a 400 ezret. A szövetkezetekben az aktívkorú tagok átlagos életkora most 41 év, vagyis 3 évvel alacsonyabb, mint 1971-ben volt. Figyelemre méltó az is, hogy a tsz-ben dolgozók csaknem egyharmada már 1945 után született. A szakmunkások száma pedig megközelíti a 110 ezret. Számot vetve a bekövetkezett változásokkal megállapíthatjuk, hogy ma mintegy 360 ezer ember — az aktívkorú tsz-keresők többsége — már nem kötődik a hagyományos paraszti életformához és életkora, képzettsége, munkájának jellege révén iparszerű munkafeltételeket igényel. Pártunk életszínvonal-politikájának megfelelően, a IV. ötéves terv idején jelentősen növekedett -a tsz-tagok és alkalmazottak közösből származó jövedelme. Az aktív dolgozókra jutó havi átlagkereset 53 százalékkal nőtt, az 1970. évi 1790 forintról 2750 forintra emelkedett. EZ A NÖVEKEDÉSI ütem csökkentette a tsz-dolgoz.ók és az állami ipsy munkásainak a keresete közötti különbséget. A tsz-ekben a fizikai munkát végzők havi átlagkeresete 1975-ben 11 százalékkal volt kevesebb az állami ipar, és 7-8 százalékkal az állami gazdaságok fizikai dolgozóinak a kereseténél. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy a termelőszövetkezeti havi keresetek mögött mintegy 27 százalékkal több munkaidő-teljesítés állt, mint akár az állami iparban, akár az állami gazdaságokban. Természetesen az említett adatok országos átlagszámok, melyek nagy különbségeket takarnak. Például a Komárom megyei tsz-ekben a havi átlagkereset mintegy 800 forinttal haladja meg a Zala megyei tsz-ekben elérhető havi átlagkeresetet. Sőt ugyanabban a tsz-ben is többet kérés például a traktoros, mint mondjuk az éjjeliőr. A háztájiból származó jövedelmek megítélésénél pedig figyelembe kell venni, hogy azokat nem egy-egy tez-tag, hanem gyakran az egész család éri el megfeszített munkával. És mezőgazdasági kistermeléssel nemcsak a tsz-családok foglalkoznak Magyarországon, hanem mások is. A XI. PÁRTKONGRESSZUS határozata szerint az elkövetkező években a tsz-tagok jövedelme is olyan arányban növekedhet, mint a munkásoké. A rendes, szorgalmas munkának így a tsz-ekben is meg lehet az anyagi elismerése. T. R. Következik: A szövetkezetek gazdája a tagság Tenyészhalak A Balatonba az idén 13 vagon pontyot telepítettek. A süllöállo- mányt 6000 fészek kihelyezésével, s a kikeltetett ivadékok előnevelésével gyarapították. Ezenkívül 560 ezer, idegen vízből származó előnevelt süllőivadékot is a tóba telepítettek. A Balatonba került ezenkívül 100 ezer csuka es 24 ezer keszeg is. Halhústermelés céljából az idén is a tavalyihoz hasonló mennyiséget, 3 millió angolnaivadékot helyeztek a tóba. A legnagyobb hozamra képes fe- Mcfeusából is több tízezer pel-i a Balatonba dány került a Balatonba, bár e halfajta még kísérleti alanynak számít. A tihanyi biológusok vizsgálatsorozatai döntik majd el, hogy sor kerülhet-e az egyébként jó „hálós" hal számának növelésére. A rendszeres telepítések teszik lehetővé, hogy a horgászzsákmányok évről évre fokozódjanak. A balatoni halgazdaság . zsákmányán kívül az idén mintegy 30 vagon hal került a horgászok zsákjaiba. Ez évben — a napijegyeket és az éves bérleteket együtt számítva — 30 ezren horgászták a Balatonon. \ Á KlSZ-titkár: „én a műhelyből jöttem" „Elvállaljam? Ne vállaljam? I És egyáltalán képes vagyok-e jól végezni ilyen nagy felada- | tot?” Hetekig mérlegelte, újra meg újra átgondolta a helyze- 1 tét Lipcsei Sándor lakatx», a Békés megyei Állami Építőipari j Vállalat munkása, miután megtudta : a vállalati KISZ-bizott- ! ság titkári posztjára jelölték. A munkatársai, a barátai győzködték, biztatták: mellett« lesznek, segítik. Végül is elvállalta. Történt mindez két évvel ezelőtt, 1974 decemberében. Ele- ; inte még a műhely felé húzta a szíve, ha reggelente munkába indult, de lassan megszokta a j vállalat központjában, a békés- í csabai Kazinczy utcában a puritán egyszerűséggel berendezett | kis irodát. A tárgyalóasztalnál I székkel kínál, majd szemben ő I is leül. — Sokféle olyan feladatom ^ van, ami az íróasztalhoz köt, I pedig szívesebben vagyok kint, I a területen, az emberek között.! Én a műhelyből jöttem, és az j első időkben nemhogy a me- I gyében, de jószerével itt, a köz-1 pontban sem tudtam eligazodni!! Ráadásul az építőmesteri szak- j mákhoz sem értettem. Most sem | sokat, de akkor még semmit. Pedig, higgye el, nagyon fontos, hogy az ember tájékozott legyen. Különösen a IX. KISZ- kongresszus óta, hogy a gazdasági építőmunka került előtérbe. És hogyan mondhatnék én véleményt, javaslatot, ötletet a munkával kapcsolatban, ha nem értenék hozzá? — .Ügy mondják, a két év alatt fellendítette a KISZ-életet! Élénken tiltakozik, a sikert nem tekinti egyéni eredménynek: — Az ilyesmi csak kollektív munka eredménye lehet. A KISZ-bizottsági tagok, s egyáltalán, a több mint 300 tag nélkül nem juthattunk volna előbbre. A fiatalok ígéretükhöz híven segítenek. Mindig számíthatok rájuk; — S a témába be. lemelegedve sorolja közö6 dolgaikat, a sikereket, s a kudarcokat: hogy két évvel ezelőtt 190 KISZ-tag volt a vállalatnál, most 300, de ez is kevés. Hogy náluk a sajátos munkakörülmények miatt inkább a nagy akciók, ifjúsági műszakok, társadalmi munkák a sikeresek. Nem ! véletlen, hogy a KISZ KB dicsérő oklevelét a vállalat KISZ- szervezete kapta. Látványos, nagy dolgokat nem szoktak ígérni, de amit elvállalnak,' azt teljesítik. Bármiről beszélünk, valamiképpen újra meg újra szóba kerül a régi munkája, a műhely, vagy hivatalos nevén a segédüzem. Két nevet említ: „Biró János volt még akkor ott a KISZ-titkár, most ő az 1-es számú főépítésvezetőség pártalap- szervezeti titkára. Farkas Pál meg a brigádvezetőm volt, s a segédüzemági alapszervezet párttitkára." Most érzi csak igazán. mennyit tanult töltik •.. Aztán a vallalat vezetőivel való kapcsolat, és az a bizonyos üze- I mi négyszög kerül szóba. Tavaly történt, hogy a kitün- [ tetésre javasoltak listáján szereplő egyik névvel ő nem értett egyet, s ezt nem is titkolta. Jó néhány álmatlan éjszakát okozott neki az ügy, de kitartott véleménye mellett. „Miért mondott ellent?” — kérdezem, miután végighallgattam a példázatot. Nyomban mondja, mint- j hogy régtől fogva tudja a vá- j laszt; „Meggyőződésem volt, hogy akkor még nem érdemelte meg. Ha mégis rábólintok, mit szóltak volna kint az emberek?” Békéscsabán, az Építőipari Vállalat lakatosüzeme szemben van a ruhagyárral — ami Lipcsei Sándor számára azzal a „következménnyel járt”, hogy megnősült. A felesége a férfi- fehérnemű-gyárban varrónő. Most éppen gyermekgondozásin van, a kislány még nine? kéthónapos, a fiű pedig kétéves. — A feleségem nagyon megértő, mindenben segít, r biztat. Nem panaszkodik, hogy keveset tudok otthon lenni. EgyébI ként a marxista esti egyetemen harmadéves vagyok, ott is tanulni kell, meg az' építőiparban is szeretnék minél járatosabb lenni. — Gondolataiba feledkezve forgatja a kezében a golyóstollat. — Nem is tudom, hogy fogalmazzam. Szeretném jól megértetni magam. Mivel kevesebb a tudásom, úgy érzem, nekem sokkal több energia kell ahhoz, hogy olyan szinten dolgozzak, mint aki jól képzett! — Nagyon elfoglalt? Válasz helyett elém teszi az asztali naptárt: „Hétfő: városi titkári értekezlet. Kedd: megyei KISZ-titkári. Szerda: Politikai vilaKör. Orosháza, Vésztő. Csütörtök; KISZ-megyebizotteagi ülés. Párttaggyűlés. Péntek; párt-vb, 10-es iskola. Gyula. Esti egyetem. Szombat: Szoc. brig. vez. tanácskozása. Vasárnap: ez a családomé.” — Az az igazság, hogy még vasárnap sem tudok a családdal lenni, mert akkor meg tanulni kell. — Mint akit csínytevésen értek, kis zavart mosollyal magyarázza a vasárnapi bejegyzést — ami át van húzva. — A fiatalok mesélték: ha társadalmi munka, ifjúsági műszak van, Lipcsei Sándort leginkább a régi brigádjában lehet megtalálni. Bólint. — Rossz módszernek tartom, ha C6ak biztatjuk, lelkesítjük a fiatalokat, aztán ölbe tett kézzel nézzük, ahogyan dolgoznak. Egyébként tényleg szívesen állok be a régi brigádba. Szeretem a fiúkat, s talán ők is engem. És szeretem a tanult szakmámat, amit egyszer majd folytatok. A jövőre is gondolni kell, hiszen az ember nem lehet a nyugdíjig KISZ-titkár. Higgye el, én úgy érzem, változatlanul ugyanaz a lakatos vagyok, csak mo6t itt van feladatom . .. Tóth Ibolya Helytálló katonák Süveges László honvéd kima- [ radása idején Székesfehérvárott a „Bányató” eszpresszóban í üldögélt, amikor a közeli tó felől éles segélykiáltások vegyültek a szórakozóhely monoton zsivalvába. A fiatal katona | nyomban felugrott, s a hang | irányába futott. Még világos volt, így könnyen felfedezhette a | tóban fuldokló nőt. Habozás í nélkül a vízbe ugrott. Időben . érkezett. Sikerült partra húznia a kétségbeesetten vergődő lárfyt, j aki meggondolatlanságáért csak- j nem az életével fizetett. Süve- ! ges honvédet bátor tettéért felterjesztették az „Életmentő Emlékérem” kitüntetésre. A szabadságon tartózkodó ! Fazekas Gábor honvéd a Nagyatád és Torony községet összekötő úton haladt* amikor a 4-es kilométerkőhöz érve nyöszörgésre, jajkiáltásokra lett figyelmes. A kis forgalmú országúton senkit sem látott, ezért keresni kezdte a bajba jutottat. A sűrű gazzal benőtt árokban egy vajúdó kismamára bukkant... Az asszony elkínzott arcán felcsillant a remény. „Segítsen!” — kérlelte a katonát. Fazekas honvéd azonnal segítségért rohant, s kórházba szállíttatta a szülés j küszöbére érkezett kismamái. Az anyát és újszülött gyerme-1 két szakavatott kezek vehették gondozásba ... Az ügyeletes szülészorvos a műtét után elmondta, hogy csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg a két ember életét, s ez elsősorban Fazekas honvéd érdeme, aki a kritikus pillanatokban azonnal cselekedett. o Bóc6ai Tibor honvéd a közelmúltban aszódi lakásán tartózkodott. Alig fejezte be ebédjét, fülsiketítő robbanás rázta meg a környéket. A honvéd az utcára rohant, ahol megdöbbentő látvány tárult a szeme elé. A főútvonal mentén por- és füstfelhőbe burkolózott lakóház romjai meredeztek az ég felé. Mellette hatalmas üzemanyagszállító gépkocsi lángolt: egy török kamion. A katona — nem rettent vissza az esetleges újabb robbanás veszélyétől — egyenesen a romhalmazhoz futott, s a közelben lakó férfiak segítségével kéf embert mentett ki a romok alól. Az életmentés befejezése után pedig felajánlotta segítségét a helyszínre érkező tűzoltóknak és rendőröknek. <KT) 4 1976. DECEMBER 7. 3. Korszerű munka — jobb élet
