Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-28 / 306. szám
Pályaválasztás, iskolaválasztás előtt MI LEGYEK? A kérdésre néhány héten belül választ kell adni az általános iskolák nyolcadikosainak és a középiskolák ■negyedikes tanulóinak. Hol foly. tassák' tanulmányaikat, hogy a szükséges képzettséget megszerezzék jövendő életpályájukhoz, illetve milyen munkahelyi lehetőséget pályázzanak meg? ' A sikeres döntés eléréséhez több éve6, tervszerű előkészítő munka, tudatosan végzett pálya- j irányítás adott útmutatást. Az I iskolák komoly erőfeszítéseket j tettek annak érdekében, hogy ! megnyugtató módon dönthesse- j nek a fiatalok, a szülőkkel egyetemben. Üzemlátogatások, iskolalátogatások, kiállítások, filmvetítések, üzemi szakkörök mü- j ködtetése, tájékoztatás szülői ér- , tekezleteken, pályaválasztási j tartalmú játékok, vetélkedők segítették a sokoldalú ismeretszerzést a jövendő életpályáról, iskoláról. Mindezek széles körű összefogással valósultak meg. az | állami, társadalmi szervek, üze_ j mek, tsz-ek jelentős mértékű támogatásával. A fiatalok mozgal- j mi munkájuk végzéséhez gyakran hozzákapcsolták az életpályára történő felkészülés külön- , böző módozatait, egymás segítését is szem előtt tartva. SAJNOS többen még mindig bizonytalánok a döntést illető- j en. Természetesen a hátralevő j i-övid időben még sokat lehet, j s kell tenni ennek megszünteté- j sere. A téli szünidő is jó lehe- j tőség arra, hogy még néhány adatot szerezzünk a választan-1 dó szakmákról, pályákról. Fel- j tétlenül szükséges az osztályfő- i nők, a pályaválasztási felelős, a szaktanárok véleményét is ki-1 kér ni. Ha súlyosabb gondok je- [ lentkeznek, célszerű a pályaválasztási intézethez fordulni. Különösen az egészségügyi problémákkal küzdő tanulók esetében nagyon fontos, hogy időben kapjanak megfelelő útmutatást. A jövő évi beiskolázási tudriivalókról részletesen tájékozódhatnak az érdeklődők a megyei tájékoztatóból, amelyet már minden érintett tanuló és ■szülő kézhez kapott. Az általános iskolát várhatóan 4731) tanuló fejezi be megyénkben az 1976 77-es tanévben. Szakmunkásképző intézeteinkben 211)0 fiatalt várnak a következő tanévre. Jó lehetőségeket biztosítanak a tor^ábbtanulók száméra az ács- állványozó, kőműves, kötő-hurkoló, kötő-hurkolóipari konfekciós, szövő, női szabó, he- | gesztő, gépi forgácsoló, szerke. j zetlakatos, mezőgazdasági gép- I szerelő, növénytermesztő gé- j jiész, kertész, sütő, baromfihúsfeldolgozó, állattenyésztő, hús-1 és hentesáru eladó, felszolgáló, szakács szakmák. Néhány tanuló jelentkezését várják a szakmunkásképzők a vésnök, szőnyegkészítő, bognár, cipész, mezőgazdasági kovács, kárpitos, üvegező, gumijavító, faesztergályos, szíjgyártó, kelmefestő és vegytisztító, kéményseprő, műkőkészítő, kosárfonó szakmákra. MÉG MINDIG több jelentkező várható az egészségügyi, a közgazdasági, a közlekedésgépészeti szakközépiskolákba, valamint egyes gimnáziumok tagozatos osztályaiba. Több tanulóra számítanak a következe szakközépiskolák: cipőipari, gépészeti, útépítési és fenntartási, mezőgazdasági gépészeti, növénytermesztő és állattenyésztő, valamint néhány gimnázium ál talános tagozatú osztályai. A megyénkén kívüli továbbtanulásra jelentkezők esetében célszerű személyes látogatás alap ján vagy levél útján ismereteket! szerezni a beiskolázás körülményeiről. Ebben a tanévben szakközépiskoláink 770, gimnáziumaink 980 tanulót bocsátanak útjukra. A végzősök sok információt gyűjtöttek már eddig is a választandó felsőfokú iuk^z- ményekről. A döntésig azonban ^iég bővíteni szükséges ezeket az ismereteket. Köztudott, hogy az érettségizetteknek 'évek óta csupán egy- harmada kerül be a főiskolákra, égyetemekre. Továhbtanulás: lehetőséget viszont megyénk szakmunkásképzőiben is találhatnak a középiskolában végzett lányok, fiúk. Egyre több ugyanis a magasabb iskolai előképzettséget igénylő szakma megyénkben is, ezek a szakmák jó távlatokkal rendelkeznek, s a továbbképzési lehetőségek biz. tosítottak. A lányok is megtalálják számításaikat, ha erre a területre pályáznak! Lehetnek autószerelők, szerszámkészítők, villamos jármű-szerelők, elektronikai műszerészek, mechanikai műszerészek, RTV-szerelők, irodagép-műszerészek, irányítás- technikai műszerészek, gépjármű-villamossági műszerészek, könyvkötők, női fodrászok és eladók. Néhány tanulót vesznek csak fel a fogműves, kozmetikus, és órás szakmákra. BÍZUNK ABBAN, hogy a felkészülés időszakában szerzett sokirányú pályaválasztási ismeret biztos alapot nyújt megyénk fiataljainak a minden szempontból sikeres életpályája megválasztásához Selmcczi László, a Békés megyei Pálya- választási Tanácsadó Intézet munkatársa Jaminától Japánig Károlyi János Hirosimában ad autogramot új barátainak Világot látni. Utazni földön, vizen, levegőben, kontinenseken keresztül. 8 megérkezni a felkelő nap országába. Még a mai összezsugorodott távolságok kö- ' zepette is elérhetetlen alom a | legtöbb ember számára. Főleg a ! pénz és a nyelvtudás hiánya miatt De Károlyi Janos békés- e-cmai -vasutasnak nem! ö — a MÁV darabáru-szá'l tás munka, sa — ezt az utat tette meg az ( idén. Ment vonattal Moszkváig, on- I nan repülőgépen Habarovszkba, j újból vonattal Nahodkáig, majd | hajón Yokohamába. Aztán 3 | hét JaDánban, Tokiótól Hirosimáig. Hogyan? ' — Eszperantóval. Tizenegy évvel eze'őtt egy négyhónapos tanfolyamon kezdtem, azután egyedül tanultam tovább. Hamar levelezéshez fogtam, s ma már a világnak' szinte minden táján van levelező partnerem. Az összes szociális1 a országban, nyugaton, Ázsiában, ÉS'ak- és Dé'-Amerikában. Huszonnégy országból harmincöt személlyel tartott állandó kapcsolatot. Az első japán eszperantista címét hal eve kaptam, azóta már négyen írogatunk egymásnak. Képek levelek özöne. És soksok megtett út a barátokhoz, akiknek többsége vasutas és pedagógus. Javarészt férfiak, de ak-->d köztük házaspár is. mint a svédek és a franciák. Utazá- sairmk első állomása Varsó volt. ahol a vasúti eszperantó csoport 0 tisztelet jele 5 Btm mem VßltJStC , 1976. DECEMBER 28. Békéscsabán a most futó Tavaszi keringő című darabban figyeltem fel egy mondatra, amikor a nagy muzsikus falun élő lánya egy találkozásnál azt mondja az apjának: „Ha a tévében játszol, felveszem a legszebb ruhámat, még a csipke kesztyűmet is és úgy ülök a képernyő elé”. Lehet, hogy az idézet nem pontos, de nem is ez a lényeges, hanem a mondat tartalma: a tiszteletadás a művészetnek, az embernek öltözékünkkel is. Akkor elgondolkodtam ezen a mondaton. Nekünk is szólt, a közönségnek. Hogyan öltözködnek az emberek színházba, irodalmi estre, hangversenyre, vagy más ünnepélyes alkalomra, rendezvényre? Figyelni kezdtem ezt, s mondhatom elszomorító volt a tapasztalatom. Nemcsak a színházi esteket lehetne ide sorolni, hanem a szórakozóhelyeket is. Hogyan jelennek meg sokan, főleg fiatalok ezeken: garbóban. kigombolt ingnvakkal. kopott farmerben és sorolhatnám a változatokat. Mindenben, csak ízléses ruhában nem. Vannak akiknél a lezser öltözködés le- zserebb magatartással is iár. A színházban az ilyen fiatalok előadás közben susogtak, nem figyeltek a művészekre, zavarták az előadást. Persze magatartásbeli következtetéseket levonni csak az öltözködés, a külső alapján, nem lenne helyes. Azt azonban el kell fogadni, hogy a szép, ízléses ruha, a színházban, a sötét öltöny, elegáns megjelenés más magatartással is jár. Ami pedig a legfontosabb: a tisztelet jele. A tiszteleté azok iránt, akik a művészi élményt nyújtják számunkra. és természetesen egy más iránt is. Valamikor, ha egy-cgy nagyszabású rendezvény meghívóján ott volf a kis mondat: sötét ruha kötelező! — ez azt is jelentette, hogy akinek nincs arra pénze, az ne akarjon ilyen helyre menni. Átvitt értelemben „a korpa ne keveredjen a tiszta szem közé”. Ma bizonyára furcsádnak a meghívókon az ilyen szöveget. Rossz emlékeket idézne. főleg az idősebb korosztálynál. Viszont ma már senkinek sem okoz gondot a sötét ruha. sőt nőknek a nagyestélyi sem. Mindenki ízlésének, egyéniségének megfelelően öltözhet, erre megvan az anyagi feltétele. A tiszteletet tehát így is megadhatjuk egymásnak, miért ne tennénk meg ezt az öltözködéssel? Kasnyik Judit vendége három napig 1967-ben. Hatvannyolc nyarán már a feleségével együtt mentek Bulgáriába. Rákövetkező évben Franciaország és Olaszország. Hét- ! * venegyben az NDK és a Szovjet- | unió. hetvenkettőben Csehszlovákia és Svédország. Utána — 1974-ben — a fiával egy nagy körút Európában. És tavaly megint Lengyelország és Csehszlovákia. Persze ő is viszonozza a ! látogatásokat. — A feleségem is beszéli az eszperantót, sőt a gyerekek is. j Így aztán nincs fennakadás, ha I váratlanul jön valaki, mint most nyáron a bolgár pedagógus házaspár. akiket helyettem a 17 | éves fiam kalauzolt Pesten. So- | kan megfordultak már nálunk az elmúlt tíz év alatt, van. aki | többször is. Három évvel ezelőtt | két japán barátom keresett fel. Az egyik Numazuban tanít, egy j ipari iskolában, s három gyere- I ke van. A másik nőtlen fiatalember, elektrotechnikus a tokiói 1 tv-központban. ök hívtak meg akkor Japánba, de csak most került rá sor, hogy elmehettem. Egy 12 napos IBUSZ-út Japánba 35 ezer forintba kerül. Károlyi János 38 napot volt úton 24 dollárral,és 8<i njbellel a zsebében. És teljes 21 napot töltött el az országban. A re- pülőutat itthon forintban fizette, a vasúti hálókocsi-különbö- zetet szintén. A hajójegyet barátaitól kapta, s ők gondoskodtak négyen a vendéglátásról is. ' Nagy szeretettel várták, fogadtak és vittek mindenfelé. So, kát láttam, tanultam és sok japán családot ismertem meg. S ezt a vendéglátóim által gondosan összeállított programnak ég a közösen beszélt nyelvnek köszönhetem. Megértettük egv- mást, nem voltak nyelvi nehézségek. Egy hetet töltött Tokióban, napokat Osakában, Narában. Kiotóban. De kisebb helyekre is elvitték. — És Hirosimába! Itt végig jártuk a nagy múzeumot is, ahol a régi várost, a bombázás utánit és az új.iáépítettet együtt lehet látni. Megrendítő íátvánv. ' Utána meghatottan tűztem fel a kegyelet szalagjait az emlékműre. A rengeteg élménnyel t-di utazás egyik legkedvesebbikgj látogatás Osakában egv koreai iskolában. Nem győztem a gyerekek kíváncsiságát kielégíted, annyit kérdeztek hazánkról. És ami felejthetetlén: a japán családok őszinte kedvessége és vendégszeretete. Ottléte utolsó estéjén .három barátjának a felesége készítette el a vacsorát és tizenhatan ülték körül a földön az asztalt. Búcsúztatták. Együtt énekelték a japán és magyar népdalokat nyelven. Maid a né*y b-rit Tokió köz. ponti pályaudvarára, egy pedig a Yokohamái kikötőig kísérte Károlyi Jánost. Itt úgy váltak el egymástól, hogy hamarosan találkozni fognak. Európában. Magvarországon. Vass Márta Békés megyeiek Szegeden Kérdések és kérdőjelek — Meg nem érdeklődtem — mondja egy gyomai lány, Tímár Judit, a JATE negyedéves hallgatója. — Az új pályázati rendszer körül akkora a bonyodalom, hogy nemcsak mi, de még az ötödévesek se tudják, mit tegye, nek. — Győr-Sopron megyében mindössze négy matematika— földrajz szakos állást hirdettek meg, de ebből kettő társadalmi ösztöndíjasoknak van fenntartva — mondja egy csoporttársa. — Évekre visszamenőleg megnéztem a közlönyöket, de ösz- szesen kettőt találtam az én szakomon. — Nem tudjuk pontosan értelmezni a rendeletet — szól közbe izgatottan egy harmadik — Értjük, hogy csak tanárok lehetünk. Erre is készülünk. Az viszont már egyáltalán nem világos, taníthatunk-e más tárgyakat, ha pl. matematika—földrajz, vagy idegen nyelv—földrajz szakos állást alig hirdetnek az iskolák. Éppen tegnap járt nálunk, az egyetemen valaki, aki részt vett a rendelet kidolgozásában. Mi nem értjük — de úgy vettük észre, sok mindent ő se ért... — Szere'nék Békés megyében, valahol Gyoma környékén elhelyezkedni — mondja ismét Tímár Judit, — Természetesen jó lenne, ha a lakásprobléma meg. oldásában is segítenének, de ha reálisan gondolkozom, nem lehetek túl igényes... Gurzó Imre Békéscsabáról ke. rült Szegedre. — A menyasszonyom földrajz—német szakos. Szülei idősek; Pesten élnek. Szeretnénk mi is oda kerülni. — Ha mégis Békésbe jönnél, hol tanítanál szívesen? — Szülővárosomban, vagy Gyulán szívesen tanítanék. Gimnáziumban vagy szakközépiskolában az egyetemi végzettségnek megfelelően. Szeretem a gyerekeket, ezért készülök tanárnak. De célom az is. hogy szakmailag tovább képezzem magam. Ügy gondolom, ráérek majd 50 éves koromban megelégedni azzal, amit tudok. Ezért választanék szívesebben közép- isko'át. Nem a nénz a fontos, hanem, hogy olyan kollektívába kerüljünk, ahol jól érezzük magunkat, és ahol szakmailag is fejlődik az ember. — Lakáskérdés? — Fiatalok vagyunk, család- alapítás előtt. Azt szeretnénk, hogy ne csak ígéretet kapjunk, hanem lakást is. — Elég határozottan fogalmazol... — Ügy gondolom, ha egv diplomás az átlagosnál többet tesz a társadalomért, megérdemli, hogy életkörülményeiben legalább az átlagos szintet elérje... Vajon sikerül-e megvé^knek megtartania diplomás szülő't-üt? ' (V. J.)
