Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-01 / 284. szám

Ilit kell tudni a BAGE-ról? o Létbizonytalanság és létbiztonság Nem szorul különösebb bizo­nyításra, hogy a Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülést legalapvetőbben nem a jogi sza­bályozottság, s nem is a közvet­len és egyben meghatározott gazdasági cél teszi magasabb fej­lettségű termelő szervezetté. A törvény betűi még a termelés­fejlesztés közös elgondolásaival együtt sem keltik igazi létre, nem töltik fel igazi dinamizmus­sal az agráripari egyesülést, ha az nem fejez ki nagyon is nyil­vánvaló. kézzelfogható társadal­mié gazdasági érdekközösséget. Ezzel vizsgálódásaink során el­jutottunk az integráció negyedik . létfeltételéhez, aminek lényege, hogy az egyesülés: Érdekközösséget fejez ki Ennél a pontnál azonban már nem kerülhetjük el azt a néhány soros politikai gazdaságtan! fej­tegetést, amellyel mindeddig még adósok maradtunk,' q amely egyben választ ad arra is, miért magasabban szervezett formája a társadalmi termelésnek a BAGE, mint integráció? Miért és mennyiben járulhat hozzá a tár­sadalmi viszonyok fejlődéséhez, változásához? Röviden: éppen azért, mert benne magasabbrendű, a koráb­biaktól eltérő társadalmi viszo­nyokat hordozó érdekközösség jut kifejezésre. Lássuk csak. Egyrészt a BAGE alapítói között termel őszövetkezet, szövetkezeti vállalat, állami ipari és mező- gazdasági vállalat egyaránt ta­lálható. Együttműködésük eleve eltérő a magvar néDgazda.ságban eddig általánostól. Másrészt gondoljuk csak meg, hogy az in­tegráció; mint gazdasági szerve­zet ugyanúgy önálló, mint a lét­rehozói, tehát, ha kell, ha a fej­lődés úgy hozza, külön üzemet is alapíthat. Ennek az üzemnek a terméke pedig már olyanfajta Százmilliós fejlesztés Szeghalmon A szeghalmi Sárrét Tsz-ben az elmúlt évben húszmillió fo­rint értékű beruházást valósí­tottak meg, az idén pedig 28 milliót költenek fejlesztésre. Ebből az összegből készült el a takarmányszárító, ezen kívül munkagépeket, tehergépjármű­veket vásároltak. Az állatállo­mány bővítésére ugyancsak te­kintélyes összeget fordítottak, szarvasmarhát, juhot vettek. A tervek szerint 1980-ig mintegy 100—120 millió forint értékű beruházást valósítanak ' meg. Ennek több mint felét a rizs­telep kialakítására szánják. Takarmány­mintavevőt konstruáltak A takarmány minőségének negbízhátó vizsgálata sokáig gond volt a mezőgazdasági üze­mekben. A nagy mennyiségben felhalmozott takarmányból ne­hézkes volt a mintavétel és az eredmény sem volt mindig megbízható. Ezen segített most a Békés—Csongrád megyei Álla­mi Gazdaságok Szakszolgálati Állomása, Gombos Imre vezeté­sével olyan gépet konstruáltak, amely egy alig egy kilogramm súlyú motor és egy fúró segít­ségével a tárolt tömeg- és szá­las takarmány belsejéből, akár egy méter mélyről mintát vesz. A gépet egy ember könnyedén kezelheti és segítségével meg­bízható eredményt lehet kapni a takarmány minőségéről, tá­rolhatóságának időtartamáról. árutulajdonosi közösséget fejez ki, amelyben a szocialista tulaj­don két különböző formája sze­repel az érdek köz.ös nevezőjén. Ne menjünk messzire, de lás­suk be azt, hogy az integráció kiteljesedésével az együttműkö­dés részvevői között jelentőségét vesztik az árucsereügyietek az adott közös tevékenységben és a helyükbe a közös áru előállítá­sához szükséges közvetlen ter­mékcsere szervezett formái lép­nek. Ezzel az integráció saját keretein belül túllépett az áru- és pénzviszonyokon, meghaladva azokat a társadalmi termelés magasabban .szervezett formájá­hoz érkezett, amely valóban új típusú árutulajdonosi közösséget — érdekközösséget fejez ki. Tartós képződmény Értelemszerűen az elmondot­tak nem holnapra, nem is a mostani tervidőszak végére érik el végkifejlésüket. Ebből pedig az következik, hogy az Egyesü­lést nem is rövid életű átmeneti formaként hozták létre az alapí­tók, hanem az együttes fejlődés és fejlesztés tartós kereteinek szánták. Amennyiben ez meg is valósul, akkor ■ az agráripari egyesülés éleget tesz az integ­ráció ötödik alapfeltételének, a tartósság követelményének is. A hat alapfeltétel közül egyébként a legtöbb bizonyta­lansági tényezőt éppen ez a a ötödik hordozza magában. A BAGE ugyanis tulajdonképpen kísérlet. Nagyszerű és nagysza­bású. Tapasztalat, eredmény azonban itthon ebben még nem sok gyűlhetett össze. Még a HAGE, a hajdúsági egyesülés* sincs egy éves. Szomszédainknál, a testvéri szocialista országok­ban, ha hasonló irányba Is, de más-más utakon indultak el a mezőgazdaság és a mezőgazda­sághoz kapcsolódó ipar együttes felemelésében. Tanulságaikat az esetek többségében csak nagvon- nagyon áttételesen hasznosíthat­juk. A HAGE és a másik három agráripari egyesülés — a békés­csabai, a kalocsai és a szigetközi —, tehát a fejlődésnek ezen a fo­kán egyanúgy úttörő szerepet vállal magára, mint a mezőgaz­daság szocialista átszervezését megelőzően alakult termelőszö­vetkezetek. Ezért is kapta meg­bízásként az Agrárgazdasági Ku­tató Intézet azt a feladatot, hogy folyamatosain figyelje és elemez­ze a négy egyesülés tevékenysé­gét, összegezze a tapasztalato­kat. segítse 9 továbblépést ezen az izgalmas, de mégis csak járat­lan úton. Keltős szervezeti jelleggel A Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülést előkészítő munka alapossága már önmagá­ban is megnyugtathat bennün­ket afelől, hogy ez, az integráció valóban hosszú távra szól. A ha­todik alapfeltétel pedig ehhez újabb garanciát ad. Ez pedig az egyesülés kettős szervezeti jel­lege, ami azt jelenti, hogy van az egyesülésnek egy választott testületi vezetése, ez a BAGE esetében a tanács és van egy operatív irányító szervezete, ami itt az egyesülés igazgatósága. A tanács hozza az irányadó határozatokat. A tanácsban az egyesülésben részt vevő vala­mennyi gazdasági egység képvi­selteti magát. A tanács határo­zatait azután az igazgatóság munkaapparátusa, élen a kine­vezett igazgatóval hajtja végre. Az október 29-i alakulóülésen a BAGE tanácsának elnökévé Ko­vács Józsefet, a Hidasháti'Álla­mi Gazdaság igazgatóját válasz­tották, igazgatónak pedig Nagy Mihályt, ,a Körösök Vidéke Tsz- szövetség titkárát nevezték ki. Fejtegetéseinkből kitűnik, hogy nem kis feladatok várnak rájuk. (Folytatjuk) ' Kőváry E. l’clcí Erős. marcona vonalak, mély barázdák szántotta homlok, bá­gyadtan sugárzó tekintet. Bármerre járunk a főváros maltertömegei között., minden utcasarkon, fordulónál elébünk mered e sápadt arc kérdő, demesztő, vádló, fenyegető komor tekintete. Körülfognak, üldöznek bennünket. Ők azok: a munkanélküliek.” — Így, ezek­kel a szavakkal és azzal a furcsa harf^ulattal, amely ezzel jár, kezdi a beszélgetést a nfunkásmozgalom egyik veteránja, akit a KISZ- isták hívtak meg almaszedő építőtáborukba. S a vendég mutatja a sárga fedelű füzetet, amelyből felolvasott. Elnyűtt borítólapján vas. tag betűkkel ez áll: „A mai munkanélküliség problémája és orvos­lása. Irta: Koring Béla miniszter elnöki fogalmazó.” Akkor 1936. szeptember 25-öt mutatott a/naptár. Vagyis, pontosan negyvenéves a füzet.., D e érdemes tovább idézni a KISZ-isták vendégének további beszámolóját: ..Amíg a Horthy-rendszer idején évi átlagban 200—300 ezer, az 1929—1933-as válság idején pe­dig 700—800 ezer volt a munka- nélküliek száma, addig rendsze. rünkben a munkanélküliség — mely a dolgozó osztályok életé­nek átka — egyszer s minden­korra megszűnt.” Ügy gondolom, ez a kötetlen beszélgetés szélesebb nyilvános­ságot is megérdemel. A szóban forgó füzetben ugyanis a miniszterelnöki fogal­mazó úr csak 30 ezer munkánál, küliről beszélt. Ügy is mondhat­nánk. hogy csak minden tizedik munkanélkülit vette ember­számba. Füzete végén érzelgős szavakkal fejezi be eszmefutta­tását: „Aggódó figyelemmel kí­sérjük a munkanélküliség terje­dését és reméljük annak a krisz­tusi szeretet jegyében való or­voslását.” A Horthv-rendszer képmutatása, égbekiáltó hazug­sága tükröződik az előbb idézett mondatban. Korvig úr sajnálko­zik. krisztusi szeretetről beszél, mert az semmibe se kerül. A munkanélküliség felszámo­lásáról nem öncélúan szólt a ve. terán a fiataloknak, hanem az­zal a szándékkal, hogy a tőkés világban a munkanélküliség ma is egyik legnagyobb átka a dol­gozóosztályoknak. (Jelenleg I Olaszországban például hatrhil- lió állandó és részleges munka- nélkülit tartanak nyilván.) Ter­mészetesen — történelmi és tár­sadalmi okok miatt — nálunk hosszú még az-út a legfejlettebb országok technikai színvonalá­nak utolérésében. De munkanél­küliség, létbizonytalanság immár több évtizede nincs a mi orszá­gunkban. Visszakanyarodva a múltat idéző beszélgetésekre: adjuk át a szót nagy írónknak, Móricz Zsigmondnak, aki éppen 1936- ban írta meg A világ legnagyobb ebédje című megrázó riportját. Ebben az időben Budapesten öQ. ezer ember él az úgynevezett in­gyenkonyhákon ...........Gigantikus sz ám — kesereg Móricz. — A nemzeti elszegényedésnek ko­losszusa ez a végtelen err.bertö- meg. amely észrevétlenül lopód­zik ezek felé a konyhák felé ... Néztem az arcokat! A legcsodá­latosabb társaság. Művelt, intel­ligens arcok és eldurvult szak,il­lák, Krisztus-fejek és Krisztus- talan szenvedésektől baráz.dált arcok. Jó télikabátok és íelső- kabátók nélküli rémületek. A szemérmes szegénység csökönvös elszántsága, a mindenen áteset­tek elszánt hidegvére. Egy bo­korban. egy asztalnál. Itt-ott gyerekek az apa mellett. Miiven tragédiák, miiven szörnyű tra­gédiák statisztériája, s mindenik főhős a maga végzetében ...” F ájó’ keserűség fojtogatta az írót. S mi most ehhez a keserűséghez mérjük meg­változott életünket. A keserűség­hez, amelv társadalmi méretek, ben abban jutott kifejezésre, hogy a Horthy-rendszer idején Magyarországon az egyszerű em­berek Spanyolország és Törökőr, szag dolgozóival együtt a leg­4 Éli Wi&si 1976. DECEMBER 1. gyengébben és a legrosszabbul táplálkoztak Európa nagy csa- j ládjában. S ma? Az egy főre ju. | tó átlagos kalóriafogavsztásban I már elérjük a világszínvonalai A statisztika tényeket, száraz ! adatokat sorol fel életünk ala- | kukásáról. De ezeknek a számok- j nak az értelme — régi sorsunk- | kai szemben — csupa pátosz. Az j évenkénti egy főre eső átlagos | húsfogyasztás nálunk 1938-ban j 33 kilogram volt, ma csaknem j a duplája. Egy ember átlagos évi j fogyasztása zsiradékból 17 kilo- ' grammról 31-re, cukorból 10.3 kilogramról 29-re, tojásból 93 j darabról 163 darabra növelte- dett. Beszélnek ezek' a számok. Arról például, . hogy 1938-ban zsírtalanabb volt (ha egyáltalán jutott zsír a konyhára) az éte­lünk. És másról is. Az országban jelenleg ötezer család vezet ház­tartási statisztikát. Felírják pon. tosan, mennyit költöttek ruhá­zatra, élelemre, lakberendezésre, [ szórakozásra. Mutatják a szá­mok, hogy az ingyenkonyhák he­lyett ma már minden hazánkfia terítettebb asztalhoz ülhet, s egyetlen munkásasszony sem küldi gyermekét éhesen aludni azzal, hogy: „Fiam, a kenyér már alszik.” Pedig szerte a ka­pitalista világban jaj de sokszor elhangzik még az efféle mondat a munkásasszonyok ajkáról! A vezető kapitalista, gyarmattartó országokban is milliókban szám­lálják a munkanélkülieket. Hát­ha még a gyarmatokat és a volt gyarmatokat is ide soroljuk. Ázsia. Afrika szegényeit is bele­számítva — egy nemrég nyilvá­nosságra került ENSZ-statiszti- ka szerint — egymilliárd ember éhezik a világon. Számunkra már szokatlan „íze'* van az ő életüknek, szegénységüknek... M óricz Zsigmond írta az egy­kori angyalföldiekről, hogy az ő luxusuk egyedül a szegénység. Az ö idejében a hivatásos idegenvezető még azért tanulta meg, hol van An­gyalföld, hogy kikerülhesse: az istenért, valaki meg ne lássa. A mi idegenvezetőinknek nem kell szégyenkezniük a sivár Tripolisz — ,a fabódés város — miatt. El­lenkezőleg. Nagyzolás és áltatás nélkül dicsekedhetnek a szívet- lelket gyönyörködtető Thälmann utcai lakónegyeddel, a munkás- kultúrotthonokkal, az itt élők öltözetével, amely a nagyvilág kirakatában is a jó közepes lát­nivalók közé tartozna. És dicse­kedhetne a táplálkozással is. Egyik vasgyári művezető ba­rátom arra a kérdésemre: „Hogy vagy?” imigyen válaszolt: „Dol­gozom, fényképezek, televízió­zom és hízom.” Ez utóbbit akár ne is mondta volna. Minthogy azt is aligha kell bizonygatni, hogy az ingyenkonyha helyett ma olyan ebédlője van a legtöbb gyárnak, akár egy előkelő étte­rem. Mintha saját otthonukban lennének, olyan jó érzéssel ül­nek le a fehér abroszos asztalok­hoz. Mindezek ellenére hamis len­ne a kép. ha azt állítanánk, hogy életünk gondtalan és csupa de­rű. elemi szükségletek, kielégíté­sében már nincsen hiány. Az idén például a magas zöldség­árak okozták a legtöbb gondot, jóllehet augusztus végén és szep­tember elején szemmel látható­an javult a helyzet. Általában élelmiszerellátásunk egésze meg. felel a követelményeknek. De időnként előfordul még', hogy az állami kiskereskedelemben egyes cikkek hiányoznak, vagy kevés van belőlük. Vagy: a ko­rábbi években jelentősen növe­kedtek a. reálbérek, felemeltük a családi pótlékot, de azért a nagy családokban, különösen ha csak a családfő dolgozik, bizony még nem könnyű az élet. Van egyéb gondunk is. A'csa- ládi élet egyik fő feltétele a nyu­godt otthon biztosítása. A lakás­kérdés az egész világon egyike a legégetőbb és legnehezebben megoldható problémáknak. A kormány távlati lakásfejlesztési tervében előírja, hogy a lakáshi­ányt fel kell számolni és gon­doskodni kell arról, hogy az igényjogosultak — mindenek­előtt a sokgyermekes családok, a kétkezi munkások — önálló la­káshoz jussanak. Addig azonban még sok türelmet, megértést kell tanúsítaniuk az igényjogosult, ma még szűkösen élő családok­nak. Ebből fakad, hogy a mai munkásgondok közé tartozik a lakásuzsora is. Az albérleti dí­jakat szabályozó rendeletek jók, egyértelműek. Ezrek és tízezrek megelégedésére hatóságaink ma már sokat tesznek azért, hogy fokozatosan beköszöntsön a la­kásuzsorások alkonya. ( A z élet sok más , kérdésében szintén nagyok a tenniva­lóink. Jólétünk jelenlegi színvonalának megtartásához, szerény és fokozatos emeléséhez egyre több termék, közöttük a mezőgazdasági termékek — el­sősorban a zöldségfélék — sok­kal nagyobb bősége szükséges. A többi között az kell, hogy a nagyüzemi zöldségtermelést szorgalmazó kormányintézkedé­sek következetesen megvalósul­janak, úgy. ahogyan a baromfi- tenyésztésben. a gabonaterme, lésben a mezőgazdasági szoci­alista nagyüzemek megdupláz­ták. megsokszorozták a kispar- cellák korábbi termésátlagait. Ehhez persze nemcsak szemléle­ti változásra, hanem gépekre, gyomirtó szerekre, nagyméretű melegházakra és sok egyéb tech­nikai. szakmai lépésre kell ál­dozni pénzt, energiát, igyekeze­tét. Ösztönözni, segíteni kell a kistermelőket is. S lényegében ugyanez, áll az iparcikkekre is. Nem öncélúan szorgalmazzuk iparunk szerke­zetének átalakítását, a korsze­rűtlen, gazdaságtalan termékek gyártásának megszüntetését, és a minden piacon keresett cikkek gyártását. Ahhoz, hogy a növek­vő igényeket ki tudjuk elégíteni, a jelenleginél következetesebben kell cselekedni a helyes gazda­ságpolitikai elvekért, amelyeket pártunk felelős testületéi a leg­utóbbi hónapokban ismételten megerősítettek. Munkaalkalom tehát; van bő­ven. Nemrég olvaslam egyik he. tilapunkban, hogy egyik megye- székhelyünkön a munkaközvetí­tőben egyetlen nap alatt 230 szakmunkást kerestek, s nem ta­láltak. Ebben a hírben tulajdon­képpen semmi újság nincs. Legalábbis nem újság ebben az országban, ahol a munkanélküli­ségtől és a létbizonytalanságtól való félelem már csak a KISZ- isták veterán vendégének elbe­szélésében és a megrázó feljegy­zésekben kel életre. így van ez, mert egyre jobban magunk mö­gött hagyjuk az ingyen ebédek korszakát. Mert ma már termé­szetes minden, amit a népi ha­talom adott, s amit életünk jövő keretéül megszabott. Hogy is mondta Móricz Zsigmond: „Lesz idő, mikor csodálkozni fognak rajta, hogy volt idő. amikor az emberiség szegényen hagyott tengődni' és elsorvadni emberi életeket.” E ljött az az idő. Fiaink, lá­nyaink másképpen már el' sem tudják képzelni sor­sukat, csak olyannak, amilyen. Örülünk ennek. De figyelmeztet­jük is őket: nem mindig volt így, nagyon hosszú és göröngyös utat tettünk meg az ingyenkonyáktól a kalória-világszínvonalig. Kőszegi Frigyes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents