Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-31 / 309. szám
„Igényeljük a szakszervezeti tagok cselekvő, alkotó részvételét...“ Tanácskozott az orosházi szakmaköd szervezet Nemrég tanácskozott Oroshá- i zan, a Petőfi Művelődési Köz- j pontban a városi szakmaközi szervezet, ahol a jelenlevők, a ' gyárak, üzemek, intézmények, a szakszervezetek képviselői je- I lentést hallgattak meg az 1975. j julius ül-e óta eltelt időszak te vékenységéről. A bizottság ősz- j szetétele már eleve biztosítja azt, hogy a városban élő és dolgozó valamennyi szakszervezet- j tel a szervezetnek jó kapcsolata legyen. Ez a kapcsolatteremtés ! V szakszervezeti munka kiszé- j lesilését is jelenti, amit az értekezleten megjelent Gonda Jó- J zsef, az orosházi városi párt- 1 bizottság első titkára, valamint j Dömény Ferenc, az SZMT szervezési és káderosztályának ve- | zetöje is hangsúlyozott. A szakmaközi szervezet másfél éves tevékenységét taglaló i jelentést Ujj Gézáné titkár terjesztette elő. A szociálpolitikai tevékenység közül a művelődési házban működő nyugdíjasklub támogatását emelték ki. A nyugdíjasklubnak 180 tagja van. akik szántára kulturális, egészségügyi és jogi előadásokat, üzemlátogatásokat szerveztek. Igen fontos lenne egy önálló helyiség biztosítása is szá- ■ mukra, ami pillanatnyilag nincs. | A munkavédelmi tevékenység- ! bői a ’ termelőszövetkezeteknél levő szemléket hangsúlyoztak, I amelyeken a szakmaközi szervezet munkavédelmi felelőse is részt vesz. Ez annál is fontosabb — állapította meg a jelentés —. mivel a termelőszövetkezetekben a rendszeres munkavédelmi oktatás még sok kívánnivalót hagy maga után gyakoriak az üzemi balesetek is Megállapították, hogy a szakmaközi körzeti könyvtár igen fontos szerepet tölt be a munkások és az ifjúság művelődésében. E könyvtár mintegy 17 000 | kötetes állományával segíti a j szocialista brigádokat, a szakmunkás , fiatalokat és természetesen a közép- és általános iskolásokat is. Igen látogatott az i olvasóterem, ahol a hírlapok 1 Egy esős őszön kormánybiztost küldtek hozzánk Budapestről. Erősködött, hogy azonnal szántsunk. Én mondtam, hogy nem lehet, lágy a föld. Már hogyne lehetne, mondta ő. Ránéztem, láttam, hogy félcipőben, nadrágban, vékonyka kabátban van. Megkérdeztem, ez az összes holmija? Igen — mondta ő. — Nagy természetű ember voltam. No, mondom magamban, majd meglátod te magad, hogy nem lehet szántani. Kivittem a határba, toronyiránt mentünk abba a dűlőbe, ahol a traktorokat javították pihenőidőben. Mire odaértünk, átázott a cipője, prpszkölt. köhögött és kijelentette: valóban nem lehet szántani. *** Aratáskor a megyétől jöttek ellenőrimi a tűzvédelmi óvintézkedést. Alighogy elmennek, jön a városi tűzoltóságtól kerékpáron egy őrmester. Menjek vele, járjam végig a szérűket — mondja ő —, mert neki jelentést kell tenni, hogy állunk? Én hiába magyaráztam, hogysmost jártam végig ez ügyben a határt és a szérűket, ő csak erősködött. Summa sum_ márum, nem mentem vele ellenőrizni. Végül is 500 forintra büntettek. Nagy természetű ember voltam, nem hagytam magam ... * * * — Egy másik alkalommal éppen a határba indultam biciklivel. — Hé. maga! — kiált utánam égv városi ember. Ha Iái ja az elnököt, küldje be, mert beszélni akarok vele! melleit száznál is több folyóirat, idoszaKi kiadvány áll a művelődni vágyók rendelkezésére. A szakszervezeti munka jobb osz- szehangolása érdekeben a szakmaközi szervezet a jövőpen az oktatási munkába is bekapcsolódik, de ennek egyik felteteie az, hogy a szakszervezeti bizottságok titkáraival közvetlenebb kapcsolat alakuljon ki. Ez a közvetlenebb kapcsolatteremtés azt eredményezné, hogy a szakmaközi szervezet koordinálni tudná a városban íolyo munkát, a várospolitikai feladatok még eredményesebb elvégzését. E koordinációs tevékenységet emelte ki Gonda József is hozzászólásában, amikor hangsúlyozta, hogy a városi pártbizottság igényli a szakszervezeti tagok cselekvő, alkotó részvételét a várospolitikai kérdések megoldásában. Elmondotta, hogy 18 ezer szakszervezeti tag van Orosházán, hiszen a felnőtt lakosság több mint 80 százaléka valamely szakma szervezetének tagja. Ez a szervezett tömeg hatalmas erő. A város az utóbbi időben igen gyors fejlődésen ment át, hiszen 12 ezer ember dolgozik az iparban, amely a város arculatát is meghatározza. A várossá válást, a munkássá válást figyelemmel kell kísérni, hiszen az. átalakulásról mindenkinek van véleménye, a szakmaközi szervezet pedig fontos híd lehet az összhang megteremtésében. Az ágazati szak_ szervezetek és az állami, valamint a pártszervezetek között a kapocsnak a szakmaközi szervezetnek kell lennie, mert így valósul meg az a kívánalom, hogy a szakszervezeti tagok is cselekvő és alkotó részesei legyenek a várospolitikai kérdések megoldásának. A szakmaközi szervezet tehát a területi munka koordinálásával a közéleti aktivitás növelését is szolgálhatja, valamint hozzájárulhat a szakszervezeti munka még hatékonyabbá tételéhez. Fülöp Béla — Jó — mondtam —, és azzal elkarikáztam. Nagy természetű ember voltam. A fölényeske- dőknek megfizettem. Délbe hazajövök, ott van az irodámban. Amikor megtudta, hogy én vagyok az elnök, dühbe gurult, szidott, lehordott, a pártközponttal és a miniszterrel fenyegetőzött. Addig-addig váltottuk a szót. amíg én fel nem kaptam a vonalzót és fejbe nem vertem az ok vetet lenkedőt. Ezért pártfegyelmit kaptam ... * * * Hajnalokig tartanak az elbeszélések. Mesél az egykori elnök az első arató-cséplő gépekről, aratógépekről, a kombájnokról, a nagy teljesítményű traktorokról. Elmondja, hogy mennyire féltették a régi gazdák a lovakat, hogyan viszolyogtak a korszerű gépektől. Az aszályos esztendőkben hogyan teleltették át a jószágállományt. 1956 őszén hogyan mentették meg a közös tulajdont, hogyan szántották fel, vetették be az őszibúzatáblákat. A beszélgetés végén kiderül: nemcsak a régi küzdelmeket, erőfeszítéseket. sérelmeket ismeri a nyugalmazott elnök. Pontosan tudja: hol tartanak ma, mennyi á közös vagyon, mit fejlődtek a legutóbbi esztendőben, milyen volt az átlagtermés, mennyi a nyereség, mi a terv az elkövetkező évekre. Ismeri a szövetkezet gépparkját, az új lucernaszárító üzemét. a szakosított sertéstelepét, a kertészetét. Az emlékezést rendszerint azzal nyugtázza: „nehéz éveket éltünk a szövetkezeti mozgalom hőskorában, de megérte a fáradtságot ...” Ary Róza Bánáti napló 2. Dombvidéken és a hegyek közö't gató, érti a dolgát. És jókedvű, vidám is, szívesen koccint a vendéggel. Sokat lehelne írni Varjasról. Sétálunk a főutcán, betérünk a/ új cukrászdába feketét inni, aztán a boltokba, az áruházba, az új egészségházba a fiatal íogor- yosnő harsány Guten Tag-gal köszön (a község lakóinak 25 százaléka német), es láthatjuk a néhány napja született legkisebb varjasi polgárt, a szülészet patyolattiszta szobájában. A régi templom melleit a papiak, udvarán óvodákért, és nyári játékok, még odább az iskola. Előbb a régi épület, aztán az. új, ez emeletes. „Van, ahol nem úgy döntenek, hogy fontos úi iskolát építeni. Nekünk fontos volt. Meg is építettük”, mondja La- dislav tói ró. Elénk jön az igazgatóhelyettes. Alois Müller. ..magyarul Molnár” mondja magyarul és folytat ia németül, maid románul beszél. Igazi.nemze:isé- gi község! Magyarok, románok, németek, szelbek. ukránok és bolgárok. A balkáni háborúk idején vetődtek erre, és megtelepedtek itt. Ma is tartják szokásaikat. Az iskola falán emléktábla. Márvány. Német feliratú. Karol Huberre emlékezik, aki kantortanító volt Varjason, és a budapesti operaház karnagya lett. Született 1827. június 1-én, meghalt 1885. december 2<J-án. A világhírű- hegedűművész, Hubay ^Jenő apja volt. ..Itt is hangversenyezett” meséli Alois Müller. Képtelenség mindent rögzíteni. A látogatást az iskolában, a pompás biológiai, kémiai laboratóriumokat, a kultúrházi találkozást, az igazgatóval, Alexandru Secu- litival, és a község első emberének. Velinir Rancovnak közvetlen kitárulkozását, amikor azt mondja: ..Erre kell hallgatni, akkor minden jól megy.” És a szívére mutat. Ebben aztán meg is egyezünk, mert igazsága van. Délután újra Temesvár, a Gyapjúipar. 1905-ben épültek első részlegei, a fonoda, húsz év múlva a szövődé, 1950-től modernizálják, és ma Európa-szerte Bevallom őszintén, amikor hazajöttem,. mi több: napokkal azután került a kezembe az Európa .Könyvkiadó tíz éve megjelent kötete, a világirodalom legszebb verseivel. Mihail Eminescut kerestem benne, és meg is találtam öt versét az 506. oldaltól az 510-ig. Öt vers, öt gyöngyszem, öt kiáltás, öt remekmű. .,Ó tossz-e már”; „Látod a fecske út rákéi /hull sápadt diólevél / deres a szőlő, őszre jár / ó jössz-e már, ó jössz-e már?” Aztán az „Este kürtszó”: ,)A hold világa alig tűnt fel / ezüstösek a hegycsúcsok / az erdő halkan felsusog / s egy esteli kiirt sírva tülköl‘ Tomesti felé utaztamban éreztem hasonlót, bér kora délelőtt volt, és az emlékezetes decemberi ősz, felszálló ködből bontakoztak ki a hegyek: szerpentinek. hasadékok között duruzsolt a Dácia, hegyipatakok csörgedeztek mellettünk. Csendben ültünk a kocsiban a táj varázslata nem tűrt beszédet. Majd egy másik vers, talán ars poétika is, a „elossza”. Négy sorát idézem: „Múlt s jövő: egyetlen íven a két oldal, akármelyik; /.annak, ki megfejti hiúén, a Végben a Kezdet rejlik.” Tegnap azt írtain Temesvárról, hogy „egyszerre idézi volt történelmét és a jelent, melyre leginkább az jellemző, hogy arcát szinte naponta változtatja.” Rengeteg az építkezés, új városrészek emelkednek, új gyárak, új egyetemek. A zeneiskola hangversenytermében kupola borul fölénk. Csodálatos az akusztika! A temesvári rádió és televízió stúdiójának estje. Ceorge Cosbuc verseit halljuk, énekesek, balettművészek és a temesvári filharmonikusok kórusának közreműködésével. Helyszíni közvetítés. Mindez azonban napokkal később történt, második temesvá5 miamu v. V 1976. DECEMBER 31. rl napomon a varjasi kirándulásra készülök. A szálloda halijában találkozom Miklóssal, a kollégával és a pontos tolmáccsal, odakint vár a Dácia, máris röpülünk. Bánáti dombvidék. Kellemes és finoman hullámzó az út. kétoldalt barnállik a föld. és napfúr- dőznek a fák. Falvakon futunk át, az egyik határában vastag falú, régi kastély, barokk templom, de már el is takarja a magas part. Alig egy óra, a varjasi néptanács előtt fékezünk. Ladislav Biró, az elnökhelyettes fogad. Magyarul nem ért, de Miklós barátom mindenben kisegít. Fordít. fordít, kérdezünk, jegyzetelek. Érdekes község. És, mondják, gazdag község. Három falu tartozik egybe: Varjas, Gelu és Kis- szentpéter. Együttesen 6600 lakos. Hat vonat jár ide. meg autóbuszok, a fiatalok egy része naponta utazik: a gyárat választották a föld helyett. Pedig a varjasi állami gazdaság híres: kétszer nyerték el a Munka Hőse aranyérmet, és — magabiztosan mondják — az idén is megkapják! Agtn Joan 14 éve igazismerik termékeiket. Végigjárjuk, kalauzunk Vigh István, a szakszervezeti bizottság alelnöke. A gyár múzeuma párját ritkító gyűjtemény. Fedett uszodájában télen is nagv a sportélet, nyáron pedig a tenisz a divat. (Naslaze hódít!) Másnap Tomesti, a hegyek karjában ülő üveggyár. Teodor Chi. cinassal, a néptanács elnökével megismerkedni külön élmény. Élete útja valóságos regény. Visz a gyárba, ahol a rubinszí- nü tomesti poharak, vázáit ké- szülneSt. megismerkedem Sehova Jgnáccal, a legügyesebb kezű csiszolóval, és Valea Luimannal, a turistaház. vezetőjével is, aki olyan puliszkát tesz az asztalra, amire hosszú időn át csak áhítattal szabad gondolni. Beszélnek a Temesi Folklór Fesztiválról, melynek a turistaház körüli völgykatlan a színhelye, az idegenforgalomról, mely egyre emelkedik. Gyönyörű helv, gyönyörű vidék. Amikor elbúcsúzom a 250 éves gyártól, viszem a képet magamban tovább, és Teodor Chieinas viszontlátásra szólító kézfogását. Sass Ervin Következik: Ahol egykor Bem József sátra állt A Gyan.júipar szövödéjében. Fenti képen: festik a tomesti üveggyár temekéit
