Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-29 / 307. szám
Egy kórház hétköznapjai Az ország egyik legrégibb és' legnagyobb kórháza, az 1362 ágyas gyulai Kórház ebben az \ évben ünnepelte fennállásának j 130. évfordulóját. Az egészség- ügyi létesítményt 20 éves előkészítés után, 1846. május elsejsn.! 10 ággyal nyitották meg, majd az évszázad során fokozatosan , bővült. Ma már a kórház 20 ősz. ; tályán évente 26 ezer beteget j kezelnek, gyógyítanak. A ren- j delőintézettel együtt évente j csaknem 450 ezer beteget látnak el. Hogyan győzik? Orvoshiány — Az ápolónőképzés 1949-től folyik a gyulai intézetben. En- j nek ellenére csak'az elmúlt években szűnt meg az ápolóhi- ' ány, úgv, hogy segédápolókat I vettünk fel, s ők most munka mellett tanulnak és szereznek; szakképesí ést. Az orvoshi -1- I nvunk évről evre 15—20 síázaié- kos — mondja dr. Búd" István főigazgató főorvos. — Két éve a j Szegedi Orvostud imánvi Egye temmel szerződést kötöttünk, s ígv intézményünk egvben tan- kórház is. A hallgatók jobb-n megismerik a gyakorlati gyógyítást, s nem titkunk: ezekből a fiatalokból szeretnénk pótolni a hiányzó orvosokat. Legna- j pvobb az orvoshiánv a sebészeten. a rf)nts“nszakosztál'’on. de ide sorolhatók m^g az ideg- és elmeosztályok, valamint a kór- bonctan is. — Mivel magyarázható az orvoshiány? — FlAszö’’ is azzal, hogv az országban Gvu'án a le-galacso- nyabh a bérszínvonal — válu- ! szol Ádász István gazdasági igazgató. — No és nem utolsó- , sorban égető gond a. kev^s la- | kás. Igaz, az elmúlt években j építettünk eav 50 személyes 2ar_ zonszáilót, de kicsi. Orvosaink egy része nap, mint nap autó- ; busszal, vonattal és génkics- va! jár be Mezőgyánból, Sn-kad- rój, Békéscsabáról, Elekről. Gerendásból. Az V. ötéves tervben a város és a megye 20 orvosi lakást cd kórházunknak, de ez jelen pillanatban még ' nem \ oldja meg nehézségeinket — so- < rolja tovább a gazdasági igaz- ; gató. Állandó készenlétben A legzsúfoltabb a sebészet, j Dr. Bikádi Sándor sebészfőor- 1 vos nem panaszkodik, pedig az osztálya orvosi' státuszainak ’ egyharmada betöltetlen. — Évente 1200 operációnk | van, s ez a felelősség mellett ' nagy szellemi és fizikai igény- bevételt je'ent. A sebészet ig :n megfeszített munkát követel — j sorolja. Dr. Wagner Józseffel, d". El | Koulalival és dr. Kovács Jánossal, három fiatal orvossal egyszerre találkozom az igen kicsiny pihenőszobában. Amint mondják, pihenésre veszik legkevésbé igénybe. Most is műtétre indulnak. Az orvosok úgy tartják: a sebészet szentélye a műtő. A vakító fehérséget halványzöld ruhák, sterilizálók törik meg. Ötvenöt éves. epebántalmakban szenvedő asszony operálásához készülnek. Eközben a beteg még a kórteremben nyugtató injekciót kap, amely a műtétré előkészíti és csökkenti a fájdalmat. A tálcán steril műszerek sorakoznak. Dr. El Koulali operál, dr. Bikádi Sándor, a főorvos és dr. Wágner József,szakorvos asszisztál. Elkezdik a műtétet, mely több mint egy óráig tart. Rövid idő múlva magához tér a beteg. Különleges esstek a legritkábban adódnak — mondják az orvosok, két operáció közötti szünetben. Munkájukat a napi, leggyakrabban előforduló sebészeti beavatkozások jelentik. A szusszanásnvi szünetben a három fiatal orvossal beszélgetek. Na, mi újság doktor úr? — Én a szerencsésebb bejárók közé tartozom — mondja Wáane.r doktor. — E'ékről, 9 kilométerről ingázok naponta. — Felesegemmel albérletben kezdtük, majd két éve kaptunk lakást — sorolja tökéletes kiejtéssel dr. El Koulali. a marokkói származású orvos. Kovács doktor a garzonszálló lakója. — Inkább ezt a megoldást, mint a naponkénti bejárást vállaltam. — Mennyi időt töltenek havonta a kórházban? Rövid számolgatás után ósz- szeáll a kép: a havi rendes munkaidő 180 óra, a tíz ügyelet, az 180 óra és az esv-két helyettesítés. S a fizetés? Hasonló bontásban: az alapbér. 2610 forint, az iiaye'et 7—800 foiiit, helyettesítés 4—500 forint havonta. Mennyi idő jut a családra, a továbbképzésre? — Nagyon kevés — hangzik a tömör válasz, szinte egyszerre. A gvógvító munkának más közkatonái is vannak: az ápolónők. a műtősök, a beteghord''k, — Egy éve a gyulai képzőben szereztem meg az ápolónői képesítést — mondja a 18 éves bat- ton.yai kislány. Kotroczó Erzsébet. — Hogyan él egy kezdő ápolónő? — Nővérszál'ásón lakom, s ezért 144 forintot fizetek havonta. A napi háromszori étkezés 5 forintba kerül, a többit a kórház téríti. Az. a'aoiizelésem 1320 forint, az éjszak-i és egyéb pótlékokkal összesen 2200—2300 forint. Kárpáti Lászlóné. os>íá'y vezető nővér 1951-ben Gyulán szerzett ápolónői oklevelet. — Szép emlékekben gazdag az oktatói pályafutásom is, de hivatásomat a betegek mellett érzem igazán szépnek — vallja.1 Egyébként nevéhez fűződik egy országos jelentőségű eljárás bevezetése. Az élelmezési szakemberek a Békés megyei é'e'mi- szerüzemekkel és az Örs á?os Diétetikai Intézetei közösen dolgozták ki a betegélelmezés diétás rendszerét. A Békéscsabai Hűtőház és konzervgyár hamarosan megkezdi ezeknek az ételeknek az egész megyére, majd országra kiterjedő gyártását. Hogyan tovább? A IV. ötéves tervben hozzáláttak a kórház rekonstrukciójához. —f -Évente egy-egy területet fejlesztünk, s a rendelkezésünkre álló pénzt oda összpontosítjuk — sorolja a gazdasági igazgató. — Az épületek külső állagára az elkövetkező években kevés jut, belülről szeretnénk jobbá tenni a gyógyítás feltételeit. Az V. ötéves tervben a felújításra rendelkezésre áUó pénzösszegek bizonyos előrelépésre adnak lehetőséget a gyógyító- munka szempontjából. Szekeres András A nyugdíjas pedagógus rjg^gt visszatért Csillogó szemek és mo- ' solygó gyermekarcok kös öntötték a közelmúltban Zsíros And- , résre nyugdíjas pedag gust, amikor a békéscsabai 10-es s-á- mú általános isko'ában ismét j á'vette az egyik napközis cső- j port vezetését. — Mindö-sze egy évig voltam nyugdíjban és sosem gondoltam. hogy ennyire hiányozni tud az iskola, a mindennapi pedagógusi munka — mondja j Zsíros Andrásné tanító néni.— Visszajövetelem idején érdekes módon azok a gyerekek köszön- , töltek a legnagyobb szeretettel, akik korábban a legtöbb ..aon- dot” okozták. Megható ragaszkodásuk adott erőt ahhoz, hogy ismét elkezdjem ezt a szép. de fárasztó pályát. Több mint negyedszázadon át foglalkozott Zsíros Andrásné a legkisebb nebu'ókkal. Vésztőn, Békéscsabán és Kismegyeren ta- nította az emberpalántákat a be- ' tűvetásre. Első tanítványai már! meglett emberek, sokan közű- | lük tudományos pályákon dolgoznak. de ha a régi tanító né- i nivel találkoznak, mindig nagy I szeretettel köszöntik őt. — Életem legszebb időszaka j volt a kismegyeri tanyai iskoiá- ' ban töltött 12 év — emlékszik : a hőskorra, a fiatalságára. — Régi, fatornyos épü'etben vol- j tak a tantermek, esténként a 1 petróleumlámpa fénye világított, de az emberek megbecsü- j lése bőven kárpótolt minden , kényelmetlens ígért. Egy tanyai | pedagógusnak a legváratlanabb j feladatokat is meg kell oldani. ; Az én kis tanítványaim pé'.dá- ul zömmel szlovák anyanyelvű- I ek voltak, akik űg.v jöttek iskj- , lába, hogy szinte nem is tudtak j magyarul. Jó fél év eltelt addig, amíg egyáltalán megértettük1 egymás beszédét. Sokszor | gyógypedagógusi munkát is vé- ! geztem. hiszen arra nem volt le- 1 hetőség, hogy a messzi sárten- geren át szaktanárhoz járjanak " a gyerekek. Ma is jóleső érzés- j sei gondolok egy beszédhibás I tanítványomra, aki kezdetben csak a magánhangzókat tudta j kiejteni, és bár sose vált be- ! lóié Szónok, de az osztály egyik legjobb tanulója lett. Tanyán a pedagógus nemcsak a gyerekeket tanítja, hanem a felnőttek- ’ nek is igaz barátja és vezetője kell. hogy legyen. Kartársaimmal együtt megpx'óbáituk olyan kuitúrközponttá alakítani az/ öreg tantermekéi, ahová a szülők is szívesen elmentek. Ismeretterjesztő előadásokat, táncesteket és amatőr színjátszó- előadásokat rendeztünk, s még ma is sokan emlegetik a Csipkerózsika, vagy a Liliomfi előadásait, amelj eket a mi gyerekeink és a szülök játszottak ei önmaguk gyönyörűségére. Az együttes élmények pedig nagyszerű közösségé kovácsoltak j bennünket. A t a IIV ti I évek után a békéscsabai 10-es számú isko- 1 Iában folytatta nevelői pálya- ( futását, ahol új feladatok, meg- 1 változott körülmények várták. — Azt mondják, a jóhoz hamarabb hozzászokik az ember, és ez érvényes a pedagógiára is. Megyénk egyik legmodernebb iskolájában olyan lehetőségeink nyíltak, amilyenről a tanyán álmodni sem mertem. Frissen épült szép tantermek, az oktatást segítő szemléltetőeszközök, napközis ebédlő és tornaterem. A városias légkör és a nagy számú művelődési intézmény emberformáló hatása mgr a legkisebb gyerekek viselkedésén is érződik. Persze itt sem gond nélküli az élet. Tanyán pédául sose jelentett különösebb feladatot a fegyelem megteremtése, itt viszont a lakótelepek zárt falai közt élő gyerekek sokszor az .»iskolában, s főként a napköziben vezetik le fölösleges energiájukat. A másik nagy különbség a szülőkkel való viszony- megváltozása. Az első osztályos gyerekek tulajdonképpen az iskolában kerülnek először olyan közösségbe, ahol a teljesítményeket mérni és értékelni kell. A gyengébb képességű tanulók szüleivel gyakran elég nehéz megértetni, hogy gyerekük nem tartozik a kiválóságok közé. .4® Utolsó években napközis pedagógus lettem, ahol különös feladatot jelentett a szabad idő hasznos eltöltése, a játék és a tanulás arányainak megválasztása. Valamennyi tanulónknak volt színház- és ito- zibé/lete. gyakran jártunk a kicsikkel is kirándulni, sétálni, és itt az iskolában is könyvtár, úttörőszoba és játékterem várta a gyerekeket, ^ahol hasznosan tölthetik a délutánt. Nagyszerű volt egy életen át az apróságokkal foglalkozni, mégis elfáradtam egy kicsit. Kollégáimmal mindig jól megértettük egymást, munkámat megbecsülték, gyakran kaptam jutalmat, rendkívüli előléptetést. Nyugdíjba vonulásom alkalmából a Pedagógus Szclgáat emlékéremmel tüntettek ki. , Zsíros Andrásné azt gondolta. hogy a jól megérdemelt pihenés éveiben talán el lehet felejteni az iskolát. Igaz, több >dé- je jutott olvasásra és utazásra, is, de rövidesen azt érezte, hogy üres maradt körülötte a világ. Hiányzott a megszokott munka, a közösség, a gyerekek. ' — Amikor szükség volt rám, az első hívó szóra örömmel jöttem. bár azt hiszem nem tarthat túl soká ez a visszatérés. Most látom csak. hogy egyetlen év távoliét idején is milyen nagyot változott a pedagógia. Bizony gyakran meg kell kérdeznem az új módszerekről a délelőttös tanítonértit, ha délután a napköziben segíteni akarok a gyerekeknek. Azt hiszem, az újjal való folyamatos lépéstartás lesz a legfárasztóbb dolog részemre, de amíg' birom a tempót, szívesén foglalkozom a gyerekekkel. Kartársai és a tanulók is szeretettel várták vissza Zsíros Andrásnál, akinek nagy pedagógusi élettapasztalatára bizonyára még sokáig szükség lesz. A. T. Az ötéves szegedi házgyárról színes filmet készítették, amelyet | az új év elején vetítenek a Csöng-1 rád megyei mozikban. Bemutat- ] ják azokat az úi városnegyede-1 két. amelyekben már több mint 1 7000 lakás készült előregyártóul panelékböl. A vetítővásznon láthatja a közönség a vállalat, új elektronikus számítóközpontját is. ahol komputerrel tervezik meg a házgyár egész programját. Megértés is kell Gyakran érkezik hozzánk olyan levél, amely valamilyen bejelentést vagy észrevételt tartalmaz. Van olyan is sok, amely a figyelmünket hívja fel, hogy erről, vagy arról Írni kellene. De szép szántmai vannak panaszos levelek is. Ezek zöme nem nagy dologról szól, nem égbe kiáltó igazságtalanságokat lesz szóvá, legtöbbször egy-egy autóbuszjárat kimaradásáról, késéséről, az ABC-áruház pénztárában iilö kifogásolható magatartásáról. valamely — nem is mindig alapvető — árucikk hiányáról és az ezzel kapcso- latos közömbös válaszról, a hírlapkézbesítő késéséről vagy elmaradásáról szólónak. A hetenként jelentkező „Szerkesszen velünk” rovat zömmel ilyenekkel van tele. De sok azoknak a leveleknek is a szánta, amelyeket közvetlenül válaszolunk meg. Szocialista demokratizmusunknak ez is egyik tele. Az. hogy az emberek szóvá teszik, és szóvá is merik tenni név' és cím aláírásával az észlelt hiányosságokat, általuk hibának tekintett dolgokat, amelyek mindennapi életünket zavarhatják, a közösségben élő embert idegesíthetik. A sajtóval kapcsolatban megnyilvánuló bizalom tükröződik e levelekből. Akik írják ezeket, azok bíznak abban, hogy a sajtó nyilvánossága kellő nyomaté- kot ad észrevételüknek, hogy senki ne menjen cl mcltette egy kézlegyintéssel; legalább a válasz erejéig legyen kénytelen az üggyel az illetékes szerv foglalkozni. Ez rendjén is van, ez így jó. Igen is. szóvá kell tenni minden hiányosságot, mert az érdekelt sem veszi azt mindig észre. „Kívülről" minden probléma jobban Iá Iszik. Jobbításra váró dolog pedig mindenütt van. Ösztönző, felelősséget növelő szerepe sem lebecsülendő. Senki nem szereti, ha a nyilvánosság előtt teszik szóvá mulasztásait, hiányosságait. Preventív jellege sem tagadható mert az is előfordul — bár többször fordulna elő —. hogy mások hibáiból tanulunk. Vannak azonban túlzások is Nem egy olyan levelet olvashatunk. amelyben azt teszik szóvá, hogy az eladó nem volt eléggé kedves, bár panaszra okot nem adó módon kiszolgálta vagy a szükséges felvilágosítást megadta. Panasz hangzik el arra a pénztárosra, aki az ünnepi csúcsforgalom nyolcadik órájában már nem volt képes kedvesen mosolyogni. ső( ideges volt. Elmarasztalják a busz vezetőjét, mert állt a kocsi. „Lerobbant” — ahogy mondani szokás, és egyedül kén- telen volt megjavítani Tartalék autóbusz pedig már nem volt a telepen, amellyel helyettesíthették volna. Bepanaszolták, hogy flegmán semmit sem tett az utasok érdekében. Amikor utánajártunk a dolognak, kiderült, hogy az ingerlékeny ulas váltotta ki a nem éppen udvarias választ. Szóval ilyenek is vannak. Panaszkodunk. panaszkodunk, de ebbe néha salak is vegyül. Meggyőződések véleményünk, hogy közéletünk tisztaságának egyik segítő tényezője a közvélemény hangja, amely érzékenyen reagál minden kisebb és nagyobb dologra. Ivözéletiségiink egyik fokmérőié ez. Hasznos és jó dolog, mindannyiunk ügyét szolgálja. ha nem csap át túlzásokba. Mert lejáratni mindent lehet, ha eltúlozzuk azt, ha elbagatellizáljuk. ha elveszítjük a realitást. Feszített, tévedést nem tűrő nyolcadik óra végén kedves mosolyokat várni, ingerlékeny hangunkra türelmes udvariasságot követelni, fehér magas nyakú pulóver hiányából áruellátásunk katasztrofális helyzetét megrajzolni. cnvhén szólva is túlzás, még ha személy szcmit bosszantó is. Panaszkodinnk ezután is, a jövő m-ben is. He több megértést mutatva, a kK-.'ilmé- nyeket sokkal jobban latolva.
